Isten szentjei… (God’s Saints… — Selected Quotes)

…akiket elhívott, hogy szentek legyenek… (Róma 1:7; 1Kor. 1:2)

Miért voltak a szentek – szentek? Íme, egy egyszerű válasz:

Azért, mert derűsek voltak akkor, amikor nehéz volt jókedvűnek lenni.

Azért, mert türelmesek voltak akkor, amikor nehéz volt türelmesnek maradni.

Azért, mert továbbhaladtak előre akkor, amikor meg akartak állni.

Azért, mert csendben maradtak akkor, amikor pedig szólni akartak.

Azért, mert szeretetreméltóak voltak akkor, amikor bántóan tudtak volna viselkedni. 

**********

Mi is tehát egy szent?

Egy DRÁGAKŐ, ami még el van palástolva.

Egy HERCEG, aki szegény földműves-ruhákban jár.

Egy ÉLET, ami halhatatlan, de halandó testbe van zárva.

Egy NAGYKÖVET, az Örökkévaló Király küldöttje, akit idegen földön feltartóztattak.

Egy FEJEDELEM, aki a trónja előtt áll, koronájára várva.

Egy KIRÁLYI RABSZOLGA, aki agyag-börtönben raboskodik, de palotájába készül.

Egy UTAZÓ, aki sziklás úton jár, de aranyutcák felé tart.

Egy ŐRSZEM, aki az éj közepén őrt áll a hegyen, hogy az örökkévaló Napot köszönthesse.

Egy GYÉMÁNT, ami még kidolgozatlan, de csiszolás alatt áll, hogy úgy ragyoghasson majd, mint a csillagok.

Egy ARANYRÖG, ami az olvasztóban hevül, hogy megtisztuljon minden salakjától.

Egy IGAZGYÖNGY, ami még kagylójában várja, hogy megszabadítsák burkolatától.

Egy LÁMPÁS, ami a sötét, koromfekete éjben világít, hogy hamarosan örök fénnyel ragyoghasson.  

Egy JÖVEVÉNY, aki ellenségek között tartózkodik, de siet, hogy örök, bensőséges közösségben élhessen.

Egy VIRÁG, ami tüskés bokrok között növekszik, de hamarosan kinyitja szirmait ott, ahol Sáron Rózsája virágzik. (Ismeretlen szerző)

**********

Krisztus megismerése azt jelenti, hogy Hozzá hasonlókká is formálódunk; hogy az Ő szent, isteni jellemvonásai belevésődnek szívünkbe. Az igaz szent: egy olyan isteni tájkép, amelyen Krisztus mindegyik ritka, gyönyörű jellemzője élénken kiábrázolódik. Sohase tekintett még senki se Krisztusra úgy a lelki szemeivel, hogy közben ne történtek volna mély változások a szívében. – Thomas Watson

ENGLISH:

…called to be saints:… (Romans 1:7; 1 Cor. 1:2)

Why were the Saints, Saints? It is quite simple.

Because they were “Cheerful” when it was difficult to be Cheerful.

Because they were “Patient” when it was difficult to be Patient.

Because they pushed on when they wanted to stand still.

Because they kept silent when they wanted to talk.

Because they were agreeable when they wanted to be disagreeable. – Selected.

**********

What is a Saint?

A JEWEL in disguise.

A PRINCE in peasant’s garbs.

An immortal LIFE in dying flesh.

An AMBASSADOR of the King Eternal, detained on foreign soil.

A MONARCH at the foot of the throne, waiting for his crown.

A ROYAL SLAVE in prison of clay, preparing for a mansion.

A TRAVELER on a rocky road, bound for the streets of gold.

A WATCHMAN on the midnight hills, to greet the everlasting Day.

A DIAMOND in the rough, being polished to shine as the stars.

A NUGGET of gold in the crucible, to be refined from its dross.

A PEARL in the oyster, to be delivered from the body of flesh.

A LAMP in the dark, dark night, soon to blaze forth with everlasting light.

A STRANGER in the midst of enemies, hurrying on to live in everlasting fellowship.

A FLOWER in the garden of briars, soon to unfold its petals where the Rose of Sharon blooms. – Unknown.

**********

To learn Christ is to be made like Christ, to have the divine characters of his holiness engraven upon our hearts. A true saint is a divine landscape picture where all the rare beauties of Christ are lively portrayed. Never did any man look upon Christ with a spiritual eye, but he went away quite changed. – Thomas Watson

Source/Forrás: An excerpt from Mrs. Charles E. Cowman’s “Streams in the Desert”, Volume Two, 1966, and here. Illustration designed by/Az illusztrációt szerkesztette: Emily. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

Hálás vagy-e, testvérem? (Are You Thankful? – Selected Quotes, part 1)

Azt a szívbeli állapotot, hogy mindig hálásak vagyunk Istennek, nem a lelkiség egy magas szintjének kell tekintenünk, hanem sokkal inkább azon hívő szokványos magatartásának, aki elhiszi, hogy ‘azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott’. – William Law (1686–1761)

A legnagyobb szent ezen a világon nem az, aki a legtöbbet imádkozik, vagy a legtöbbször böjtöl; nem is az, aki alamizsnákat osztogat, vagy a legkiválóbbnak tűnik a mértékletesség, erkölcsösség vagy igazságosság terén. A legnagyobb szent az, aki a leginkább hálás Istennek! – William Law

Igen, ‘adjatok hálát mindenért’, mert, ahogyan azt igen jól megfogalmazta valaki: ‘A csalódásaink csupán Isten adta alkalmak a Vele való találkozásra.’ – A.W. Pink (1886–1952)

Mindig találhatunk valamit, amiért hálásak lehetünk; és mindig vannak dolgok, melyekért hálásnak kell lennünk még az isteni gondviselés azon rendelkezései közepette is, melyek sötétnek és fenyegetőknek tűnnek. – Albert Barnes (1798–1870) 

**********

Hálásak vagyunk-e a kegyelemért? (Thomas Watson)

A szükségeink az ima felé hajthatnak minket, ám csak az igazán őszinte szív tudja valóban dicsőíteni Istent. A holló csak kiáltozik; a pacsirta énekel. Az imakéréseink elmondásakor úgy cselekszünk, mint az emberek; a hálaadáskor, mint az angyalok.

Az istenfélő ember még a kötelességei teljesítése közben is kifejezi azt, hogy mennyire hálás Istennek. A hálaadást imádsággal kombinálja: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fil. 4:6) A hálaadás az imádság fenségesebb része. A kéréseinkben a szükségeinket fogalmazzuk meg; a hálaadásunkban Isten érdemeit hirdetjük ki. Az ima, mikor hálaadással illatosítjuk meg, jó illatú tömjénfüstként száll fel az Úr elé.

Az istenfélő ember minden körülmények között kifejezi háládatosságát. Hálás lesz mindenkor: a nehéz időkben éppúgy, mint a jóllét időszakaiban: „Mindenben hálákat adjatok” (1Thessz. 5:18). A kegyes lélek hálás és örvendezik, hogy Isten egyre közelebb vonja magához – még ha ez a nyomorúságok kötelei által történik is. Mikor jól mennek a dolgai, dicséri Istent az Ő kegyelméért; mikor rosszul, akkor magasztalja Istent az Ő igazságosságáért.

Mikor Isten “lelki növényeibe” belemetszenek, és azok vérezni kezdenek, hálát csepegtetnek; a szentek Isten-dicséretét még könnyeik sem tudják elfojtani.

Hol találhatunk hálás keresztényt? A szentekről azt olvassuk, hogy „mindegyiküknél hárfa volt” (Jel. 5:8) – a dicséret jelképe. Sok embernek van könny a szemében, és zokszó ajkukon – de kevesen tartanak hárfát kezükben; csak alig néhányan áldják Istent, és dicsérik szent Nevét.

Vizsgáljuk meg magunkat tüzetesen, és nézzünk utána, megvan-e bennünk azon tulajdonság, mely tényleg bizonyítja kegyes voltunkat: hálásak vagyunk-e a kegyelemért? – Thomas Watson (kb. 1620–1686)

**********

„Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (1Thessz. 5:18)

Matthew Henry (1662–1714) angol bibliatudós volt, aki főként a nevével fémjelzett, terjedelmes Biblia-magyarázatáról vált ismertté. Történt egyszer, hogy kirabolták, és ő még aznap ezt jegyezte fel naplójába: „Hálás vagyok Istennek. Először is azért, mert még soha azelőtt nem raboltak ki. Másodszor azért, mert jóllehet elvették a tárcámat, nem vették el az életemet. Harmadszor azért, mert habár elvették mindenemet, az nem volt sok. Negyedszer pedig azért, mert engem raboltak ki, és nem én másokat.”

Később, mikor már idősebb volt, Matthew Henry agyvérzést kapott. Egyszer az egyik barátja, Illidge segítette őt az ágyba. Az idős teológus így szólt hozzá: „Régóta szokás, hogy a haldoklók utolsó mondásait feljegyzik – íme, az enyém: Az Isten szolgálatában eltöltött élet, és a Vele való, bensőséges közösség adja a legnyugodtabb és legkellemesebb életet, melyet csak élhetünk e jelenvaló világban.”

Ha hálát tudsz adni az életed nehezebb időszakaiban is, akkor a szíved hajlani fog a háládatosság felé még akkor is, ha éppen nem jól alakulnak a dolgaid. Az, hogy a nehéz körülmények közepette is lekötelezett a szívünk Krisztusnak, és hálát tudunk adni – jelzi igazán a keresztény érettségünket. A nehéz időszakban történő hálaadásunk a Krisztusban való növekedésünket eredményezi. Adj hálát az Úrnak ezen a mai napon is – de ne csak a körülményeidért, hanem akár a körülményeid ellenére is!

ENGLISH:

To be always in a thankful state of heart before God is not to be considered a high plane of spirituality, but rather the normal attitude of one who believes that ‘all things work together for good to them that love God, who are called according to His purpose’. – William Law (1686–1761)

The greatest saint in the world is not he who prays most or fasts most; it is not he who gives alms, or is most eminent for temperance, chastity or justice. It is he who is most thankful to God. – William Law

Yes, ‘give thanks for all things’ for, as it has been well said, ‘Our disappointments are but His appointments.’ – A.W. Pink (1886–1952)

We can always find something to be thankful for, and there may be reasons why we ought to be thankful for even those dispensations which appear dark and frowning. ― Albert Barnes (1798–1870) 

**********

Are We Thankful For Mercy? (Thomas Watson)

Our needs may send us to prayer, but it takes a truly honest heart to praise God. The raven cries; the lark sings. In petition we act like men; in thanksgiving we act like angels.

A godly man will express his thankfulness in every duty. He mingles thanksgiving with prayer: “in everything by prayer with thanksgiving let your requests be made known unto God” (Phil. 4:6). Thanksgiving is the more divine part of prayer. In our petitions we express our own necessities; in our thanksgivings we declare God’s excellences. Prayer goes up as incense, when it is perfumed with thanksgiving.

A godly man expresses thankfulness …in every condition. He will be thankful in adversity as well as prosperity: “In everything give thanks” (1 Thess. 5:18). A gracious soul is thankful and rejoices that he is drawn nearer to God, though it be by the cords of affliction. When it goes well with him, he praises God’s mercy; when it goes badly with him, he magnifies God’s justice.

When God’s spiritual plants are cut and bleed, they drop thankfulness; the saints’ tears cannot drown their praises.

Where shall we find a grateful Christian? We read of the saints “having harps in their hands” (Rev 5:8)—the emblem of praise. Many have tears in their eyes and complaints in their mouths—but few have harps in their hand and are blessing and praising the name of God.

Let us scrutinize ourselves and examine by this characteristic whether we are godly: Are we thankful for mercy? – Thomas Watson (c. 1620–1686)

**********

“Give thanks in all circumstances, for this is God’s will for you in Christ Jesus.”—1 Thessalonians 5:18

Matthew Henry was a biblical scholar who lived in England from 1662 to 1714. He is best known for the Bible commentary that bears his name. After being robbed one day Henry recorded this in his diary: “Let me be thankful. First, because I was never robbed before. Second, because although they took my wallet, they did not take my life. Third, because although they took my all, it was not much. Fourth, because it was I who was robbed, not I who robbed.”

Later in life, Henry suffered a stroke. Once his friend Illidge helped the dying man get to a bed. Henry said to him, “You have been used to take notice of the sayings of dying men—this is mine: That a life spent in the service of God and communion with Him is the most comfortable and pleasant life that one can live in the present world.”

If you can give thanks during the difficult times in your life you will tend to be thankful when things are not going well. Gratitude toward Christ and thanksgiving in difficult circumstances indicate Christian maturity. Thanksgiving during tough times brings growth in Christ. Today give thanks to the Lord not because of your circumstances but in spite of them.

Source/Forrás:

http://www.spurgeongems.org/fhg1-15.pdf; http://www.gracegems.org/Watson/godly_mans_picture4.htm; and an excerpt from Peter Kennedy’s “From Generation to Generation”, 1998. Source of illustration: here.  Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Olvasd a Bibliád! 2. rész (Read Your Bible – Selected Quotes, part 2)

Az Isten Igéjével való foglalkozás helyes módja nem csupán az, hogy elmélkedünk rajta, vagy megtanuljuk, mint a diákok – hanem hogy ez alapján élünk. – C.H. Spurgeon  (1834–1892)

**********

Egyetlen dolgot akarok tudni: a mennybe vezető utat; és azt, hogyan lehet biztonságban megérkezni ama boldog partra. Maga Isten ereszkedett le kegyelmesen, hogy megismertesse velünk ezt az utat; ezért jött le a mennyből. És mindezt leírta nekünk egy könyvben. Add hát nekem e könyvet! Bármi áron, de add nekem Isten Könyvét! – John Wesley (1703–1791) 

**********

Hadd buzdítsalak titeket arra, hogy értékeljétek nagyra az írott Igét (Jób 23:12). Dávid az Igét többre tartotta, mint az aranyat. Mit meg nem adtak volna a mártírok a Biblia egy-egy lapjáért! Az Ige az a mező, ahol Krisztus, az értékes gyöngy el van rejtve. E szent bányát kutatjuk mi, de nem az aranyrudakért, hanem a dicsőség túláradó mértékért. …Ó, tehát értékeljétek igen nagyra a Szentírást! – Thomas Watson (c. 1620–1686)

**********

Szükséges-e feltennem a kérdést, hogy vajon kell-e olvasnotok a Bibliátokat, vagy sem? Attól tartok, hogy e mostani korunk inkább egy magazin-olvasó, újságolvasó és folyóirat-olvasó kor – de nem annyira Biblia-olvasó kor, mint amilyennek pedig lennie kellene. A régi puritán időkben az embereknek igen szűkösek voltak a készleteik az egyéb olvasnivalókat illetően, de mégis elegendő könyvtárat találtak egyetlen könyvben: a Bibliában. És ó, mily buzgón olvasták azt! – C.H. Spurgeon

**********

Az angol lord, Francis Bacon beszélt egyszer egy bizonyos püspökről, aki rendszeresen naponta kétszer fürdött, és mikor megkérdezték, miért fürdik ilyen gyakran, ezt válaszolta: „Azért, mert nincs lehetőségem szépen, kényelmesen naponta háromszor megfürdeni.” Ha a Szentírást szerető embereket megkérdeznék, miért olvassák olyan gyakran, őszintén válaszolnának: „Azért, mert sajnos nincs több időnk még gyakrabban olvasni azt.” Az Igére való étvágy egyre csak növekszik azokban, akik abból táplálkoznak. Mi is elmondjuk hát Kempis Tamással együtt: „Szeretnék mindig egy kis félreeső zugban lenni, egy könyvvel a kezemben.” – C.H. Spurgeon

**********

Élj Isten Igéjéből! (C.H. Spurgeon)

Mily tanulságos számunkra Istennek e nagy igazsága, hogy a Megtestesült Ige az Ihletett Igéből élt! Étel volt ez az Ő számára, mint ahogyan a mi számunkra is, és testvéreim, ha Krisztus ily módon az Isten Igéjéből élt, akkor nem kellene-e nekünk is így tennünk? Pedig az Úr Jézusnak bizonyos tekintetben nem volt annyira szüksége e Könyvre, mint amennyire nekünk. Az Isten Lelke ugyanis mérték nélkül nyugodott meg rajta – ám Ő mégis szerette a Szentírást; olvasta, tanulmányozta, és folyamatosan használta is a kifejezéseit. Ó, adná Isten, hogy én is, és ti is, eljussunk az Isten Igéjének kellős közepébe, és teljesen telítődjünk az Igével!

Mint ahogyan láttam, amint a selyemhernyó mélyen beleeszi magát a levélbe, és elfogyasztja azt – így kellene nekünk is tennünk az Úr Igéjével: nemcsak átaraszolnunk kellene a felületén, hanem egyenesen bele kellene ennünk magunkat a közepébe, míg csak teljesen meg nem telik vele a bensőnk! Nem sok hasznodra lesz, ha pusztán csak végigfuttatod tekinteted az igéken; vagy ha csak a költői kifejezéseket, esetleg a történelmi tényeket ragadod meg. Az igeolvasás akkor lesz igazán áldásodra, ha annyira „beleeszed” magad a Biblia velejébe, míg végül már biblikus nyelven beszélsz, és a stílusod is a szentírásbeli modell szerint formálódik – és, ami még sokkal jobb: a lelked az Úr szavainak édes zamatával lesz megízesítve!

Hadd idézzem John Bunyan-t annak példájaként, mire is gondolok. Olvass tőle bármit, és meglátod: majdnem olyan, mintha magát a Bibliát olvasnád. Addig olvasta, mígnem szíve-lelke teljesen átitatódott a Szentírással, és jóllehet az írásai gyönyörű költői képekkel vannak átszőve, nem tudja anélkül átadni nekünk az ő „Zarándok útját” – a prózai költemények legszebbikét –, hogy ne éreztetné velünk folyamatosan: „Nahát, ez az ember egy élő Biblia!” Szúrd meg bárhol – még a vére is biblikus – a Biblia tömény kivonata folyik belőle! Nem tud anélkül beszélni, hogy közben ne idézne egy-egy igeverset, mivelhogy a lelke telis-tele van Isten Igéjével. Szeretett testvéreim, hadd ajánljam hát az ő példáját számotokra, de még inkább, magának a mi Úr Jézusunknak a példáját! – C.H. Spurgeon

**********

Jézus Ószövetség-ismerete

Akkoriban Isten írott Igéjét az Ószövetség könyvei alkották. És Jézus az Igét nagyon szerette! Tizenkét éves korára már olyan jól ismerte, hogy az még a jeruzsálemi templom nagy teológusait is ámulatba ejtette. Jézus az Ige alapján élt. Az Igét használta arra is, hogy ellene álljon a kísértőnek (Mát. 4:4, 7, 10). A keresztre ment, csak hogy az Írásokat be tudja teljesíteni (Mát. 26:54). A haldoklásakor a fájdalom-kiáltása szavait is ebből idézte (Mát. 27:46). Az ószövetségi írásokhoz aztán később egy másik, új írás-csoportot is fűztek, melyek magának Jézusnak az élete köré összpontosulnak. Ha tehát Jézus számára ilyen értékesek voltak az Írások, melyek az akkori Bibliát alkották – akkor ezerszer becsesebb kell, hogy legyen számunkra az Ige, amellyel mi most rendelkezünk! – Henry H. Halley (1874–1965) 

ENGLISH:

The way to deal with God’s Word is not merely to contemplate it, or to study it, as a student does; but to live on it. – C.H. Spurgeon

**********

I want to know one thing, the way to heaven; how to land safe on that happy shore. God Himself has condescended to teach the way; for this end He came from heaven. He hath written it down in a book. Give me that book! At any price give me the Book of God! – John Wesley

**********

Be exhorted to prize the written Word (Job 23:12). David valued the Word more than gold. What would the martyrs have given for a leaf of the Bible! The Word is the field where Christ the pearl of price is hid. In this sacred mine we dig, not for a wedge of gold, but for a weight of glory. …Oh, then, highly prize the Scriptures. – Thomas Watson

**********

Need I suggest the question as to whether you do read your Bibles or not? I am afraid that this is a magazine-reading age, a newspaper-reading age, a periodical-reading age, but not so much a Bible-reading age as it ought to be. In the old Puritanic times men used to have a scant supply of other literature, but they found a library enough in the one book, the Bible. And how they did read the Bible! – C.H. Spurgeon

**********

Lord Bacon tells of a certain bishop who used to bathe regularly twice every day, and on being asked why he bathed thus often, replied, “Because I cannot conveniently do it three times.” If those who love the Scriptures were asked why they read the Bible so often, they might honestly reply, “because we cannot find time to read it oftener.” The appetite for the Word grows on that which it feeds on. We would say with Thomas à Kempis, “I would always be in a nook with a book. – C.H. Spurgeon

**********

Live Upon the Word of God! by C.H. Spurgeon

How instructive to us is this great Truth of God that the Incarnate Word lived on the Inspired Word! It was food to Him, as it is to us and, Brothers and Sisters, if Christ thus lived upon the Word of God, should not you and I do the same? He, in some respects, did not need this Book as much as we do. The Spirit of God rested upon Him without measure, yet He loved the Scripture and He went to it, studied it and used its expressions continually. Oh, that you and I might get into the very heart of the Word of God and get that Word into ourselves!

As I have seen the silkworm eat into the leaf and consume it, so ought we to do with the Word of the Lord—not crawl over its surface, but eat right into it till we have taken it into our inmost parts! It is idle to merely let the eyes glance over the Words, or to remember the poetical expressions, or the historic facts—but it is blessed to eat into the very soul of the Bible until, at last, you come to talk in Scriptural language and your very style is fashioned upon Scripture models—and, what is still better, your spirit is flavored with the words of the Lord!

I would quote John Bunyan as an instance of what I mean. Read anything of his and you will see that it is almost like reading the Bible itself. He had read it till his very soul was saturated with Scripture and though his writings are charmingly full of poetry, yet he cannot give us his Pilgrim’s Progress—that sweetest of all prose poems—without continually making us feel and say, “Why, this man is a living Bible!” Prick him anywhere—his blood is Bibline—the very essence of the Bible flows from him! He cannot speak without quoting a text, for his very soul is full of the Word of God. I commend His example to you, Beloved and, still more, the example of our Lord Jesus! – C.H. Spurgeon

**********

Jesus’ Knowledge of the Old Testament

At that time the Old Testament constituted the written Word of God. Jesus loved it. His familiarity with it at the age of 12 astounded the great theologians of the Temple. He lived by it. Used it to resist the tempter (Matthew 4:4, 7, 10). Went to the cross to fulfill it (Matthew 26:54). Uttered his dying agonies in quotation from it (Matthew 27:46). To the Old Testament writings there has been added another group of writings, called the New Testament, centered around the life of Jesus himself. If what Jesus had of our Bible was dear to him, it seems like a thousandfold dearer ought what we have be to us. – Henry H. Halley

Source/Forrás:

http://karebearlv.wordpress.com/2014/02/04/at-any-price-give-me-the-book-of-god-john-wesley/;
http://www.spurgeongems.org/vols43-45/chs2644.pdf;
http://www.sermonindex.net/modules/articles/index.php?view=article&aid=15255;
http://www.bible-researcher.com/spurgeon2.html;
http://www.shortercatechism.com/resources/watson/wsc_wa_002.html;
http://www.sermonindex.net/modules/articles/index.php?view=article&aid=15255;
and an excerpt from H.H. Halley’s “Halley’s Bible Handbook”, 1965, page 493.

Translated by/Fordította: wordwatcherdawn