Hogy megismerjem Őt… 1. rész (That I May Know Him, part 1)

„Tudom, kinek hittem.” (2Tim. 1:12)

Az első lépés: az Istenben való hit. Pál azt mondja: „Tudom, kinek hittem.” Itt észrevehetjük, hogy az Istenben való hit az Isten ismerete előtt jön. Ez az isteni rend: először a hit, utána az ismeret. Ez az igevers itt azt a sajátos hitet mutatja be, mely szerint a te kiváltságod, hogy ilyenformán odaszánd magad Istennek egyszer s mindenkorra, és hogy az Úr elfogadja és mindörökre szólóan sajátjának tekinti az ajándékot, amit ily módon az Ő oltárára helyeztél. Úgy kell tehát erre az odaszánásra tekintened, mint a te szentírásbeli jogodra. Ez az első lépés. És ezért a biblikus jogodért már nem szükséges ennél az igeversnél tovább keresgélned. Pál a saját életének egy ilyen elrendezettséget adott; és az ő példáját, mint ahogy a tanítását is, a kötelességünk és egyben a kiváltságunk is követni.

A második lépés: Isten megismerése. Isten megismerése azután jön, hogy hitre jutottunk Őbenne. Természetesen az Istenben való, igaz hitet megelőzi egyfajta, az Úrral kapcsolatos intellektuális fogalmakkal vagy ismeretekkel való rendelkezés – de ez az igevers itt nem erről beszél.

Amikor Pál azt mondja, „Tudom, kinek hittem”, akkor ezalatt ő Istennek mint az ő Megváltójának és Barátjának egy személyes, tapasztalati, intuitív módon való megismerését érti. Ábrahámnak is pontosan ilyen ismerete volt Istenről, amikor „elindult, nem tudva, hova ment”. Ábrahám nem tudta az utat, de ismerte Istent, és ez elég volt számára. Egyszer Luther jelenlétében valaki így kezdte el idézni ezt az igeverset: „Tudom, hogy kinek hittem.” „Nem, nem! – kiáltotta a nagy reformátor. – A ‘hogy’ szó nincsen ott. Én pedig nem engedem meg, hogy akár csak egy kötőszó is Isten és az én lelkem közé álljon! Az igevers azt mondja: Tudom, kinek hittem!” Ha te a teljes vagyonodat egy ügyvédre bízod, akkor előzőleg jól meg akarod ismerni, hogy bizonyos lehess becsületességében és jelleme egyenességében. Ha egy orvos gondoskodására akarod bízni a testedet, akkor már előtte utánajársz annak, mennyire ügyes és együtt érző az illető. Ha tehát az életedet és az örökkévalósággal kapcsolatos érdekeltségeidet mindörökre Istenre szándékozod bízni, akkor igenis meg akarod ismerni Őt, mélyen és személyesen. – Dr. G.P. Pardington (1866-1915)

**********

„…hogy megismerjem Őt” (Fil. 3:10)

Vajon arra vágyom-e én is mindenek felett, mint Pál, hogy megismerjem Krisztust; hogy higgyek Benne; hogy tapasztalati módon megismerjem Őt az én Megváltómként? A napok múlásával meghalok-e egyre jobban a bűnnek – naponta vágyakozom-e arra, hogy valóban szent életet éljek – naponta törekszem-e arra, hogy Isten akaratához hozzáigazodjak, és telve legyek Szentlelkével? Úgy találom-e, hogy az Úr az én mindig jelen lévő Barátom és Vigasztalóm, és Vezetőm; azon igyekezem-e minden dolgomban, hogy Őérte éljek?

Krisztus mindaz, amire csak szükséged van. Nála megvan mindaz, amit csak akarhatsz. Belőle élj; Vele járj; érte munkálkodj; célod az legyen, hogy mindenben Őt dicsőítsd meg – és akkor Ő lesz a te számodra minden. – James Smith

Szerezd meg Krisztust, hogy Ő legyen osztályrészed, és akkor már mindened megvan; végtelen bölcsesség van Benne, hogy útmutatást adjon; tudás, hogy tanítson; kegyelem, hogy könyörüljön rajtad; szeretet, hogy törődjön veled és vigasztaljon; erő, hogy megvédjen, megőrizzen és megmentsen téged. – John Mason

„Érzed-e, hogy szereted Krisztust?” – kérdezték egy idős és haldokló kereszténytől. „Sokkal jobbat tudok ennél – hangzott a válasz –, azt, hogy Krisztus szeret engem!” Nyugodj meg tehát inkább Krisztus irántad való szeretetében, semmint a te Krisztus iránti szeretetedben.

A világ örömeit itt hagyjuk boldogan,
jómódot, élvezeteket, hírnevet – Teérted mindent, Uram;
Neked adjuk szívünk, testünk, akaratunk;
ó, jöjj, és pecsételd el életünket tulajdonodul!
Az énünktől és bűneinktől szabadíts meg minket,
hogy Tebenned találjuk meg, Uram, mindenünket!

(Montague)

ENGLISH:

“I know Him whom I have believed.” (2Tim. 1:12)

First, Believing in God. Paul says, “I know Him whom I have believed.” Here you will notice that belief in God comes before the knowledge of God. This is the divine order; faith first, then knowledge. The particular form of believing which this verse presents is that it is your privilege thus once for all to consecrate yourself, and that God will receive and own forever the gift that you thus lay upon the altar. You must see this as your Scriptural right. This is the first step. And for the Scriptural right you need look no further than this very verse. Paul made such a disposition of his life; and his example as well as his teaching it is our duty as well as our privilege to follow.

Second, Knowing God. The knowledge of God comes after believing in Him. Of course there is an intellectual conception or knowledge about God which precedes any real belief in God; but it is not of intellectual knowledge that this verse speaks.

When Paul says, “I know whom I have believed” he means a personal, experimental, intuitional knowledge of God as Saviour and Friend. Such was the knowledge of God which Abraham possessed when “he went out not knowing whither he went” He did not know the way, but he did know God, and that was enough. Someone in Luther’s presence began to quote this verse thus: “I know in whom I have believed.” “No, no,” cried the great reformer, “the word ‘in’ is not there. I will not allow even a preposition to come between my soul and God. It says, ‘I know whom I have believed.”; If you are going to trust your property in the hands of a lawyer, you want to know him well so as to be sure of his integrity and honesty of character. If you are going to trust your body to the care of a physician, you want to know his sympathy and skill. So if you are going to commit your life and eternal interests to God forever, you want to know Him in a deeply personal way. – Dr. G.P. Pardington (1866-1915)

**********

That I may know him.—Phil. 3:10

DO I, like Paul, desire above all things, to know Christ; to believe in him; to have an experimental knowledge of him as my Saviour? Am I daily becoming more dead to sin—daily longing for a life of holiness—daily seeking to be conformed to his will, and filled with his Spirit? Do I find him an ever present friend, and comforter, and guide; and do I endeavor in all things to live for him?

Christ is all that you need. He has all that you can want. Live upon him; walk with him; work for him; aim in everything to glorify him, and he will be all in all to you.—James Smith.

Get Christ for your portion, and you have all; infinite wisdom to direct, knowledge to teach, mercy to pity, love to care for and comfort, and power to protect and keep and save you.—John Mason.

“Do you feel that you love Christ?” was asked of an aged and dying Christian. “Better than that,” was the reply, “Christ loves me.” Rest in Christ’s love to you, rather than in your love to him.

Gladly the joys of earth we leave,
Wealth, pleasure, fame—for thee alone;
To thee our will, soul, flesh, we give;
Oh, take and seal them for thine own!
From self and sin. Oh, set us free
That we may find our all in thee! —Montague

Source/Forrás: An excerpt from G.P. Pardington’s “The Still Small Voice”, 1902; and from Tryon Edwards’ “Light for the Day”, 1877. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Támaszkodj Istenedre! (Rely Upon God! By Dr. G.P. Pardington)

„Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézs. 50:10)

„Támaszkodjon Istenére!” Amikor a nehézségek vagy szomorúságok sötét helyére kerülsz, a tennivalód tehát az, hogy Istenre támaszkodj. Ez nagyjából ugyanazt jelenti, mint bízni Istenben, bár van egy kis különbség. A „támaszkodni” szót így is lehetne fordítani: „megmaradni”. „Maradjon meg az ő Istenében” (American Version). Ez a kifejezés azt a képet jeleníti meg, mikor rátámaszkodunk valakire, hogy tőle erőt vagy támogatást kapjunk. Az Istenben való bizalom nyugalmat ad; az Istenre való támaszkodás erőt. A bizalom megelőzi a támaszkodást; és amíg nem bízol igazán Istenben, Ő semmit sem tehet érted. Az Istenben való bizalom csendessé és nyugodttá tesz, még ha bizonyos dolgokat nem is értesz. Az Istenre való támaszkodás pedig megadja neked nemcsak a bizonyosságot, hogy Isten megérti az adott helyzetedet, hanem a tudatot is, hogy minden egyes pillanatban, amikor te Istenben bízol, az Úr éppen a te szabadulásodat munkálja ki. Afelől is bizonyos leszel, hogy az Úr egyre közelebb vezet téged a fényhez, és hogy nemsokára már újra a napos ég alatt fogsz járni.

Nemcsak annyit kell tehát tenned, hogy ezeket a sötét helyeket átadod Istennek, hanem neked magadnak is teljes mértékben Őreá kell támaszkodnod. Ez azt jelenti, hogy erősen neki kell dőlnöd, rá kell támaszkodnod az Úrra. Úgy kell elhelyezkedned, hogy teljes valód súlyával Istenre nehezedj.

Van egy történet, ami egy utazóról szól, aki az út mentén bandukol, nagy teherrel a vállán. Egy lovas-szekér beéri őt, és a rajta ülő férfi hívja, hogy üljön fel mellé, elviszi. A fáradt utazó fel is mászik a szekérre, és helyet foglal, de a teher továbbra is ott van a vállán. A jószívű ismerős megkérdezi tőle, miért nem hajította le terhét a szekér aljába. „Ó, nagyon kedves tőled, hogy egyáltalán felajánlottad, hogy elviszel – válaszolta a szegény fickó –, nem mertelek még arra is megkérni, hogy cipeld a terhemet is.” Közülünk sokan olyanok vagyunk, mint ez az utazó – de Isten hordozni fogja a terhünket is, és bennünket is. Támaszkodjunk tehát az Úrra, ha sötét helyen vagyunk. Ő tudja az erdőből kivezető utat! Bújjunk hát oda az Ő karjaiba, és bízzunk Benne, és abban, hogy a legrövidebb és legbiztosabb úton fog minket vinni. Milyen gyönyörű is ez a kifejezés: „az ő Istenére”! Azt jelenti, hogy nemcsak Istenre, hanem az ő Istenére támaszkodjon. Ez a személyes kapcsolatot nagyon is valóságossá teszi. Dávid azt mondta: „Az Úr az én Pásztorom”. Pál így fejezte ki: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket”. Szeretett testvéreim, Dávidnak és Pálnak az Istene a mi Istenünk is! Őhozzá tartozunk, és Ő hozzánk. „Az én Szerelmesem enyém, és én az Övé”. Ez a bensőséges, személyes kapcsolat adja meg neked a jogot arra, hogy Őreá támaszkodj, és Benne bízz. Az Úr szívét bizonyára nagyon megszomorítja, ha nem bízunk Benne, és visszautasítjuk, hogy Őreá támaszkodjunk. Isten tudja az utat; legyen bizodalmunk Benne; Ő ki tud minket hozni a bajainkból és nehézségeinkből, támaszkodjunk hát Istenre! – Dr. George Palmer Pardington (1866–1915)

ENGLISH:

“Who among you fears the Lord? Who obeys the voice of His Servant? Who walks in darkness and has no light? Let him trust in the name of the Lord and rely upon his God.” (Isaiah 50:10, NKJV)

Let him rely upon his God. The next thing to do when you get into a dark place of trouble or sorrow is to rely upon God. To rely upon God is very much the same as to trust Him; yet there is a difference. The word “rely” may be translated “stayed”: “Let him stay upon his God” (A.V.). The figure is that of leaning upon some one for strength or support. Trust in God gives you rest, but reliance upon God gives you strength. Trust precedes reliance; and until you trust, God can do nothing for you. Trust in God makes you quiet and restful even when you cannot understand things. Reliance upon God gives you the assurance not only that God understands the situation, but that He is working out your deliverance every moment you trust. You are also confident that the Lord is leading you nearer and nearer the light, and that soon you will be once more walking under sunlit skies.

Not only are you to commit the dark place unto God, but you yourself are to rely upon Him. This means that you are to lean hard upon Him. Settle down until your whole weight is resting upon God.

There is a story told of a traveler trudging along by the roadside with a heavy load upon his shoulder. A man in a wagon overtook him and invited him to ride. The weary traveler climbed up and took a seat, but continued to carry the load on his shoulder. His kind-hearted friend asked him why he did not throw his load down in the bottom of the wagon. “Oh,” said the poor fellow, “it’s a good deal for you to give me a ride; I could not think of asking you to carry my load too.” Lots of us are just like this traveler, but God will carry both our loads and our own selves. Let us rely upon the Lord if we are in a dark place. He knows the way out of the woods. Let us climb up into His arms and trust Him to take us out by the shortest and surest road. What a beautiful expression—”His God.” It is not only rely upon God, but rely upon his God. It makes the personal relation very real. David said, “The Lord is my Shepherd.” Paul said, “My God shall supply all your need.” Beloved, the God of David and Paul is your God and my God. We belong to Him and He belongs to us. “My Beloved is mine and I am His.” This intimate personal relation gives you the right to rely upon and trust Him. Surely, His heart is grieved when we do not trust Him, and when we refuse to rely upon Him. He knows the way, let us trust Him; He can get us out of our trouble, let us depend upon Him. – Dr. George Palmer Pardington (1866–1915)

Source/Forrás: An excerpt from G.P. Pardington’s “The Still Small Voice”, 1902. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Börtöncellák… 2. rész (Prison Cells – Selected Quotes, part 2)

Drága Barátom,
hiszem és remélem, hogy megtalálod az Úr jelenlétét az új otthonodban; máskülönben csak egy börtönnek éreznéd azt! Korunkban is megvan az emberek között ugyanaz a különbség, mint ami annak idején az egyiptomiak és Izrael népe között is látható volt. Tömegek vannak a sűrű sötétség felhője alatt élve eltemetve – de az Úr népére ragyog a fény lakóhelyeiken. Ó, milyen sok hatalmas és gyönyörű házat látni, melyekben még sincs ott e drága Mennyei Lakó! Akár oda is lehetne írni ajtóikra: „Isten nem lakozik itt!” És ha bemész oda, meg is bizonyosodhatsz erről – mert falai között nincsen se igazság, se békesség.

E gondolat már többször felötlött bennem, valahányszor csak meghívtak, hogy nézzek meg egy ilyen „remek házat” – ahogyan hívják ezeket. Ám amikor ott nem ismerik az Urat, vagy nem ismerik el Őt Úrként, a szobák nem mások, mint csupán börtöncellák, melyekben a szegény bűnösök esznek és alszanak egy keveset – míg aztán a kiszabott halálos ítéletet végrehajtják rajtuk.

Másrészt viszont, a hívők otthonai, jóllehet többségük szegényes viskó csupán, valójában paloták – mert a Király jelenléte az, ami a királyi udvart királyivá teszi! Itt maga az Úr uralkodik, az Ő kegyelmének trónján, és az angyali őrök királyi testőrsége áll vigyázón az üdvösség örökösei mellett, szolgálva őket.

Mert végül is, e földön még a legjobb házak is – pusztán csak vendégfogadók, melyekben megszállunk egy kis időre, amíg Mesterünk dolgaiban foglalatoskodunk!

A te igazi lakóhelyed, a te igazi otthonod a mennyben van; itt, e földön csak átutazóként élsz. Vagy, hogy még dicsőségesebb módon fejezzem ki magam – te egy nagykövet lettél, akire igen jelentőségteljes ügyeket bíztak, hogy azokat elintézd a Királyod, a te Mestered számára! – John Newton (1725–1807)

**********

Az idő rövidsége és az örökkévalóság gyors közeledése – mindezek a megfelelő gyakorlatot szerzett szív számára egyfajta nemes egykedvűséget adnak az összes földi dologra vonatkozóan. Mert ugyan mit számít az, hogy palotában lakom-e, vagy pedig börtönben – hiszen mindez úgyis csak egy napig, egy óráig, csak egy pillanatig tart! Milyen csalódások tudnának hát engem elszomorítani e múló, földi időben – ha enyém Isten az egész örökkévalóságra szólóan? – James Meikle (1730-1799)

**********

Nézz reám, Uram! (James Smith)

Az alázatos szívűek értékelik Isten kegyelmének a kisebb ajándékait is – és az imáikban gyakran nagyon egyszerű dolgokat kérnek. Azt, hogy az Úr szóljon hozzájuk, vagy tekintsen rájuk, vagy hogy mennyei Atyjuk szeretetteljes arcáról egy fénysugár ragyogjon le rájuk – olykor ennyi csak, mit kérni bátorkodnak. A zsoltáros igen kedves imádságot fogalmazott meg, amikor így kiáltott: „Tekints reám és könyörülj rajtam, amiképpen szoktál a te nevednek kedvelőin.” (Zsolt. 119:132)

…Szeretett testvérem, szoktál-e így imádkozni? Elégedett vagy-e az Úr szegény és bajoktól sújtott népének osztályrészével? A legszegényebb szent – gazdagabb, mint a legjómódúbb bűnös! S a megpróbáltatásokban leginkább részesülő hívő – boldogabb, mint a legegészségesebb és a legnagyobb jólétben élő hitetlen. Az Úrnak egyetlen kegyelem-teljes pillantása átalakítja…
a börtönt – egy palotává;
a fogházat – egy mennyei édenné; és
a betegszobát – a menny előcsarnokává!

Ó, Uram, add, hogy úgy tudjuk nézni a Te keresztedet,
hogy e mennyei látványnak köszönhetően
a földi kincsek mind csak szemétnek tűnjenek,
és a földi szomorúságok pedig pihekönnyűnek!

ENGLISH:

My dear friend,
I hope and trust, that you find the Lord’s presence with you in your new home; otherwise you would think it a dungeon! There is the same difference among people now, as there was between the Egyptians and Israel of old. Multitudes are buried alive under a cloud of thick darkness—but all the Lord’s people have light in their dwellings. Ah! how many great and fair houses are there, without the heavenly inhabitant! It might be written upon their doors, ‘God is not here!’ And, when you go in, you may be sure of it, for there is neither peace nor truth within the walls.

This thought has often struck me, when I have been to see some fine houses, as they are called. When the Lord is not known and acknowledged, the rooms are but prison cells, in which the poor criminals eat and sleep a little while—until the sentence under which they lie condemned, shall be executed upon them.

On the other hand, the houses of believers, though most of them are poor cottages—are truly palaces; for it is the presence of the King that makes the court! There the Lord reigns upon a throne of grace, and there a royal guard of angels take their stand to watch over and minister to the heirs of salvation.

After all, the best houses upon earth—are but inns, where we are accommodated a little time, while we are doing our Master’s business.

Your real dwelling, your real home, is in heaven; here on earth, you are but a sojourner. But, to express it in a more honorable manner—you are an ambassador, entrusted with affairs of great importance, to manage for the King, your Master! – John Newton (1725– 1807)

**********

The brevity of time, and the near approach of eternity–give to the rightly-exercised soul a noble indifference about everything here on earth. What does it matter whether I dwell in a palace or a prison–since it is but for a day, an hour, a  moment! What disappointment should grieve  me in time–if I shall possess God for eternity?  – James Meikle (1730-1799)

**********

Look upon me! (James Smith, “Food for Hungry Souls”)

Humble hearts prize small mercies — and in their prayers they often ask for very simple things. A word or a look from God, or a ray of light from their heavenly Father’s loving countenance, is at times, all that they can venture upon asking. It was a sweet prayer presented by the Psalmist, when he cried, “Look upon me, and have mercy on me, as You always do to those who love Your name.” Psalm 119:132

…Beloved, do you ever pray thus? Are you satisfied with the portion of God’s poor and afflicted people? The poorest saint — is better off than the richest sinner! The most afflicted believer — is happier than the healthiest and most prosperous unbeliever. One merciful look from the Lord, will turn . . .
a prison — into a palace;
a dungeon — into a paradise; and
a chamber of sickness — into the vestibule of Heaven!

Oh may we gaze upon Your cross,
Until the wondrous sight
Makes earthly treasures seem but dross,
And earthly sorrows light!

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/Newton/john_newton_excerpts2.htm;
http://www.gracegems.org/2011/11/look.html; and
http://www.gracegems.org/06/03/indifference.html. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn