Isten szentjei… (God’s Saints… — Selected Quotes)

…akiket elhívott, hogy szentek legyenek… (Róma 1:7; 1Kor. 1:2)

Miért voltak a szentek – szentek? Íme, egy egyszerű válasz:

Azért, mert derűsek voltak akkor, amikor nehéz volt jókedvűnek lenni.

Azért, mert türelmesek voltak akkor, amikor nehéz volt türelmesnek maradni.

Azért, mert továbbhaladtak előre akkor, amikor meg akartak állni.

Azért, mert csendben maradtak akkor, amikor pedig szólni akartak.

Azért, mert szeretetreméltóak voltak akkor, amikor bántóan tudtak volna viselkedni. 

**********

Mi is tehát egy szent?

Egy DRÁGAKŐ, ami még el van palástolva.

Egy HERCEG, aki szegény földműves-ruhákban jár.

Egy ÉLET, ami halhatatlan, de halandó testbe van zárva.

Egy NAGYKÖVET, az Örökkévaló Király küldöttje, akit idegen földön feltartóztattak.

Egy FEJEDELEM, aki a trónja előtt áll, koronájára várva.

Egy KIRÁLYI RABSZOLGA, aki agyag-börtönben raboskodik, de palotájába készül.

Egy UTAZÓ, aki sziklás úton jár, de aranyutcák felé tart.

Egy ŐRSZEM, aki az éj közepén őrt áll a hegyen, hogy az örökkévaló Napot köszönthesse.

Egy GYÉMÁNT, ami még kidolgozatlan, de csiszolás alatt áll, hogy úgy ragyoghasson majd, mint a csillagok.

Egy ARANYRÖG, ami az olvasztóban hevül, hogy megtisztuljon minden salakjától.

Egy IGAZGYÖNGY, ami még kagylójában várja, hogy megszabadítsák burkolatától.

Egy LÁMPÁS, ami a sötét, koromfekete éjben világít, hogy hamarosan örök fénnyel ragyoghasson.  

Egy JÖVEVÉNY, aki ellenségek között tartózkodik, de siet, hogy örök, bensőséges közösségben élhessen.

Egy VIRÁG, ami tüskés bokrok között növekszik, de hamarosan kinyitja szirmait ott, ahol Sáron Rózsája virágzik. (Ismeretlen szerző)

**********

Krisztus megismerése azt jelenti, hogy Hozzá hasonlókká is formálódunk; hogy az Ő szent, isteni jellemvonásai belevésődnek szívünkbe. Az igaz szent: egy olyan isteni tájkép, amelyen Krisztus mindegyik ritka, gyönyörű jellemzője élénken kiábrázolódik. Sohase tekintett még senki se Krisztusra úgy a lelki szemeivel, hogy közben ne történtek volna mély változások a szívében. – Thomas Watson

ENGLISH:

…called to be saints:… (Romans 1:7; 1 Cor. 1:2)

Why were the Saints, Saints? It is quite simple.

Because they were “Cheerful” when it was difficult to be Cheerful.

Because they were “Patient” when it was difficult to be Patient.

Because they pushed on when they wanted to stand still.

Because they kept silent when they wanted to talk.

Because they were agreeable when they wanted to be disagreeable. – Selected.

**********

What is a Saint?

A JEWEL in disguise.

A PRINCE in peasant’s garbs.

An immortal LIFE in dying flesh.

An AMBASSADOR of the King Eternal, detained on foreign soil.

A MONARCH at the foot of the throne, waiting for his crown.

A ROYAL SLAVE in prison of clay, preparing for a mansion.

A TRAVELER on a rocky road, bound for the streets of gold.

A WATCHMAN on the midnight hills, to greet the everlasting Day.

A DIAMOND in the rough, being polished to shine as the stars.

A NUGGET of gold in the crucible, to be refined from its dross.

A PEARL in the oyster, to be delivered from the body of flesh.

A LAMP in the dark, dark night, soon to blaze forth with everlasting light.

A STRANGER in the midst of enemies, hurrying on to live in everlasting fellowship.

A FLOWER in the garden of briars, soon to unfold its petals where the Rose of Sharon blooms. – Unknown.

**********

To learn Christ is to be made like Christ, to have the divine characters of his holiness engraven upon our hearts. A true saint is a divine landscape picture where all the rare beauties of Christ are lively portrayed. Never did any man look upon Christ with a spiritual eye, but he went away quite changed. – Thomas Watson

Source/Forrás: An excerpt from Mrs. Charles E. Cowman’s “Streams in the Desert”, Volume Two, 1966, and here. Illustration designed by/Az illusztrációt szerkesztette: Emily. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

Reklámok

Imádkozz! (Pray! – Selected Quotes)

„Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” (1 Timóteus 2:8)

Imádkozhatsz bármely felmerülő szükségért – például hosszú életért, mint ahogyan Ezékiás tette; segítségért, mint ahogyan Dániel tette; kegyelemért, mint ahogyan Dávid tette; esőért, mint ahogyan Illés tette; egy fiúgyermekért, mint ahogyan Anna tette; kegyelemért, mint ahogyan Pál tette. Imádkozhatsz bárhol – a mélységben, mint ahogyan Jónás tette; a tengeren, vagy háztetőn, mint ahogyan Péter tette; az ágyadban, mint ahogyan Ezékiás tette; a hegyen, mint ahogyan Jézus tette; a pusztaságban, mint ahogyan Hágár tette; az utcán, mint ahogyan Jairus tette; egy barlangban, mint ahogyan Dávid tette; a kereszten, mint ahogyan a haldokló tolvaj is tette.

Imádkozhatsz bármilyen módon – röviden, mint ahogyan Péter és a vámszedő tette; hosszan, mint ahogyan Mózes a Szent Sátor felszentelésénél, vagy Salamon a templomszentelésnél tette. Imádkozhatsz csendben, csak a gondolataidban, mint ahogyan Nehémiás Dárius előtt tette; vagy hangosan, mint ahogyan a sziro-föníciai asszony tette; zokogva, mint ahogyan Mária Magdolna tette; jaj-szókkal vagy dalokkal, mint ahogyan Dávid is tette.

Imádkozhatsz bármely időben – reggel, mint ahogyan Dávid tette; délben, mint ahogyan Dániel tette; éjfélkor, mint ahogyan Szilás tette; gyermekkorban, mint ahogyan Sámuel tette; fiatalkorban, mint ahogyan Timóteus tette; felnőttkorban, mint ahogyan a százados tette; időskorban, mint ahogyan Simeon tette; betegségben, mint ahogyan Jób tette; avagy a halál szélén, mint ahogyan Jákób és a haldokló Krisztus is tette. – Robert G. Lee

**********

Ó, mily csodákat tud eredményezni az imádság!

‘Ábrahám szolgája imádkozik… Rebeka megjelenik. Jákób tusakodik az isteni Személlyel, imádkozik és erősnek bizonyul… Ézsau hozzáállása csodálatos módon megváltozik, és elfelejti azon bosszúálló szándékát, melyet pedig húsz éven keresztül táplált szívében. Mózes Istenhez kiált… a tenger kettéválik. Mózes imádkozik… Amáleket legyőzik. Józsué imádkozik… Ákánt felfedezik. Anna imádkozik… Sámuel megszületik. Dávid imádkozik… Akhitófel felakasztja magát. Asa imádkozik… győzelmet szereznek. Jósafát Istenhez kiált… Isten elfordítja az ellenségeit. Dániel imádkozik… az álom kijelentetik neki. Dániel imádkozik… az oroszlánok szája be lesz zárva. Dániel imádkozik… a hetven hétről szóló prófécia megjelentetik számára. Ezsdrás imádkozik az Ahava-folyó mellett… Isten megválaszolja imáját. Nehémiás elkezd imádkozni…  a király szíve perceken belül megenyhül irányába. Illés imádkozik… három évnyi szárazság következik. Illés imádkozik… az eső rohamléptekkel megérkezik. Elizeus imádkozik… a Jordán folyó kettéválik. A Gyülekezet buzgón imádkozik… Pétert egy angyal kiszabadítja.’

Az ima fegyvere győzedelmeskedik a gonosz erői felett! Az imádság erőt hoz. Az imádság tüzet hoz. Az imádság esőt hoz. Az imádság életet hoz. Az ima közel hozza Istent! Nincs oly’ erő, ami a diadalmas imádság erejéhez fogható lenne! Merjél hát konkrét kérésekkel Istenhez fordulni; merd megragadni az isteni ígéreteket, és várd hittel, míg a válasz megérkezik. A győzelem a Golgotán keresztül érkezett! (Ismeretlen szerző)

ENGLISH:

“I will therefore that men pray everywhere, lifting up holy hands, without wrath and doubting.” (1 Timothy 2:8)

You can pray for any need—for lengthened life, as Hezekiah did; for help, as Daniel did; for mercy, as David did; for rain, as Elijah did; for a son, as Hannah did; for grace, as Paul did. You can pray, too, anywhere—in the deep, like Jonah; on the sea or housetop, like Peter; on your bed, like Hezekiah; in the mountain, like Jesus; in the wilderness, like Hagar; in the street, like Jairus; in a cave, like David; on the cross, like the dying thief.

You can pray, too, anyhow—short, as Peter and the Publican did; long, like Moses at the consecration of the Tabernacle, or Solomon at the dedication of the temple. You can pray in your secret thoughts, as Nehemiah did before Darius; or aloud, as did the Syro-Phoenician woman; in tears, as Magdalene did; in groans or songs, as David did.

You can pray any time—in the morning, as David did; at noon, as Daniel did; at midnight, as Silas did; in childhood, as Samuel did; in youth, as Timothy did; in manhood, as the centurion did; in age, as Simeon did; in sickness, as Job did; or in death, as did Jacob and the dying Christ. – Robert G. Lee

**********

Oh, the wonders of prayer!

‘Abraham’s servant prays… Rebekah appears. Jacob wrestles and prays and prevails with Christ… Esau’s mind is wonderfully turned from the revengeful purpose he has harbored for twenty years. Moses cries to God… the sea divides. Moses prays… Amalek is discomfited. Joshua prays… Achan is discovered. Hannah prays… Samuel is born. David prays… Ahithophel hangs himself. Asa prays… a victory is gained. Jehoshaphat cries to God… God turns away his foes. Isaiah prays… the dream is revealed. Daniel prays… the lions are muzzled. Daniel prays… the seventy weeks are revealed. Ezra prays at Ahava…God answers. Nehemiah starts a prayer… the King’s heart is softened in a minute. Elijah prays… a drought of three years succeeds. Elijah prays… rain descends apace. Elisha prays… Jordan is divided. The church prays ardently… Peter is delivered by an angel.’

The weapon of prayer against the forces of evil prevails. It brings power. It brings fire. It brings rain. It brings life. It brings God! There is no power like that of prevailing prayer. Dare to be definite with God; dare to lay hold of the promises and to wait in faith until the answer comes. Victory is through Calvary! – Author Unknown.

Source/Forrás: Excerpts from Mrs. Charles E. Cowman’s “Traveling Towards Sunrise”, 1954, and “Streams in the Desert”, Volume Two, 1966. Illustration designed by/Az illusztrációt szerkesztette: Emily. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

 

Áldozatok és kiváltságok… (On Sacrifice and Privilege)

„És szeretni őt … többet ér minden … áldozatnál.” (Márk 12:33)

David Livingstone az áldozatos munkálkodásról:

„Az emberek gyakran beszélnek arról, milyen nagy áldozatokat hoztam azzal, hogy az életem túlnyomó részét Afrikában töltöttem. Ám hívhatjuk-e áldozatnak azt, amit mi egyszerűen csak visszafizetünk azon hatalmas adósságunk kicsinyke részeként, amellyel Istennek tartozunk? Áldozat-e vajon az, ami a legjobb jutalmakat eredményezi számunkra: azt, hogy egészséges módon tevékenykedhetünk; hogy tudatában lehetünk annak, hogy jót cselekszünk; hogy lelki nyugalmunk van; és miénk ama fényes remény, hogy dicsőséges jövő vár ránk a túlvilágon?
El tehát e szóval; ne is használjuk ilyen értelemben; és vessük el az ilyen gondolatokat! Mert, nyomatékosan mondom, mindez nem áldozat – hanem inkább kiváltság. S igen, lehet, hogy mindezek – az aggodalmak, betegségek, szenvedések, veszélyek, illetve ha a mindennapi kényelmeinkről vagy e földi élet jótékony dolgairól kell lemondanunk – alkalomadtán megtorpanásra késztetnek minket, a lelkünket megingatják, és szívünket elkedvetlenítik, de ez csak egy pillanatig tartson!
E nehézségek ugyanis semmiségek, ha összehasonlítjuk őket azzal a dicsőséggel, amely majd megjelenik számunkra. Én soha nem hoztam áldozatot; még csak szót sem érdemes vesztegetnünk erre, miközben megemlékezünk arról az óriási áldozatról, amit az Úr hozott értünk, mikor otthagyta mennyei Atyja trónját a mennyben, hogy Önmagát adja érettünk.”

„Uram, Jézusom, én újra odaszánom az életemet, mindenemet, a teljes valómat Neked…”

A feljebb írt szavakat Dr. Livingstone naplójában találták, ahhoz a dátumhoz bejegyezve, amikor az őt felkutató H.M. Stanley búcsút vett tőle, miután nem sikerült meggyőznie Livingstone-t arról, hogy éljen a hazatérés egyetlen lehetőségével.

David Livingstone alig töltötte be a 23. életévét, amikor felfedezőként már a Sötét Kontinenst kutatta.

**********

„Ha egy földi király által adott megbízást megtiszteltetésnek veszünk, akkor a Mennyei Királyunk adta megbízatásra hogyan tekinthetnénk áldozatként?” – David Livingstone (1813–1873)

**********

„Ennek utána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben.” (Gal. 6:17)

A múlt évszázadban (19. század – a ford.) a skóciai egyetemeken szokás volt, hogy a tiszteletbeli doktori címet átvevőkkel a diákok egyfajta finom kis tréfát űztek: az illetőnek az ő harsány megjegyzéseik kereszttüzét kellett kiállnia. A hallgatók a karzaton ültek, és kedvük szerint bekiabáltak, például így: „A kitüntetésre pályázó személy, aki a jog doktora lesz, vajon egy bányász?” És akkor már nem volt olyan ajándéka az egyetemnek, amely elhallgattathatta volna a diákok hangos üdvözlését: „Szervusz, öreg bányász!”
Történt egyszer, hogy David Livingstone-ra esett a választás, hogy a megtisztelő doktori címet megkapja. Sokan aggódtak amiatt, hogy a diákok ez alkalommal vajon hogyan fognak reagálni. De ahogyan Livingstone ott állt – napszítta és cserzett bőrrel, egyik karja csak tehetetlenül csüngött az oldalán, mivelhogy a vállába belemart egy oroszlán Afrika egyik erdejében –, diákok egy emberként felemelkedtek, és csak álltak ott, tiszteletteljes csöndben.
Merthogy nincsen nemesebb, kitüntetőbb dísz, melyre bármely istenfélő ember törekedhetne, mint a szolgálata nyomán keletkezett sebhelyei; a veszteségei, melyeket a mennyei koronáért szenvedett el; a gyalázatok, melyeket Krisztusért kellett elviselnie; és Mestere szolgálatában elhasználódott élete.

ENGLISH:

“And to love him . . . is much more than all . . . sacrifices.” (Mark 12:33, R.V.)

Livingstone, on Sacrifice

“People talk of the sacrifice I have made in spending so much of my life in Africa. Can that which is simply paid back as a small part of a great debt we owe to our God be called a sacrifice? Is that a sacrifice which brings its own best reward in healthful activity, the consciousness of doing good, peace of mind, and a bright hope of a glorious destiny hereafter?
“Away with the word in such a view and with such a thought! It is emphatically no sacrifice. Say, rather, it is a privilege. Anxiety, sickness, suffering, or danger, now and then, with a foregoing of the common conveniences and charities of this life, may make us pause, and cause the spirit to waver and the soul to sink, but let this be only for a moment.
“All these are nothing when compared with the glory which shall hereafter be revealed in and for us. I never made a sacrifice, of this we ought not to talk when we remember the great sacrifice which was made by Him who left His Father’s throne on high to give Himself to us.”

“My Jesus, my Lord, my life, my all,
I again dedicate my whole self to Thee…”

The above words were found in Dr. Livingstone’s diary under date of the day Stanley left him after failing to persuade him to take the only possible opportunity of returning home.

David Livingstone when but twenty-three years of age was exploring the Dark Continent.

**********

“If a commission by an earthly king is considered an honor, how can a commission by a Heavenly King be considered a sacrifice?” ―David Livingstone (1813–1873)

**********

“From henceforth let no man trouble me: for I bear in my body the marks of the Lord Jesus.” (Gal. 6:17)

During the last century it was the custom at Scottish universities that the recipient of an honorary degree was fair sport for the students and must run the gauntlet of their raucous remarks. The students sat in the balcony, calling out what they pleased. “Is the candidate for honors who is to become a doctor of laws a miner?” No gift of the university could silence the greeting, “Hi, old miner!”
On one occasion David Livingstone was chosen to receive the degree. Many wondered what the students would do. But as he stood there, one arm hanging at his side, his shoulder torn by a lion in the forest of Africa, his skin like leather, the students arose of one accord and stood in absolute silence.
What nobler decoration of honor can any godly man seek than his scars of service, his losses for the crown, his reproaches for Christ’s sake, his being worn out in his Master’s service!

Source/Forrás: Excerpts from Mrs. Charles E. Cowman’s “Mountain Trailways for Youth”, 1947.; http://www.goodreads.com/quotes/805628-if-a-commission-by-an-earthly-king-is-considered-an. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn