Hogy megismerjem Őt… 2. rész (That I May Know Him, part 2)

„A Krisztus evangéliuma áldásának teljessége” (Róm. 15:29)

Sok keresztény nem látja meg ezeket az áldásokat, mivelhogy ezek Krisztus személyében összpontosulnak. Sokan akarnak részesülni az üdvösség áldásában, de ez nem maga a Krisztus. Mások szeretnék az Ő kegyelmének áldását, hogy ezáltal segítséget kapjanak, de ez sem az maga az Úr. Megint mások imameghallgatásokat kérnek az Úrtól, hogy munkálkodhassanak érte. Nos, mindezeket megkaphatod úgy, hogy közben mégsem tiéd Krisztus személyének az áldása. Sokan pedig inkább csak egy tantételbeli rendszerhez ragaszkodnak. Azt mondják: „Igen, már rendelkezem az igazsággal; ortodox hívő vagyok.” Ám ez sem maga a Krisztus – hanem talán csak egy olyan, szökőkútba helyezett hideg szobor, melynek fagyos kezein és ajkán a víz keresztül ömlik ugyan, de élet nincs benne. Jó sokan szeretnék bírni az öröm áldását, de ez sem az az áldás, amit Krisztus személye jelent. Rengetegen vannak olyanok is, akik felettébb ragaszkodnak a gyülekezetükhöz és a pásztorukhoz, vagy a számukra kedves keresztény barátokhoz, de ez sem maga a Krisztus.
Az áldás, amely egyedül képes arra, hogy betöltse szívedet, amikor minden más kudarcot vall, az Jézus szerető szíve, amely a te szíveddel egyesül. S míg az összes többi forrás elsorvad és elapad, ez minden áldásod egyedüli és kifogyhatatlan forrása marad. Ez az áldás: maga Jézus Krisztus! – A.B. Simpson

**********

„…hogy megismerjem Őt” (Fil. 3:10)

Sokkal jobb magát Jézust megismerni, mint csupán ismerni a Vele kapcsolatos igazságokat, mivelhogy Isten mély dolgait igazán csak akkor ismerhetjük meg, ha azokat a Szentlélek kijelenti számunkra. Pál apostol szívének a hő vágya ez volt: „hogy megismerjem Őt”, és nem pusztán csak az, hogy ismereteket szerezzen Róla, vagy hogy a csodálatos világ titkait, illetve Isten mélyebb és magasabb tanításait megismerje – hanem hogy belépjen a Szentek Szentjébe, ahol Krisztus található, és ahol Isten “shekina” dicsősége ragyog, az Úr szentségét kiárasztva és az egész helyet dicsőségessé téve; majd hogy aztán belépjen magának az Úrnak a titkába. Ez volt az, amiért Jákób annyira küzdött Penielnél, ahol Istent kérlelte: „Mondd meg, kérlek, a te nevedet!” És az Úr megmondta az Ő Nevét, megadva nekünk „az Isten dicsősége ismeretének világosságát, amely Jézus Krisztus arcán ragyog”. És ez a titok: az Úr maga és semmi más; az, hogy megismerhetjük Istent; hogy úgy ismerhetjük meg Jézus Krisztust, mint ahogy senki mást; hogy elmondhatjuk nemcsak azt, hogy „hiszek Benne”, hanem azt is, hogy „ismerem Őt”; tehát nemcsak ismereteim vannak Róla, hanem Őt magát is ismerem. Ez az a titok, amellyel Isten mindenekelőtt akarja, hogy rendelkezzünk; az Ő isteni gondviselése, amely számunkra dicsőséget és erőt hoz, és az Úr ezt annak, aki őszintén keresi, ingyen megadja. – A.B. Simpson (1843-1919)

ENGLISH:

“The fulness of the blessing of the Gospel of Christ” (Rom. 15:29)

Many Christians fail to see these blessings as they are centered in Him. They want to get the blessing of salvation, but that is not the Christ. They want to get the blessing of His grace to help, but that is not Him. They want to get answered prayer from Him to work for Him. You might have all that and not have the blessing of Christ Himself. A great many people are attached rather to the system of doctrine. They say, “Yes, I have got the truth; I am orthodox.” That is not the Christ. It may be the cold statue in the fountain with the water passing from the cold hands and lips, but no life there. A great many other people want to get the blessing of joy, but it is not the blessing of Christ personally. A great many people are more attached to their church and pastor, or to dear Christians friends, but that is not the Christ. The blessing that will alone fill your heart when all else fails is the loving heart of Jesus united to you, the fountain of all your blessings and the unfailing one when they all wither and are exhausted—Jesus Christ Himself. —A.B. Simpson

**********

“That I may know Him” (Phil. 3:10)

Better to know Jesus Himself than to know the truth about Him, for the deep things of God as they are revealed by the Holy Ghost. It was Paul’s great desire, “That I may know Him,” not about Him, not the mysteries of the wonderful world, of the deeper and higher teachings of God, but to enter into the Holy of Holies, where Christ is, where the Shekinah is shining and making the place glorious with the holiness of God, and then to enter into the secret of the Lord Himself. It was what Jacob strove for at Peniel, when he pleaded with God, “Tell me Thy name.” He has told us His name, giving us “the light of the knowledge of the glory of God in the face of Jesus Christ.” That is the secret. It is the Lord Himself, and nothing else; it is acquaintance with God; it is knowing Jesus Christ as we know no one else; it is being able to say, not only “I believe Him,” but “I know Him”; not about Him, but I know Him. That is the secret above all others that God wants us to have; it is His provision for glory and power, and it is given freely to the single-hearted seeker. —A.B. Simpson (1843-1919)

Source/Forrás: An excerpt from A.B. Simpson’s “Days of Heaven Upon Earth”, 1897. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

A hitünk egy Személyről szól! (Our Faith is a Person! – Selected Quotes)

A hitünk egy Személyről szól! (C. H. Spurgeon, 1859)

„A hitünk egy Személyről szól! Az evangélium, melyet prédikálnunk kell: egy Személy! És akkor, bárhová is menjünk, valami szilárd és kézzelfogható van birtokunkban, melyről prédikálni tudunk. Ha a maguk korában megkérdezted volna a tizenkét apostolt, hogy ‘Miben hisztek?’, akkor egyáltalán nem lett volna szükség arra, hogy terjedelmesen fogalmazzák meg válaszukat, hanem egyszerűen csak rámutattak volna Mesterükre, azt mondva: ‘Őbenne hiszünk!’

‘De hát melyek a tantételeitek?’ ‘Ott állnak, megtestesülve!’ ‘De melyek a hitgyakorlataitok?’ ‘Ott áll a mi hitgyakorlatunk! Ő a mi példaképünk.’ ‘Miben hisztek tehát?’ Halljátok Pál apostol dicsőséges válaszát: ‘Mi a megfeszített Krisztust prédikáljuk!’

A hitvallásunk, a dogmatikánk, az egész teológiánk Krisztus Jézus személyében summázódik. Az apostol tantételt hirdetett – de ez a tantétel Krisztus volt! Az apostol hitgyakorlatot prédikált – de e hitgyakorlat teljes mértékben csak Krisztusban volt.

A keresztény hitének nincs egy olyan összefoglalása, amely mindent felölelne, amit csak hisz – kivéve ez a szó, hogy ‘Krisztus’! A mi hitvallásunk Alfája és Omegája, a keresztény gyakorlatunk végső előírása Ő – a megfeszített Krisztus!

A hit terjesztése tehát nem más, mint a megfeszített Krisztusról szóló ismeret terjesztése. S ekkor valójában az történik, hogy Isten Szent Lelkének hathatós ereje által ráébresztjük az embereket arra, hogy felismerjék, szükségük van Krisztusra; hogy keressék Krisztust; higgyenek Krisztusban; szeressék Krisztust; és hogy ezután Krisztusért éljenek.” – Charles H. Spurgeon

**********

Nem azáltal üdvözülünk, hogy pusztán csak egy hitvallásban hiszünk! (J.R. Miller)

„Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek!” Ján. 3:7 

Nem attól lesz valaki keresztény, hogy…
  egyetért Krisztus tanításaival, 
  csatlakozik az Ő egyházához,
  átveszi az Ő erkölcsi elveit,
  magáévá teszi az Ő ügyét — 
hanem attól, hogy elfogadja Őt mint személyes Urát és Megváltóját, és egy örök barátság szövetségébe lép Vele. Nem azáltal üdvözülünk, hogy pusztán csak egy olyan hitvallásban hiszünk, amely leszűkíthető néhány aranymondásra, a Krisztus személyéről és munkájáról szóló igazság esszenciájára — hanem miénk kell, hogy legyen az a ragyogó szépségű és kegyelemmel teljes Krisztus, akit a hitvallás elénk tár!

Sokan úgy vélik: az, hogy valaki keresztény, mindössze annyit jelent, hogy…
  reggel és este néhány percig imádkozik;
  naponta egy-két fejezetet elolvas a Bibliából;
  és vasárnaponként elmegy a gyülekezetbe. 
E kötelességek mind fontosak a kegyelemben való növekedés eszközeiként — de nem ezek alkotják az igaz hitet. Az igaz hit az, hogy megéljük a kereszténység alapelveit a hétköznapokban is. Az, hogy átültetjük a Bibliát, az imákat és a szolgálatokat — a gondolatainkba, tetteinkbe és jellemünkbe! 

Nem szabad kettévágnunk az életünket, hogy az egyik felét világiként tartsuk számon, melyre nézve adott alapelvek szerint élünk — és a másik felét pedig szentnek nyilvánítsuk, melyet viszont már más irányelvek vezérelnek. A teljes életünket megszenteltté kell tennünk, olyan értelemben, hogy mindent Isten tetszésére és az Ő tanácsainak irányítása alapján kell, hogy cselekedjünk. Mindössze csak annyi igaz hittel rendelkezünk, amennyi a hétköznapi életünkben megjelenik – és egy szemernyivel sem többel!

**********

Egy élő, személyes Jézus! (Archibald Brown, 1884)

„Krisztus minden!” Kol. 3:11

A kereszténység mint olyan, teljes egészében egy Személyre összpontosul!

A megtérés nem pusztán csak egy emberi vélemény megváltozása – hanem a szívünk teljes odaszánása egy Személynek. A megtért ember nem az, aki pusztán csak megváltoztatja az egyes tényekre, teóriákra, vagy tanokra vonatkozó nézőpontját — hanem egy olyan valaki, akinek a szíve az élő Krisztusnak válik teljességgel odaszánttá. A hitvallásod csak akkor ér valamit, ha egy élő, személyes Jézusra összpontosul!

A tantételeid mind Tőle jönnek;
motivációt Őbenne találsz;
az örömödet mind Őbenne találod;
az elfogadásodat Őbenne találod;
a teljességedet is Őbenne találod!

„És ti Őbenne vagytok beteljesedve!” Kol. 2:10

ENGLISH:

Our Faith is a Person! (by C.H. Spurgeon, 1859)

“Our faith is a Person. The gospel that we have to preach is a Person. And go wherever we may, we have something solid and tangible to preach. If you had asked the twelve apostles, in their day, ‘What do you believe in?’ they would not have needed to go round about with a long reply, but they would have pointed to their Master, and they would have said, ‘We believe Him.’

‘But what are your doctrines?’ ‘There they stand incarnate.’ ‘But what is your practice?’ ‘There, stands our practice. He is our example.’ ’What, then, do you believe?’ Hear ye the glorious answer of the apostle Paul: ‘We preach Christ crucified.’

Our creed, our body of divinity, our whole theology is summed up in the person of Christ Jesus. The apostle preached doctrine; but the doctrine was Christ. He preached practice; but the practice was all in Christ.

There is no summary of the faith of a Christian that can compass all he believes, except that word Christ. And that is the Alpha and the Omega of our creed, that is the first and the last rule of our practice– Christ, and Him crucified.

To spread the faith, then, is to spread the knowledge of Christ crucified. It is, in fact, to bring men, through the agency of God’s Spirit, to feel their need of Christ, to seek Christ, to believe in Christ, to love Christ, and then to live for Christ.” – Charles H. Spurgeon

**********

We are not saved by believing a creed (by J.R. Miller)

“Do not be amazed that I said to you: You must be born again!” John 3:7 

That which makes one a Christian, is not . . .
  the agreeing with Christ’s teachings, 
  the uniting with His Church,
  the adoption of His morals,
  the espousing of His cause — 
but the receiving of Him as our personal Lord and Savior, and entering into a covenant of eternal friendship with Him. We are not saved by believing a creed which gathers up in a few golden sentences, the essence of the truth about Christ’s person and work — we must have the Christ Himself, whom the creed holds forth, in His radiant beauty and grace!

Many people think that being a Christian is . . .
  to pray a few moments morning and evening,
  to read a daily chapter or two in the Bible,
  and to attend church on Sundays. 
These duties are important as means of grace — but they are not true religion. Real religion is living out the principles of Christianity in one’s ordinary week-day life. It is getting the Bible and the prayers and the services — into our thoughts and acts and character. 

We must not cut our lives in two, and call one part secular, governing it by one set of principles — and regarding the other part as sacred, to be controlled by another set of rules. All of life is to be made sacred in the sense that everything is to be done in such a way as to please God, under the direction of His counsel. We have just as much true religion as we get into our week-day life, and not a whit more!

**********

A living personal Jesus! (by Archibald Brown, 1884)

“Christ is all!” Colossians 3:11

Christianity is all centered in a person! Conversion is not a mere change of human opinion; it is the devotion of the heart to a person. A converted man is not a man who just changes his views concerning certain facts, or theories, or doctrines — but he is a man whose heart has become devoted to a living Christ. All your religion, if it is worth anything — will be centered in a living personal Jesus. 
Your doctrines will all come from Him;
your motives will be found in Him
your joys will be found in Him;
your acceptance will be found in Him;
your completeness will be found in Him!

“You are complete in Him!” Colossians 2:10

Related articles/Kapcsolódó írások:

Egy élő, személyes Jézus! (Archibald Brown) https://igerenezek.wordpress.com/2012/07/05/egy-elo-szemelyes-jezus-a-living-personal-jesus-by-archibald-brown/

Teológiai rendszerek (Frederick Whitfield) https://igerenezek.wordpress.com/2012/05/30/teologiai-rendszerek-theological-systems-by-frederick-whitfield/

Az újszövetségi keresztény (J.C. Ryle) https://igerenezek.wordpress.com/2013/07/26/az-ujszovetsegi-kereszteny-the-new-testament-christian-by-j-c-ryle/

Source/Forrás: http://tollelege.wordpress.com/2009/10/03/our-faith-is-a-person-by-charles-h-spurgeon/;  http://www.gracegems.org/2013/01/creed.html; http://www.gracegems.org/2012/09/living.html. Ford.: wordwatcherdawn

Krisztus, a világ Megváltója! (The Saviour of the World by B. B. Warfield)

Krisztus eljött – mondja Iréneusz –, hogy minden korosztályt megváltson: jött tehát, mint csecsemő, gyermek, kisfiú, fiatalember és felnőtt férfi. Nincs olyan korosztály, amely ne találná meg Benne a maga példaképét.

Látjuk Őt a legengedelmesebb gyermekként, akit édesanya valaha is csak ölelhetett, és azt, hogy názáreti gyermekévei alatt Ő végig “engedelmes volt szüleinek”.

Látjuk Őt fiatalként, napról napra elégedetten és serényen munkálkodva apja munkapadjánál, úgy, hogy ezen alacsonyabb életterületen is minden gondolata csak az volt, hogy “az Ő Atyja dolgaival foglalkozzon”.

Látjuk Őt szent férfikorában, ahogy is “szokása szerint”, szombatról szombatra eljárt a zsinagógába — jóllehet Isten volt, mégsem tartotta magát ‘túl előkelőnek’ ahhoz, hogy a Nála gyarlóbb testvéreivel együtt istentiszteleten vegyen részt. És a látóhatár innentől kezdve csak egyre jobban tágul, mert…

Látjuk Őt a Jordán folyó partjainál, azért, mert illendő volt, hogy minden igazságot betöltve, alázatosan és szerényen részesüljön a megtérés bemerítésében, miérettünk.

Látjuk Őt a pusztában, ahol nyugodtan és higgadtan állt ellen a gonosz legalattomosabb kísértéseinek is, visszautasítva azt, hogy szükségeiről úgy gondoskodjon, hogy közben visszaél az Ő isteni erejével; és ahol Istenbe vetett bizalmával verte vissza az Isten-kísértés fondorlatos cselét; és ahol visszautasította azt, hogy az Ő Atyja céljait máshogyan érje el, mint az Ő Atyja eszközeivel.

Látjuk Őt a galileai emberek ezrei között, ahogyan Isten felkente Őt Szent Szellemmel és hatalommal, és Ő körbejárt, mindenhol jót téve, úgy, hogy mindeközben…:

nem volt Benne büszkeség a származása miatt, jóllehet Király volt;
nem volt Benne büszkeség az intelligenciája miatt, jóllehet a mindentudás lakozott Őbenne;
nem volt Benne büszkeség az ereje miatt, jóllehet minden erő mennyen és földön az Ő kezében volt;
nem volt Benne büszkeség a helyzete miatt, jóllehet Őbenne, az Ő testi formájában lakozott az Isten teljessége;
és nem volt Benne büszkeség a kimagasló jósága és szentsége miatt –

hanem alázatos lélekkel mindenkit jobban becsült saját magánál, és…

meggyógyította a betegeket,
kiűzte a gonosz szellemeket,
megetette az éhezőket,
és mindenhol az élet kenyerét kínálta az embereknek.

Látjuk Őt, ahogy felajánlotta életét az emberek lelkének üdvösségéért; és ahogy a végén a gonosz hordái sűrűn körbevették; de Ő csak ment előre, sem nem hivalkodóan, sem nem elcsüggedve, a szenvedés számára kijelölt útján, és életét adta a Golgotán, hogy a halála által élhessen ez a világ!

ENGLISH:

He came to save every age, says Irenæus, and therefore He came as an infant, a child, a boy, a youth, and a man. And there is no age that cannot find its example in Him.

We see Him, the properest child that ever was given to a mother’s arms, through all the years of childhood at Nazareth “subjecting Himself to His parents.”

We see Him a youth, laboring day by day contentedly at His father’s bench, in this lower sphere, too, with no other thought than to be “about His father’s business.”

We see Him in His holy manhood, going, “as His custom was,” Sabbath by Sabbath, to the synagogue,—God as He was, not too good to worship with His weaker brethren. And then the horizon broadens.

We see Him at the banks of Jordan, because it became Him to fulfill every righteousness, meekly receiving the baptism of repentance for us.

We see Him in the wilderness, calmly rejecting the subtlest trials of the evil one: refusing to supply His needs by a misuse of His divine power, repelling the confusion of tempting God with trusting God, declining to seek His Father’s ends by any other than His Father’s means.

We see Him among the thousands of Galilee, anointed of God with the Holy Ghost and power, going about doing good:

with no pride of birth, though He was a king;
with no pride of intellect, though omniscience dwelt within Him;
with no pride of power, though all power in heaven and earth was in His hands;
with no pride of station, though the fulness of the Godhead dwelt in Him bodily;
with no pride of superior goodness or holiness:

but in lowliness of mind esteeming every one better than Himself,

healing the sick,
casting out devils,
feeding the hungry,
and everywhere breaking to men the bread of life.

We see Him everywhere offering to men His life for the salvation of their souls: and when, at last, the forces of evil gathered thick around Him, walking, alike without display and without dismay, the path of suffering appointed for Him, and giving His life at Calvary that through His death the world might live.

Forrás/Source: http://spurgeon.wordpress.com/2011/07/09/the-savior/ and http://www.providencepca.com/sermons/warfield4.html, Source of illustration: http://farm4.static.flickr.com/3219/3132676716_04c23b8988_o.jpg Ford.: wordwatcherdawn