A kereszt és az emberi büszkeség – 1. rész (The Cross and Human Pride – Quotes, part 1)

A kereszt nem népszerű! (The Cross Is Not Popular by John Stott)

A ‘keresztet prédikálni’ azt jelenti, hogy úgy hirdetjük az üdvösséget, mint amely egyedül Isten kegyelméből van. Az ilyen üzenet botránykő (1Kor. 1:23), mert súlyosan sérti az emberi büszkeséget – ezért van az, hogy ennek hirdetése üldöztetéseknek tesz ki minket.

Korunkban természetesen nincsenek júdaizálók, mint egykor, akik a körülmetélés szükségességét hirdetnék. Azonban sok hamis tanító van az egyházon belül és kívül is, akik hamis evangéliumot hirdetnek (amely nem is evangélium, Gal.1:7), méghozzá a jó cselekedetek általi üdvösséget. Ezt azért hirdetik, hogy így hízelegjenek az embereknek, elkerülve az ellenszegüléseket. Néhány olvasónak úgy tűnhet, nagyon kisarkítom ezen alternatívákat. De én nem így gondolom. Minden keresztény igehirdetőnek szembe kell néznie e problémával. Ugyanis vagy azt prédikáljuk, hogy az emberek Isten elleni lázadók, akik az Ő igazságos ítélete alatt vannak, és (ha magukra maradnak) elveszettek, továbbá, hogy a bűneiket és átkukat elhordozó, megfeszített Krisztus az egyedül rendelkezésre álló Megváltó. Vagy pedig az emberi potenciált és képességeket hangsúlyozzuk, és Krisztust csak azért ‘hozzuk be’, hogy ezeket fokozzuk; a keresztre meg csak annyiban tartunk igényt, hogy megmutassuk belőle Isten szeretetét, hogy ez majd még nagyobb erőfeszítésekre ösztönözzön minket.

Az előbbi változat a hűség útja, az utóbbi a népszerűségé. Nem lehetséges azonban egyszerre hűségesnek és népszerűnek is lenni. Újra hallanunk kell Jézus figyelmeztetését: „Jaj nektek, mikor minden ember jót mond felőletek!” (Luk. 6:26). Ezzel ellentétben, ha a keresztet prédikáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy minket magunkat is a keresztig üldöznek! (‘The Cross of Christ’, 347-48 oldalak)

**********

Miért vált ki haragot a kereszt? (John Stott)

Mi van Krisztus keresztjében, ami ennyire feldühíti és felingerli a világot arra, hogy üldözzék azokat, akik ezt prédikálják? Csupán ennyi: Krisztus meghalt a kereszten értünk, bűnösökért, átokká lett értünk (Gal. 3:13). A kereszt tehát elmond rólunk jó néhány, igencsak kellemetlen igazságot: nevezetesen azt, hogy bűnösök vagyunk, akik Isten törvényének igazságos átka alatt vagyunk, és nem tudjuk megmenteni magunkat. Krisztus elhordozta a bűneinket és átkunkat pontosan azért, mert máshogy nem tudtunk volna szabadulni ezektől. Ha elérhető lett volna számunkra a megbocsátás a saját jó tetteink által; a körülmetélkedés és a törvény megtartása által – akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem lett volna szükség a keresztre.

Minden egyes alkalommal azonban, amikor csak a keresztre nézünk, Krisztus mintha ezt mondaná nekünk: „Én miattad vagyok itt. A te bűnöd az, melyet hordozok; a te átkod az, amit szenvedek; a te adósságod az, melyet fizetek; a te halálod az, melyet halok!” Nincsen a történelemben vagy az egész világmindenségben más egyéb olyan dolog, ami oly mértékben az igazi méretünkre faragna le minket, mint a kereszt. Mindannyiunknak igen dagályos nézeteink vannak saját magunkat illetően, különösen az önigazultságunk terén – míg csak el nem látogatunk arra a helyre, melyet Golgotának hívnak. Itt, a kereszt lábánál történik az, hogy valós méretünkre zsugorodunk.

És persze az emberek ezt nem szeretik. Zokon veszik azt a fajta megalázódást, hogy meglátják magukat úgy, ahogy Isten látja őket; amilyenek valójában. Sokkal inkább szeretnek megmaradni kényelmes illúzióikban. Tehát távol tartják magukat a kereszttől. Egy olyan kereszténységet hoznak létre, amelyben nincs ott a kereszt, és mely az üdvösséget illetően a saját jó cselekedeteikre alapozódik, és nem arra, amit Jézus elvégzett. Nem ellenzik a kereszténységet – amennyiben az nem a megfeszített Krisztussal kapcsolatos hitről szól. Ám a megfeszített Krisztust el nem szenvedhetik! És ha az igehirdetők mégis ezt hirdetik, akkor ellenük mondanak, kigúnyolják és üldözik őket. Miért? Azok miatt a sebek miatt, melyeket a kereszt hirdetése az emberi büszkeségen ejt.

ENGLISH:

The Cross Is Not Popular (John Stott)

To ‘preach the cross’ . . . is to preach salvation by God’s grace alone. Such a message is a stumbling-block (1 Cor. 1:23) because it is grievously offensive to human pride; it therefore exposes us to persecution.

There are, of course, no Judaizers in the world today, preaching the necessity of circumcision. But there are plenty of false teachers, inside as well as outside the church, who preach the false gospel (which is not a gospel, [Galatians] 1:7) of salvation by good works. To preach salvation by good works is to flatter people and so avoid opposition. This may seem to some to pose the alternative too starkly. But I do not think so. All Christian preachers have to face this issue. Either we preach that human beings are rebels against God, under his just judgment and (if left to themselves) lost, and that Christ crucified who bore their sin and curse is the only available Savior. Or we emphasize human potential and human ability, with Christ brought in only to boost them, and with no necessity for the cross except to exhibit God’s love and so inspire us to greater endeavor.

The former is the way to be faithful, the latter the way to be popular. It is not possible to be faithful and popular simultaneously. We need to hear again the warning of Jesus: ‘Woe to you when all men speak well of you’ (Lk. 6:26). By contrast, if we preach the cross, we may find that we are ourselves hounded to the cross. (The Cross of Christ, p. 347-48.)

**********

Why The Cross Produces Anger (by John Stott)

What is there about the cross of Christ which angers the world and stirs them up to persecute those who preach it? Just this: Christ died on the cross for us sinners, becoming a curse for us (Gal. 3:13). So the cross tells us some very unpalatable truths about ourselves, namely that we are sinners under the righteous curse of God’s law and we cannot save ourselves. Christ bore our sin and curse precisely because we could gain release from them in no other way. If we could have been forgiven by our own good works, by being circumcised and keeping the law, we may be quite sure that there would have been no cross.

Every time we look at the cross Christ seems to say to us, ‘I am here because of you. It is your sin I am bearing, your curse I am suffering, your debt I am paying, your death I am dying.’ Nothing in history or in the universe cuts us down to size like the cross. All of us have inflated views of ourselves, especially in self-righteousness, until we have visited a place called Calvary. It is there, at the foot of the cross, that we shrink to our true size.

And of course men do not like it. They resent the humiliation of seeing themselves as God sees them and as they really are. They prefer their comfortable illusions. So they steer clear of the cross. They construct a Christianity without the cross, which relies for salvation on their works and not on Jesus Christ’s. They do not object to Christianity so long as it is not the faith of Christ crucified. But Christ crucified they detest. And if preachers preach Christ crucified, they are opposed, ridiculed, persecuted. Why? Because of the wounds which they inflict on men’s pride.

Source/Forrás: HT for the quotes to: Samuel at Gilgal; http://samuelatgilgal.wordpress.com/2009/01/06/the-cross-is-not-popular/
https://igerenezek.wordpress.com/2012/06/13/a-kereszt-nem-nepszeru-the-cross-is-not-popular-by-john-stott/
http://samuelatgilgal.wordpress.com/2010/09/03/why-the-cross-produces-anger/
Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

Reklámok

Jézus küldetésének lényege (The Central Mission of Jesus)

Mi volt Jézus küldetésének lényege? (What was Jesus’ Central Mission? by John Stott)

Jézus eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy. Semmi sem tudta Őt e szándékától eltéríteni vagy elrettenteni. Ezért volt az, hogy akárhányszor csak a haláláról beszélt, a ‘kell’ szó hangzott el újra és újra. Az Ember Fiának sokat kell szenvednie, és el fogják utasítani. Mindennek, amit Róla írtak, be kell teljesednie. Jézus nem akarta még angyalok segítségét sem kérni, hogy megmentsék Őt, mert akkor azok az Írások nem teljesedtek volna be, melyek azt mondták, hogy ennek így kell történnie. Merthogy nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az Ő dicsőségébe? (Luk. 24:26) Jézus kényszer alatt, sőt, szinte ‘kényszerítve’ érezte magát: „De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom [azaz: ‘szoríttatom’, szó szerint ‘körül vagyok zárva’], míglen az elvégeztetik!” (Luk. 12:50).

Jézus tudta, hogy meg kell halnia, de halála nem amiatt történt, hogy Ő az ellene felsorakozott gonosz erők, vagy bármely könyörtelen, az Ő számára kirendelt végzet áldozata lett volna – hanem mert szabad akaratából elfogadta mennyei Atyjának a bűnösök megmentésére irányuló szándékát, amint az a Szentírásban világosan ki lett jelentve.

Ez volt tehát Jézus nézőpontja a saját halálával kapcsolatban. S annak ellenére, mekkora jelentőséggel bírt a tanítása, a példája, az együttérzésről és isteni erőről tanúskodó tettei – küldetése középpontjában nem ezek álltak. Amire teljes szívéből koncentrált, az nem az élete volt, hanem az élete odaadása. Önmagának e végső feláldozása volt az az ‘óra’, melyért Ő ebbe a világba jött. És a négy evangélista, akik az evangéliumokban tanúbizonyságot tesznek Róla, ezt mind megértették, és ezt azáltal mutatták meg, hogy mintegy aránytalanul nagy teret szántak Jézus földi élete utolsó napjainak az eseményeire – az Ő halálára és feltámadására. A három szinoptikus evangéliumban ezen történések leírása a teljes eseménysornak hol a harmadát, hol a negyedét teszik ki; míg János evangéliumát joggal szokták úgy leírni, hogy két részből áll: a ‘jelek könyvéből’ és a ‘szenvedés könyvéből’ – mivelhogy János nagyjából azonos mennyiségű teret szánt mindkettőre. (John Stott)

**********

Eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy! (James Smith, 1867)

„Eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy!” Luk. 9:53 

Jézus nagyon is jól tudta, ott milyen szenvedések várnak majd Reá! De oly nagy volt buzgósága Isten iránt, és oly hatalmas volt szeretete irántunk – hogy hajlandó volt bárhová menni, bármit elszenvedni, és bármit megtenni – ami által Istent meg tudja dicsőíteni, és ami által a mi érdekünkben jót tud cselekedni. 

Jézus elment Jeruzsálembe – hogy nekünk ne kelljen a pokolra mennünk. 
Őt kárhoztatták – hogy mi megigazultak lehessünk. 
Őt büntették – hogy mi szabadok lehessünk. 
Meghalt – hogy nekünk örök életünk lehessen. 

Drága Úr Jézus, add, hogy mindig hajlandó legyek…
  bármely helyre elmenni Teérted, 
  bármit megtenni Teérted, vagy  
  bármit elszenvedni a Te szent ügyedért!

ENGLISH:

What Was Jesus’ Central Mission? (by John Stott)

[Jesus] set his face steadfastly to go to Jerusalem. Nothing would deter or deflect him. Hence the reiterated “must” when he spoke of his death. The Son of Man must suffer many things and be rejected. Everything that was written about him must be fulfilled. He refused to appeal for angels to rescue him because the Scriptures would not be fulfilled which said that it must happen in this way. Was it not necessary for the Christ to suffer before entering his glory? He felt under constraint, even under compulsion: “I have a baptism to undergo, and how distressed I am [RSV “constrained,” literally “hemmed in”] until it is completed!” (Lk 12:50).

So then, although he knew he must die, it was not because he was the helpless victim either of evil forces arrayed against him or of any inflexible fate decreed for him, but because he freely embraced the purpose of his Father for the salvaton of sinners, as it had been revealed in Scripture.

This was the perspective of Jesus on his death. Despite the great importance of his teaching, his example, and his works of compassion and power, none of these was central to his mission. What dominated his mind was not the living but the giving of his life. This final self-sacrifice was his “hour” for which he had come into the world. And the four Evangelists, who bear witness to him in the Gospels, show that they understand this by the disproportionate amount of space which they give to the story of his last few days on earth, his death and resurrection. It occupies between a third and a quarter of the three Synoptic Gospels, while John’s Gospel has justly been described as having two parts, “the book of the signs” and “the book of the Passion,” since John spends an almost equal amount of time on each.

**********

He determined to go to Jerusalem! (by James Smith, 1867)

“He determined to go to Jerusalem!” Luke 9:53 

And Jesus well knew the sufferings which would befall Him there! But such was His zeal for God, and such His love to us — that He was willing to go anywhere, suffer anything, or do anything — that would honor God or do us good. 

He went to Jerusalem — that we might not go to Hell. 
He was condemned — that we might be justified. 
He was punished — that we might go free. 
He died — that we might have eternal life. 

Precious Lord Jesus, may I ever be willing . . .
  to go anywhere for You, 
  to do anything for You, or 
  to suffer anything in Your cause.

Source/Forrás: An excerpt from John Stott’s The Cross of Christ (Colorado Springs, Colorado; Navpress; 2011) p. 37-38, source here and http://gracegems.org/Smith5/food_for_the_soul.htm Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

A kereszt nem népszerű! (The Cross Is Not Popular by John Stott)

John Stott-ot idézve:

A ‘keresztet prédikálni’ azt jelenti, hogy úgy hirdetjük az üdvösséget, mint amely egyedül Isten kegyelméből van. Az ilyen üzenet botránykő (1Kor. 1:23), mert súlyosan sérti az emberi büszkeséget – ezért van az, hogy ennek hirdetése üldöztetéseknek tesz ki minket.

Korunkban természetesen nincsenek júdaizálók, mint egykor, akik a körülmetélés szükségességét hirdetnék. Azonban sok hamis tanító van az egyházon belül és kívül is, akik hamis evangéliumot hirdetnek (amely nem is evangélium, Gal.1:7), méghozzá a jó cselekedetek általi üdvösséget. Ezt azért hirdetik, hogy így hízelegjenek az embereknek, elkerülve az ellenszegüléseket. Néhány olvasónak úgy tűnhet, nagyon kisarkítom ezen alternatívákat. De én nem így gondolom. Minden keresztény igehirdetőnek szembe kell néznie e problémával. Ugyanis vagy azt prédikáljuk, hogy az emberek Isten elleni lázadók, akik az Ő igazságos ítélete alatt vannak, és (ha magukra maradnak) elveszettek, továbbá, hogy a bűneiket és átkukat elhordozó, megfeszített Krisztus az egyedül rendelkezésre álló Megváltó. Vagy pedig az emberi potenciált és képességeket hangsúlyozzuk, és Krisztust csak azért ‘hozzuk be’, hogy ezeket fokozzuk; a keresztre meg csak annyiban tartunk igényt, hogy megmutassuk belőle Isten szeretetét, hogy ez majd még nagyobb erőfeszítésekre ösztönözzön minket.

Az előbbi változat a hűség útja, az utóbbi a népszerűségé. Nem lehetséges azonban egyszerre hűségesnek és népszerűnek is lenni. Újra hallanunk kell Jézus figyelmeztetését: „Jaj nektek, mikor minden ember jót mond felőletek!” (Luk. 6:26). Ezzel ellentétben, ha a keresztet prédikáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy minket magunkat is a keresztig üldöznek! (‘The Cross of Christ’, 347-48 oldalak)

ENGLISH: 

Quoting John Stott:

To ‘preach the cross’ . . . is to preach salvation by God’s grace alone. Such a message is a stumbling-block (1 Cor. 1:23) because it is grievously offensive to human pride; it therefore exposes us to persecution.

There are, of course, no Judaizers in the world today, preaching the necessity of circumcision. But there are plenty of false teachers, inside as well as outside the church, who preach the false gospel (which is not a gospel, [Galatians] 1:7) of salvation by good works. To preach salvation by good works is to flatter people and so avoid opposition. This may seem to some to pose the alternative too starkly. But I do not think so. All Christian preachers have to face this issue. Either we preach that human beings are rebels against God, under his just judgment and (if left to themselves) lost, and that Christ crucified who bore their sin and curse is the only available Savior. Or we emphasize human potential and human ability, with Christ brought in only to boost them, and with no necessity for the cross except to exhibit God’s love and so inspire us to greater endeavor.

The former is the way to be faithful, the latter the way to be popular. It is not possible to be faithful and popular simultaneously. We need to hear again the warning of Jesus: ‘Woe to you when all men speak well of you’ (Lk. 6:26). By contrast, if we preach the cross, we may find that we are ourselves hounded to the cross. (The Cross of Christ, p. 347-48.)

Forrás/Source: http://samuelatgilgal.wordpress.com/2009/01/06/the-cross-is-not-popular/ Ford.: wordwatcherdawn