Áldozatok és kiváltságok… (On Sacrifice and Privilege)

„És szeretni őt … többet ér minden … áldozatnál.” (Márk 12:33)

David Livingstone az áldozatos munkálkodásról:

„Az emberek gyakran beszélnek arról, milyen nagy áldozatokat hoztam azzal, hogy az életem túlnyomó részét Afrikában töltöttem. Ám hívhatjuk-e áldozatnak azt, amit mi egyszerűen csak visszafizetünk azon hatalmas adósságunk kicsinyke részeként, amellyel Istennek tartozunk? Áldozat-e vajon az, ami a legjobb jutalmakat eredményezi számunkra: azt, hogy egészséges módon tevékenykedhetünk; hogy tudatában lehetünk annak, hogy jót cselekszünk; hogy lelki nyugalmunk van; és miénk ama fényes remény, hogy dicsőséges jövő vár ránk a túlvilágon?
El tehát e szóval; ne is használjuk ilyen értelemben; és vessük el az ilyen gondolatokat! Mert, nyomatékosan mondom, mindez nem áldozat – hanem inkább kiváltság. S igen, lehet, hogy mindezek – az aggodalmak, betegségek, szenvedések, veszélyek, illetve ha a mindennapi kényelmeinkről vagy e földi élet jótékony dolgairól kell lemondanunk – alkalomadtán megtorpanásra késztetnek minket, a lelkünket megingatják, és szívünket elkedvetlenítik, de ez csak egy pillanatig tartson!
E nehézségek ugyanis semmiségek, ha összehasonlítjuk őket azzal a dicsőséggel, amely majd megjelenik számunkra. Én soha nem hoztam áldozatot; még csak szót sem érdemes vesztegetnünk erre, miközben megemlékezünk arról az óriási áldozatról, amit az Úr hozott értünk, mikor otthagyta mennyei Atyja trónját a mennyben, hogy Önmagát adja érettünk.”

„Uram, Jézusom, én újra odaszánom az életemet, mindenemet, a teljes valómat Neked…”

A feljebb írt szavakat Dr. Livingstone naplójában találták, ahhoz a dátumhoz bejegyezve, amikor az őt felkutató H.M. Stanley búcsút vett tőle, miután nem sikerült meggyőznie Livingstone-t arról, hogy éljen a hazatérés egyetlen lehetőségével.

David Livingstone alig töltötte be a 23. életévét, amikor felfedezőként már a Sötét Kontinenst kutatta.

**********

„Ha egy földi király által adott megbízást megtiszteltetésnek veszünk, akkor a Mennyei Királyunk adta megbízatásra hogyan tekinthetnénk áldozatként?” – David Livingstone (1813–1873)

**********

„Ennek utána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben.” (Gal. 6:17)

A múlt évszázadban (19. század – a ford.) a skóciai egyetemeken szokás volt, hogy a tiszteletbeli doktori címet átvevőkkel a diákok egyfajta finom kis tréfát űztek: az illetőnek az ő harsány megjegyzéseik kereszttüzét kellett kiállnia. A hallgatók a karzaton ültek, és kedvük szerint bekiabáltak, például így: „A kitüntetésre pályázó személy, aki a jog doktora lesz, vajon egy bányász?” És akkor már nem volt olyan ajándéka az egyetemnek, amely elhallgattathatta volna a diákok hangos üdvözlését: „Szervusz, öreg bányász!”
Történt egyszer, hogy David Livingstone-ra esett a választás, hogy a megtisztelő doktori címet megkapja. Sokan aggódtak amiatt, hogy a diákok ez alkalommal vajon hogyan fognak reagálni. De ahogyan Livingstone ott állt – napszítta és cserzett bőrrel, egyik karja csak tehetetlenül csüngött az oldalán, mivelhogy a vállába belemart egy oroszlán Afrika egyik erdejében –, diákok egy emberként felemelkedtek, és csak álltak ott, tiszteletteljes csöndben.
Merthogy nincsen nemesebb, kitüntetőbb dísz, melyre bármely istenfélő ember törekedhetne, mint a szolgálata nyomán keletkezett sebhelyei; a veszteségei, melyeket a mennyei koronáért szenvedett el; a gyalázatok, melyeket Krisztusért kellett elviselnie; és Mestere szolgálatában elhasználódott élete.

ENGLISH:

“And to love him . . . is much more than all . . . sacrifices.” (Mark 12:33, R.V.)

Livingstone, on Sacrifice

“People talk of the sacrifice I have made in spending so much of my life in Africa. Can that which is simply paid back as a small part of a great debt we owe to our God be called a sacrifice? Is that a sacrifice which brings its own best reward in healthful activity, the consciousness of doing good, peace of mind, and a bright hope of a glorious destiny hereafter?
“Away with the word in such a view and with such a thought! It is emphatically no sacrifice. Say, rather, it is a privilege. Anxiety, sickness, suffering, or danger, now and then, with a foregoing of the common conveniences and charities of this life, may make us pause, and cause the spirit to waver and the soul to sink, but let this be only for a moment.
“All these are nothing when compared with the glory which shall hereafter be revealed in and for us. I never made a sacrifice, of this we ought not to talk when we remember the great sacrifice which was made by Him who left His Father’s throne on high to give Himself to us.”

“My Jesus, my Lord, my life, my all,
I again dedicate my whole self to Thee…”

The above words were found in Dr. Livingstone’s diary under date of the day Stanley left him after failing to persuade him to take the only possible opportunity of returning home.

David Livingstone when but twenty-three years of age was exploring the Dark Continent.

**********

“If a commission by an earthly king is considered an honor, how can a commission by a Heavenly King be considered a sacrifice?” ―David Livingstone (1813–1873)

**********

“From henceforth let no man trouble me: for I bear in my body the marks of the Lord Jesus.” (Gal. 6:17)

During the last century it was the custom at Scottish universities that the recipient of an honorary degree was fair sport for the students and must run the gauntlet of their raucous remarks. The students sat in the balcony, calling out what they pleased. “Is the candidate for honors who is to become a doctor of laws a miner?” No gift of the university could silence the greeting, “Hi, old miner!”
On one occasion David Livingstone was chosen to receive the degree. Many wondered what the students would do. But as he stood there, one arm hanging at his side, his shoulder torn by a lion in the forest of Africa, his skin like leather, the students arose of one accord and stood in absolute silence.
What nobler decoration of honor can any godly man seek than his scars of service, his losses for the crown, his reproaches for Christ’s sake, his being worn out in his Master’s service!

Source/Forrás: Excerpts from Mrs. Charles E. Cowman’s “Mountain Trailways for Youth”, 1947.; http://www.goodreads.com/quotes/805628-if-a-commission-by-an-earthly-king-is-considered-an. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Reklámok

Csak egyetlen életem van! (I Have Only One Life! – Selected Quotes)

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsolt. 90:12)

„Forog a föld, mindig egy-egy új napba érkezik”, és mikor estefelé az árnyak újra az otthonomba terelnek engem, akkor tudom: ez a nap is mindörökre tovaillant a múltba, és hogy minden egyes óra úgy adatik nekem, hogy azt csak egyszer élhetem meg. A percek átpereghetnek az ujjaimon, óvatlanul és kihasználatlanul, hogy elveszítsem azokat. Ez a mai nap csak egyszer lett rám bízva. Körültekintéssel fogom-e hát ezen kis idő-részemet eltölteni – vagy pedig eltékozlom, engedve, hogy gondatlan ujjaimon át a percek aláhulljanak?

Frances Willard*, mikor még csak a Northwestern-i Női Egyetem egyik hallgatója volt, ezt írta a naplójába: „Dr. Foster az egyetemi kápolnában tartott beszéde végeztével e szavakkal csukta össze Bibliáját: ‘Testvéreim, a legtöbb ember számára az élet: egy kudarc.’ E szavak akkor ott mélyen belém ivódtak; mily sok szomorúság rejlik e gondolatban; mennyi könny és gyötrelem húzódik meg emögött. ‘Ó, Istenem, aki uralkodsz odafenn, kérlek segíts, hogy az életem értékes lehessen – hogy majd legyenek olyan emberek, akik megköszönik Neked azt, hogy én éltem és fáradoztam!’”

Ha egy tucatnyi életem lenne, akkor talán megengedhetném magamnak, hogy ezekből egyet eltékozoljak – de csak egyetlen életem van, hogy azt befektessem jó dolgokba, vagy pedig elveszítsem egyszer s mindenkorra.

“Az életünk csak egy,
s hamar elrohan, elmegy.
Mit Krisztusért tettünk –
csak az marad meg.”

**********

Azon a napon, 1874-ben, amikor David Livingstone-t a westminsteri apátságban eltemették, London utcáin emberek ezrei tolongtak, akik mind azért jöttek, hogy az úttörő misszionárius emléke előtt leróják kegyeletüket. A tömegben ott volt egy szegényesen öltözött, elhanyagolt külsejű idős férfi is, aki keservesen sírt. Valaki odament hozzá, és megkérdezte, ő vajon miért sír, mikor pedig mindenki azért jött, hogy a híres halott emléke előtt tisztelegjen. „Elmondom, miért sírok – felelte az idős ember. – Davie (Livingstone) és én ugyanabban a faluban születtünk, ugyanabba az iskolába jártunk, ugyanabba a vasárnapi iskolába mentünk, és ugyanabban a szövőműhelyben is dolgoztunk. De aztán Davie erre ment, én meg amarra; és most őt egy egész nemzet tiszteli, és én pedig itt vagyok elhanyagoltan, ismeretlenül és gyalázatban. Én már semmi mást nem várhatok, csak azt a sírhelyet, ami a részegeseknek jut.”

„Taposd meg a sötétség minden erejét, és nyerd meg a jól végigküzdött napot!” – Charles Wesley

„Mint ahogyan egy jól megélt nap boldog alvást hoz, egy jól megélt élet boldog halált hoz!”

**********

Szánjuk oda magunkat hittel az Úrnak, élő áldozatként,
egy olyan mennyei látással, ami a csillagokon túlra néz;
szeressük az Ő Királyságát; legyünk készen Vele szenvedni a kereszten;
égjen bennünk azon bátorság, hogy emberek millióit érhessük el,
és a remény, hogy Krisztusért még hatalmasabb dolgok történjenek;
örömmel merjünk hát nagy tetteket véghezvinni az Úrért,
Istennek e hajóútján, mely visz minket, a még feltérképezetlen tájak felé.

(Newton H. Chiang)

ENGLISH:

“So teach us to number our days, that we may apply our hearts unto wisdom.” (Psalm 90:12)

“EARTH ROLLS Onward into Day,’” and when the shadows fold me in again at the evening time, this day will have slipped away forever into the past, Each hour is given me to live but once. Minutes can trickle through my fingers carelessly, unused, and be lost. This day is entrusted to me but once. Shall I spend my portion of time carefully, or waste it, or lose it through careless fingers?

Frances Willard, when a student in Northwestern College for Women, wrote in her journal: “Dr. Foster closed the Bible after his discourse at the university chapel yesterday, with these words: ‘Brothers, with most men life is a failure.’ The words impressed me deeply; there is sorrow in the thought; tears and agony are wrapped up in it. ‘Oh, Thou who rulest above, help me that my life may be valuable – that some human being shall yet thank Thee that I have lived and toiled!’”

If I had a dozen lives to live I might afford to waste one of them, but l have only one life to invest or lose.

“Only one life, ’twill soon be past
Only what’s done for Christ will last.”

**********

On the day in 1874 when David Livingstone was buried in Westminster Abbey the streets of London were lined with thousands seeking to pay respect to the memory of the pioneer missionary. In the crowd was noticed an old man, poorly clad, ragged, and weeping bitterly. Some one went to him and asked him why he was weeping when all were seeking to honor the illustrious dead. “I’ll tell you why,” the old man replied. “Davie (Livingstone) and I were born in the same village, brought up in the same day school and Sunday school, and worked together at the same loom, But Davie went that way, and l went this; now he is honored by the nation, and l am neglected, unknown, and dishonored. l have nothing to look forward to but a drunkard’s grave.”

“Tread all the powers of darkness down, and win the well-fought day!” – Charles Wesley

“As a well spent day brings happy sleep, so a life well spent brings happy death.”

**********

Let us with faith consecrate ourselves as living sacrifices,
With vision to look beyond the stars,
With love for his Kingdom to suffer with Him on the cross,
With courage to reach the millions.
With hope we expect greater things for Christ,
With joy we dare to attempt great things in
the unchartered voyage of Cod.

(Newton H. Chiang)

*Frances Willard (1839–1898), amerikai pedagógus, a nők választójogáért harcoló és a társadalmi újításokért küzdő, antialkoholista reformátor volt.

Source/Forrás: Excerpts from Mrs. Charles E. Cowman’s “Mountain Trailways for Youth”, 1947. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn. (Note to my readers: this is the same as my previous post, which, due to some technical issues, I have decided to post again. Thank you for your understanding. God bless you.)