Az örökké élő Úr! (The Ever-Living Lord! – Quotes by J.H. Jowett)

jesus_feet

 

Ámde Krisztus feltámadott!

1 Korinthus 15:12-26

„Ha pedig Krisztus fel nem támadott…” Ez a legszörnyűbb „ha”, amely csak bekerülhet az emberi értelembe. S ha el tudja érni, hogy ott szállásra találjon, és foglalkozzanak vele, akkor a hatása az lesz, hogy a lélek legszebb reményei mind úgy elszáradnak, mint azon zsenge hajtások, amiket a csípős fagy  megdermeszt. Nézd csak, hogyan száradnak el…

„Hiábavaló a ti hitetek…” Ekkor a hitünknek nem lenne több ereje és tartóssága, mint Jónás bokrának. Sőt mi több, soha nem is lenne igazán élő és hathatós. Csupán szánalomra méltó téveszme lenne – gyönyörű, de oly’ üres, mint egy buborék, ami aztán szét is pukkad az arimátiai József sírjánál, ahová az Urat temették.

„Még bűneitekben vagytok….” A megbocsátás reményére és az Istennel való megbékélésre is végzetes csapás zúdulna, és nem maradna más, csak „az ítéletnek valami félelmes várása”. A végzet mindvégig ott rejtőzködne a hazugságok kidíszített színfala mögött, és egészen a keserű végig üldözne bennünket.

„Minden embernél nyomorultabbak vagyunk…” Az öröm lehullana és meghalna, mint egy halálosan megsebzett pacsirta. A dal tovatűnne szívünkből. Szent hellyé pedig egy sír válna…

“Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül!” Igen, hadd fejezzem be ezzel az igével! Ez hozza el a lelkembe a reggelt és a dallamokat, és olyan szent örömöt ad, melynek vége sohasem szakad!

**********

Az örökké élő Úr!

Jelenések 1:9-18

Hadd elmélkedjem ezen egyszerű szavakon, és hadd nézzek bele, hosszan és elcsendesedve, mérhetetlenül mély egyszerűségük csodálatos mélységébe. Egy idős vidéki bácsi mondogatta nekem, hogy megerősítené a szememet, ha jó hosszan mély kutakba néznék. És minden bizonnyal megerősíti a szívem szemét, ha ilyen kutakba tekintek bele jó alaposan.

„Én vagyok az Élő.” Milyen csodálatos átalakulás ment végbe Dr. Dale életében annak hatására, hogy egy nap, a dolgozószobájában ülve megvilágosodott számára – úgy, mint még soha azelőtt –, hogy Jézus Krisztus él! „Krisztus él!” – ismételgette újra és újra, míg e hangos szavak harsona-zenéje szíve minden zugát betöltötte. „Krisztus él!”

„Pedig halott voltam.” Igen, az Úr végighaladt a halál sötét helyén. Lábnyomok maradtak ott hátra, és ezek magának a Győztes Úrnak a lábnyomai, végig az út mentén. „Krisztus nem vezet engem sötétebb helyiségbe, mint amelyen Ő már keresztülhaladt.”

„És íme, élek örökkön-örökké!” „Jézus legyőzte a halált, és annak minden erejét.” A halál soha többé nem fog már múlékony trónján hencegni. Ereje megtört; „fullánkja” elveszítette a mérgét; a látszólag mindenevő szájából tovatűnt minden dicsekvés! „Ó, sír, hol van a te győzelmed?”

És itt van számomra az Örömhír: „Mert Én élek, ti is élni fogtok!”

ENGLISH:

If Christ Were Dead!

1 Corinthians 15:12—26.

“If Christ be not risen!” That is the most appalling “if” which can be flung into the human mind. If it obtains lodging and entertainment, all the fairest hopes of the soul wither away like tender buds which have been nipped by sharp frost! See how they fade!

“Your faith is vain.” It has no more strength and permanency than Jonah’s gourd. Nay, it has really never been a living thing! It has been a pathetic delusion, beautiful, but empty as a bubble, and collapsing at Joseph’s tomb.

“Ye are yet in your sins.” The hope of forgiveness and reconciliation is stricken, and there is nothing left but “a certain fearful looking-for of judgment.” Nemesis has only been hiding behind a screen of decorated falsehoods, and she will pursue us to the bitter end.

“We are of all men the most miserable.” Joy would fall and die like a fatally wounded lark. The song would cease from our souls. The holy place would become a tomb.

“But now is Christ risen from the dead!” Yes, let me finish on that word. That gives me morning, and melody, and holy merriment that knows no end.

**********

The Ever-Living Lord

Revelation 1:9—18

Let me take the simple words, and quietly gaze into the wonderful depths of their fathomless simplicity. An old villager used to tell me it would strengthen my eyes if I looked long into deep wells. And it will assuredly strengthen the eyes of my soul to gaze into wells like these.

“I am He that liveth.” What a marvellous transformation it worked upon Dr. Dale, when one day, in his study, it flashed upon him, as never before, that Jesus Christ is alive! “Christ is alive!” he repeated again and again, until the clarion music filled all the rooms in his soul. “Christ is alive!”

“And was dead.” Yes, the Lord has gone right through that dark place. There are footprints, and they are the footprints of the Conqueror, all along the road. “Christ leads me through no darker room than He went through before.”

“And, behold, I am alive for ever more.” “Jesus has conquered death and all its powers.” Never more will it sit on a transient throne. Its power is broken, its “sting” has lost its poison, there isn’t a boast left in its apparently omnivorous mouth! “Where’s thy victory, O grave?”

And here is the gospel for me—“Because I live ye shall live also.”

Source/Forrás: Excerpts from J.H. Jowett’s “My Daily Meditation for the Circling Year”, 1914. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

Az a három kereszt… (The Three Crosses by C.H. Mackintosh)

crosses

CHM
Charles Henry Mackintosh (1820–1896)

Lukács 23:39-43.

Először is, tekintsünk a középen álló keresztre, azaz arra, akit azon megfeszítettek – a Názáreti Jézusra! Ez az áldott Személy az egész életét azzal töltötte, hogy a szeretet munkáit cselekedte: betegeket gyógyított, leprásokat tisztított, vakok szemét nyitotta meg, halottakat támasztott fel, éhezőket lakatott jól, és felszárította az özvegy könnyeit. Mindenféle-fajta emberi szükséget betöltött; mindig kész volt arra, hogy az igaz együttérzés könnyeit hullajtsa a szenvedőkkel együtt. Étele és itala Isten akaratának megcselekvése volt, és az, hogy jót tegyen az emberekkel. Szent, szeplőtelen, tökéletesen kedves és irgalmas Férfiú; az emberiség termésének valaha is létezett egyetlen tiszta, be nem szennyezett kévéje; akit „Isten maga igazolt”; aki teljesen megdicsőítette Istent ezen a Földön, és minden útjában tökéletesen kinyilvánította Őt.

Ilyen volt tehát az a Személy, aki a középen álló kínkaróra lett szegezve, és amikor afelől érdeklődünk, mi is helyezte Őt oda, a következő mély igazságok bontakoznak ki szívünkben:

Először is azt ismerhetjük meg ebből – méghozzá úgy, ahogyan azt semmi más nem képes megtanítani nekünk –, milyen is az ember szíve Isten felé. Semmi sem tudta – és tudja – ezt úgy bemutatni, mint a kereszt. Ha egy tökéletes mércét szeretnénk, ami alapján felmérhetjük a világot, az emberi szíveket és a bűnt – akkor a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjére kell tekintenünk.

Nem torpanhatunk meg a kereszt előtt, és nem léphetünk túl ezen, ha tudni akarjuk, milyen is ez a világ, mivelhogy a világ teljes mértékben itt mutatta meg önmagát – igen, a bukott emberiség itt fedte fel igazi mibenlétét. Mikor az ott lévők így kiáltoztak, hogy „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!”, akkor e hangok az emberi szív kifejeződései voltak, felfedve – méghozzá úgy, ahogy azt semmi más nem tudja felfedni – annak az Isten szemében való, igazi állapotát.

Amikor az emberiség Isten Fiát megfeszítette, akkor érte el bűnösségének és morális aljasságának teljes mértékét. Amikor inkább egy rablót és gyilkost választottak Krisztus helyett, bebizonyították, hogy inkább a rablást és gyilkosságot részesítik előnyben, semmint a világosságot és szeretetet. A kereszt jól szemlélteti ezt az óriási igazságot; mindez annyira világos, hogy a megkérdőjelezésnek még csak az árnyéka sem vetül reá. Krisztus keresztje az egyetlen mérce, ami tökéletesen megmutatja az emberek, a világ és a bűn igazi állapotát. Ha valóban tudni akarjuk, milyen ez a világ, elegendő, ha visszagondolunk arra, hogy az emberek inkább akartak egy rablót, semmint Krisztust; és hogy két tolvaj között feszítették meg a valaha is élt, egyetlen tökéletes Embert.

Másodszor, e gondolatmenet továbbvezet arra, hogy a keresztre úgy nézzünk, hogy az nem más, mint Isten szívének kifejeződése az emberek felé… A keresztre tekintve láthatjuk az ellenségeskedés és szeretet, a bűn és a kegyelem lenyűgöző találkozását. A Golgotánál az emberiség megmutatta az Isten elleni gyűlölködésének tetőfokát. Isten viszont – és ezért áldott legyen szent Neve örökké! – megmutatta szeretete csúcspontját. A gyűlölet és a szeretet találkozott – és a szeretet bizonyult győztesnek! Isten és a bűn találkozott – és Isten győzött, eltörölte a bűnöket, és most már, a kereszt feltámadási oldalán, az örökkévaló Szent Szellem kihirdeti a Jó Hírt: hogy Jézus Krisztuson, a mi Urunkon keresztül uralkodik a kegyelem az igazságosságon át, az örök életre.

A keresztnél az Úr megvívta a csatát és diadalt aratott, és most már a szuverén isteni kegyelem keze szórja bőkezűen mindenfelé a győzelem zsákmányait.

…Szeretnénk-e tudni, mi Isten szívének, az értünk való szeretetének, és bűn-gyűlöletének a valódi mutatója? Akkor nézzünk a keresztre! Akarjuk-e tudni, mi a valódi mutatója az emberi szívnek; a tényleges állapotának; annak, hogy gyűlöl minden, Istentől származó jó dolgot; és hogy veleszületett módon szereti mindazt, ami velejéig gonosz? Akkor nézzünk a keresztre! Akarjuk-e tudni, milyen is e világ, a bűn és a sátán? Akkor nézzünk a keresztre!       

Kétségtelen tény: nincs Krisztus keresztjéhez hasonló! Jól tesszük, ha sokat elmélkedünk ezen – hiszen ez lesz hálás szívünk fő témája az örök korokon át! Kapjon hát egyre nagyobb teret már most is gondolatainkban! Adja Isten, hogy az Ő Szent Szelleme elvezesse szívünket a kereszt élő mélységeibe, hogy teljesen elmerüljünk azon drága, isteni Személy megismerésében, akit oda szegeztek – és így elválasztódjunk attól a világtól, ami Őt megfeszítette. Adja Isten, hogy szívünk igaz mondása mindig az legyen, hogy „Isten óvjon attól, hogy bármikor is másban legyen dicsekedésem, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében”! Igen, adja az Úr, hogy ez így legyen, Jézus Krisztus Nevének a dicsőségére!

ENGLISH:

Luke 23:39-43.

First of all, we must gaze at the centre cross, or rather at Him who was nailed thereon — Jesus of Nazareth — that blessed One who had spent His life in labours of love, healing the sick, cleansing the lepers, opening the eyes of the blind, raising the dead, feeding the hungry, drying the widow’s tears, meeting every form of human need, ever ready to drop the tear of true sympathy with every child of sorrow; whose meat and drink it was to do the will of God, and to do good to man; a holy, spotless, perfectly gracious man; the only pure, untainted sheaf of human fruit ever seen in this world; “a man approved of God,” who had perfectly glorified God on this earth and perfectly manifested Him in all His ways.

Such, then, was the One who occupied the centre cross; and when we come to inquire what it was that placed Him there, …profound truths are unfolded to our hearts.

In the first place, we are taught, as nothing else can teach us, what man’s heart is toward God. Nothing has ever displayed this — nothing could display it — as the cross has. If we want a perfect standard by which to measure the world, to measure the human heart, to measure sin, we must look at the cross of our Lord Jesus Christ.

We cannot stop short of the cross, and we cannot go beyond it, if we want to know what the world is, inasmuch as it was there that the world fully uttered itself — there fallen humanity fully let itself out. When the human voice cried out, “Crucify Him! crucify Him!” that voice was the utterance of the human heart, declaring, as nothing else could declare, its true condition in the sight of God.

When man nailed the Son of God to the cross, he reached the full height of his guilt, and the depth of moral turpitude. When man preferred a robber and murderer to Christ, he proved that he would rather have robbery and murder than light and love. The cross demonstrates this tremendous fact; and the demonstration is so clear as to leave not the shadow of a question. The cross is the only perfect measure of man — of the world — of sin. If we really want to know what the world is, we must remember that it preferred a robber to Christ, and crucified between two thieves the only perfect man that ever lived.

But this leads us, in the second place, to look at the cross as the expression of God’s heart toward man. …We behold, at the cross, the marvellous meeting of enmity and love — sin and grace. Man displayed at Calvary, the very height of his enmity against God. God, blessed for ever be His name, displayed the height of His love. Hatred and love met; but love proved victorious. God and sin met; God triumphed, sin was put away, and now, at the resurrection side of the cross, the eternal Spirit announces the glad tidings, that grace reigns through righteousness, unto eternal life by Jesus Christ our Lord. At the cross, the battle was fought and the victory won; and now the liberal hand of sovereign grace is scattering far and wide the spoils of victory.

…Would we know the measure of the heart of God — His love to us — His hatred of sin? we must look at the cross. Would we know the measure of the heart of man, his real condition, his hatred of all that is divinely good, his innate love of all that is thoroughly bad? we must look at the cross. Would we know what the world is — what sin is — what Satan is? we must look at the cross. Assuredly, then, there is nothing like the cross. Well may we ponder it. It shall be our theme throughout the everlasting ages. May it be, more and more, our theme now! May the Holy Ghost so lead our souls into the living depths of the cross, that we may be absorbed with the One who was nailed thereto, and thus weaned from the world that placed Him there. May the real utterance of our hearts ever be, “God forbid that I should glory save in the cross of our Lord Jesus Christ.” God grant it, for Jesus Christ’s sake!

Source/Forrás: http://www.stempublishing.com/authors/mackintosh/Bk6/3CROSSES.html. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

Felszántja földünket… (The Work of the Plough by J. R. Miller)

szantas1

A Bibliában található egy gyakorta használt szemléltetés, a szántás, ami igencsak sokatmondó. Kereszténnyé formálódásunk kezdeti fázisában is ez történik az életünkben: szántás. Az ember szíve kemény, és ezért elsőként az ekének kell átmennie rajtunk – azért, hogy szívünk kemény talaja feltöressen, és meglágyulhasson.

Maga Isten az, aki jelentős szántási munkálatokat végez bennünk. Az Úr ekéje egyrészt az Ő Igéje, ami belehasít az életekbe, megtöri a kemény szívet, felfedi bűnös voltunkat, és megtérésre ösztönöz. Rávilágít arra, hogy menthetetlenül bűnösök vagyunk – és ezáltal szívbeli megtörtségre és bűnbánatra vezet, hogy Isten irgalmáért könyörögjünk.

Másrészt viszont a szomorúság az az eszköz, amit Isten gyakran ekeként használ. Mi, emberek, rettegünk és visszariadunk a fájdalomtól, mert pusztítónak és káros hatásúnak véljük. A megpróbáltatások ekéje metsző, hegyes élével utat szaggat magának a szívünkön keresztül – és mi azt hisszük, belepusztulunk! Amikor azonban a szántási folyamat bevégződik, és rátekintünk a kertre, melyben gyönyörű virágok növekednek – meglátjuk, hogy e fájó művelet eredménye nem lett más, csak rengeteg áldás, lelki gazdagodás és szépség. Panaszkodunk a szenvedéseink miatt, de valójában nem engedhetjük meg, hogy Isten ezt elvegye tőlünk.

Sok olyan megtapasztalást köszönhetünk gyötrelmeinknek, amelyek aztán kincsnek bizonyultak. Fájdalom nélkül soha nem tudnánk Krisztust mélyen, bensőségesen, tapasztalati módon megismerni. A bánat felfedi számunkra Krisztust, és közelebb vonzza Őt hozzánk, és mi még jobban fogjuk Őt szeretni az ilyen fájó időszakok után. Ha az eke sohasem szántaná fel a talajt – akkor nem lennének vetést előkészítő barázdák, és aztán később, aranyló aratások.

Az Úr Jézusnak, mivel annyira szeret minket – csodálatos látása van arról, mivé szeretne formálni bennünket: úgy akarja, hogy saját dicsőségében osztozzunk. Azt szeretné, hogy kedvességtől ragyogók legyünk; hogy az életünkben kivirágozzon a szeretet; és megteljünk figyelmességgel, kellemmel, tisztasággal, türelemmel, példaértékű emberiességgel, hősies nemességgel és ragyogó, önfeláldozó lelkülettel. De mindez nem tud könnyed módokon megvalósulni. Ha Isten megkímélne minket minden fájdalomtól, küszködéstől és szenvedéstől, akkor nem a legigazabb kedvesség útja szerint cselekedne mireánk nézve. Ahhoz ugyanis, hogy Isten kihozza belőlünk a legjobb, legszebb énünket – szükségünk van a felszántásra és az éles szerszámokkal történő talaj-megmunkálásra.  

Ó, milyen nehéz is Isten ekéje, ahogyan keresztülhasít lelkünkön, és éles vasa belevág a szívünk kellős közepébe! Igen, a szántás durva munka: egyáltalán nem kellemes, és nincs azonnali jutalma. Az eke könyörtelenül felforgatja a talajt. De a szántóvető a lelki szemeivel látja: a nehéz és fárasztó munkájának bőségesen meglesz a jutalma. Idővel aratás lesz, és azon a helyen, ahol most még az ekéje szánt, aranyló, hullámzó gabonamezőn fog végigtekinteni, és marokba fogja majd a kévéket.

Ma még feljajdulsz a szenvedéseid okozta fájdalmak miatt, ahogyan Isten ekéje beleszánt az életedbe, és olybá tűnik, mintha léted minden szépsége lerombolódna. De tekints csak előre! Először jön a szántás – aztán a dicső gabona-terméstől duzzadó mező. Most csak a fájdalmat érzed – de hamarosan örömet fogsz aratni a jelenleg még sebhelyekkel borított és barázdásra felszántott területekről.

Található a Jelenések könyvében egy olyan rész, ami mindezt megmagyarázza. Megjelenik egy megszámlálhatatlan sokaság, akik fehér ruhákat viselnek, és kezükben pálmaágakat tartanak. „Kik ezek?” – kérdezték. „Azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek” – hangzott a válasz. A menny legmagasabb dicsőségéhez vezető út – a fájdalmon keresztül vezet. Ma még az eke szántja fel életedet; holnapra viszont áldott, learatni való, aranyló búzatábla hullámzik majd benne!

ENGLISH:

The figure of ploughing, much used in the Bible, is very suggestive. The initial work in making Christians—is plough work. Human hearts are hard, and the first tool which must go over them, must be a plough, that they may be broken up and softened.

God himself does a great deal of ploughing. His Word is a plough. It cuts its way into men’s lives, crushing the heart, revealing sinfulness, producing penitence. It finds men impenitent—and leaves them broken and contrite, confessing sin and asking for mercy.

Sorrow ofttimes is God’s plough. We dread pain and shrink from it. It seems destructive and ruinous. The plough tears its way, with its keen, sharp blade, through our hearts—and we say we are being destroyed! When the process is completed and we look upon the garden with its sweet flowers growing—we see that only blessing, enrichment, and beauty are the result. We complain of our suffering, but we cannot afford to have suffering taken away.

We owe to suffering many of the treasures of experience. Without pain we never could know Christ deeply, intimately, experimentally. …Grief reveals Christ and draws him closer to us, and we love him better afterwards. …If the plough never cut through the soil—there would be no furrows and no golden harvests.

Christ has, in his love for us—a wonderful vision of what he wants us to become. He would have us share his own glory. He wants us to become radiant in loveliness. He wants love to blossom in our lives into all gentleness, sweetness, purity, and patience, into ideal manliness, heroic nobleness, splendid sacrificial life. But we never can attain this vision in ways of ease. To spare us from the pain, struggle and suffering—is not the way of truest kindness for us. It needs the plough and sharp plough-work, to bring us to our best beauty.

Oh, how heavy God’s plough is, as it is dragged over us, its sharp plow-share cutting into the very center of our being. Rough is the plough work. It has no comfort in it. No reward is apparent. The plough cuts remorselessly. But the ploughman may have visions of a rich outcome from all his toil. There will be a harvest by and by, when, in the place where his share now cuts, golden grain will wave, and he will fill his bosom with sheaves.

You cry out today because of the pain you suffer as God’s plough cuts into your life and seems to be spoiling all its beauty. But look forward. First the plough—then the fields with their glorious grain. Now you know nothing but pain; hereafter you will reap joy from the places now scarred and furrowed.

There is a picture in Revelation which explains it all. There appeared a great company, wearing white robes and carrying palm branches. “Who are these?” was asked. “These are those who have come out of the great tribulation,” was the answer. The way to heaven’s highest glory—lies through pain. Today the plough is cutting through your life; tomorrow a blessed harvest will wave!

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/Miller/work_of_the_plough.htm.

Source of illustration: here. HT to: Christian Devotional Readings. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

Isten szentjei… (God’s Saints… — Selected Quotes)

Saints

…akiket elhívott, hogy szentek legyenek… (Róma 1:7; 1Kor. 1:2)

Miért voltak a szentek – szentek? Íme, egy egyszerű válasz:

Azért, mert derűsek voltak akkor, amikor nehéz volt jókedvűnek lenni.

Azért, mert türelmesek voltak akkor, amikor nehéz volt türelmesnek maradni.

Azért, mert továbbhaladtak előre akkor, amikor meg akartak állni.

Azért, mert csendben maradtak akkor, amikor pedig szólni akartak.

Azért, mert szeretetreméltóak voltak akkor, amikor bántóan tudtak volna viselkedni. 

**********

Mi is tehát egy szent?

Egy DRÁGAKŐ, ami még el van palástolva.

Egy HERCEG, aki szegény földműves-ruhákban jár.

Egy ÉLET, ami halhatatlan, de halandó testbe van zárva.

Egy NAGYKÖVET, az Örökkévaló Király küldöttje, akit idegen földön feltartóztattak.

Egy FEJEDELEM, aki a trónja előtt áll, koronájára várva.

Egy KIRÁLYI RABSZOLGA, aki agyag-börtönben raboskodik, de palotájába készül.

Egy UTAZÓ, aki sziklás úton jár, de aranyutcák felé tart.

Egy ŐRSZEM, aki az éj közepén őrt áll a hegyen, hogy az örökkévaló Napot köszönthesse.

Egy GYÉMÁNT, ami még kidolgozatlan, de csiszolás alatt áll, hogy úgy ragyoghasson majd, mint a csillagok.

Egy ARANYRÖG, ami az olvasztóban hevül, hogy megtisztuljon minden salakjától.

Egy IGAZGYÖNGY, ami még kagylójában várja, hogy megszabadítsák burkolatától.

Egy LÁMPÁS, ami a sötét, koromfekete éjben világít, hogy hamarosan örök fénnyel ragyoghasson.  

Egy JÖVEVÉNY, aki ellenségek között tartózkodik, de siet, hogy örök, bensőséges közösségben élhessen.

Egy VIRÁG, ami tüskés bokrok között növekszik, de hamarosan kinyitja szirmait ott, ahol Sáron Rózsája virágzik. (Ismeretlen szerző)

**********

Krisztus megismerése azt jelenti, hogy Hozzá hasonlókká is formálódunk; hogy az Ő szent, isteni jellemvonásai belevésődnek szívünkbe. Az igaz szent: egy olyan isteni tájkép, amelyen Krisztus mindegyik ritka, gyönyörű jellemzője élénken kiábrázolódik. Sohase tekintett még senki se Krisztusra úgy a lelki szemeivel, hogy közben ne történtek volna mély változások a szívében. – Thomas Watson

ENGLISH:

…called to be saints:… (Romans 1:7; 1 Cor. 1:2)

Why were the Saints, Saints? It is quite simple.

Because they were “Cheerful” when it was difficult to be Cheerful.

Because they were “Patient” when it was difficult to be Patient.

Because they pushed on when they wanted to stand still.

Because they kept silent when they wanted to talk.

Because they were agreeable when they wanted to be disagreeable. – Selected.

**********

What is a Saint?

A JEWEL in disguise.

A PRINCE in peasant’s garbs.

An immortal LIFE in dying flesh.

An AMBASSADOR of the King Eternal, detained on foreign soil.

A MONARCH at the foot of the throne, waiting for his crown.

A ROYAL SLAVE in prison of clay, preparing for a mansion.

A TRAVELER on a rocky road, bound for the streets of gold.

A WATCHMAN on the midnight hills, to greet the everlasting Day.

A DIAMOND in the rough, being polished to shine as the stars.

A NUGGET of gold in the crucible, to be refined from its dross.

A PEARL in the oyster, to be delivered from the body of flesh.

A LAMP in the dark, dark night, soon to blaze forth with everlasting light.

A STRANGER in the midst of enemies, hurrying on to live in everlasting fellowship.

A FLOWER in the garden of briars, soon to unfold its petals where the Rose of Sharon blooms. – Unknown.

**********

To learn Christ is to be made like Christ, to have the divine characters of his holiness engraven upon our hearts. A true saint is a divine landscape picture where all the rare beauties of Christ are lively portrayed. Never did any man look upon Christ with a spiritual eye, but he went away quite changed. – Thomas Watson

Source/Forrás: An excerpt from Mrs. Charles E. Cowman’s “Streams in the Desert”, Volume Two, 1966, and here. Illustration designed by/Az illusztrációt szerkesztette: Emily. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

Imádkozz! (Pray! – Selected Quotes)

PRAY (2)

„Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” (1 Timóteus 2:8)

Imádkozhatsz bármely felmerülő szükségért – például hosszú életért, mint ahogyan Ezékiás tette; segítségért, mint ahogyan Dániel tette; kegyelemért, mint ahogyan Dávid tette; esőért, mint ahogyan Illés tette; egy fiúgyermekért, mint ahogyan Anna tette; kegyelemért, mint ahogyan Pál tette. Imádkozhatsz bárhol – a mélységben, mint ahogyan Jónás tette; a tengeren, vagy háztetőn, mint ahogyan Péter tette; az ágyadban, mint ahogyan Ezékiás tette; a hegyen, mint ahogyan Jézus tette; a pusztaságban, mint ahogyan Hágár tette; az utcán, mint ahogyan Jairus tette; egy barlangban, mint ahogyan Dávid tette; a kereszten, mint ahogyan a haldokló tolvaj is tette.

Imádkozhatsz bármilyen módon – röviden, mint ahogyan Péter és a vámszedő tette; hosszan, mint ahogyan Mózes a Szent Sátor felszentelésénél, vagy Salamon a templomszentelésnél tette. Imádkozhatsz csendben, csak a gondolataidban, mint ahogyan Nehémiás Dárius előtt tette; vagy hangosan, mint ahogyan a sziro-föníciai asszony tette; zokogva, mint ahogyan Mária Magdolna tette; jaj-szókkal vagy dalokkal, mint ahogyan Dávid is tette.

Imádkozhatsz bármely időben – reggel, mint ahogyan Dávid tette; délben, mint ahogyan Dániel tette; éjfélkor, mint ahogyan Szilás tette; gyermekkorban, mint ahogyan Sámuel tette; fiatalkorban, mint ahogyan Timóteus tette; felnőttkorban, mint ahogyan a százados tette; időskorban, mint ahogyan Simeon tette; betegségben, mint ahogyan Jób tette; avagy a halál szélén, mint ahogyan Jákób és a haldokló Krisztus is tette. – Robert G. Lee

**********

Ó, mily csodákat tud eredményezni az imádság!

‘Ábrahám szolgája imádkozik… Rebeka megjelenik. Jákób tusakodik az isteni Személlyel, imádkozik és erősnek bizonyul… Ézsau hozzáállása csodálatos módon megváltozik, és elfelejti azon bosszúálló szándékát, melyet pedig húsz éven keresztül táplált szívében. Mózes Istenhez kiált… a tenger kettéválik. Mózes imádkozik… Amáleket legyőzik. Józsué imádkozik… Ákánt felfedezik. Anna imádkozik… Sámuel megszületik. Dávid imádkozik… Akhitófel felakasztja magát. Asa imádkozik… győzelmet szereznek. Jósafát Istenhez kiált… Isten elfordítja az ellenségeit. Dániel imádkozik… az álom kijelentetik neki. Dániel imádkozik… az oroszlánok szája be lesz zárva. Dániel imádkozik… a hetven hétről szóló prófécia megjelentetik számára. Ezsdrás imádkozik az Ahava-folyó mellett… Isten megválaszolja imáját. Nehémiás elkezd imádkozni…  a király szíve perceken belül megenyhül irányába. Illés imádkozik… három évnyi szárazság következik. Illés imádkozik… az eső rohamléptekkel megérkezik. Elizeus imádkozik… a Jordán folyó kettéválik. A Gyülekezet buzgón imádkozik… Pétert egy angyal kiszabadítja.’

Az ima fegyvere győzedelmeskedik a gonosz erői felett! Az imádság erőt hoz. Az imádság tüzet hoz. Az imádság esőt hoz. Az imádság életet hoz. Az ima közel hozza Istent! Nincs oly’ erő, ami a diadalmas imádság erejéhez fogható lenne! Merjél hát konkrét kérésekkel Istenhez fordulni; merd megragadni az isteni ígéreteket, és várd hittel, míg a válasz megérkezik. A győzelem a Golgotán keresztül érkezett! (Ismeretlen szerző)

ENGLISH:

“I will therefore that men pray everywhere, lifting up holy hands, without wrath and doubting.” (1 Timothy 2:8)

You can pray for any need—for lengthened life, as Hezekiah did; for help, as Daniel did; for mercy, as David did; for rain, as Elijah did; for a son, as Hannah did; for grace, as Paul did. You can pray, too, anywhere—in the deep, like Jonah; on the sea or housetop, like Peter; on your bed, like Hezekiah; in the mountain, like Jesus; in the wilderness, like Hagar; in the street, like Jairus; in a cave, like David; on the cross, like the dying thief.

You can pray, too, anyhow—short, as Peter and the Publican did; long, like Moses at the consecration of the Tabernacle, or Solomon at the dedication of the temple. You can pray in your secret thoughts, as Nehemiah did before Darius; or aloud, as did the Syro-Phoenician woman; in tears, as Magdalene did; in groans or songs, as David did.

You can pray any time—in the morning, as David did; at noon, as Daniel did; at midnight, as Silas did; in childhood, as Samuel did; in youth, as Timothy did; in manhood, as the centurion did; in age, as Simeon did; in sickness, as Job did; or in death, as did Jacob and the dying Christ. – Robert G. Lee

**********

Oh, the wonders of prayer!

‘Abraham’s servant prays… Rebekah appears. Jacob wrestles and prays and prevails with Christ… Esau’s mind is wonderfully turned from the revengeful purpose he has harbored for twenty years. Moses cries to God… the sea divides. Moses prays… Amalek is discomfited. Joshua prays… Achan is discovered. Hannah prays… Samuel is born. David prays… Ahithophel hangs himself. Asa prays… a victory is gained. Jehoshaphat cries to God… God turns away his foes. Isaiah prays… the dream is revealed. Daniel prays… the lions are muzzled. Daniel prays… the seventy weeks are revealed. Ezra prays at Ahava…God answers. Nehemiah starts a prayer… the King’s heart is softened in a minute. Elijah prays… a drought of three years succeeds. Elijah prays… rain descends apace. Elisha prays… Jordan is divided. The church prays ardently… Peter is delivered by an angel.’

The weapon of prayer against the forces of evil prevails. It brings power. It brings fire. It brings rain. It brings life. It brings God! There is no power like that of prevailing prayer. Dare to be definite with God; dare to lay hold of the promises and to wait in faith until the answer comes. Victory is through Calvary! – Author Unknown.

Source/Forrás: Excerpts from Mrs. Charles E. Cowman’s “Traveling Towards Sunrise”, 1954, and “Streams in the Desert”, Volume Two, 1966. Illustration designed by/Az illusztrációt szerkesztette: Emily. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

 

Sátrak és hajlékok… (The Tent and the Building – Selected Quotes)

shack1

„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben…” (2 Korinthus 5:1-9)

Jelenleg még sátorban élünk – a „földi sátorházunkban”. És e hajlék nemegyszer igencsak roskatag. Vannak olyan sátrak, amiken keresztül becsorog az eső, és a nagy viharokban baljóslatúan rázkódnak. Egyes sátrak kezdettől fogva törékenyek, és már felállításukkor félig tönkrement állapotban vannak; még enyhe szellők ellen sem tudnak védelmet nyújtani. Ám még a legerősebb sátrak is egy idő után viharvertté és viseltessé válnak, és hosszú távon „romhalmazzá lesznek”! És mi lesz aztán?

…Le fogjuk cserélni törékeny lakóhelyünket az erős, biztos alapokkal bíró házra! „Ha ez a mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben.” Amikor a testünkből leöltöztetünk, úgy fogjuk találni, hogy már fel is öltöztettünk azon hajlékunkba, amely a mennyből való. E dicsőséges átalakulásról csak a „világosságban járó szentek” tudnak hitvallást tenni. És amikor majd felébredünk és felfedezzük, hogy a csikorgó és el-elszakadó sátorköteleket magunk mögött hagytuk; hogy vége lett minden beázásnak; hogy többé már nem vagyunk kitéve a metsző, hideg szeleknek; és hogy elmúlt a fájdalom, a betegség és a halál – ó, mindezt egy felfoghatatlanul nagy, ujjongó örömmel járó, isteni csodaként fogjuk átélni!

Igen, mert ekkor „a testünktől távol lévén”, mi már „közel leszünk az Úrhoz.” – J. H. Jowett

**********

Néhány nappal a halála előtt Dr. F. B. Meyer a következő szavakat írta egyik közeli barátjának: „Éppen most hallottam, nagy megdöbbenésemre, hogy már csak pár napom van hátra. Az is lehet, hogy mire megkapod ezt a levelet, én már be is léptem a mennyei palotába. Ne fáradj azzal, hogy írjál: Reggel majd találkozunk.”

**********

Felismerve, hogy hamarosan elhagyja e földi világot, Moody egy nap ezt mondta az egyik barátjának: „Nemsokára azt fogod olvasni az újságokban, hogy a northfield-i D. L. Moody halott. Egy szavukat se hidd! Abban a pillanatban ugyanis sokkal élőbb leszek, mint amilyen most vagyok. Mindössze csak annyi történt, hogy magasabbra mentem – ebből a régi, agyagból készült bérleményemből egy olyan hajlékba, ami örökkévaló; egy olyan testbe, amit a bűn már nem érinthet, és be nem mocskolhat; egy olyan testbe, ami úgy formáltatott, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez. E jelenlegi testembe 1837-ben születtem bele; a Szent Szellemtől pedig 1856-ban születtem újjá. Az, ami a testtől született, meghalhat – de az, ami a Szellemtől született, örökké élni fog!”

ENGLISH:

“For we know that if our earthly house of this tabernacle were dissolved, we have a building of God, an house not made with hands, eternal in the heavens.” (2 Corinthians 5:1-9)

At present we live in a tent—“the earthly house of this tabernacle.” And often the tent is very rickety. There are tents through which the rain enters, and it trembles ominously in the great storm. Some tents are frail from the very beginning, half-rotten when they are put up, and they have no defence even against the breeze. But even the strongest tent becomes weather-worn and threadbare, and in the long run it “falls in a heap!” And what then?

We shall exchange the frail tent for the solid house! “If the earthly house of this tabernacle be dissolved, we have a building of God, a house not made with hands, eternal in the heavens.” When we are unclothed we shall find ourselves clothed with our house which is from heaven. The glory of this transition can only be confessed by “the saints in light.” To awake, and discover that the creaking, breaking cords are left behind, that all the leakages are over, that we are no longer exposed to the cutting wind, that pain is passed, and sickness, and death—this must be a wonder of inconceivable ecstasy!

And “absent from the body” we shall be “present with the Lord.” – J. H. Jowett

**********

A few days before his death, Dr. F. B. Meyer wrote a very dear friend these words: “I have just heard, to my great surprise, that I have but a few days to live. It may be that before this reaches you, I shall have entered the palace. Don’t trouble to write. We shall meet in the morning.”

**********

Realizing that he would soon be gone from this world one day, Moody said to a friend, “Someday you will read in the papers that D. L. Moody of Northfield is dead. Don’t you believe a word of it. At that moment I shall be more alive than I am now. I shall have gone higher, that is all—out of this old clay tenement into a house that is immortal, a body that sin cannot touch, that sin cannot taint, a body fashioned into His glorious body. I was born in the flesh in 1837; I was born of the Spirit in 1856. That which is born of the flesh may die; that which is born of the Spirit will live forever.”

Source/Forrás: An excerpt from Dr. Jowett’s “My Daily Meditation for the Circling Year”, 1914, and an excerpt from Mrs. Charles E. Cowman’s “Words of Comfort and Cheer”, 1944, and here. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

Szabadíts meg, Uram, a csapdákból! (Snares and God’s Rescue – A Puritan Prayer)

— Puritán imádság (A Puritan Prayer)

christ_lamb2.2

Uram, Szabadítóm,
sok ezernyi csapda rejtőzik körülöttem és szívemben.
Védj meg engem, Istenem!
Mikor megragad a restség és lustaság,
adj nekem látást a mennyről, mely motiváljon!
Mikor a bűnösök csábítgatnak,
add, hogy útjaiktól elundorodjam.
Mikor érzéki kívánságok kísértenek,
emlékeztess engem Vőlegényem tisztaságára,
és azon nagyobb örömökre, amik még reám várnak.
Mikor a földi javakból még többre sóvárgok,
segíts, hogy Feléd és mások irányába lehessek gazdag.
Mikor a világ üres dolgai kelepcébe csalnak,
találj meg, nyúlj felém, szabadíts és emelj ki a csapdából, Uram!

Add, hogy emlékezzem lelki szabadulásom méltó voltára,
és hogy sohase merüljek bele úgy e földi időbe,
hogy hanyaggá váljak megjelenni Előtted,
vagy, hogy már ne leljem örömöm az ősi hit-történetekben,
vagy, hogy hasznos parancsolataid netán elmellőzzem!
Add, hogy ne csak éljek, hanem növekedjem is Feléd, Uram.

Kérlek, a helyes gondolkodásra formáld értelmemet,
hogy a kegyelem általi növekedést jól megérthessem,
és fejlődésemet sose testi erőfeszítések alapján mérjem.
Add, hogy az irántad való szeretetem megnövelésén igyekezzek,
hogy gyorsan bele tudjak törődni akaratodba,
hogy embertársaimmal messzemenően jóindulatú legyek,
hogy türelem és szívbeli bátorság jellemezzen,
s hogy mindig tetszésed elnyerésére törekedjek, akár nyilvánosan, akár magányomban.

Kérlek, hogy Krisztus jellemvonásait fesd az én szívembe,
hadd legyen minden tus- és ecsetvonás gyönyörűségedre,
mert a Te kezed alkotása vagyok,
Krisztusban újjáteremtettél,
leveled bensőmbe írtad Szent Lelked tollával,
szívem megművelt talaja készen áll már, Uram, mind a plántálásra, mind az aratásra.

ENGLISH:

Lord Rescuer,
ten thousand snares are mine without and within.
Protect me.
When sloth and laziness seize me,
give me motivating views of heaven.
When sinners entice me,
give me distaste of their ways.
When sexual pleasures tempt me,
remind me of the purity of my Bridegroom
and the greater pleasures that await me.
When I crave more worldly possessions,
help me to be rich toward You and toward others.
When the empty objects of the world ensnare me,
find me, reach me, untangle me, lift me.

May I remember the dignity of my spiritual release,
never be so engrossed with time
that I neglect to appear in the presence of my Lord
or fail to delight in the ancient stories
or to know your profitable commandments.
May I not only live, but grow towards You.

Form my mind to right thinking,
that I may understand growth by grace
and never measure my advances by the efforts of my natural being.
May I seek after an increase of love for You,
after a quick resignation to Your will,
after extensive benevolence to my fellow creatures,
after patience and courage of soul,
after a concern that I may please You whether in public or private.

Draw on my soul the features of Christ,
in every stroke and trace take delight,
for I am Your workmanship,
recreated in Christ,
Your letter written with the Spirit’s pen,
Your tilled soil ready for planting and harvest.

Source/Forrás: An excerpt from “The Valley of Vision”, p. 60. HT to: The Valley of Vision (FB page). Translated by/Fordította: wordwatcherdawn