A hitünk egy Személyről szól! (Our Faith is a Person! – Selected Quotes)

A hitünk egy Személyről szól! (C. H. Spurgeon, 1859)

„A hitünk egy Személyről szól! Az evangélium, melyet prédikálnunk kell: egy Személy! És akkor, bárhová is menjünk, valami szilárd és kézzelfogható van birtokunkban, melyről prédikálni tudunk. Ha a maguk korában megkérdezted volna a tizenkét apostolt, hogy ‘Miben hisztek?’, akkor egyáltalán nem lett volna szükség arra, hogy terjedelmesen fogalmazzák meg válaszukat, hanem egyszerűen csak rámutattak volna Mesterükre, azt mondva: ‘Őbenne hiszünk!’

‘De hát melyek a tantételeitek?’ ‘Ott állnak, megtestesülve!’ ‘De melyek a hitgyakorlataitok?’ ‘Ott áll a mi hitgyakorlatunk! Ő a mi példaképünk.’ ‘Miben hisztek tehát?’ Halljátok Pál apostol dicsőséges válaszát: ‘Mi a megfeszített Krisztust prédikáljuk!’

A hitvallásunk, a dogmatikánk, az egész teológiánk Krisztus Jézus személyében summázódik. Az apostol tantételt hirdetett – de ez a tantétel Krisztus volt! Az apostol hitgyakorlatot prédikált – de e hitgyakorlat teljes mértékben csak Krisztusban volt.

A keresztény hitének nincs egy olyan összefoglalása, amely mindent felölelne, amit csak hisz – kivéve ez a szó, hogy ‘Krisztus’! A mi hitvallásunk Alfája és Omegája, a keresztény gyakorlatunk végső előírása Ő – a megfeszített Krisztus!

A hit terjesztése tehát nem más, mint a megfeszített Krisztusról szóló ismeret terjesztése. S ekkor valójában az történik, hogy Isten Szent Lelkének hathatós ereje által ráébresztjük az embereket arra, hogy felismerjék, szükségük van Krisztusra; hogy keressék Krisztust; higgyenek Krisztusban; szeressék Krisztust; és hogy ezután Krisztusért éljenek.” – Charles H. Spurgeon

**********

Nem azáltal üdvözülünk, hogy pusztán csak egy hitvallásban hiszünk! (J.R. Miller)

„Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek!” Ján. 3:7 

Nem attól lesz valaki keresztény, hogy…
  egyetért Krisztus tanításaival, 
  csatlakozik az Ő egyházához,
  átveszi az Ő erkölcsi elveit,
  magáévá teszi az Ő ügyét — 
hanem attól, hogy elfogadja Őt mint személyes Urát és Megváltóját, és egy örök barátság szövetségébe lép Vele. Nem azáltal üdvözülünk, hogy pusztán csak egy olyan hitvallásban hiszünk, amely leszűkíthető néhány aranymondásra, a Krisztus személyéről és munkájáról szóló igazság esszenciájára — hanem miénk kell, hogy legyen az a ragyogó szépségű és kegyelemmel teljes Krisztus, akit a hitvallás elénk tár!

Sokan úgy vélik: az, hogy valaki keresztény, mindössze annyit jelent, hogy…
  reggel és este néhány percig imádkozik;
  naponta egy-két fejezetet elolvas a Bibliából;
  és vasárnaponként elmegy a gyülekezetbe. 
E kötelességek mind fontosak a kegyelemben való növekedés eszközeiként — de nem ezek alkotják az igaz hitet. Az igaz hit az, hogy megéljük a kereszténység alapelveit a hétköznapokban is. Az, hogy átültetjük a Bibliát, az imákat és a szolgálatokat — a gondolatainkba, tetteinkbe és jellemünkbe! 

Nem szabad kettévágnunk az életünket, hogy az egyik felét világiként tartsuk számon, melyre nézve adott alapelvek szerint élünk — és a másik felét pedig szentnek nyilvánítsuk, melyet viszont már más irányelvek vezérelnek. A teljes életünket megszenteltté kell tennünk, olyan értelemben, hogy mindent Isten tetszésére és az Ő tanácsainak irányítása alapján kell, hogy cselekedjünk. Mindössze csak annyi igaz hittel rendelkezünk, amennyi a hétköznapi életünkben megjelenik – és egy szemernyivel sem többel!

**********

Egy élő, személyes Jézus! (Archibald Brown, 1884)

„Krisztus minden!” Kol. 3:11

A kereszténység mint olyan, teljes egészében egy Személyre összpontosul!

A megtérés nem pusztán csak egy emberi vélemény megváltozása – hanem a szívünk teljes odaszánása egy Személynek. A megtért ember nem az, aki pusztán csak megváltoztatja az egyes tényekre, teóriákra, vagy tanokra vonatkozó nézőpontját — hanem egy olyan valaki, akinek a szíve az élő Krisztusnak válik teljességgel odaszánttá. A hitvallásod csak akkor ér valamit, ha egy élő, személyes Jézusra összpontosul!

A tantételeid mind Tőle jönnek;
motivációt Őbenne találsz;
az örömödet mind Őbenne találod;
az elfogadásodat Őbenne találod;
a teljességedet is Őbenne találod!

„És ti Őbenne vagytok beteljesedve!” Kol. 2:10

ENGLISH:

Our Faith is a Person! (by C.H. Spurgeon, 1859)

“Our faith is a Person. The gospel that we have to preach is a Person. And go wherever we may, we have something solid and tangible to preach. If you had asked the twelve apostles, in their day, ‘What do you believe in?’ they would not have needed to go round about with a long reply, but they would have pointed to their Master, and they would have said, ‘We believe Him.’

‘But what are your doctrines?’ ‘There they stand incarnate.’ ‘But what is your practice?’ ‘There, stands our practice. He is our example.’ ’What, then, do you believe?’ Hear ye the glorious answer of the apostle Paul: ‘We preach Christ crucified.’

Our creed, our body of divinity, our whole theology is summed up in the person of Christ Jesus. The apostle preached doctrine; but the doctrine was Christ. He preached practice; but the practice was all in Christ.

There is no summary of the faith of a Christian that can compass all he believes, except that word Christ. And that is the Alpha and the Omega of our creed, that is the first and the last rule of our practice– Christ, and Him crucified.

To spread the faith, then, is to spread the knowledge of Christ crucified. It is, in fact, to bring men, through the agency of God’s Spirit, to feel their need of Christ, to seek Christ, to believe in Christ, to love Christ, and then to live for Christ.” – Charles H. Spurgeon

**********

We are not saved by believing a creed (by J.R. Miller)

“Do not be amazed that I said to you: You must be born again!” John 3:7 

That which makes one a Christian, is not . . .
  the agreeing with Christ’s teachings, 
  the uniting with His Church,
  the adoption of His morals,
  the espousing of His cause — 
but the receiving of Him as our personal Lord and Savior, and entering into a covenant of eternal friendship with Him. We are not saved by believing a creed which gathers up in a few golden sentences, the essence of the truth about Christ’s person and work — we must have the Christ Himself, whom the creed holds forth, in His radiant beauty and grace!

Many people think that being a Christian is . . .
  to pray a few moments morning and evening,
  to read a daily chapter or two in the Bible,
  and to attend church on Sundays. 
These duties are important as means of grace — but they are not true religion. Real religion is living out the principles of Christianity in one’s ordinary week-day life. It is getting the Bible and the prayers and the services — into our thoughts and acts and character. 

We must not cut our lives in two, and call one part secular, governing it by one set of principles — and regarding the other part as sacred, to be controlled by another set of rules. All of life is to be made sacred in the sense that everything is to be done in such a way as to please God, under the direction of His counsel. We have just as much true religion as we get into our week-day life, and not a whit more!

**********

A living personal Jesus! (by Archibald Brown, 1884)

“Christ is all!” Colossians 3:11

Christianity is all centered in a person! Conversion is not a mere change of human opinion; it is the devotion of the heart to a person. A converted man is not a man who just changes his views concerning certain facts, or theories, or doctrines — but he is a man whose heart has become devoted to a living Christ. All your religion, if it is worth anything — will be centered in a living personal Jesus. 
Your doctrines will all come from Him;
your motives will be found in Him
your joys will be found in Him;
your acceptance will be found in Him;
your completeness will be found in Him!

“You are complete in Him!” Colossians 2:10

Related articles/Kapcsolódó írások:

Egy élő, személyes Jézus! (Archibald Brown) https://igerenezek.wordpress.com/2012/07/05/egy-elo-szemelyes-jezus-a-living-personal-jesus-by-archibald-brown/

Teológiai rendszerek (Frederick Whitfield) https://igerenezek.wordpress.com/2012/05/30/teologiai-rendszerek-theological-systems-by-frederick-whitfield/

Az újszövetségi keresztény (J.C. Ryle) https://igerenezek.wordpress.com/2013/07/26/az-ujszovetsegi-kereszteny-the-new-testament-christian-by-j-c-ryle/

Source/Forrás: http://tollelege.wordpress.com/2009/10/03/our-faith-is-a-person-by-charles-h-spurgeon/;  http://www.gracegems.org/2013/01/creed.html; http://www.gracegems.org/2012/09/living.html. Ford.: wordwatcherdawn

Krisztust hirdesd! (Preach Christ by Archibald G. Brown)

“Az evangélium tény, ezért mondd el tényszerűen; örömteli tény, ezért mondd el örömmel teljesen; egy rád bízott tény, ezért mondd el hűségesen; egy nagyon-nagy pillanat ténye, ezért mondd el komolyan és lelkiismeretesen; és egy Személyről szól, ezért Krisztust hirdesd!” – Archibald G.Brown (1844-1922)

ENGLISH:

“The gospel is a fact, therefore tell it simply; it is a joyful fact, therefore tell it cheerfully; it is an entrusted fact, therefore tell it faithfully; it is a fact of infinite moment, therefore tell it earnestly; it is about a Person, therefore preach Christ” – Archibald G.Brown (1844-1922)

Forrás/Source: http://www.erictyoung.com/2012/09/28/preach-christ-archibald-g-brown/ Ford.: wordwatcherdawn

A bárányokat legeltessük, vagy a kecskéket szórakoztassuk? (Feeding Sheep or Amusing Goats? by C.H. Spurgeon)

– írta C.H. Spurgeon (1834 –1892)

Az Urat megvallók táborában egy olyan nagy és arcátlan gonoszság van jelen, hogy az még a ‘leginkább rövidlátó’ keresztények szemében is élesen feltűnik! S az elmúlt pár év alatt ez a gonoszság veszélyesen gyorsan kezdett el terjedni – és sajnos dolgozik, mint egy kovász, csak hogy elérje, hogy az egész ‘tészta’ megerjedjen!

Mindezidáig az ördög talán egyik legrafináltabb becsapása volt az, hogy azt sugallja az Egyháznak: a küldetésük egyik része az, hogy az embereket szórakoztassák, azért, hogy így nyerjék meg őket. Az evangélium kezdeti, bátor hirdetésétől eltávolodva az Egyház egyre enyhébbé, mérsékeltebbé kezdte tenni a bizonyságát, és elnézően szemet hunyt korának léha és komolytalan dolgai fölött. Majd pedig elkezdte megengedni és megtűrni ezeket saját egyházi berkein belül is. Most pedig már maga az Egyház él ezekkel a módszerekkel, arra hivatkozva, hogy így akarja ‘elérni’ a tömegeket!

Nos, nekem az első érvem mindezek ellenében az, hogy a Szentírás sehol nem beszél arról, hogy az Egyház feladatai közé tartozna az, hogy szórakoztassák az embereket. Márpedig ha ez egy keresztény feladat lenne, akkor miért nem beszélt erről Krisztus soha? ‘Menjetek el széles e világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!’ – Nos, ez teljesen egyértelmű. Ugyanilyen egyértelmű lett volna az is, ha hozzá akarta volna tenni azt, hogy ‘…és szórakoztassátok azokat, akik nem tudják eléggé élvezni az evangéliumot!’ Ám ilyen szavakat sehol nem olvasunk! Ez az Úrnak még csak eszébe sem jutott!

Aztán újra azt olvassuk: ” És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul… szolgálat munkájára” (Eféz. 4:11-12) Hogy jönnek hát ide a szórakoztatók? Hiszen a Szent Szellem semmit nem mond róluk! Vajon azért üldözték a prófétákat, mert szórakoztatták az embereket, vagy pedig azért, mert erőteljesen konfrontálódtak velük? …A koncerteknek nincsenek mártír-listái!

Újra mondom hát: a szórakoztatás mint olyan Krisztus és az Ő összes apostola tanításával és életével teljes ellentétben áll! Mi volt ugyanis az ősegyház magatartása a világgal kapcsolatban? ‘Ti vagytok a világ sói’ (Mát.5:13) – nem pedig a cukorkája! –, azaz egy olyan dolog, amelyet a világ kiköpni fog, nem pedig lenyelni! Tömören és élesen fogalmazta meg Krisztus a következőt: “hadd temessék el a halottak az ő halottaikat” (Mát.8:22). Az Úr nagyon is komolyan vette a dolgokat!

Ha Jézus sokkal több vidámabb és kellemesebb dolgot is belevitt volna a prédikálásába, sokkal népszerűbb lett volna. Amikor az történt, hogy “sokan a tanítványai közül visszafordultak, és többé már nem követték Őt” a kemény, szívekbe mélyen belehasító prédikálása miatt, én sehol nem hallom, hogy azt mondta volna, hogy ‘Gyerünk, Péter, gyorsan fuss az emberek után, és mondd nekik, hogy holnap már más stílusú összejövetelt tartunk, valami olyat, amely sokkal rövidebb és népszerűbb lesz, kevés prédikálással. Szerzünk egy kellemes estét az embereknek. Mondd meg nekik, hogy biztosan élvezni fogják majd! Gyorsan, Péter, mindenáron meg kell tartanunk az embereket!…’

Jézus sajnálta a bűnösöket, kérlelte őket, bánkódva sóhajtott felettük,  figyelmeztette őket, és sírt értük; de soha nem akarta szórakoztatni őket!

Hiába kutatjuk az apostolok leveleit, nyomát sem találjuk azokban a ‘szórakoztatás evangéliumának’. Az üzenetük ugyanis ez volt: “Gyertek ki közülük, és válasszátok külön magatokat tőlük… Ne is érintsétek az ő szennyes dolgaikat!” Minden olyan dolog, amely akár a legcsekélyebb mértékben is szórakoztatónak tűnhetne, egyértelműen hiányzik az üzenetükből! Teljes mértékben az evangélium üzenetére támaszkodtak, és semmilyen más eszközt nem alkalmaztak.

Miután Pétert és Jánost a prédikálásuk miatt börtönbe zárták, a gyülekezet imádkozott értük, de egyáltalán nem úgy, hogy “Uram, add meg a Te szolgáidnak, hogy az ártatlan szórakoztatás eszközeinek bölcs és meggondolt használatával megmutathassuk ezeknek az embereknek, hogy milyen boldogok is vagyunk”!

Egyáltalán nem így imádkoztak! Továbbra is minden erővel hirdették Krisztust! Nem volt idejük arra, hogy kellemes szórakoztatásokat szervezzenek. Az üldöztetések miatt szét kellett szóródniuk, és mentek mindenhová, hirdetve az evangéliumot. Az egész akkori világot a feje tetejére állították (Apcsel. 17:6) – Na, ez az, amiben különböznek korunk Egyházától!

Végül pedig elmondható, hogy a szórakoztatás mint olyan egyáltalán nem tudja elérni a kívánt eredményt. Sőt, az újonnan megtérteket teljesen összezavarja. Álljanak hát elő és tegyenek bizonyságot azok a nemtörődöm és csúfolódó emberek, akik azért adnak hálát Istennek, hogy a félúton a világiasság felé tántorgó Egyház ‘elérte őket’! Álljanak hát fel, és tegyenek bizonyságot azok a megterhelt lelkek, akik egy koncerten találtak békességet! Álljanak fel azok a részegesek, akiknél a látványos szórakoztatás volt az, amelyet Isten a megtérésük láncában kapocsként használt! De lám, nincs senki, aki erre felelne! A ‘szórakoztatás küldetése’ ugyanis nem ad megtérőket!

Korunk egyházi szolgálatai terén égető szükség az, hogy komoly, szellemben való buzgóság legyen, és tiszta bibliai tanítások, illetve azoknak egy olyan fokú megértése és megélése, hogy az emberek szíve végre valóban tűzre gyúljon Istenért!

Ó Uram, tisztítsd meg az Egyházat minden szeméttől és belső rothadástól, amelyet az ördög próbált rátenni, és vigyél vissza minket az ősegyház apostolainak módszereihez!

ENGLISH:

An evil is in the ‘professed’ camp of the Lord, so gross in its impudence, that the most shortsighted Christian can hardly fail to notice it. During the past few years this evil has developed at an alarming rate. It has worked like leaven until the whole lump ferments!

The devil has seldom done a more clever thing, than hinting to the Church that part of their mission is to provide entertainment for the people, with a view to winning them. From speaking out the gospel, the Church has gradually toned down her testimony, then winked at and excused the frivolities of the day. Then she tolerated them in her borders. Now she has adopted them under the plea of reaching the masses!

My first contention is that providing amusement for the people is nowhere spoken of in the Scriptures as a function of the Church. If it is a Christian work why did not Christ speak of it? ‘Go into all the world and preach the gospel to every creature, and provide amusement for those who do not relish the gospel’.

No such words, however, are to be found. It did not seem to occur to Him. Where do entertainers come in? The Holy Spirit is silent concerning them. Were the prophets persecuted because they amused the people, or because they confronted them? The ‘concert’ has no martyr roll.

Again, providing amusement is in direct antagonism to the teaching and life of Christ and all His apostles. What was the attitude of the apostolic Church to the world? “You are thesalt of the world”, not the sugar candy; something the world will spit out, not swallow.

Had Jesus introduced more of the bright and pleasant elements into His teaching, He would have been more popular. When “many of His disciples turned back and no longer followed Him,” I do not hear Him say, ‘Run after these people, Peter, and tell them we will have a different style of service tomorrow; something short and attractive with little preaching. We will have a pleasant evening for the people. Tell them they will be sure to enjoy it! Be quick, Peter, we must get the people somehow!’

No! Jesus pitied sinners, sighed and wept over them, but never sought to amuse them!

In vain will the epistles be searched to find any trace of the ‘gospel of amusement’. Their message is, “Therefore, come out from them and separate yourselves from them… Don’t touch their filthy things…” Anything approaching amusement is conspicuous by its absence. They had boundless confidence in the gospel and employed no other weapon.

After Peter and John were locked up for preaching, the Church had a prayer meeting, but they did not pray, ‘Lord, grant unto your servants that by a wise and discriminating use of innocent recreation we may show these people how happy we are’.

No! They did not cease from preaching Christ. They had no time for arranging entertainments. Scattered by persecution they went everywhere preaching the gospel. They turned the world upside down; that is the only difference from today’s church.

Lastly, amusement fails to effect the end desired. Let the heavy laden who found peace through the concert not keep silent! Let the drunkard to whom the dramatic entertainment had been God’s link in the chain of their conversion, stand up! There are none to answer! The mission of amusement produces no converts!

The need of the hour for today’s ministry is earnest spirituality joined with Biblical doctrine, so understood and felt, that it sets men on fire.

Lord, clear the Church of all the rot and rubbish the devil has imposed on her, and bring us back to apostolic methods!

Forrás/Source: http://www.gracegems.org/2002/Feeding%20Sheep%20or%20Amusing%20Goats.htm and http://boldwitnessforchrist.blogspot.hu/2010/11/feeding-sheep-or-amusing-goats-by.html (source of illustration), and http://www.christianissues.biz/pdf-bin/miscellaneous/feedingsheeporamusinggoats.pdf Ford.: wordwatcherdawn

Related article/Kapcsolódó írás:

https://igerenezek.wordpress.com/2012/06/10/jezus-soha-nem-akarta-szorakoztatni-oket-he-never-sought-to-amuse-them-by-archibald-brown/