Egyetlen menedékünk a szomorúságban! (Our Only Refuge in Sorrow! – Selected Quotes)

„Akkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom.” Mát. 26:36

Látjuk, ahogyan Mesterünk a Gecsemáné-kertben imádkozik. E helyen készült fel az Úr lélekben a kereszthalálra. Vegyük észre: rendkívüli szívfájdalmában Urunk egyedüli menedéke az imádság volt. S minél inkább mélyült Megváltónk szomorúsága, Ő annál inkább az imádsághoz folyamodott! „És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott” (Luk. 22:44).

Hasonlóképpen nekünk is egyetlen menedékünk szomorúságainkban: az imádság.

A Gecsemáné-kerti imádkozás arra tanít minket, hogy mi is vigyük…

    az összes nehézségünket,

    minden gyötrelmünket,

    elviselhetetlen fájdalmainkat,

    és szívünk összes kínkeservét – imádságban a mi Istenünkhöz!

S biztosak lehetünk benne: Isten nekünk is válaszolni fog. Ha esetleg nem is könnyítene szenvedésünkön – akkor viszont megerősít annak elhordozására, és segít, hogy tovább tudjunk menni, Istenben bízva és Neki énekelve! – J.R. Miller

**********

„Az Úr pedig ezt mondta: Láttam az én népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltásukat a sanyargatók miatt; sőt, ismerem fájdalmukat. (2 Mózes 3:7)

A szomorúság azon fajtája, amelyik jól látható – noha kétségtelenül nehezíti szívünket –, valójában a bánat legenyhébb formája. Ezenkívül akadnak még olyan lélek-fájdalmak is, amelyek kívülről nem észrevehetők; titkos búsulások, melyeket még képesek vagyunk szavakba önteni és megosztani közeli barátainkkal, mint ahogyan Isten elé is ki tudjuk önteni imáinkban. Ám mindezeken túl még olyan szívfájdalmakat is hordozunk, melyeket elmondani sohasem tudunk, se szavakba nem tudunk önteni; egyedül csak az Úr elé tudjuk vinni, hangtalanul – ezek a legmélyebb szomorúságok. Isten pedig így gondoskodik bánkódásaink mindegyik formájával kapcsolatban: „Láttam” azt, amelyik nyilvánvaló és külsőleges; „Meghallottam kiáltásukat”, melyek az előbbiek kifejeződései, továbbá a még szavakba önthető bánatok változatai. Ám ez még mindig nem hatol elég mélyre, így az Úr hozzáteszi: „Ismerem fájdalmukat” – azaz a szívünk legmélyebb bugyraiban rejtőző gyötrelmeinket, melyeket emberi szem nem látott, és fül nem hallott. – Frances Ridley Havergal (1836–1879)

**********

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5:4)

Áldottak, igen, mert olyanok, mint az Úr Jézus, aki a fájdalmak férfia volt, és akiről sohasem olvassuk, hogy nevetett volna – hanem, hogy gyakran könnyekre fakadt.

Vigasztalást fognak nyerni. Talán nem azonnal fog ez megtörténni, de Isten igenis bőségesen gondoskodott arról, hogy vigaszban részesüljenek: az Úr fényt áraszt reájuk, és a mennyben bizonyosan megnyugvásra lelnek, mint ahogy azt a koldus Lázár esetében is látjuk (Luk. 16:25). Vegyük észre: a menny boldogsága abból áll, hogy tökéletesen és mindörökre szólóan megvigasztaltatunk, és hogy Isten eltöröl minden könnyet szemeinkről. A mi Urunk öröme lesz majd az, továbbá a mennyei gyönyörök és örvendezések örökké tartó teljessége, ami kétszeresen édesnek fog bizonyulni mindazok számára, akik az Isten szerinti szomorúságok által lettek felkészítve erre.

A menny valóban mennyei lesz azoknak, akik itt, alant szomorkodva és gyászolva jártak; az öröm learatása és könny-vetési időszakaink bőséges megtérülése lesz (Zsolt. 126:5,6); és az Öröm Hegye, amely felé tart zarándokutunk a Könnyek Völgyén keresztül (lásd: Ézsaiás 66:10). – Matthew Henry (1662–1714)

**********

Áldás minden, ami arra visz minket, hogy imádkozzunk. – Charles Spurgeon

ENGLISH:

“Then Jesus went with His disciples to a place called Gethsemane, and He said to them: Sit here while I go over there and pray.” Matthew 26:36

We see the Master at prayer in Gethsemane. It was here that He prepared for His Cross. We should notice that His refuge in His exceeding sorrow, was prayer; and that as the sorrow deepened, the refuge still was prayer. “Being in an agony — He prayed more earnestly.”

Just so, prayer is our only refuge in sorrow.

The lesson from the garden prayer, is that we should take . . .

    all the hard things,

    all the anguishes,

    all the insufferable pains,

    all the bitter griefs of our lives

 — to God in prayer.

We may be sure, too, that God will answer. If He does not relieve us of the suffering — He will strengthen us so that we can keep it, and still go on trusting and singing! – J.R. Miller

**********

And the Lord said, I have surely seen the affliction of my people which are in Egypt, and have heard their cry by reason of their taskmasters; for I know their sorrows. (Ex. 3:7)

That sorrow which can be seen is the lightest form really, however apparently heavy; then there is that which is not seen, secret sorrows which yet can be put into words, and can be told to near friends as well as be poured out to God; but there are sorrows beyond these, such as are never told, and cannot be put into words, and may only be wordlessly laid before God: these are the deepest. Now comes the supply for each: “I have seen” that which is patent and external; “I have heard their cry,” which is the expression of this, and of as much of the external as is expressible; but this would not go deep enough, so God adds, “I know their sorrows,” down to very depths, of all, those which no eye sees or ear ever heard. – Frances Ridley Havergal

**********

“Blessed are they that mourn: for they shall be comforted.” (Mat 5:4)

They are blessed, for they are like the Lord Jesus, who was a man of sorrows, and of whom we never read that he laughed, but often that he wept.

They shall be comforted. Though perhaps they are not immediately comforted, yet plentiful provision is made for their comfort; light is sown for them; and in heaven, it is certain, they shall be comforted, as Lazarus, Lu. 16:25. Note, The happiness of heaven consists in being perfectly and eternally comforted, and in the wiping away of all tears from their eyes. It is the joy of our Lord; a fulness of joy and pleasures for evermore; which will be doubly sweet to those who have been prepared for them by this godly sorrow.

Heaven will be a heaven indeed to those who go mourning thither; it will be a harvest of joy, the return of a seed-time of tears (Ps. 126:5, 6); a mountain of joy, to which our way lies through a vale of tears. See Isa. 66:10. – Matthew Henry

**********

Anything is a blessing which makes us pray. – Charles Spurgeon

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2014/02/sorrow.html, http://www.christianity.com/bible/comments/matthew/mh/matthew5.htm, and an excerpt from Mary W. Tileston’s “Joy and Strength for The Pilgrim’s Day”, 1909. Source of illustration: here. HT to: Christian Devotional Readings.

Hálás vagy-e, testvérem? (Are You Thankful? – Selected Quotes, part 1)

Azt a szívbeli állapotot, hogy mindig hálásak vagyunk Istennek, nem a lelkiség egy magas szintjének kell tekintenünk, hanem sokkal inkább azon hívő szokványos magatartásának, aki elhiszi, hogy ‘azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott’. – William Law (1686–1761)

A legnagyobb szent ezen a világon nem az, aki a legtöbbet imádkozik, vagy a legtöbbször böjtöl; nem is az, aki alamizsnákat osztogat, vagy a legkiválóbbnak tűnik a mértékletesség, erkölcsösség vagy igazságosság terén. A legnagyobb szent az, aki a leginkább hálás Istennek! – William Law

Igen, ‘adjatok hálát mindenért’, mert, ahogyan azt igen jól megfogalmazta valaki: ‘A csalódásaink csupán Isten adta alkalmak a Vele való találkozásra.’ – A.W. Pink (1886–1952)

Mindig találhatunk valamit, amiért hálásak lehetünk; és mindig vannak dolgok, melyekért hálásnak kell lennünk még az isteni gondviselés azon rendelkezései közepette is, melyek sötétnek és fenyegetőknek tűnnek. – Albert Barnes (1798–1870) 

**********

Hálásak vagyunk-e a kegyelemért? (Thomas Watson)

A szükségeink az ima felé hajthatnak minket, ám csak az igazán őszinte szív tudja valóban dicsőíteni Istent. A holló csak kiáltozik; a pacsirta énekel. Az imakéréseink elmondásakor úgy cselekszünk, mint az emberek; a hálaadáskor, mint az angyalok.

Az istenfélő ember még a kötelességei teljesítése közben is kifejezi azt, hogy mennyire hálás Istennek. A hálaadást imádsággal kombinálja: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fil. 4:6) A hálaadás az imádság fenségesebb része. A kéréseinkben a szükségeinket fogalmazzuk meg; a hálaadásunkban Isten érdemeit hirdetjük ki. Az ima, mikor hálaadással illatosítjuk meg, jó illatú tömjénfüstként száll fel az Úr elé.

Az istenfélő ember minden körülmények között kifejezi háládatosságát. Hálás lesz mindenkor: a nehéz időkben éppúgy, mint a jóllét időszakaiban: „Mindenben hálákat adjatok” (1Thessz. 5:18). A kegyes lélek hálás és örvendezik, hogy Isten egyre közelebb vonja magához – még ha ez a nyomorúságok kötelei által történik is. Mikor jól mennek a dolgai, dicséri Istent az Ő kegyelméért; mikor rosszul, akkor magasztalja Istent az Ő igazságosságáért.

Mikor Isten “lelki növényeibe” belemetszenek, és azok vérezni kezdenek, hálát csepegtetnek; a szentek Isten-dicséretét még könnyeik sem tudják elfojtani.

Hol találhatunk hálás keresztényt? A szentekről azt olvassuk, hogy „mindegyiküknél hárfa volt” (Jel. 5:8) – a dicséret jelképe. Sok embernek van könny a szemében, és zokszó ajkukon – de kevesen tartanak hárfát kezükben; csak alig néhányan áldják Istent, és dicsérik szent Nevét.

Vizsgáljuk meg magunkat tüzetesen, és nézzünk utána, megvan-e bennünk azon tulajdonság, mely tényleg bizonyítja kegyes voltunkat: hálásak vagyunk-e a kegyelemért? – Thomas Watson (kb. 1620–1686)

**********

„Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (1Thessz. 5:18)

Matthew Henry (1662–1714) angol bibliatudós volt, aki főként a nevével fémjelzett, terjedelmes Biblia-magyarázatáról vált ismertté. Történt egyszer, hogy kirabolták, és ő még aznap ezt jegyezte fel naplójába: „Hálás vagyok Istennek. Először is azért, mert még soha azelőtt nem raboltak ki. Másodszor azért, mert jóllehet elvették a tárcámat, nem vették el az életemet. Harmadszor azért, mert habár elvették mindenemet, az nem volt sok. Negyedszer pedig azért, mert engem raboltak ki, és nem én másokat.”

Később, mikor már idősebb volt, Matthew Henry agyvérzést kapott. Egyszer az egyik barátja, Illidge segítette őt az ágyba. Az idős teológus így szólt hozzá: „Régóta szokás, hogy a haldoklók utolsó mondásait feljegyzik – íme, az enyém: Az Isten szolgálatában eltöltött élet, és a Vele való, bensőséges közösség adja a legnyugodtabb és legkellemesebb életet, melyet csak élhetünk e jelenvaló világban.”

Ha hálát tudsz adni az életed nehezebb időszakaiban is, akkor a szíved hajlani fog a háládatosság felé még akkor is, ha éppen nem jól alakulnak a dolgaid. Az, hogy a nehéz körülmények közepette is lekötelezett a szívünk Krisztusnak, és hálát tudunk adni – jelzi igazán a keresztény érettségünket. A nehéz időszakban történő hálaadásunk a Krisztusban való növekedésünket eredményezi. Adj hálát az Úrnak ezen a mai napon is – de ne csak a körülményeidért, hanem akár a körülményeid ellenére is!

ENGLISH:

To be always in a thankful state of heart before God is not to be considered a high plane of spirituality, but rather the normal attitude of one who believes that ‘all things work together for good to them that love God, who are called according to His purpose’. – William Law (1686–1761)

The greatest saint in the world is not he who prays most or fasts most; it is not he who gives alms, or is most eminent for temperance, chastity or justice. It is he who is most thankful to God. – William Law

Yes, ‘give thanks for all things’ for, as it has been well said, ‘Our disappointments are but His appointments.’ – A.W. Pink (1886–1952)

We can always find something to be thankful for, and there may be reasons why we ought to be thankful for even those dispensations which appear dark and frowning. ― Albert Barnes (1798–1870) 

**********

Are We Thankful For Mercy? (Thomas Watson)

Our needs may send us to prayer, but it takes a truly honest heart to praise God. The raven cries; the lark sings. In petition we act like men; in thanksgiving we act like angels.

A godly man will express his thankfulness in every duty. He mingles thanksgiving with prayer: “in everything by prayer with thanksgiving let your requests be made known unto God” (Phil. 4:6). Thanksgiving is the more divine part of prayer. In our petitions we express our own necessities; in our thanksgivings we declare God’s excellences. Prayer goes up as incense, when it is perfumed with thanksgiving.

A godly man expresses thankfulness …in every condition. He will be thankful in adversity as well as prosperity: “In everything give thanks” (1 Thess. 5:18). A gracious soul is thankful and rejoices that he is drawn nearer to God, though it be by the cords of affliction. When it goes well with him, he praises God’s mercy; when it goes badly with him, he magnifies God’s justice.

When God’s spiritual plants are cut and bleed, they drop thankfulness; the saints’ tears cannot drown their praises.

Where shall we find a grateful Christian? We read of the saints “having harps in their hands” (Rev 5:8)—the emblem of praise. Many have tears in their eyes and complaints in their mouths—but few have harps in their hand and are blessing and praising the name of God.

Let us scrutinize ourselves and examine by this characteristic whether we are godly: Are we thankful for mercy? – Thomas Watson (c. 1620–1686)

**********

“Give thanks in all circumstances, for this is God’s will for you in Christ Jesus.”—1 Thessalonians 5:18

Matthew Henry was a biblical scholar who lived in England from 1662 to 1714. He is best known for the Bible commentary that bears his name. After being robbed one day Henry recorded this in his diary: “Let me be thankful. First, because I was never robbed before. Second, because although they took my wallet, they did not take my life. Third, because although they took my all, it was not much. Fourth, because it was I who was robbed, not I who robbed.”

Later in life, Henry suffered a stroke. Once his friend Illidge helped the dying man get to a bed. Henry said to him, “You have been used to take notice of the sayings of dying men—this is mine: That a life spent in the service of God and communion with Him is the most comfortable and pleasant life that one can live in the present world.”

If you can give thanks during the difficult times in your life you will tend to be thankful when things are not going well. Gratitude toward Christ and thanksgiving in difficult circumstances indicate Christian maturity. Thanksgiving during tough times brings growth in Christ. Today give thanks to the Lord not because of your circumstances but in spite of them.

Source/Forrás:

http://www.spurgeongems.org/fhg1-15.pdf; http://www.gracegems.org/Watson/godly_mans_picture4.htm; and an excerpt from Peter Kennedy’s “From Generation to Generation”, 1998. Source of illustration: here.  Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Újévi fogadalmam! (A New Year’s Resolution! by Matthew Henry)

Matthew Henry (1662–1714)

„Életem ideje kezedben van!” (Zsolt. 31:16)

Szilárdan hiszek abban, hogy életem ideje Isten kezében van, ezért erre az új évre vonatkozóan alávetem most magamat és minden ügyes-bajos dolgomat Isten mennyei gondviselésének. Bármit is rendeljen az Úr felőlem, legyen az …
  egészség – vagy betegség,
  békesség – vagy nehézségek,
  vigasztalások – vagy keresztek,
  élet – vagy halál
– az Ő szent akarata legyen meg!

Minden időmet, erőmet és szolgálatomat – még a leghétköznapibb tevékenységeimet is – arra szentelem, hogy az Úr Jézusnak dicsőséget szerezzek. Leghőbb elvárásom, reményem és vágyam, állandó célkitűzésem és törekvésem az, hogy Jézus Krisztus magasztaltasson fel az életemben.

Mindenben, amit tennem kell, teljes mértékben Jézus Krisztustól fogok függeni, hogy Ő adjon nekem erőt. És bármit is tegyek, szóban vagy cselekedetben, az Ő Nevében akarok mindent végezni, hogy Ő legyen az Alfa és az Ómega számomra. Mindenemet, amim csak van, Tőle kaptam – és ezért az Úrért is akarom használni.

Ha ez az év számomra a megpróbáltatások évének, vagy egy szomorú évnek bizonyulna – akkor minden vigaszomat és támaszomat az Úr Jézustól fogom kérni, és Őreá fogok hagyatkozni, az Ő örökkévaló vigasztalására, és arra a jó reménységre, amely kegyelem által adatott nekem Őbenne.

És ha ebben az évben történne meg az, hogy meghalok – az életem ideje akkor is az Úr Jézus kezében van. Ebben az esetben alázatosan, az Ő közbenjárására támaszkodva, elindulok bátran az örökkévalóságba, várva ama áldott reménységemet. Akár élek, akár halok – meg vagyok győződve arról, hogy Jézus Krisztus nyereségnek és haszonnak bizonyul számomra.

Ó, adja az Úr, hogy az Ő kegyelme mindig elegendő legyen számomra; hogy alázatban tudjak élni, tudatában lévén saját méltatlanságomnak, gyengeségemnek, ostobaságomnak és erőtlenségemnek; és hogy szívbeli alázattal mindig az Úr Jézus Krisztusra támaszkodjak, Tőle várva kegyelmet és erőt minden egyes napra!

ENGLISH:

“My times are in Your hand!” Psalm 31:15 

Firmly believing that my times are in God’s hand, I here submit myself and all my affairs for the ensuing year, to the wise and gracious disposal of God’s divine providence. Whether God appoints for me . . . .
  health–or sickness,
  peace–or trouble,
  comforts–or crosses,
  life–or death
–may His holy will be done!

All my time, strength, and service, I devote to the honor of the Lord Jesus–and even my common actions. It is my earnest expectation, hope, and desire, my constant aim and endeavor–that Jesus Christ may be magnified in me.

In everything I have to do–my entire dependence is upon Jesus Christ for strength. And whatever I do in word or deed, I desire to do all in His name, to make Him my Alpha and Omega. I have all from Him–and I would use all for Him.

If this should prove a year of affliction, a sorrowful year to me–I will fetch all my supports and comforts from the Lord Jesus and stay myself upon Him, His everlasting consolations, and the good hope I have in Him through grace.

And if it should be my dying year–then my times are in the hand of the Lord Jesus. And with a humble reliance upon His mediation, I would venture into the eternal world looking for the blessed hope. Dying as well as living–Jesus Christ will, I trust, be gain and advantage to me.

Oh, that the grace of God may be sufficient for me, to keep me always in a humble sense of my own unworthiness, weakness, folly, and infirmity–together with a humble dependence upon the Lord Jesus Christ for daily grace and strength.

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2013/12/year.html. Source of illustration: here. Translated by/Ford.: wordwatcherdawn