Gyűjts a mennyben kincseket! (Lay up treasure in heaven! by Leonard Ravenhill)

John Wesley (1703-1791)

John Wesley 1791-ben halt meg; 35 évesen tért meg. Ha ezt megfordítod, akkor 53 jön ki. Majd pedig add össze a kettőt, és az eredmény 88. Merthogy 35 évesen tért meg, és 53 évig prédikált. És tudod, mit hagyott maga után, amikor meghalt? Egynéhány könyvet; egy kopott lelkészpalástot, amelyben egész Anglia-szerte prédikált; hat darab ezüstkanalat, amelyet valakitől kapott; hat fontot bankjegyekben, mondván, hogy “adjatok egy-egy fontot azoknak a szegény férfiaknak, mindegyiknek, akik majd a sírhoz visznek engem”. És ez minden, amit maga után hagyott: hat font bankjegyekben, hat ezüstkanál, egy pár darab könyv, egy lelkészpalást, és… ja, van még valami… mi is volt az? Ó, tudom, még valamit hátrahagyott: a metodista egyházat!

Pedig meghalhatott volna olyan gazdagon, mint amilyen gazdagok a ti híres, vasárnapi TV-s prédikátoraitok! Igen, merthogy keresett pénzt – de árvaházakat épített abból. Keresett pénzt – de Bibliákat nyomtatott abból. Igen, keresett pénzt! És öccsével, Charles-szal együtt összeállította a metodista énekeskönyvet, és nézd meg az általa létrehozott árvaházakat is. És mégis: ő maga, a halálakor alig ért mintegy harminc dollárt!

Bibliákat nyomtatott. Énekeskönyveket nyomtatott. Misszionáriusokat támogatott anyagilag, hogy azok a föld szélső határára is el tudjanak menni. Na, ez az okos módja annak, hogyan használd fel a pénzedet – az, hogy a mennyei megjutalmazásra tekintesz! Mert ugyan szerinted miért mondja azt Isten, hogy ne halmozzunk fel itt a földön kincseket? Gyűjts hát a mennyben kincseket!

Igazságok Isten Igéjéből:

“Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mát. 6:19-21)

“Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.” (Zsid. 6:10)

“Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.” (Zsid. 11:24-26)

“Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké  való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet. A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.  (Mert hitben járunk, nem látásban); bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék  a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk,  Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.” (2Kor. 5:6-11)

ENGLISH:

John (Wesley) died in 1791, converted at 35. Turn that round it makes 53. Add them together it makes 88. Because he was saved at 35, preached for 53 years. And you know what he left when he died? He left a handful of books, a faded Geneva gown that he preached in all over England, six silver spoons somebody gave him, six pound notes, “give one to each of the poor men that carry me to my grave.” And that’s all he left: six pound notes, six silver spoons, a handful of books, a Geneva gown and ah… there’s something else… what was it, the other thing? Oh, I know, something else he left, the Methodist Church.

He could have died as rich as your famous TV preacher Sunday. Sure he made money, and he built orphanages. Sure he made money, he printed bibles. Sure he made money. He compiled, with Charles, the Methodist hymnbook and look at his orphanages. And he died worth about thirty dollars.

He printed bibles. He printed hymnbooks. He financed missionaries to go across the earth. That’s the way to use your money. You think of the reward. Why, in God’s name, do you think it says don’t lay up treasure on earth? Lay up treasure in heaven.

Truths from God’s Word:

“Do not lay up for yourselves treasures on earth, where moth and rust destroy and where thieves break in and steal; but lay up for yourselves treasures in heaven, where neither moth nor rust destroys and where thieves do not break in and steal. For where your treasure is, there your heart will be also.” (Matt. 6:19-21)

“For God is not unjust to forget your work and labor of love which you have shown toward His name, in that you have ministered to the saints, and do minister.” (Hebr. 6:10)

“By faith Moses, when he became of age, refused to be called the son of Pharaoh’s daughter, choosing rather to suffer affliction with the people of God than to enjoy the passing pleasures of sin, esteeming the reproach of Christ greater riches than the treasures in Egypt; for he looked to the reward.” (Hebr. 11:24-26)

“For we know that if our earthly house, this tent, is destroyed, we have a building from God, a house not made with hands, eternal in the heavens. For in this we groan, earnestly desiring to be clothed with our habitation which is from heaven, if indeed, having been clothed, we shall not be found naked. For we who are in this tent groan, being burdened, not because we want to be unclothed, but further clothed, that mortality may be swallowed up by life. Now He who has prepared us for this very thing is God, who also has given us the Spirit as a guarantee. So we are always confident, knowing that while we are at home in the body we are absent from the Lord. For we walk by faith, not by sight. We are confident, yes, well pleased rather to be absent from the body and to be present with the Lord. Therefore we make it our aim, whether present or absent, to be well pleasing to Him. For we must all appear before the judgment seat of Christ, that each one may receive the things done in the body, according to what he has done, whether good or bad. Knowing, therefore, the terror of the Lord, we persuade men; but we are well known to God, and I also trust are well known in your consciences.” (2Cor. 5:6-11)

Forrás/Source: http://mattgilesmusic.blogspot.hu/2011/06/creativity-finance-tensions-and-hearing.html and http://www.sermonindex.net/modules/newbb/viewtopic.php?topic_id=44091&forum=34&start=20&viewmode=flat&order=0 Ford.: wordwatcherdawn

Idézetek (11) Leonard Ravenhill (3)

Egy nap majd jön egy egyszerű lélek, kezébe veszi Isten Könyvét, elkezdi olvasni, és elhiszi. Akkor fogunk majd mi mindannyian megszégyenülni…

Mi keresztények az evangéliummal mindenkinek, mindenhol, minden időben adósai vagyunk, de sokszor annyira begubózunk a kényelmünkbe, hogy közönyösek vagyunk az emberek elveszettségével kapcsolatban… ‘Laodiceában’ élünk, lazán, kiengedve, kívánságoktól égve, és lustán henyélve. Miért van bennünk ez a nagyon is büntetendő közöny az emberek meg nem váltottságával kapcsolatban? Az ellenünk szóló ítélet így az, hogy pedig mi tudjuk, hogyan kellene jobban élnünk, mint ahogy tesszük. A bibliai példázat azt mondja, hogy amíg az emberek aludtak, az ellenség konkolyt vetett a búza közé. Ha egy fiatal fiú reggel hajnali fél ötkor felébred, hogy újságokat vigyen ki, mindenki dicséri, és igyekvőnek tartja – de próbáld csak meg a fiatalokat hajnali fél hatkor felkelteni, hogy imádkozzanak, és ezt máris fanaticizmusnak titulálják! Nagyon kell, hogy újra befogjuk magunkat a fegyelmezettség hámjába. Nincs más út!

Észrevetted, hogy soha nem imádkozunk azokért, akikről pletykálunk, és hogy soha nem pletykálunk azokról, akikért imádkozunk? Az ima ugyanis igen nagy visszatartó erő!

A világ elvesztette az erejét arra, hogy a saját gonoszságain szégyenkezve piruljon; az egyház pedig elvesztette az erejét arra, hogy a világ gonoszságán sírni tudjon.

Egy ember sem nagyobb, mint az imaélete. Az a pásztor, aki nem imádkozik, csak megjátssza magát; azok az emberek, akik nem imádkoznak, tévútra sodródnak. A pulpitus lehet egy kirakat, ahol a képességeinket tesszük közszemlére; de az imakamránk elejét veszi minden ilyen magamutogatásnak.

Sokan közülünk egerekre vadászunk – amikor pedig oroszlánok pusztítanak a földünkön.

Egy ember tanulhat azért, mert az agya éhes a tudásra, akár még a bibliai ismeretekre is. De imádkozni azért imádkozik, mert a lelke éhes Istenre.

Ahhoz, hogy sokat jelents Istennek, sokat kell Istennel lenned. Jézus, magányosan a pusztában, ismerte a zokogást, a könnyeket. Átjárhat-e téged az együttérzés anélkül, hogy ne csordulnának ki a könnyeid? Jeremiás egy zokogó szent volt. Jézus könnyezett! És Pál is. És János is… S bár tudom, hogy vannak Isten előtt zokogó közbenjárók a színfalak mögött, biztosíthatlak arról, hogy a mi modern kereszténységünknek az ima mint olyan, már nem ismerős.

Egy ember sem – és nem érdekel, hogy milyen nagy intelligenciájú legyen is –, egy ember sem nagyobb, mint az imaélete!

A lehetséges megtételéhez nem kell hit; s valójában csupán csak egy icipici kell ebből a parányi részecske nagyságú dologból – a hitből – ahhoz, hogy megtegyük a lehetetlent, mert egy mustármag nagyságú hit-darabka többet tud tenni, mint amiről mi valaha is álmodtunk.

De nekünk itt van a Szent Szellem ereje – az az erő, amely megfékezi az ördög erejét, lerombolja az erősségeket, és megnyeri az ígéreteket – nem így van? Az elővigyázatlan bűnösök, ha meg nem szabadulnak az ördög uralma alól, elkárhoznak. Mi mástól lenne tehát félnivalója a pokolnak, mint az Isten által felkent, az ima erejében járó egyháztól?

Azt az embert, aki bensőséges kapcsolatban van Istennel, soha nem fogják tudni az emberek megfélemlíteni.

A Gecsemáné-kert az, ahol Jézus meghalt; a kereszt csupán csak bizonyítéka annak.

A bűnöket elkövető ember abbahagyja az imádkozást. Egy imádkozó ember pedig abbahagyja a bűnök elkövetését.

Forrás: http://dailychristianquote.com/dcqravenhill.html Ford.: wordwatcherdawn

Leonard Ravenhill (2)

“Ha ‘Krisztus bennem él’, vigyáznom kell, hova viszem Őt.”

“Istennek először munkálkodnia kell az emberben, mielőtt munkálkodna az ember által.”

“Óvakodj a szent dolgok iránt tanúsított szentségtelen hozzáállástól!”

“Dollármilliók lettek gyűjtve ‘missziózáshoz’ mert a prédikátorok azt mondták, hogy Jézus utolsó nagy üzenete a hívőkhöz az volt, hogy ‘Menjetek széles e világra, és hirdessétek az evangéliumot.’ NEM ÚGY VAN! Az első (Mát. 4:17) és az utolsó nagy üzenet Krisztustól az egyháznak az volt: ‘TÉRJ MEG!’ (Jel. 2:5, Jel. 3:19)”

“Sok keresztény imádkozik, hogy áldott legyen, kevés imádkozik azért, hogy megtört legyen.”

“A csecsemő keresztény így imádkozik: Áldj meg! A felnőtt keresztény így imádkozik: Tégy engem áldássá.”

“A győzelem titka: azt tenni, amit Isten akar, hogy tegyek; úgy tenni, ahogy Isten akarja, hogy tegyem; akkor, amikor Isten akarja, hogy tegyem.”

Forrás: http://beszamolok.wordpress.com/2006/08/08/leonard-ravenhill/

Bejegyezte: wordwatcherdawn