Isten Lelke leszállt… (The Spirit Came Down – Selected Quotes)

Életre kelhetnek-e ezek a megszáradt csontok? (Ezékiel 37:3)

Az emberek természetük szerint olyanok, mint ezek a száraz csontok, melyek a völgyben, annak felszínén elterülve fekszenek. Egész szellemi csontvázuk kificamodott; a szellemi élet nedve és veleje kiszáradt belőlük. Az emberi természet nemcsak halott, hanem – mint a régóta a napon szikkadó, kifehéredő csontok – már az isteni élet minden fellelhető nyomát is elveszítette. Akarata és ereje is elhagyta már; a szellemi halál zavartalanul uralkodik. Ám mégis: ezek a száraz csontok életre kelhetnek! Az Ige prédikálásának hatására még a leggonoszabb bűnös is jó útra téríthető; a legmakacsabb akaratú ember is megszelídíthető; a legszentségtelenebb élet is megszentelhető. Amikor a szent „lehelet” rájuk száll a négy égtáj felől; amikor az isteni Lélek leszáll, hogy méltassa és igazolja az Igét – akkor a bűnösök tömegei, mint annak idején, Pünkösd szent napján, lábaikra állnak, „felette igen nagy” seregként, hogy dicsérjék az Urat, az ő Istenüket! — C.H. Spurgeon

*********

De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. (2Korinthus 3:16)

Azon személy számára vétetik el a lepel, aki a Szent Lélek áldott munkálkodása révén élő kapcsolatba került Jézus Krisztussal. Mindazonáltal az isteni Lélek munkája nem ér véget azzal, hogy ez a lepel elvétetik. Azért veszi el Isten ezt a leplet, hogy a változás elkezdődhessen. – John Flavel

*********

…Isten lejött hozzánk a Szent Lélek személyében Pünkösd napján, először a házat töltve be, aztán a szenteket. Az Úr így ruházta fel őket képességgel arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla; az Ő igazságát hirdessék; és minden ellenségüket legyőzzék. S ez a Szent Lélek még most is jelen van az Egyházban – de Krisztus Testének még sokkal több erőre és kegyelemre van szüksége ugyanezen Lélektől, és ezért kell még mindig fennhangon kérnünk az Urat: „Ó, bárcsak leszállnál!”

S az Úr most is lejön – és találkozik velünk, az Ő népével imakamráinkban; érezhető megnyilvánulásait adja szent jelenlétének; megérezteti velünk hatalmas erejét; és elhalmoz minket szeretete ékes bizonyítékaival. Leszáll a szent helyre, és lábai helyét dicsőségessé teszi. Ekkor lesz az Ő Igéje erőteljes; az Isten imádata kellemes; és a szentek közössége gyönyörűséges. Isten Lelke beleszáll a szívbe; betölti azt örömmel és békességgel; az Ő királyi rezidenciájává teszi; és Isten otthonává alakítja. Az Úr Lelke leszáll, hogy az emberek Istenhez fordulhassanak – hiszen az Ő jelenléte és ereje kiárasztása nélkül nincsenek megtérések. Az Úr Lelke leszáll, hogy helyreigazítsa a kóborlókat – és a visszacsúszott hívők Istenhez való visszatérése is az Ő szent jelenlétének a bizonyítéka, és az Ő erejének hatalmas teljesítménye. Azért jön le, hogy megáldja népét; békét és jóllétet adjon nekik; és sikeressé tegye munkálkodásaikat és harcaikat.

Ó, mily nagy változást tudna hozni az Úr ily módon történő eljövetele! Mennyire felrázná és felpezsdítené az eltompult és alvó szenteket! Mennyire felélénkítené, és új erővel töltené be a meglankadt és elcsüggedt hívőket! Zsúfolásig megtöltené imaházainkat! Élettel, zamattal és erővel töltené be gyülekezeti életünket! Mily sok bűnöst a Megváltóhoz hívna; a keresőket arra invitálná, hogy döntést hozzanak az Úr mellett; és hívőket vonzana be az Isten Egyházába.

…Drága, kegyelmes Istenem, azért esedezem, hogy gyere, szállj le ránk; hamar szállj le ránk; most szállj le ránk – hadd teljünk meg a Te Szent Lelkeddel; hadd tudjál minket használni a Te szolgálatodra! Kérünk, hogy koronázz meg minket jóindulatoddal; és add, hogy szeretett Fiadhoz hasonlóvá tudjunk válni – a természetünkben, kedélyünkben, foglalatosságainkban és viselkedésünkben is! — James Smith

ENGLISH:

Can these dry bones live? (Ezekiel 37:3)

Men, by nature, are just like these dry bones exposed in the open valley. The whole spiritual frame is dislocated; the sap and marrow of spiritual life has been dried out of manhood. Human nature is not only dead, but, like the bleaching bones which have long whitened in the sun, it has lost all trace of the divine life. Will and power have both departed. Spiritual death reigns undisturbed. Yet the dry bones can live. Under the preaching of the Word the vilest sinners can be reclaimed, the most stubborn wills can be subdued, the most unholy lives can be sanctified. When the holy “breath” comes from the four winds, when the divine Spirit descends to honour the Word, then multitudes of sinners, as on the hallowed day of Pentecost, stand up upon their feet, an exceedingly great army, to praise the Lord their God.—C.H. Spurgeon

*********

Nevertheless when one turns to the Lord, the veil is taken away. (2Corinthians 3:16)

The one for whom the veil’s removed is the one who has been brought into relationship with Jesus Christ by the operation of the Holy Spirit. However, the Spirit’s work does not end with merely removing the veil. The veil’s removed so that the change will begin. – John Flavel

*********

…God came down in the person of the Spirit, on the day of Pentecost, first filling the house, and then the persons of the saints. Thus qualifying his people to testify for him, publish his truth, and conquer their every foe. That Spirit is still in the church — but more of the power and grace of that Spirit is needed by the church, and therefore we should still cry, “O that you would come down!”

God comes down now — and meets his people in their prayer-closets, giving them sensible manifestations of his presence, impressions of his power, and proofs of his love. He comes down into the sanctuary, and makes the place of his feet glorious. Then his word is powerful, devotion is sweet, and the communion of saints is delightful. He comes down into the heart, fills it with joy and peace, makes it his royal residence, and constitutes it the home of God. He comes down to convert souls, and without his presence, and the direct putting forth of his power, there will be no conversions. He comes down to restore the wanderers — and the coming back of every backslider, is a proof of the presence, and an achievement of the power of God. He comes down to bless his people, giving them peace, prosperity, and success in their work and warfare.

O what a change the coming down of the Lord would effect! How it would rouse up and invigorate dull and sleepy saints. How it would quicken and fill with energy — drooping and discouraged believers. How it would crowd our houses of prayer. How it would fill the ordinances with life, savor, and power. How it would bring sinners to the Savior, seekers to decision, and believers into the church of God.

…Good and gracious God, I beseech you come down, come down soon, come down at once; and let us be filled with your Spirit, be used in your service, be crowned with your loving-kindness, and be made to resemble your beloved Son — in our tempers, dispositions, employments, and behavior! — James Smith

Source/Forrás:

http://www.gracegems.org/8/can_these_dry_bones_live.htm;

https://evanlaar2016.wordpress.com/2016/05/13/spirit-gives-life/;

http://www.gracegems.org/Smith1/you_came_down.htm.

Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

Növekedj ‘lefelé’ – bele az alázatosságba! (Growing Downward Into Humility — Selected Quotes)

„A szellemi egészség, a testi egészséghez hasonlóan, Isten ajándéka. A fizikai egészséghez hasonlóan azonban ez is egy olyan ajándék, amelyre igen kell vigyáznunk, mert a nemtörődöm szokásainkból adódóan könnyen elfecsérelhetjük. S mire ráébredünk arra, hogy elveszítettük – már túl késő lehet ahhoz, hogy bármit is tudnánk tenni ez ügyben. A szívben az egészség középpontja az alázatosság; míg a belső romlás gyökere a büszkeség. A szellemi életben semmi sem stagnál. Ha nem növekszünk folyamatosan ‘lefelé’, bele az alázatosságba, akkor az egónk fog szép egyenletesen nagyobbodni, és a büszkeség befolyása által fogunk működni és vetni. Az alázat önmagunk ismeretén alapul; a büszkeség az önismeret hiányát tükrözi. Az alázatosság önbizalomhiányban fejeződik ki és egy tudatos, Istentől való függésben; a büszkeség magabiztos és – jóllehet elég ügyesen tud úgy tenni, mintha alázatos lenne (mivelhogy igen jó színész) – beképzelt, önfejű, zsarnokoskodó, törtető és akaratos. ‘Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.’ (Péld. 16:18).

Mint ahogy a malária ellenszere a kinin, a büszkeség ellenszere az alázatosság! És egy olyasfajta értelemben, mint ahogy Shakespeare „Vízkereszt, vagy amit akartok” című darabjában Orsino herceg úgy tekint a zenére, mint a szerelem ételére – nekünk a megtérésre kell úgy tekintenünk, mint amely az alázatosság ‘étele’. Vagy, egy kicsit változtatva e hasonlaton: úgy kell látnunk a megtérést, hogy az egy olyan ‘edzésprogram’, amely megőrzi az alázatosságot, és az alázatosság által pedig a szív egészségét.” – J.I. Packer (1926– )

**********

„Amikor a gabona már majdnem teljesen érett, lehajtja a fejét, és sokkal lejjebb ereszkedik, mint amikor még zöld volt. Amikor az Isten emberei már majdnem teljesen érettek a mennyre, még inkább alázatossá és önmegtagadóvá válnak, mint hitéletük korai napjaiban. Minél hosszabb ideje növekszik egy szent e világban, annál jobban és alaposabban fogja ismerni a saját szívét és az Isten felé való lekötelezettségét; és mindkét dolog igen nagy alázatot eredményez. Pálnak már az egyik lába a mennyben volt, amikor úgy hívta magát, hogy ‘az első a bűnösök között’ és ‘a szentek közül a legkisebb’, 1Tim. 1:15. Eféz. 3:8.” – John Flavel (1628–1691)

***********

„Annak, akit az Úr használ, alázatban kell maradnia: igen komoly fegyelmezést kell megtapasztalnia ahhoz, hogy a testi természete megfelelően meg legyen öldökölve. Milyen megalázó! Ó, jaj, mennyire kevéssé lehet bízni az emberben: mennyire kevéssé képes jól viselni, ha a megtiszteltetés helyére ültetik! Milyen gyorsan elkezd az egója a felszínre emelkedni, és az eszköz már-már kezdi elhinni azt, hogy több mint pusztán csak egy eszköz! Milyen szörnyen könnyű abból a szolgálatból, melyet Isten ránk bízott, egy olyan piedesztált emelni, melyen saját magunkat tesszük közszemlére! De Isten az Ő dicsőségét nem osztja meg mással, azért van az, hogy az Úr ‘elrejti’ azokat, akiket meg tudna környékezni a kísértés, hogy az Ő dicsőségéből elvegyenek a saját maguk részére. Egyedül csak azáltal, hogy visszavonulunk a nyilvánosság szeme elől, és egyedül maradunk Istennel, tudjuk felismerni a saját jelentéktelen voltunkat.” – Arthur W. Pink (1886–1952), részlet az “Illés élete” című munkájából.

**********

„Meg vagyok győződve arról, hogy Krisztus iskolájában a szeretet és az alázatosság a legmagasabb szintű elsajátítható dolgok – és ezek a legfényesebb bizonyítékai annak, hogy valóban Ő a mi Mesterünk.” – John Newton (1725–1807)

ENGLISH:

“Spiritual health, like bodily health, is God’s gift. But, like bodily health, it is a gift that must be carefully cherished, for careless habits can squander it. By the time we wake up to the fact that we have lost it, it may be too late to do much about it. The focus of health in the soul is humility, while the root of inward corruption is pride. In the spiritual life, nothing stands still. If we are not constantly growing downward into humility, we shall be steadily swelling up and running to seed under the influence of pride. Humility rests on self-knowledge; pride reflects self-ignorance. Humility expresses itself in self-distrust and conscious dependence on God; pride is self-confident and, though it may go through the motions of humility with some skill (for pride is a great actor), it is self-important, opinionated, tyrannical, pushy, and self-willed. ‘Pride goes before destruction, a haughty spirit before a fall’ (Prov. 16:18).

As quinine is the antidote to malaria, so humility is the antidote to pride. In the sense in which Shakespeare’s Orsino in Twelfth Night sees music as the food of love, repentance should be seen as the food of humility. Or changing the picture, repentance should be thought of as the exercise routine that maintains humility, and through humility, health in the soul.” – J.I. Packer (1926- )

**********

“When the corn is near ripe, it bows the head, and stoops lower than when it was green. When the people of God are near ripe for heaven, they grow more humble and self-denying, than in the days of their first profession. The longer a saint grows in the world, the better he is fully acquainted with his own heart, and his obligations to God; both which are very humbling things. Paul had one foot in heaven, when he called himself the chiefest of sinners, and least of saints, 1 Tim. 1:15. Eph. 3:8.” – John Flavel (1628-1691)

***********

“The man whom the Lord uses has to be kept low: severe discipline has to be experienced by him, if the flesh is to be duly mortified. How humbling! Alas, how little is man to be trusted: how little is he able to bear being put into the place of honour! How quickly self rises to the surface, and the instrument is ready to believe he is something more than the instrument! How sadly easy it is to make of the very service God entrusts us with a pedestal on which to display ourselves. But God will not share His glory with another, and therefore does He ‘hide’ those who may be tempted to take some of it unto themselves. It is only by retiring from the public view and getting alone with God that we can learn our own nothingness.” – Arthur Pink, “The Life of Elijah”

**********

“I am persuaded that love and humility are the highest attainments in the school of Christ and the brightest evidences that He is indeed our Master.” – John Newton

Source/Forrás: An excerpt from J.I. Packer’s “Rediscovering Holiness”, http://www.erictyoung.com/2012/08/18/growing-downward-into-humility-j-i-packer/; http://www.erictyoung.com/2012/07/10/growing-in-humility-john-flavel-1628-1691/; https://www.facebook.com/ChristianDevotionalReadings; http://www.christianarsenal.com/Christian_Arsenal/Quotes.html. Ford.: wordwatcherdawn

Az Atya megállapodása a Fiúval (The Father’s Bargain With the Son by John Flavel)

Részlet John Flavel (kb.1627–1691) egyik igehirdetéséből:

Mely igen indokolt, hogy a hívők vállalják a legkeményebb feltételeit is a Krisztusnak való engedelmességnek, aki ilyen kemény feltételekbe egyezett bele az ő üdvösségük érdekében – mert igen kemény és nehéz feltételek voltak valóban azok, melyek alapján Krisztus megkapott benneteket az Atya kezéből. Úgy volt, ahogyan hallottátok: lelkét a halálba kellett adnia, vagy különben egyikőtöknek sem örülhetett volna. Az Atya feltételezhetően valami ilyesmit mondhatott, amikor megállapodást kötött Krisztussal a ti érdeketekben:

Az Atya: Fiam, itt van a szegény, nyomorúságos emberi lelkek csoportja, akik már teljesen tönkre tették magukat, és most jogos ítéletemnek kitéve állnak előttem! Az isteni igazságszolgáltatás elégtételt követel tőlük, vagy abban elégíttetik meg, hogy örök pusztulásban lesz részük. Mit lehet hát tenni e lelkek érdekében? – Ekkor Krisztus így felelt:

A Fiú: Ó, Atyám, annyira nagy irántuk szeretetem, annyira megindul a szívem értük, hogy ahelyett, hogy mindörökre elvesszenek, inkább felelősséget vállalok értük, mint az ő kezesük. Hozd elém, kérlek, az összes kifizetendő számlájukat, hadd lássam, mivel tartoznak neked! Uram, hozd mindet; utólag már ne legyen elszámolni valód velük; az én kezemből követeld meg minden tartozásukat. Azt választom, hogy inkább én szenvedjem el haragodat, semmint hogy ők szenvedjék el – rajtam, Atyám, rajtam legyen minden adósságuk!

Az Atya: De Fiam, ha ezt elvállalod értük, akkor bele kell egyezned, hogy az utolsó fillérig megfizeted adósságukat, és nem várod el annak csökkentését; ha őket megkímélem, téged nem tudlak kímélni!

A Fiú: Rendben, Atyám, hadd legyen hát így; reám vesd minden tartozásukat. Én képes vagyok teljesíteni azt, és jóllehet ez az én vesztemnek fog bizonyulni; minden gazdagságomból kiszegényít engem; és minden kincsemet kiüríti (merthogy ez valóban így is történt, lásd 2Kor. 8:9: „Gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”) – én mégis hajlandó vagyok arra, hogy mindezt magamra vállaljam értük.

…Piruljatok, ó ti hálátlan hívők, hadd borítsa szégyen arcotokat; ítéljétek meg most magatokat: azt érdemli-e vajon Krisztus, hogy ne álljatok ki mellette apróságok miatt; hogy visszariadjatok néhány jelentéktelen nehézség miatt; és hogy panaszkodjatok, hogy ez milyen nehéz, meg az milyen fáradságos? Ó, ha valóban ismernétek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogyan hajolt le hozzátok ilyen csodálatos módon – akkor nem ezeket mondanátok! 

**********

„Áron vétettetek meg!” (1Kor. 7:23)

„Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta…” (Róm. 8:32)

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek” (1Pét. 1:18-20)

„Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.” (1Pét. 2:21-25)

„Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.”  (Ézs. 53: 4-6)

„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil. 2:5-11)

ENGLISH:

An excerpt from one of the sermons of John Flavel (c.1627–1691):

How reasonable it is that believers should embrace the hardest terms of obedience unto Christ, who complied with such hard terms for their salvation: they were hard and difficult terms indeed, on which Christ received you from the Father’s hand : it was, as you have heard, to pour out his soul unto death, or not to enjoy a soul of you. Here you may suppose the Father to say, when driving his bargain with Christ for you :

Father. My Son, here is a company of poor miserable souls, that have utterly undone themselves, and now lie open to my justice! Justice demands satisfaction for them, or will satisfy itself in the eternal ruin of them : What shall be done for these souls? And thus Christ returns.

Son. O my Father, such is my love to, and pity for them, that rather than they shall perish eternally, I will be responsible for them as their Surety; bring in all thy bills, that I may see what they owe thee; Lord, bring them all in, that there may be no after-reckonings with them ; at my hand shalt thou require it. I will rather choose to suffer thy wrath than they should suffer it: upon me, my Father, upon me be all their debt.

Father. But, my Son, if thou undertake for them, thou must reckon to pay the last mite, expect no abatements; if I spare them, I will not spare thee.

Son. Content, Father, let it be so; charge it all upon me, I am able to discharge it: and though it prove a kind of undoing to me, though it impoverish all my riches, empty all my treasures, (for so indeed it did, 2 Cor. viii. 9. “Though he was rich, yet for our sakes he became poor) yet I am content to undertake it.

Blush, ungrateful believers, O let shame cover your faces ; judge in yourselves now, hath Christ deserved that you should stand with him for trifles, that you should shrink at a few petty difficulties, and complain, this is hard, and that is harsh ? O if you knew the grace of our Lord Jesus Christ in this his wonderful condescension for you, you could not do it.

**********

“You were bought with a price” (1Cor. 7:23, ESV)

“He who did not spare his own Son but gave him up for us all…” (Romans 8:32, ESV)

“Knowing that you were ransomed from the futile ways inherited from your forefathers, not with perishable things such as silver or gold, but with the precious blood of Christ, like that of a lamb without blemish or spot. He was foreknown before the foundation of the world but was made manifest in the last times for the sake of you” (1Peter 1:18-20, ESV)

“Christ also suffered for you, leaving you an example, so that you might follow in his steps. He committed no sin, neither was deceit found in his mouth. When he was reviled, he did not revile in return; when he suffered, he did not threaten, but continued entrusting himself to him who judges justly. He himself bore our sins in his body on the tree, that we might die to sin and live to righteousness. By his wounds you have been healed. For you were straying like sheep, but have now returned to the Shepherd and Overseer of your souls.” (1Pét. 2:21-25, ESV)

“Surely he has borne our griefs and carried our sorrows; yet we esteemed him stricken, smitten by God, and afflicted. But he was pierced for our transgressions; he was crushed for our iniquities; upon him was the chastisement that brought us peace, and with his wounds we are healed. All we like sheep have gone astray; we have turned—every one—to his own way; and the Lord has laid on him the iniquity of us all.” (Isaiah 53:4-6, ESV)

“Have this mind among yourselves, which is yours in Christ Jesus, who, though he was in the form of God, did not count equality with God a thing to be grasped, but emptied himself, by taking the form of a servant, being born in the likeness of men. And being found in human form, he humbled himself by becoming obedient to the point of death, even death on a cross. Therefore God has highly exalted him and bestowed on him the name that is above every name, so that at the name of Jesus every knee should bow, in heaven and on earth and under the earth, and every tongue confess that Jesus Christ is Lord, to the glory of God the Father.” (Phil. 2:5-11, ESV)

Source/Forrás: http://annawood.wordpress.com/2012/01/07/the-fathers-bargain-with-the-son-by-john-flavel/ and here. Ford.: wordwatcherdawn