Ha Isten két angyalt küldene a földre… (If God Sent Two Angels to Earth… – Selected Quotes)

Ha két angyal egyazon időben megbízást kapna Istentől – az egyik azt, hogy a föld leghatalmasabb birodalmán uralkodjon, és a másik, hogy a legszegényebb kis falu utcáját söpörje, akkor mindkettejük számára teljesen mindegy lenne, melyikükre melyik feladat jutott, az uralkodói tisztség-e vagy az utcaseprői állás; ugyanis ők egyedül annak örülnek, hogy Isten akaratának engedelmeskedhetnek. Ugyanolyan örömmel fogják Lázárt kiemelni rongyaiból, és Ábrahám kebelébe helyezni, mint tűzszekérré átváltozni, hogy Illést hazavigyék. – John Newton

**********

Ha Isten két angyalt küldene a földre…

Használd a tálentumaidat Isten dicsőségére – és az Úr még többet fog neked használatra adni. Teljesítsd az apró kötelességeidet hűségesen – és növekedni fogsz az ügyességed és képességeid terén, és nagyobb feladatok elvégzésére is alkalmassá válsz. Egyetlen kötelesség sem túl kicsi vagy jelentéktelen. Sokan vannak, akik elcsüggednek amiatt, hogy egész életükben apró feladatokban kell foglalatoskodniuk. Az emberek dicsérettel emlegetik a kiemelkedő és hősies tetteket – és sokszor észre sem veszik a hétköznapi, áldozatos kötelesség-végzéseket. De valaki egyszer ezt mondta: Ha Isten két angyalt küldene a földre, az egyiket azért, hogy egy birodalmon uralkodjon, és a másikat meg, hogy utcát söpörjön – mindkettő ugyanolyan nagy megtiszteltetésnek tartaná az Istentől kapott feladatát. Az igazi hűség nem tekint semmilyen feladatot sem túl kicsinek vagy jelentéktelennek. Az angyaloknak a menny dicsőségében elvégzett szolgálata szemernyit sem ragyogóbb a legegyszerűbb földi szent hűséges kötelesség-teljesítésénél. – J.R. Miller

**********
Az egyszerű kötelességek nagyszerűsége (J.R. Miller)

Murillo egyik festményét, amely a párizsi Louvre-ben látható, egy író egyszer e szavakkal mutatta be: A képen egy kolostor konyhája látható belülről; ám az ottani munkát nem földi halandók végzik, akik különc ruhákat viselnek – hanem gyönyörű, fehér szárnyú angyalok. Az egyik angyal éppen egy fazék vizet tesz fel forrni a tűzre; egy másik egy csöbör vizet emel fel mennyei kecsességgel; és egy harmadik a tálaló résznél nyújtja kezét a tányérokért; és ott forgolódik egy kicsi kerub is, aki segíteni próbál, de mindig csak útban van. Mindannyian elfoglaltak, nagy elszántsággal munkálkodnak, és e munka olyan nemessé válik annak köszönhetően, ahogyan ők végzik, hogy te közben szinte megfeledkezel arról, hogy a serpenyők csak serpenyők, és a lábasok csak lábasok. Már csak az angyalokra gondolsz, és arra, milyen természetes és gyönyörű a konyhai munka – olyan feladat, amit az angyalok is szívesen végeznének, ha Isten ezt bízná rájuk.

Ez a festmény igencsak sokatmondó. Egyrészt megmutatja kötelességeink méltóságát – még a legegyszerűbb, szinte robotolásnak tűnő munka tiszteletre méltó voltát is. Az angyalok nem szégyellik, hogy ilyen munka közepette látják őket. A motivációnk és a célkitűzésünk az, amely bármely, általunk elvégzett munkát megszenteltté tud tenni, és Isten akaratának megcselekvése mindig nagyszerű foglalatosság – még akkor is, ha az éppen a mosogatás vagy utcasöprés. „Az útfélen lévő legapróbb tócsa is a mennyből kapja vizét, csillogását pedig a naptól, és ugyanúgy ölében tudja tartani a csillagokat, mint a hatalmas óceán.” Ily módon tehát a legegyszerűbb kötelességünk is Isten akaratának egy darabkája, és pontosan ezért mennyei fénnyel ragyog.

Szolgáljon mindez inspirációként mindazok számára, akik egyszerű helyeken élnek, és csak hétköznapi, átlagos feladatokat tudnak ellátni. Végezd e kötelességeidet jól, és úgy, mint Isten akaratát, és akkor egyetlen, úgymond nagy ember ragyogó cselekedete sem fog fényesebben ragyogni Isten szemében, mint a te kicsiny munkálkodásod! – J.R. Miller

ENGLISH:

If two angels were to receive at the same moment a commission from God, one to go down and rule earth’s grandest empire, the other to go and sweep the streets of its meanest village, it would be a matter of entire indifference to each which service fell to his lot, the post of ruler or the post of scavenger; for the joy of the angels lies only in obedience to God’s will, and with equal joy they would lift a Lazarus in his rags to Abraham’s bosom, or be a chariot of fire to carry an Elijah home.—John Newton

**********

If God sent two angels to earth

Use your one talent for God’s glory — and He will give you more to use. Do the little duties faithfully — and you will grow in skill and ability and be able for greater duties. No duties are small or unimportant. There are many who grow discouraged, because they are occupied all their lives with little tasks. Men praise grand and heroic deeds — and no notice is taken of the common, sacrificial deeds of daily duty. But someone once said, that if God sent two angels to earth, one to rule an empire and the other to clean a street — they would each regard their employment as equally distinguished. True faithfulness regards nothing as small or unimportant.
The service of the angels in Heaven’s glory, is no more radiant than the faithful duty of the lowliest saint on earth. – J.R. Miller

**********
The Splendor of Lowly Duty (J. R. Miller)

In one of Murillo’s pictures in the Louvre, as described by a writer, one sees the interior of a convent kitchen; but doing the work there, are, not mortals in odd dresses, but beautiful whitewinged angels. One serenely puts the kettle on the fire to boil, and one is lifting up a pail of water with heavenly grace, and one is at the dresser reaching up for plates, and there is a little cherub running about and getting in the way, trying to help. All are so busy, and working with such a will, and so refining is the work as they do it, that somehow you forget that pans are pans and pots pots, and only think of the angels and how very natural and beautiful kitchen work is—just what the angels would do, of course, if called upon to do it.

The picture is very suggestive. It shows us, for one thing, the dignity of all duty, even of the humblest drudgery. The angels are not ashamed to be seen doing it. It is the motive and the aim that alone can consecrate anything we do, and the doing of God’s will is always splendid work, though it be but washing dishes or cleaning a street. “The smallest roadside pool has its water from heaven and its gleam from the sun, and can hold the stars in its bosom, as well as the great ocean.” So the humblest duty is a bit of God’s will, and shines with heavenly radiance.

This ought to be an inspiration to those who live in lowly places and can do only common task-work. Do it all well and as God’s will, and no great man’s brilliant deeds will shine more brightly than your little things in God’s sight.

Source/Forrás: http://www.goodreads.com/quotes/356099-if-two-angels-were-to-receive-at-the-same-moment;

http://www.gracegems.org/Miller/in_green_pastures1.htm;

http://www.gracegems.org/Miller/christlike_living.htm.

Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Reklámok

Börtöncellák… 2. rész (Prison Cells – Selected Quotes, part 2)

Drága Barátom,
hiszem és remélem, hogy megtalálod az Úr jelenlétét az új otthonodban; máskülönben csak egy börtönnek éreznéd azt! Korunkban is megvan az emberek között ugyanaz a különbség, mint ami annak idején az egyiptomiak és Izrael népe között is látható volt. Tömegek vannak a sűrű sötétség felhője alatt élve eltemetve – de az Úr népére ragyog a fény lakóhelyeiken. Ó, milyen sok hatalmas és gyönyörű házat látni, melyekben még sincs ott e drága Mennyei Lakó! Akár oda is lehetne írni ajtóikra: „Isten nem lakozik itt!” És ha bemész oda, meg is bizonyosodhatsz erről – mert falai között nincsen se igazság, se békesség.

E gondolat már többször felötlött bennem, valahányszor csak meghívtak, hogy nézzek meg egy ilyen „remek házat” – ahogyan hívják ezeket. Ám amikor ott nem ismerik az Urat, vagy nem ismerik el Őt Úrként, a szobák nem mások, mint csupán börtöncellák, melyekben a szegény bűnösök esznek és alszanak egy keveset – míg aztán a kiszabott halálos ítéletet végrehajtják rajtuk.

Másrészt viszont, a hívők otthonai, jóllehet többségük szegényes viskó csupán, valójában paloták – mert a Király jelenléte az, ami a királyi udvart királyivá teszi! Itt maga az Úr uralkodik, az Ő kegyelmének trónján, és az angyali őrök királyi testőrsége áll vigyázón az üdvösség örökösei mellett, szolgálva őket.

Mert végül is, e földön még a legjobb házak is – pusztán csak vendégfogadók, melyekben megszállunk egy kis időre, amíg Mesterünk dolgaiban foglalatoskodunk!

A te igazi lakóhelyed, a te igazi otthonod a mennyben van; itt, e földön csak átutazóként élsz. Vagy, hogy még dicsőségesebb módon fejezzem ki magam – te egy nagykövet lettél, akire igen jelentőségteljes ügyeket bíztak, hogy azokat elintézd a Királyod, a te Mestered számára! – John Newton (1725–1807)

**********

Az idő rövidsége és az örökkévalóság gyors közeledése – mindezek a megfelelő gyakorlatot szerzett szív számára egyfajta nemes egykedvűséget adnak az összes földi dologra vonatkozóan. Mert ugyan mit számít az, hogy palotában lakom-e, vagy pedig börtönben – hiszen mindez úgyis csak egy napig, egy óráig, csak egy pillanatig tart! Milyen csalódások tudnának hát engem elszomorítani e múló, földi időben – ha enyém Isten az egész örökkévalóságra szólóan? – James Meikle (1730-1799)

**********

Nézz reám, Uram! (James Smith)

Az alázatos szívűek értékelik Isten kegyelmének a kisebb ajándékait is – és az imáikban gyakran nagyon egyszerű dolgokat kérnek. Azt, hogy az Úr szóljon hozzájuk, vagy tekintsen rájuk, vagy hogy mennyei Atyjuk szeretetteljes arcáról egy fénysugár ragyogjon le rájuk – olykor ennyi csak, mit kérni bátorkodnak. A zsoltáros igen kedves imádságot fogalmazott meg, amikor így kiáltott: „Tekints reám és könyörülj rajtam, amiképpen szoktál a te nevednek kedvelőin.” (Zsolt. 119:132)

…Szeretett testvérem, szoktál-e így imádkozni? Elégedett vagy-e az Úr szegény és bajoktól sújtott népének osztályrészével? A legszegényebb szent – gazdagabb, mint a legjómódúbb bűnös! S a megpróbáltatásokban leginkább részesülő hívő – boldogabb, mint a legegészségesebb és a legnagyobb jólétben élő hitetlen. Az Úrnak egyetlen kegyelem-teljes pillantása átalakítja…
a börtönt – egy palotává;
a fogházat – egy mennyei édenné; és
a betegszobát – a menny előcsarnokává!

Ó, Uram, add, hogy úgy tudjuk nézni a Te keresztedet,
hogy e mennyei látványnak köszönhetően
a földi kincsek mind csak szemétnek tűnjenek,
és a földi szomorúságok pedig pihekönnyűnek!

ENGLISH:

My dear friend,
I hope and trust, that you find the Lord’s presence with you in your new home; otherwise you would think it a dungeon! There is the same difference among people now, as there was between the Egyptians and Israel of old. Multitudes are buried alive under a cloud of thick darkness—but all the Lord’s people have light in their dwellings. Ah! how many great and fair houses are there, without the heavenly inhabitant! It might be written upon their doors, ‘God is not here!’ And, when you go in, you may be sure of it, for there is neither peace nor truth within the walls.

This thought has often struck me, when I have been to see some fine houses, as they are called. When the Lord is not known and acknowledged, the rooms are but prison cells, in which the poor criminals eat and sleep a little while—until the sentence under which they lie condemned, shall be executed upon them.

On the other hand, the houses of believers, though most of them are poor cottages—are truly palaces; for it is the presence of the King that makes the court! There the Lord reigns upon a throne of grace, and there a royal guard of angels take their stand to watch over and minister to the heirs of salvation.

After all, the best houses upon earth—are but inns, where we are accommodated a little time, while we are doing our Master’s business.

Your real dwelling, your real home, is in heaven; here on earth, you are but a sojourner. But, to express it in a more honorable manner—you are an ambassador, entrusted with affairs of great importance, to manage for the King, your Master! – John Newton (1725– 1807)

**********

The brevity of time, and the near approach of eternity–give to the rightly-exercised soul a noble indifference about everything here on earth. What does it matter whether I dwell in a palace or a prison–since it is but for a day, an hour, a  moment! What disappointment should grieve  me in time–if I shall possess God for eternity?  – James Meikle (1730-1799)

**********

Look upon me! (James Smith, “Food for Hungry Souls”)

Humble hearts prize small mercies — and in their prayers they often ask for very simple things. A word or a look from God, or a ray of light from their heavenly Father’s loving countenance, is at times, all that they can venture upon asking. It was a sweet prayer presented by the Psalmist, when he cried, “Look upon me, and have mercy on me, as You always do to those who love Your name.” Psalm 119:132

…Beloved, do you ever pray thus? Are you satisfied with the portion of God’s poor and afflicted people? The poorest saint — is better off than the richest sinner! The most afflicted believer — is happier than the healthiest and most prosperous unbeliever. One merciful look from the Lord, will turn . . .
a prison — into a palace;
a dungeon — into a paradise; and
a chamber of sickness — into the vestibule of Heaven!

Oh may we gaze upon Your cross,
Until the wondrous sight
Makes earthly treasures seem but dross,
And earthly sorrows light!

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/Newton/john_newton_excerpts2.htm;
http://www.gracegems.org/2011/11/look.html; and
http://www.gracegems.org/06/03/indifference.html. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Növekedj ‘lefelé’ – bele az alázatosságba! (Growing Downward Into Humility — Selected Quotes)

„A szellemi egészség, a testi egészséghez hasonlóan, Isten ajándéka. A fizikai egészséghez hasonlóan azonban ez is egy olyan ajándék, amelyre igen kell vigyáznunk, mert a nemtörődöm szokásainkból adódóan könnyen elfecsérelhetjük. S mire ráébredünk arra, hogy elveszítettük – már túl késő lehet ahhoz, hogy bármit is tudnánk tenni ez ügyben. A szívben az egészség középpontja az alázatosság; míg a belső romlás gyökere a büszkeség. A szellemi életben semmi sem stagnál. Ha nem növekszünk folyamatosan ‘lefelé’, bele az alázatosságba, akkor az egónk fog szép egyenletesen nagyobbodni, és a büszkeség befolyása által fogunk működni és vetni. Az alázat önmagunk ismeretén alapul; a büszkeség az önismeret hiányát tükrözi. Az alázatosság önbizalomhiányban fejeződik ki és egy tudatos, Istentől való függésben; a büszkeség magabiztos és – jóllehet elég ügyesen tud úgy tenni, mintha alázatos lenne (mivelhogy igen jó színész) – beképzelt, önfejű, zsarnokoskodó, törtető és akaratos. ‘Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.’ (Péld. 16:18).

Mint ahogy a malária ellenszere a kinin, a büszkeség ellenszere az alázatosság! És egy olyasfajta értelemben, mint ahogy Shakespeare „Vízkereszt, vagy amit akartok” című darabjában Orsino herceg úgy tekint a zenére, mint a szerelem ételére – nekünk a megtérésre kell úgy tekintenünk, mint amely az alázatosság ‘étele’. Vagy, egy kicsit változtatva e hasonlaton: úgy kell látnunk a megtérést, hogy az egy olyan ‘edzésprogram’, amely megőrzi az alázatosságot, és az alázatosság által pedig a szív egészségét.” – J.I. Packer (1926– )

**********

„Amikor a gabona már majdnem teljesen érett, lehajtja a fejét, és sokkal lejjebb ereszkedik, mint amikor még zöld volt. Amikor az Isten emberei már majdnem teljesen érettek a mennyre, még inkább alázatossá és önmegtagadóvá válnak, mint hitéletük korai napjaiban. Minél hosszabb ideje növekszik egy szent e világban, annál jobban és alaposabban fogja ismerni a saját szívét és az Isten felé való lekötelezettségét; és mindkét dolog igen nagy alázatot eredményez. Pálnak már az egyik lába a mennyben volt, amikor úgy hívta magát, hogy ‘az első a bűnösök között’ és ‘a szentek közül a legkisebb’, 1Tim. 1:15. Eféz. 3:8.” – John Flavel (1628–1691)

***********

„Annak, akit az Úr használ, alázatban kell maradnia: igen komoly fegyelmezést kell megtapasztalnia ahhoz, hogy a testi természete megfelelően meg legyen öldökölve. Milyen megalázó! Ó, jaj, mennyire kevéssé lehet bízni az emberben: mennyire kevéssé képes jól viselni, ha a megtiszteltetés helyére ültetik! Milyen gyorsan elkezd az egója a felszínre emelkedni, és az eszköz már-már kezdi elhinni azt, hogy több mint pusztán csak egy eszköz! Milyen szörnyen könnyű abból a szolgálatból, melyet Isten ránk bízott, egy olyan piedesztált emelni, melyen saját magunkat tesszük közszemlére! De Isten az Ő dicsőségét nem osztja meg mással, azért van az, hogy az Úr ‘elrejti’ azokat, akiket meg tudna környékezni a kísértés, hogy az Ő dicsőségéből elvegyenek a saját maguk részére. Egyedül csak azáltal, hogy visszavonulunk a nyilvánosság szeme elől, és egyedül maradunk Istennel, tudjuk felismerni a saját jelentéktelen voltunkat.” – Arthur W. Pink (1886–1952), részlet az “Illés élete” című munkájából.

**********

„Meg vagyok győződve arról, hogy Krisztus iskolájában a szeretet és az alázatosság a legmagasabb szintű elsajátítható dolgok – és ezek a legfényesebb bizonyítékai annak, hogy valóban Ő a mi Mesterünk.” – John Newton (1725–1807)

ENGLISH:

“Spiritual health, like bodily health, is God’s gift. But, like bodily health, it is a gift that must be carefully cherished, for careless habits can squander it. By the time we wake up to the fact that we have lost it, it may be too late to do much about it. The focus of health in the soul is humility, while the root of inward corruption is pride. In the spiritual life, nothing stands still. If we are not constantly growing downward into humility, we shall be steadily swelling up and running to seed under the influence of pride. Humility rests on self-knowledge; pride reflects self-ignorance. Humility expresses itself in self-distrust and conscious dependence on God; pride is self-confident and, though it may go through the motions of humility with some skill (for pride is a great actor), it is self-important, opinionated, tyrannical, pushy, and self-willed. ‘Pride goes before destruction, a haughty spirit before a fall’ (Prov. 16:18).

As quinine is the antidote to malaria, so humility is the antidote to pride. In the sense in which Shakespeare’s Orsino in Twelfth Night sees music as the food of love, repentance should be seen as the food of humility. Or changing the picture, repentance should be thought of as the exercise routine that maintains humility, and through humility, health in the soul.” – J.I. Packer (1926- )

**********

“When the corn is near ripe, it bows the head, and stoops lower than when it was green. When the people of God are near ripe for heaven, they grow more humble and self-denying, than in the days of their first profession. The longer a saint grows in the world, the better he is fully acquainted with his own heart, and his obligations to God; both which are very humbling things. Paul had one foot in heaven, when he called himself the chiefest of sinners, and least of saints, 1 Tim. 1:15. Eph. 3:8.” – John Flavel (1628-1691)

***********

“The man whom the Lord uses has to be kept low: severe discipline has to be experienced by him, if the flesh is to be duly mortified. How humbling! Alas, how little is man to be trusted: how little is he able to bear being put into the place of honour! How quickly self rises to the surface, and the instrument is ready to believe he is something more than the instrument! How sadly easy it is to make of the very service God entrusts us with a pedestal on which to display ourselves. But God will not share His glory with another, and therefore does He ‘hide’ those who may be tempted to take some of it unto themselves. It is only by retiring from the public view and getting alone with God that we can learn our own nothingness.” – Arthur Pink, “The Life of Elijah”

**********

“I am persuaded that love and humility are the highest attainments in the school of Christ and the brightest evidences that He is indeed our Master.” – John Newton

Source/Forrás: An excerpt from J.I. Packer’s “Rediscovering Holiness”, http://www.erictyoung.com/2012/08/18/growing-downward-into-humility-j-i-packer/; http://www.erictyoung.com/2012/07/10/growing-in-humility-john-flavel-1628-1691/; https://www.facebook.com/ChristianDevotionalReadings; http://www.christianarsenal.com/Christian_Arsenal/Quotes.html. Ford.: wordwatcherdawn