A dicsőséges evangélium! (Glorious Gospel – Selected Quotes)

Ám annak ellenére, hogy tombolt a rosszakarattal teli üldöztetés, az evangélium tündöklő fényességgel ragyogott; és oly erősen, mint egy bevehetetlen szikla, sikeresen ellenállt az ellenség heves támadásainak. – John Foxe (1516–1587)

*********

Íme az Ember! (János 19:5)

„Nézd: az Ember!” – hangzott Pilátus gúnyolódása. A különböző korok azonban azóta is ezt teszik: Őreá tekintenek, és e látvány csak egyre dicsőségesebbé válik. Ahogy Krisztusra néznek, azt látják, hogy a töviskorona ragyogó aranykoronává változik, és félrevetett köntös úgy kezd el csillogni, mint azon öltözék, amit a megdicsőülés estéjén hordott. Lángokban szenvedő mártírok tudtak mosolyra fakadni, e látványnak örülve. Bűnösök fordultak egy új élet felé, ennek köszönhetően. Kisgyermekek tekintettek Őreá, és a mennyei otthon elmosódó emlékei újra felidéződtek bennük. Krisztus szent látványa felé vágyakozik az emberek szíve azóta is, szüntelenül. – Robert E. Speer (1867–1947)

*********

„A boldog Isten dicsőségének evangéliuma szerint, mely reám bízatott.” (1Tim. 1:11)

Korunk legnagyobb újdonsága: az evangélium. Olyan régi, hogy már új!

Az „evangélium” szó jelentése az, hogy „jó hír”. …Igen, dicsőséges jó hír ez a fiataloknak, mert Krisztus által nemesebbé tehetik jövőbeli éveiket, és egész életük során Isten angyalai lesznek a segítőik, és a mennyei seregek a szövetségeseik. Dicsőséges jó hír ez a középkorúaknak is, mert Krisztus által a kuszaságaik kibogozódnak számukra; bátorságuk új erőre kap; és minden akadály és gát felett mindörökre biztossá tett győzelem adatik számukra. Dicsőséges jó hír ez az idősebbeknek is, mert együttérzéssel fordul feléjük azon drága Személy, akiről János apostol így írt: „Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó”; és az Úr örökkévaló karja védelmezi őket. Dicsőséges jó hír ez a haldoklóknak is, mert már készenlétben állnak a szolgáló angyalok, hogy hazakísérjék őket; már nyílnak a kapuk, hogy befogadják őket; már árad reájuk az örök dicsőség, hogy körülölelje őket; és a szerető Isten köszönti és vonja keblére őket!

Nagyon is helyénvaló tehát, hogy igehirdetésemben a dicsőséges evangéliumról szólok. Olyan meghívás ez, ami a legragyogóbb Személytől származik, aki valaha is csak járt ezen a földön…

Ó, mennyire örülök, hogy a keresztény költők a tollaikkal mind azon fáradoztak, hogy az evangélium eme Páratlan Személyét magasztalják. Isaac Watts, hogyan érzel az Úrral kapcsolatban? És ő ezt írja: „Nem szégyellem az Urat magaménak vallani”. Newton, te mit gondolsz erről az evangéliumról? És ő ezt írja: „Lenyűgöző kegyelem, mily édes a hangja!” Cowper, te hogyan vélekedsz az Úrról? És már jön is válasz: „Van egy Forrás, vérrel teljes…” Charles Wesley, te mit gondolsz az Úrról? S ő válaszol: „Jézus, lelkem szent Szerelmese”. Horatius Bonar, te mit mondasz? És ő így válaszol: „Bűneimet mind Jézusra helyezem”. Ray Palmer, te hogyan látod Őt? És ő ezt írja: „A hitem felnéz Reád”. Fanny Crosby, te hogyan vélekedsz? És ő ezt írja: „Áldott bizonyosság: Jézus az enyém”. De most még magasabb szintű bizonyságokhoz fordulok: Salamon, mi a te véleményed? S a válasz: „A Völgyek Lilioma”. Ezékiel, te mit mondasz Róla? S a válasz: „Hírneves Ültetvény”. Dávid, te miként vélekedsz Felőle? S a válasza: „Pásztorom”. János apostol, te mit gondolsz Róla? S a válasza: „Fényes Hajnalcsillag”. Pál, és te hogyan látod Őt? És már jön is a válasz: „Krisztus a minden mindenekben”. Ó, ti drága vérrel megvásárolt, halhatatlan lelkek – ti is ilyen jól vélekedtek-e az Úrról? …Igen, Pálnak teljesen igaza volt, amikor a Krisztusról szóló jó hírt így nevezte: „a dicsőséges evangélium”! – Thomas De Witt Talmage (1832–1902)

ENGLISH:

But, though persecuting malice raged, yet the Gospel shone with resplendent brightness; and, firm as an impregnable rock, withstood the attacks of its boisterous enemies with success. – John Foxe

*********

Behold the man! (John 19:5)

“Behold the man!” was Pilate’s jeer. That is what all the ages have been doing since, and the vision has grown more and more glorious. As they have looked, the crown of thorns has become a crown of golden radiance, and the cast-off robe has glistened like the garments He wore on the night of the transfiguration. Martyrs have smiled in the flames at that vision. Sinners have turned at it to a new life. Little children have seen it, and have had awakened by it dim recollections of their heaven-home. Toward it the souls of men yearn ever. – Robert E. Speer

*********

“According to the glorious gospel of the blessed God, which was committed to my trust.” — 1Tim. 1:11

The greatest novelty of our time is the Gospel. It is so old that it is new.

The meaning of the word ”Gospel” is “good news”. …Glorious good news for the young as through Christ they may have their coming years ennobled, and for a life-time all the angels of God their coadjutors and all the armies of heaven their allies! Glorious good news for the middle-aged as through Christ they may have their perplexities disentangled, and their courage rallied, and their victory over all obstacles and hindrances made forever sure! Glorious good news for the aged as they may have the sympathy of Him of whom St. John wrote: “His head and his hairs were white like wool, as white as snow,” and the defence of the everlasting arms! Glorious good news for the dying as they may have ministering spirits to escort them, and opening gates to receive them, and a sweep of eternal glories to encircle them, and the welcome of a loving God to embosom them!

Oh, my text is right when it speaks of the glorious Gospel. It is an invitation from the most radiant Being that ever trod the earth…

Glad am I that all the Christian poets have exerted their pen in extolling the matchless One of this Gospel. Isaac Watts, how do you feel concerning Him? And he writes, “I am not ashamed to own my Lord.” Newton, what do you think of this Gospel? And he writes, “Amazing grace, how sweet the sound!” Cowper, what do you think of Him? And the answer comes, “There is a fountain filled with blood.” Charles Wesley, what do you think of Him? And he answers, “Jesus, lover of my soul.” Horatius Bonar, what do you think of Him? And he responds, “I lay my sins on Jesus.” Ray Palmer, what do you think of Him? And he writes, “My faith looks up to Thee.” Fannie Crosby, what do you think of Him? And she writes, “Blessed assurance, Jesus is mine.” But I take higher testimony: Solomon, what do you think of Him? And the answer is, “Lily of the valley.” Ezekiel, what do you think of Him? And the answer is, “Plant of renown.” David, what do you think of Him? And the answer is, “My Shepherd.” St. John, what do you think of Him? And the answer is, “Bright and morning star.” St. Paul, what do you think of Him? And the answer comes, “Christ is all in all.” Do you think as well of Him, O man, O woman of the blood-bought immortal spirit? Yes, Paul was right when he styled it “The Glorious Gospel.” – Thomas De Witt Talmage

Source/Forrás: An excerpt from “Thoughts for the Quiet Hour”, Edited by D. L. Moody, 1900; an excerpt from Thomas De Witt Talmage’s sermon „The Glorious Gospel”; and here. Source of illustration: here.  Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Reklámok

A Jézus-vár! (Castle Jesus by Thomas De Witt Talmage)

– Thomas De Witt Talmage (1832–1902) 

„Akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet.” (Zsid. 6:18)

Pál apostol itt, e részben a keresztényeket vigasztalja. A hívőket ily módon jellemzi: „akik oda menekültek, hogy mentsvárat találjanak.”

Krisztust a Biblia úgy mutatja be, mint Erős Tornyot, Magas Kősziklát, Erődítményt és Menedéket. S ha már láttad Európa bármelyik ősi várát, akkor tudod, hogy ezeket árkok veszik körül, melyekre felvonóhidat eresztettek. Az ellenség közeledtével az emberek bemenekültek a várba, az árkokat megtöltötték vízzel, és felhúzták a hidat. S bár nem tudom, hogy Pál itt vajon egy menedékvárosra, vagy egy erős toronyra utal-e, de mindenképpen Krisztust érti ezalatt, aki a mi lelkünk Őrizője.

Jézus biztos menedék. A Hudson-erődöt, Pulaski-erődöt, Moultrie-erődöt, Sumter-erődöt, Gibraltárt és Szevasztopolt mind elfoglalták. Ám Jézus egy olyan vár, melybe az igaz bemenekül, és biztonságban van. Nincs olyan faltörő kos, ami le tudná rombolni falait. Árkászok vagy bányászok sem tudják felrobbantani védműveit; a kárhozat az összes roham-támadása ellenére sem tud felhágni tornyaira. A fegyverek, melyek ezt az erődöt védik, mindenhatók. A pokol előrántja hatalmas fegyverét, a halált, de az Úr lerombolja azt. Krisztusban Isten megbocsátja, felfedi, eltörli és elengedi bűneinket. Egy óceán nem tud oly játszi könnyedséggel elsüllyeszteni egy legyet, mint ahogy Isten megbocsátásának óceánja teljesen és mindörökre szólóan elnyeli vétkeinket. Az Úr egészen és mindörökre meg tud menteni minket!

Újra mondom: Krisztus egy közeli menedék. Ha támad az ellenség, akkor ugyan mi hasznunk abból, ha a hegy túloldalán van az erősségünk? Sok hadsereggel történt már, hogy volt ugyan fedezékük, de nem tudtak időben odajutni, és rajtuk ütöttek. De áldott legyen Isten: nekünk nem kell sokáig menetelnünk a várunkig. Az összes seregünkkel együtt kiszállhatunk a legrosszabb földi vereségből is, és egy pillanat alatt átléphetünk a csatából a toronyba. Ó, egy közeli Megváltó dicséretét éneklem én!

Régen, a háborúban az északi erődítményeket az északi hadvezérekről nevezték el, a délieket pedig a déli hadvezérekről. A szívünk ezen erősségét én Jézus-várnak hívom. Láttam már olyan embereket, akiket a bűneik egyre csak üldöztek, villámokat szóró, gyors lábaikkal – de ők egyetlen szökelléssel beugrottak a toronyba. Láttam, hogy a bajok a harci lovasságnál is gyorsabban és félelmetesebben vágtáztak egy-egy meghátráló lélek után – de támadásukat visszaverték a bástyán, és így visszavonulásra kényszerültek. Jézus közel van! A gyermekek sírása, a foglyok imája, a tengerész halálsikolya, a koldus sóhaja eléri Őt. Nem kell szegecseken átvergődnünk ahhoz, hogy Hozzá jussunk. Nem kell hatalmas batyukkal a hátunkon utaznunk. Nem kell a kegyelem hideg tornácaiban bűnbánóan térdepelnünk. Nála nyitott ajtó vár! Ő egy könyörületes Megváltó! Egy jelenbeli üdvösség! Közeli menedék! Jézus-vár!

Ó, miért nem nyújtod ki karodat, és ragadod meg? Miért nem menekülsz Hozzá? Miért hagyod, hogy a kárhozat lármás ágyúzása szitává lőjön és lebombázzon, mikor pedig a hit egyetlen pillanat alatt át tudna emelni téged e dicső menedékbe? Akit én most hirdetek: Jézus, aki itt és most jelen van; egy forrás, mely lábaidnál buzog; egy tűzoszlop, mely fejed fölött nyugszik; egy kenyér, mely már megtöretett, hogy éhségedet csillapítsa; egy csillogó korona, mely homlokodra vár. Hallgasd csak, hogyan engedik le a vár csikorgó kapuit, hogy beléphess! Nem hallod-e a téged köszöntők üdvrivalgását, azokét, akik már bemenekültek e mentsvárba, hogy megragadják az előttük lévő reménységet?

Emlékezz erre jól: csak egy engesztelés van, egy áldozat, egy megigazulás, egy hit, egy remény, egy Jézus, egy menedék!

De ez a menedék csak akkor lesz valóban hasznodra – ha megragadod azt! 

ENGLISH:

“Who have fled for refuge.”— Heb. vi: 18.

Paul is here speaking of the consolations of Christians. He styles them these “who have fled for refuge.”

Christ is represented in the Bible as a Tower, a High Rock, a Fortress, and a Shelter. If you have seen any of the ancient castles of Europe, you know that they are surrounded by trenches, across which there is a draw-bridge. If an enemy approach, the people, for defense, would get into the castle, have the trenches filled with water, and lift up the draw-bridge. Whether to a city of safety, or a tower, Paul refers, I know not, and care not, for in any case he means Christ, the safety of the soul.

Jesus is a safe refuge. Fort Hudson, Fort Pulaski, Fort Moultrie, Fort Sumter, Gibraltar, Sebastopol were taken. But Jesus is a castle into which the righteous runneth and is safe. No battering-ram can demolish its wall. No sappers or miners can explode its ramparts, no storm-bolt of perdition leap upon its towers. The weapons that guard this fort are omnipotent. Hell shall unlimber its great guns as death only to have them dismantled. In Christ our sins are pardoned, discomforted, blotted out, forgiven. An ocean can not so easily drown a fly as the ocean of God’s forgiveness swallow up, utterly and forever, our transgressions. He is able to save unto the uttermost.

Again, Christ is a near refuge. When we are attacked, what advantage is there in having a fortress on the other side of the mountain? Many an army has had an intrenchment, but could not get to it before the battle opened. Blessed be God, it is no long march to our castle. We may get off, with all our troops, from the worst earthly defeat in this stronghold. In a moment we may step from the battle into the tower. I sing of a Saviour near.

During the late war the forts of the North were named after the Northern generals, and the forts of the South were named after the Southern generals. This fortress of our soul I shall call Castle Jesus. I have seen men pursued of sins that chased them with feet of lightning, and yet with one glad leap they bounded into the tower. I have seen troubles, with more than the speed and terror of a cavalry troop, dash after a retreating soul, yet were hurled back in defeat from the bulwarks. Jesus near! A child’s cry, a prisoner’s prayer, a sailor’s death-shriek, a pauper’s moan reaches him. No pilgrimages on spikes. No journeying with a huge pack on your back. No kneeling in penance in cold vestibule of mercy. But an open door! A compassionate Saviour! A present salvation! A near refuge! Castle Jesus!

Oh, why do you not put out your arm and reach it? Why do you not fly to it? Why be riddled, and shelled, and consumed under the rattling bombardment of perdition, when one moment’s faith would plant you in the glorious refuge? I preach a Jesus here; a Jesus now; a fountain close to your feet; a fiery pillar right over your head; bread already broken for your hunger; a crown already gleaming for your brow. Hark to the castle gates rattling back for your entrance! Hear you not the welcome of those who have fled for refuge to lay hold upon the hope set before us?

Remember that there is but one atonement, one sacrifice, one justification, one faith, one hope, one Jesus, one refuge.

But this refuge will be of no worth to you unless you lay hold of it.

Source/Forrás: An excerpt from Thomas De Witt Talmage’s “New Tabernacle Sermons”, Vol. I., 1886 (source: here). Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Gyere az evangélium jó, öreg kútjához! (Come Around The Old Gospel Well by Thomas De Witt Talmage)

Thomas De Witt Talmage (1832–1902)

Jöjjünk most mindannyian az evangélium jó öreg kútjához! Közületek sokan úgy léptetek be ma reggel e gyülekezeti ajtón, hogy nagyon nehéz terheket cipeltek. Nem tudom, melyek ezek a terhek – még csak találgatni sem tudok; de észrevettem, hogy néhányan, ahogyan ide bejöttetek ma reggel, szomorúnak tűntetek. Lehet, hogy valami családi jellegű probléma nyomaszt titeket, melyet nem tudtok elmondani senkinek. Mily sokatoknak nehezedik súlyos teher a vállára és szívére!

Gyertek hát e kúthoz; tegyétek le csomagotokat melléje. Jákób kútja annak idején mintegy 30 méter mély volt, és sziklákon át lett kivájva; de az evangéliumnak e kútja olyan mély, mint az örökkévalóság, és magának az Isten Fiának a szívén keresztül vájatott ki. Azt a másik kutat ásók segítségével lapátolták ki; ezt lándzsa nyitotta meg.

Emlékeztek-e még a régi, vidéki gémeskutakra, melyeket két darab fából készítettek? Az egyik fát a földbe rögzítették, és azon keresztülfektettek egy másik, hosszú rudat, amit aztán mi, gyermekek, jól megragadtunk, lefelé húztunk, mígnem a vödör belesüllyedt a vízbe, megtelt, és mi aztán kihúztuk.

Hasonlóan, Jézus keresztje is két darab fából áll. Megfogom hát most az egyiket, és erősen lerögzítem, közel eme jó öreg kúthoz; majd általvetem rajta a másik, hosszabb darabot, melyet aztán az imádságommal jól megragadok és lehúzok, mígnem a vödör feneket ér, elérve a Megváltó könnyeit és fájdalom-nyögéseit. Ekkor felhúzom, és lám, a vödör túláradásig tele van azzal a frissen tajtékzó, bőséges, csillogó vízzel – melyből, ha valaki iszik, soha meg nem szomjazik többé!

„Szent véred drága forrásához,
megtestesült Istenem, jövök most sietve;
hadd moshassam le itt szennyfoltos szívemet,
mélyen sötétlő bűneimet.

Bűnös, gyenge, erőtlen féregként
szerető karjaidba zuhanok;
legyél nékem erőm és igazságom,
– mindenem, drága Úr Jézusom!”

(Isaac Watts)

ENGLISH:

Let us come around the old Gospel well. A good many of you came in these doors this morning carrying a very heavy burden. I do not know what it is—I can not guess what it is; but I noticed some of you, when you came in this morning, looked sad. It may be a home trouble you can not tell any body. How many have burdens on your shoulders and on your hearts!

Come to the well; put down the pack right beside the well. Jacob’s well was one hundred feet deep, and cut through the rock; but this Gospel well is deep as eternity, and it is cut right down through the heart of the Son of God. Shovels opened that other well; spears opened this.

You remember the old well-sweep in the country was made out of two pieces—one planted in the ground, and on it was swung a long beam, which we laid hold of in our boyhood and brought downward, and the bucket dipped into the water and came up full.

So the cross of Jesus is made out of two pieces. I take one piece and plant it close by this good old well, and then swing on it the long piece, and I lay hold of it with my prayer, and I pull it down until the bucket strikes the bottom of the Saviour’s groans and the Saviour’s tears, and then I fetch it up, bubbling, foaming, brimming, sparkling, with the water of which, if a man drink, he shall never thirst.

“To the dear fountain of thy blood,
Incarnate God I I fly:
Here let me wash my spotted soul
From crimes of deepest dye,

A guilty, weak, and helpless worm,
On thy kind arms I fall;
Be thou my strength and righteousness,
My Jesus and my all.”

– Isaac Watts

Source/Forrás: An excerpt from Thomas De Witt Talmage’s „Old Wells Dug Out”, page. 26. Source of illustration: here. Translated by/fordította: wordwatcherdawn