Nincs még egy ilyen Forrás! (There never was a fountain like this! by Alexander Smellie)

— Alexander Smellie, “The Hour of Silence” 1899

„Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen!” Zak. 13:1

„Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűnből!” 1Ján. 1:7

Van még egy folyó, melynek folyamai megörvendeztetik Isten Városát. Egy olyan folyó ez, melynek vizei inkább vérvörösek, semmint kristályosan áttetszők. Jézus Krisztus vére ez – az Ő élet-hordozó vére, melyet azon a gyalázatos keresztfán a mi megváltásunkért ontott ki, és ami megtisztít minket minden bűnünkből.

Már rengetegen megbizonyosodtak ezen áldott forrás drága erejéről – egy akkora sokaság, melyet nincs ember, ki meg tudna számolni! Keletről és nyugatról, északról és délről; Krisztus korai hajnalának időszakától kezdve egészen a mai, modern korunkig  – rengetegen odatolongtak már e forrás széléhez, és egyre csak jönnek és jönnek. Mindaz, aki csak akar, lehajolhat e forráshoz, ihat belőle és élhet általa!

Ilyen folyamatos és állandó hatékonyság rejlik e forrásban. Nem olyan ez, mint a Bethesda tava, melyet csak időszakonként töltött be valamely furcsa és megelevenítő erő. A drága, megöletett Bárány soha nem veszíti el szent megmentő erejét! A kereszt minden pillanatban a bűnbocsánat eszköze. Jézus vére megtisztít – és tisztító erejét mindörökre szólóan, korszakokról korszakokra megőrzi.

Ezért van az, hogy e ‘vérvörös folyam’ ennyire egyetemesen és végtelen hatalmúan eredményes. Minden bűnömből tisztára mos engem:
  a titkos bűneimből – és a harsányan kiabáló bűneimből;
  a fiatalságom bűneiből – és az idősebb korom bűneiből;
  a mások elleni bűneimből – és a saját magam ellen elkövetett bűneimből;
 az Istentől még elidegenedett korszakom bűneiből – és azon sötét és még utálni-valóbb bűneimből is, melyeket azóta követtem el, hogy Hozzá hazajöttem.

Nincs még egy ilyen forrás! Ehhez hasonlót még soha nem fedeztek fel; ilyet emberi képzelet ki sem gondolhatott! E forrás utolérhetetlen, páratlan, egyedülálló. Én már megmosakodtam – és naponta meg is mosakszom – ebben, hogy mindig tiszta lehessek!

Van egy forrás, szent vérrel teljes,
mely Immánuel ereiből ered;
és a bűnösök, kik ebben megmártóznak
minden bűn-foltjuktól megtisztulnak!

A haldokló tolvaj örült, hogy megláthatta
a maga idejében e forrást, akkor ott;
és én is, ki szintén ily nagy bűnös vagyok,
megtisztulni csak e forrásnál tudok!

Drága megöletett Bárány, a te véred
soha nem veszíti el szent erejét,
míg végül Isten megváltott Egyháza
megmenekül, hogy többé ne vétkezzék!

Mióta csak megláttam hit által e folyamot
mely a Te vérző sebeidből fakad,
a megváltó szeretet lett és marad mindig témám,
míg a földi életem csak tart!

Mikor e szegény, dadogó nyelvem
már csendesen a sírban nyugoszik,
egy nemesebb, édesebb dalban
fogok hatalmas, megmentő erődről zengeni!

(William Cowper, 1731-1800)

ENGLISH:

“On that day a fountain will be opened to the house of David and the inhabitants of Jerusalem, to cleanse them from sin and impurity!” Zechariah 13:1 

“The blood of Jesus Christ cleanses us from all sin!” 1 John 1:7

There is another river, the streams of which make glad the City of God. It is a river whose waters are crimson red, rather than crystal clear. The blood of Jesus Christ cleanses us from all sin — His life-blood, shed for our redemption on the shameful tree.

So many have proved the potency of this blessed fountain — a great multitude which no man can number! From the East and the West, the North and the South; from the early dawn of Christ, and the modern home — they have pressed to its brink, and they are pressing still. Whoever is willing, may stoop down and drink and live!

Such continuous and permanent efficacy resides in the fountain. It is not like the Pool of Bethesda, endowed with a strange and vitalizing virtue only at intervals. The dear dying Lamb never loses His power to save. The Cross is at every moment, the instrument of pardon. The blood cleanses — retains its capacity of cleansing perennially, age after age.

And so universally and omnipotently successful these blood-red waters are. From all my sin they will purge me:
  my secret sins — and my presumptuous sins,
  my sins of youth — and my sins of old age,
  my sins against others — and my sins against myself,
  my sins when I was a stranger to God — and my darker and more hateful sins since I came home to Him.

There never was a fountain like this! Exploration has not discovered its like, nor has imagination ever conceived it! It is peerless, matchless, unique. Surely I have washed and am daily washing in it, that I may be clean!

There is a fountain filled with blood 
drawn from Emmanuel’s veins; 
and sinners plunged beneath that flood 
lose all their guilty stains! 

The dying thief rejoiced to see 
that fountain in his day; 
and there may I, though vile as he 
wash all my sins away!

Dear dying Lamb, Your precious blood 
shall never lose its power 
till all the ransomed church of God 
be saved, to sin no more! 

E’er since, by faith, I saw the stream 
Your flowing wounds supply, 
redeeming love has been my theme, 
and shall be till I die! 

When this poor lisping, stammering tongue 
lies silent in the grave, 
Then in a nobler, sweeter song, 
I’ll sing Your power to save! 

(William Cowper, 1731-1800)

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2013/11/fountain.html Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

Mindvégig szerette őket! (He loved them to the uttermost! by Alexander Smellie)

— Alexander Smellie, “The Hour of Silence” 1899

„Mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket!” Ján. 13:1

Ez az igazi szeretet…
  a maga valóságában,
  a maga teljes virágzásában és gyümölcsében,
  a maga alapvető és végső tökéletességében.

Jézus szeretete nagyon mélyre hajolt. A mennyből a földre jött – és nincs olyan tudomány, ami ezt a távolságot fel tudná mérni. Szeretete megkeresi a legnagyobb bűnösöket – és minden humán emberszeretet semmivé válik, ha az Ő mindent felülmúló szeretetével hasonlítjuk össze. Az Úr nem szégyell még engem sem – engem, aki pedig a teljes romlottságomban és bűneimben voltam!

Jézus szeretete nagyon sokat ad. Bűnbocsánatot szerzett számomra, jóllehet bűneim a színüket tekintve skarlátvörösek, számukat tekintve megszámlálhatatlanok voltak. Szeretete szentséget adott nekem, pedig szívem tele volt gonoszra való hajlandósággal. Az Úr betölti poharamat, túlcsorduló módon, a menny tápláló és örömöt adó ‘borával’!

Jézus szeretete nagyon mélyen szenvedett. Az Úr nem pusztán csak felséges, királyi szava által – azaz nem könnyedén, egy pillanat leforgása alatt – tett engem felbecsülhetetlenül értékes áldások birtokosává. Isten nem kímélte a saját Fiát. A Fiú pedig nem kímélte saját magát. Nem volt olyan keserűség, melytől Ő visszariadt volna – nem volt olyan büntetés, melyet értem el ne szenvedett volna!

Jézus szeretete nagyon sokáig tart. Mi választhat el engem szeretetétől?
Az élet, a maga sokféle megpróbáltatásaival és kísértéseivel? Nem!
A halál, a maga jeges hidegével? Nem!
Az örökkévalóság, a soha véget nem érő éveivel? Nem!

„Azért imádkozom, hogy megértsétek, mennyire széles és hosszú és magas és mély Krisztus szeretete, és hogy megismerjétek ezt a szeretetet, amely minden ismeretet felülhalad!” Eféz. 3:17-19

ENGLISH:

“Having loved His own who were in the world, He loved them to the uttermost!” John 13:1

This is . . .
  love in its essence,
  love in its consummate blossom and fruit,
  love in its ultimate and final perfection.

The love of Jesus bends very low. It travels from Heaven to earth — and there is no science which can compute that distance. It seeks out the chief of sinners — and all human philanthropy is as nothing compared to His all-surpassing love. It is not ashamed even of me — me in all my depravity and my sin.

The love of Jesus gives very much. It wins my pardon, although my transgressions are scarlet in their dye, and countless in their multitude. It brings me holiness, although I am prone to evil. It fills my cup to overflowing with the rich and gladdening wine of Heaven!

The love of Jesus suffers very deeply. It was not by some word of kingly majesty alone — it was not easily and in a moment — that He made me the possessor of these incalculable blessings. God spared not His own Son. The Son spared not Himself. There was no bitterness from which He shrank — there was no punishment which He did not bear,for me!

The love of Jesus lasts very long. What shall separate me from it?
Life will not, with its manifold trials and temptations.
Death will not, with its icy chill. 
Eternity will not, with its unending years! 

“I pray that you may grasp how wide and long and high and deep is the love of Christ, and to know this love that surpasses knowledge!” Ephesians 3:17-19

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2013/11/love.html. Ford.: wordwatcherdawn

A tolvaj! (The thief! by Alexander Smellie)

„És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.” Luk. 23:42-43

„A tolvaj volt az – írja Robert Browning –, aki az utolsó kedves szót mondta Krisztusnak.”

Reggel a tolvaj még Krisztuson kívül volt:
  távol Istentől és távol az igazságosságtól,
  a bűn tehetetlen foglya volt,
  a kétségbeesés és a halál gyermeke.

Délben a tolvaj már Krisztusban volt:
  az elveszettek Megváltója kegyelmesen megemlékezett róla,
  örök megváltással megszabadította,
  új szívvel ajándékozta meg,
  és ingyen kegyelemből, tökéletesen megigazította.

Estére a tolvaj már Krisztussal volt:
  a mennyei éden dicsőségében gyönyörködve,
  biztonságban otthon, az ő jó Pásztora és imádni való Megváltója mellett.

Milyen emlékezetes és eseményekkel zsúfolt nap is volt ez a tolvaj életében! Oly’ sok minden történt e pár óra alatt. Milyen dicsőséges és példátlan átmenetet hozott számára e néhány óra: a kegyetlen kereszttől – a menny dicsőségébe került!

Krisztuson kívül volt,
majd Krisztusban,
és végül Krisztussal volt!

Természetes világ,
majd kegyelem,
és végül a dicsőség!

Ott, abban a távoli országban a tolvaj reménytelenül elveszett volt,
majd biztonságba került, a Megváltó szárnyai alá,
és végül pedig az Úrhoz, az Ő dicsőséges trónja közelébe!

…Megvan-e vajon az én szellemi életrajzomban is ez a három állomás?

Az elsőt túlságosan is jól ismerem.
Vajon ismerem-e egyre jobban a másodikat?
És vajon örömmel tekintek-e a harmadik felé?

„Én nem azt a kegyelmet kérem, ami Pálnak adatott – mondta Kopernikusz –, és nem is azt a kegyelmet keresem, ami Péternek adatott – hanem azért az irgalomért esedezem, amit a kereszten lévő tolvaj kapott!”

ENGLISH:

“Then he said, “Jesus, remember me when you come into your kingdom.” Jesus answered him, “I tell you the truth, today you will be with Me in paradise!” Luke 23:42-43 

“Twas a thief,” Robert Browning writes, “who said the last kind word to Christ.”

In the morning the thief was OUT of Christ:
  far from God and far from righteousness,
  the helpless captive of sin,
  the child of despair and death.

At noon the thief was IN Christ:
  remembered graciously by the Savior of the lost,
  redeemed with an everlasting redemption,
  endowed with the new heart,
  and freely and perfectly justified.

In the evening the thief was WITH Christ:
  gazing on the glories of paradise,
  safe at home with his good Shepherd and adorable Redeemer.

What a crowded and memorable day this was in his history! So much was pressed into these few hours. Such a glorious and unprecedented transition they brought, from the cruel cross–to Heaven’s glory!

OUT of Christ, 
then IN Christ, 
then WITH Christ!

Nature, 
then grace, 
then glory!

Hopelessly lost in the far country, 
then safe under the Savior’s wings, 
then beside the Lord on His glorious throne!

Are these the three stages in my spiritual biography? 

I know the first only too well. 
Am I growing more and more familiar with the second? 
Is it my joy to look forward to the third? 

“I ask not the favor given to Paul,” Copernicus said, “I seek not the grace bestowed upon Peter–but I beg the mercy granted to the thief on the cross!”

Source/Forrás: An excerpt from Alexander Smellie’s  “The Hour of Silence” 1899, http://gracegems.org/, source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn