Isten Lelke leszállt… (The Spirit Came Down – Selected Quotes)

Pentecost-dove1

Életre kelhetnek-e ezek a megszáradt csontok? (Ezékiel 37:3)

Az emberek természetük szerint olyanok, mint ezek a száraz csontok, melyek a völgyben, annak felszínén elterülve fekszenek. Egész szellemi csontvázuk kificamodott; a szellemi élet nedve és veleje kiszáradt belőlük. Az emberi természet nemcsak halott, hanem – mint a régóta a napon szikkadó, kifehéredő csontok – már az isteni élet minden fellelhető nyomát is elveszítette. Akarata és ereje is elhagyta már; a szellemi halál zavartalanul uralkodik. Ám mégis: ezek a száraz csontok életre kelhetnek! Az Ige prédikálásának hatására még a leggonoszabb bűnös is jó útra téríthető; a legmakacsabb akaratú ember is megszelídíthető; a legszentségtelenebb élet is megszentelhető. Amikor a szent „lehelet” rájuk száll a négy égtáj felől; amikor az isteni Lélek leszáll, hogy méltassa és igazolja az Igét – akkor a bűnösök tömegei, mint annak idején, Pünkösd szent napján, lábaikra állnak, „felette igen nagy” seregként, hogy dicsérjék az Urat, az ő Istenüket! — C.H. Spurgeon

*********

De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. (2Korinthus 3:16)

Azon személy számára vétetik el a lepel, aki a Szent Lélek áldott munkálkodása révén élő kapcsolatba került Jézus Krisztussal. Mindazonáltal az isteni Lélek munkája nem ér véget azzal, hogy ez a lepel elvétetik. Azért veszi el Isten ezt a leplet, hogy a változás elkezdődhessen. – John Flavel

*********

…Isten lejött hozzánk a Szent Lélek személyében Pünkösd napján, először a házat töltve be, aztán a szenteket. Az Úr így ruházta fel őket képességgel arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla; az Ő igazságát hirdessék; és minden ellenségüket legyőzzék. S ez a Szent Lélek még most is jelen van az Egyházban – de Krisztus Testének még sokkal több erőre és kegyelemre van szüksége ugyanezen Lélektől, és ezért kell még mindig fennhangon kérnünk az Urat: „Ó, bárcsak leszállnál!”

S az Úr most is lejön – és találkozik velünk, az Ő népével imakamráinkban; érezhető megnyilvánulásait adja szent jelenlétének; megérezteti velünk hatalmas erejét; és elhalmoz minket szeretete ékes bizonyítékaival. Leszáll a szent helyre, és lábai helyét dicsőségessé teszi. Ekkor lesz az Ő Igéje erőteljes; az Isten imádata kellemes; és a szentek közössége gyönyörűséges. Isten Lelke beleszáll a szívbe; betölti azt örömmel és békességgel; az Ő királyi rezidenciájává teszi; és Isten otthonává alakítja. Az Úr Lelke leszáll, hogy az emberek Istenhez fordulhassanak – hiszen az Ő jelenléte és ereje kiárasztása nélkül nincsenek megtérések. Az Úr Lelke leszáll, hogy helyreigazítsa a kóborlókat – és a visszacsúszott hívők Istenhez való visszatérése is az Ő szent jelenlétének a bizonyítéka, és az Ő erejének hatalmas teljesítménye. Azért jön le, hogy megáldja népét; békét és jóllétet adjon nekik; és sikeressé tegye munkálkodásaikat és harcaikat.

Ó, mily nagy változást tudna hozni az Úr ily módon történő eljövetele! Mennyire felrázná és felpezsdítené az eltompult és alvó szenteket! Mennyire felélénkítené, és új erővel töltené be a meglankadt és elcsüggedt hívőket! Zsúfolásig megtöltené imaházainkat! Élettel, zamattal és erővel töltené be gyülekezeti életünket! Mily sok bűnöst a Megváltóhoz hívna; a keresőket arra invitálná, hogy döntést hozzanak az Úr mellett; és hívőket vonzana be az Isten Egyházába.

…Drága, kegyelmes Istenem, azért esedezem, hogy gyere, szállj le ránk; hamar szállj le ránk; most szállj le ránk – hadd teljünk meg a Te Szent Lelkeddel; hadd tudjál minket használni a Te szolgálatodra! Kérünk, hogy koronázz meg minket jóindulatoddal; és add, hogy szeretett Fiadhoz hasonlóvá tudjunk válni – a természetünkben, kedélyünkben, foglalatosságainkban és viselkedésünkben is! — James Smith

ENGLISH:

Can these dry bones live? (Ezekiel 37:3)

Men, by nature, are just like these dry bones exposed in the open valley. The whole spiritual frame is dislocated; the sap and marrow of spiritual life has been dried out of manhood. Human nature is not only dead, but, like the bleaching bones which have long whitened in the sun, it has lost all trace of the divine life. Will and power have both departed. Spiritual death reigns undisturbed. Yet the dry bones can live. Under the preaching of the Word the vilest sinners can be reclaimed, the most stubborn wills can be subdued, the most unholy lives can be sanctified. When the holy “breath” comes from the four winds, when the divine Spirit descends to honour the Word, then multitudes of sinners, as on the hallowed day of Pentecost, stand up upon their feet, an exceedingly great army, to praise the Lord their God.—C.H. Spurgeon

*********

Nevertheless when one turns to the Lord, the veil is taken away. (2Corinthians 3:16)

The one for whom the veil’s removed is the one who has been brought into relationship with Jesus Christ by the operation of the Holy Spirit. However, the Spirit’s work does not end with merely removing the veil. The veil’s removed so that the change will begin. – John Flavel

*********

…God came down in the person of the Spirit, on the day of Pentecost, first filling the house, and then the persons of the saints. Thus qualifying his people to testify for him, publish his truth, and conquer their every foe. That Spirit is still in the church — but more of the power and grace of that Spirit is needed by the church, and therefore we should still cry, “O that you would come down!”

God comes down now — and meets his people in their prayer-closets, giving them sensible manifestations of his presence, impressions of his power, and proofs of his love. He comes down into the sanctuary, and makes the place of his feet glorious. Then his word is powerful, devotion is sweet, and the communion of saints is delightful. He comes down into the heart, fills it with joy and peace, makes it his royal residence, and constitutes it the home of God. He comes down to convert souls, and without his presence, and the direct putting forth of his power, there will be no conversions. He comes down to restore the wanderers — and the coming back of every backslider, is a proof of the presence, and an achievement of the power of God. He comes down to bless his people, giving them peace, prosperity, and success in their work and warfare.

O what a change the coming down of the Lord would effect! How it would rouse up and invigorate dull and sleepy saints. How it would quicken and fill with energy — drooping and discouraged believers. How it would crowd our houses of prayer. How it would fill the ordinances with life, savor, and power. How it would bring sinners to the Savior, seekers to decision, and believers into the church of God.

…Good and gracious God, I beseech you come down, come down soon, come down at once; and let us be filled with your Spirit, be used in your service, be crowned with your loving-kindness, and be made to resemble your beloved Son — in our tempers, dispositions, employments, and behavior! — James Smith

Source/Forrás:

http://www.gracegems.org/8/can_these_dry_bones_live.htm;

https://evanlaar2016.wordpress.com/2016/05/13/spirit-gives-life/;

http://www.gracegems.org/Smith1/you_came_down.htm.

Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

A dicsőséges evangélium! (Glorious Gospel – Selected Quotes)

glorious gospel0

Ám annak ellenére, hogy tombolt a rosszakarattal teli üldöztetés, az evangélium tündöklő fényességgel ragyogott; és oly erősen, mint egy bevehetetlen szikla, sikeresen ellenállt az ellenség heves támadásainak. – John Foxe (1516–1587)

*********

Íme az Ember! (János 19:5)

„Nézd: az Ember!” – hangzott Pilátus gúnyolódása. A különböző korok azonban azóta is ezt teszik: Őreá tekintenek, és e látvány csak egyre dicsőségesebbé válik. Ahogy Krisztusra néznek, azt látják, hogy a töviskorona ragyogó aranykoronává változik, és félrevetett köntös úgy kezd el csillogni, mint azon öltözék, amit a megdicsőülés estéjén hordott. Lángokban szenvedő mártírok tudtak mosolyra fakadni, e látványnak örülve. Bűnösök fordultak egy új élet felé, ennek köszönhetően. Kisgyermekek tekintettek Őreá, és a mennyei otthon elmosódó emlékei újra felidéződtek bennük. Krisztus szent látványa felé vágyakozik az emberek szíve azóta is, szüntelenül. – Robert E. Speer (1867–1947)

*********

„A boldog Isten dicsőségének evangéliuma szerint, mely reám bízatott.” (1Tim. 1:11)

Korunk legnagyobb újdonsága: az evangélium. Olyan régi, hogy már új!

Az „evangélium” szó jelentése az, hogy „jó hír”. …Igen, dicsőséges jó hír ez a fiataloknak, mert Krisztus által nemesebbé tehetik jövőbeli éveiket, és egész életük során Isten angyalai lesznek a segítőik, és a mennyei seregek a szövetségeseik. Dicsőséges jó hír ez a középkorúaknak is, mert Krisztus által a kuszaságaik kibogozódnak számukra; bátorságuk új erőre kap; és minden akadály és gát felett mindörökre biztossá tett győzelem adatik számukra. Dicsőséges jó hír ez az idősebbeknek is, mert együttérzéssel fordul feléjük azon drága Személy, akiről János apostol így írt: „Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó”; és az Úr örökkévaló karja védelmezi őket. Dicsőséges jó hír ez a haldoklóknak is, mert már készenlétben állnak a szolgáló angyalok, hogy hazakísérjék őket; már nyílnak a kapuk, hogy befogadják őket; már árad reájuk az örök dicsőség, hogy körülölelje őket; és a szerető Isten köszönti és vonja keblére őket!

Nagyon is helyénvaló tehát, hogy igehirdetésemben a dicsőséges evangéliumról szólok. Olyan meghívás ez, ami a legragyogóbb Személytől származik, aki valaha is csak járt ezen a földön…

Ó, mennyire örülök, hogy a keresztény költők a tollaikkal mind azon fáradoztak, hogy az evangélium eme Páratlan Személyét magasztalják. Isaac Watts, hogyan érzel az Úrral kapcsolatban? És ő ezt írja: „Nem szégyellem az Urat magaménak vallani”. Newton, te mit gondolsz erről az evangéliumról? És ő ezt írja: „Lenyűgöző kegyelem, mily édes a hangja!” Cowper, te hogyan vélekedsz az Úrról? És már jön is válasz: „Van egy Forrás, vérrel teljes…” Charles Wesley, te mit gondolsz az Úrról? S ő válaszol: „Jézus, lelkem szent Szerelmese”. Horatius Bonar, te mit mondasz? És ő így válaszol: „Bűneimet mind Jézusra helyezem”. Ray Palmer, te hogyan látod Őt? És ő ezt írja: „A hitem felnéz Reád”. Fanny Crosby, te hogyan vélekedsz? És ő ezt írja: „Áldott bizonyosság: Jézus az enyém”. De most még magasabb szintű bizonyságokhoz fordulok: Salamon, mi a te véleményed? S a válasz: „A Völgyek Lilioma”. Ezékiel, te mit mondasz Róla? S a válasz: „Hírneves Ültetvény”. Dávid, te miként vélekedsz Felőle? S a válasza: „Pásztorom”. János apostol, te mit gondolsz Róla? S a válasza: „Fényes Hajnalcsillag”. Pál, és te hogyan látod Őt? És már jön is a válasz: „Krisztus a minden mindenekben”. Ó, ti drága vérrel megvásárolt, halhatatlan lelkek – ti is ilyen jól vélekedtek-e az Úrról? …Igen, Pálnak teljesen igaza volt, amikor a Krisztusról szóló jó hírt így nevezte: „a dicsőséges evangélium”! – Thomas De Witt Talmage (1832–1902)

ENGLISH:

But, though persecuting malice raged, yet the Gospel shone with resplendent brightness; and, firm as an impregnable rock, withstood the attacks of its boisterous enemies with success. – John Foxe

*********

Behold the man! (John 19:5)

“Behold the man!” was Pilate’s jeer. That is what all the ages have been doing since, and the vision has grown more and more glorious. As they have looked, the crown of thorns has become a crown of golden radiance, and the cast-off robe has glistened like the garments He wore on the night of the transfiguration. Martyrs have smiled in the flames at that vision. Sinners have turned at it to a new life. Little children have seen it, and have had awakened by it dim recollections of their heaven-home. Toward it the souls of men yearn ever. – Robert E. Speer

*********

“According to the glorious gospel of the blessed God, which was committed to my trust.” — 1Tim. 1:11

The greatest novelty of our time is the Gospel. It is so old that it is new.

The meaning of the word ”Gospel” is “good news”. …Glorious good news for the young as through Christ they may have their coming years ennobled, and for a life-time all the angels of God their coadjutors and all the armies of heaven their allies! Glorious good news for the middle-aged as through Christ they may have their perplexities disentangled, and their courage rallied, and their victory over all obstacles and hindrances made forever sure! Glorious good news for the aged as they may have the sympathy of Him of whom St. John wrote: “His head and his hairs were white like wool, as white as snow,” and the defence of the everlasting arms! Glorious good news for the dying as they may have ministering spirits to escort them, and opening gates to receive them, and a sweep of eternal glories to encircle them, and the welcome of a loving God to embosom them!

Oh, my text is right when it speaks of the glorious Gospel. It is an invitation from the most radiant Being that ever trod the earth…

Glad am I that all the Christian poets have exerted their pen in extolling the matchless One of this Gospel. Isaac Watts, how do you feel concerning Him? And he writes, “I am not ashamed to own my Lord.” Newton, what do you think of this Gospel? And he writes, “Amazing grace, how sweet the sound!” Cowper, what do you think of Him? And the answer comes, “There is a fountain filled with blood.” Charles Wesley, what do you think of Him? And he answers, “Jesus, lover of my soul.” Horatius Bonar, what do you think of Him? And he responds, “I lay my sins on Jesus.” Ray Palmer, what do you think of Him? And he writes, “My faith looks up to Thee.” Fannie Crosby, what do you think of Him? And she writes, “Blessed assurance, Jesus is mine.” But I take higher testimony: Solomon, what do you think of Him? And the answer is, “Lily of the valley.” Ezekiel, what do you think of Him? And the answer is, “Plant of renown.” David, what do you think of Him? And the answer is, “My Shepherd.” St. John, what do you think of Him? And the answer is, “Bright and morning star.” St. Paul, what do you think of Him? And the answer comes, “Christ is all in all.” Do you think as well of Him, O man, O woman of the blood-bought immortal spirit? Yes, Paul was right when he styled it “The Glorious Gospel.” – Thomas De Witt Talmage

Source/Forrás: An excerpt from “Thoughts for the Quiet Hour”, Edited by D. L. Moody, 1900; an excerpt from Thomas De Witt Talmage’s sermon „The Glorious Gospel”; and here. Source of illustration: here.  Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Menedék (Refuge – A Puritan Prayer)

refuge0

Ó, Uram,
hatalmad végtelen, és bölcsességed tévedhetetlen,
kérlek, állj közém és minden viszály közé, hogy semmilyen gonosz ne tudjon igazán kárt okozni nekem,
és hogy a szívemet, vagy a kívülállók felé való tanúságtételemet, semmilyen bűn ne ronthassa meg.

Hadd lakozzam a Te árnyékodban,
ahol biztos, áthatolhatatlan védelmet találok
minden nyíltól,
a dögvésztől,
a rosszakarattól és bántó szándékoktól,
a rideg beszédek okozta sebektől,
a rossz társaság csapdáitól,
a fiatalság veszedelmeitől,
a felnőttkor kísértéseitől,
az időskor búslakodásaitól,
és a halálfélelemtől.

Legnagyobb ellenségem: a saját szívem. Kérlek, oltalmazz meg saját magamtól!
Add, hogy a Te utadat kövessem, és ne bármely, saját balgatag utat;
Ne engedd, hogy olyanon munkálkodjak, amit Te nem áldasz meg,
vagy, hogy olyan szórakozásokba merüljek, amik bűnre visznek,
vagy, hogy mások felé csak magamutogatásból szolgáljak.
Add, hogy megállhassak majd előtted röstelkedés, vagy szégyenkezés nélkül.

Támogass, ó, Uram! Emelj fel Szent Lelked által,
és add, hogy ne véljem elegendőnek pusztán csak azt, hogy megőrzöl az eleséstől,
hanem segíts, hogy folyamatosan tudjak előrehaladni,
és mindig bővelkedjek olyan munkákban, amiket Te adsz nekem.
Erősíts meg, Szent Lelked által, keresztény létem mindegyik céljára.

Csakis azáltal, hogy Neked adom teljes valómat – tarthatom meg önmagamat.
Mindenemet odaadom hát –
újfent átadom Krisztusnak a nevemet,
a testemet, lelkemet, tálentumaimat, jellememet,
a sikereimet, házastársamat, gyermekeimet, barátaimat, hivatásomat,
a jelenemet, jövőmet, és végemet.
Vedd, Uram, mindezeket, mert a Tieid, és én a Tiéd vagyok,
most és mindörökké! Ámen.

ENGLISH:
 
O Lord,
Whose power is infinite and wisdom is inerrant,
Stand between me and all strife, that no evil truly harm me,
no sin corrupt my inner heart or outer witness.
 
Let me dwell under Your shadow,
where is safe impenetrable protection from
the arrow
the pestilence
the malice of ill-will,
the hurt of unkind talk,
the snares of bad company,
that perils of youth,
the temptations of middle life,
the mournings of old age,
the fear of death.
 
My greatest foe is my own heart. Protect me from myself.
May I follow the way and not any foolish path of my own;
Permit me not to labor at work which You will not bless,
or entertainments that entice to sin,
or service to others meant only for show.
May I be able to stand before You without disgrace or shame.
 
Uphold me, O Lord. Lift me by Your Spirit,
and may I not think it enough to be preserved from falling,
but may I always go forward,
always abounding in the work You give me to do.
Strengthen me by Your Spirit for every purpose of my Christian life.
 
It is only in giving myself to You that I may keep myself.
All I give —
my name anew to Christ,
my body, soul, talents, character,
my success, spouse, offspring, friends, occupation,
my present, my future, my end.
Take them, they are thine, and I am thine,
now and forever.

Source/Forrás: An excerpt from “The Valley of Vision”, p. 132., source here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

Az Isten ajándéka! (The Gift of God! by Susannah Spurgeon)

woman-at-the-well1

Jézus így válaszolt: “Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” (János 4:10)

sussanahspurgeonÓ, Te sajgó lábú, elcsigázott, megfáradt Férfiú, aki ily módon ülsz ott annál a kútnál, s egy szegény, bűnös asszonytól kérsz inni egy kis vizet – Te vagy az én Uram és Megváltóm; Benned hiszek, Téged szeretlek és imádlak!
Már közel kétezer év eltelt azóta, hogy eme édes szavakat kimondtad, melyek most vigasztalják szívemet – mégis mily nagy erővel, vigasszal és áldással érintenek meg igéid itt, a jelenben!
„Ha tudnád.” Uram, Te elmondtad nekem, ki is vagy; kegyelmedben kijelentetted magad számomra. Tudom, hogy Te vagy „Istennek azon áldott ajándéka”, aki egyedül képes arra, hogy megmentse és megelégítse lelkemet. A mennyei szeretet óriási mélysége és szélessége jelent meg Benned. Uram, nemcsak az én szükségemre mutattál rá – hanem arra is, hogy kegyelmed és erőd bőségesen be tudja azt tölteni.
Én csak egy, ürességtől tátongó bűnös lélek vagyok – Te pedig egy, a teljességet birtokló Krisztus!
„Te kérted volna!” Ó, Istennek Áldottja, igen, ezt is megtanítottad nekem, és képessé tettél arra, hogy így tegyek. A szívem azon szüntelen kiáltása, hogy „Uram, add nekem ezt az élő vizet!” – jól ismert figyelő füleid számára. Te magad vagy az, akire vágyom; Uram, „utánad szomjazik a lelkem”! Az ajándékaid, a kegyelmed, vagy akár még a Te dicsőséged sem tudja betölteni egy olyan lélek szíve vágyát, melyben kimunkáltad, hogy csak utánad vágyakozzon. Te, a minden más egyéb, értékes ajándék Adományozója – Te magad vagy a legkiválóbb, a „kimondhatatlan” ajándék. Uram, kérlek, öntsd a Te élő szereteted bőséges folyamát az én üres, szomjazó szívembe! Add nekem önmagad – vagy meghalok!
S mivel kértelek erre, hiszem, hogy meg is adod, mert Te magad mondtad: „Ő adott volna”, és én halkan elsuttogom magamnak az áldott szavakat, „Aki szeretett engem, és önmagát adta értem”. Szívem megtelik a bűnbocsánat kiváltotta szent, túláradó örömmel, és az Istennel való békesség betölti és megelégíti lelkemet.
Így, én áldott Uram – a lelkem, mint egy fáradt kis madárka, összecsukja szárnyait az isteni vigasz eme édes kútfőjénél; belemászik ebbe az áldott „Kőszikla-Hasadékba” – és ott megpihen! – Susannah Spurgeon (1832–1903)

ENGLISH:

“If you knew the gift of God and who it is that asks you for a drink, you would have asked him and he would have given you living water.” John 4:10

O weary Man, footsore and sorrowful, sitting thus on the well, asking a drink of water at the hands of a poor sinful woman — You are my Lord and my Redeemer; I believe in You, I love You, I worship You!
Nearly two thousand years have passed since You spoke the sweet words which are now comforting my heart, yet with what power, and solace, and blessing — do they come to me at this moment!
“If you knew.” Lord, You have told me who You are, You have in mercy revealed Yourself to me. I know You to be that blessed “gift of God” who alone can save and satisfy my soul. The depth and compass of Heavenly love are manifested in You, and You have shown me, not my need only — but the sufficiency of Your grace and power to meet it.
I am an empty sinner — You are a full Christ!
“You would have asked!” This, too, O blessed One, You have taught me and enabled me to do; and my heart’s constant cry, “Lord, give me this living water!” is familiar to Your listening ears! It is You Yourself whom I want; Lord, “my soul thirsts after You!” Not Your gifts, nor Your grace, nor even Your glory — could satisfy the desire of a soul which You have made to long for Yourself. You, the Giver of all other precious things — are Yourself the choicest, the “unspeakable” gift! Lord, into the thirst of my empty heart — pour the full stream of Your living love! Give me Yourself — or I die!
And, having asked, I believe that You give, for Your own lips have said it, “He would have given” and I whisper softly to myself, the blessed words, “Who loved ME, and gave Himself for ME,” realizing the sacred, overflowing joy of pardoned sin, and peace with God, filling and satisfying my soul.
So, dear Lord, my spirit, like a weary bird, folds her wings beside this sweet well-spring of comfort, creeps into this blessed “Cleft of the Rock,” and is at rest!

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/D/free_grace_and_dying_love.htm. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn. Source of illustration: here.

Az örökké élő Úr! (The Ever-Living Lord! – Quotes by J.H. Jowett)

jesus_feet0Ámde Krisztus feltámadott!

1 Korinthus 15:12-26

„Ha pedig Krisztus fel nem támadott…” Ez a legszörnyűbb „ha”, amely csak bekerülhet az emberi értelembe. S ha el tudja érni, hogy ott szállásra találjon, és foglalkozzanak vele, akkor a hatása az lesz, hogy a lélek legszebb reményei mind úgy elszáradnak, mint azon zsenge hajtások, amiket a csípős fagy  megdermeszt. Nézd csak, hogyan száradnak el…

„Hiábavaló a ti hitetek…” Ekkor a hitünknek nem lenne több ereje és tartóssága, mint Jónás bokrának. Sőt mi több, soha nem is lenne igazán élő és hathatós. Csupán szánalomra méltó téveszme lenne – gyönyörű, de oly’ üres, mint egy buborék, ami aztán szét is pukkad az arimátiai József sírjánál, ahová az Urat temették.

„Még bűneitekben vagytok….” A megbocsátás reményére és az Istennel való megbékélésre is végzetes csapás zúdulna, és nem maradna más, csak „az ítéletnek valami félelmes várása”. A végzet mindvégig ott rejtőzködne a hazugságok kidíszített színfala mögött, és egészen a keserű végig üldözne bennünket.

„Minden embernél nyomorultabbak vagyunk…” Az öröm lehullana és meghalna, mint egy halálosan megsebzett pacsirta. A dal tovatűnne szívünkből. Szent hellyé pedig egy sír válna…

“Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül!” Igen, hadd fejezzem be ezzel az igével! Ez hozza el a lelkembe a reggelt és a dallamokat, és olyan szent örömöt ad, melynek vége sohasem szakad!

**********

Az örökké élő Úr!

Jelenések 1:9-18

Hadd elmélkedjem ezen egyszerű szavakon, és hadd nézzek bele, hosszan és elcsendesedve, mérhetetlenül mély egyszerűségük csodálatos mélységébe. Egy idős vidéki bácsi mondogatta nekem, hogy megerősítené a szememet, ha jó hosszan mély kutakba néznék. És minden bizonnyal megerősíti a szívem szemét, ha ilyen kutakba tekintek bele jó alaposan.

„Én vagyok az Élő.” Milyen csodálatos átalakulás ment végbe Dr. Dale életében annak hatására, hogy egy nap, a dolgozószobájában ülve megvilágosodott számára – úgy, mint még soha azelőtt –, hogy Jézus Krisztus él! „Krisztus él!” – ismételgette újra és újra, míg e hangos szavak harsona-zenéje szíve minden zugát betöltötte. „Krisztus él!”

„Pedig halott voltam.” Igen, az Úr végighaladt a halál sötét helyén. Lábnyomok maradtak ott hátra, és ezek magának a Győztes Úrnak a lábnyomai, végig az út mentén. „Krisztus nem vezet engem sötétebb helyiségbe, mint amelyen Ő már keresztülhaladt.”

„És íme, élek örökkön-örökké!” „Jézus legyőzte a halált, és annak minden erejét.” A halál soha többé nem fog már múlékony trónján hencegni. Ereje megtört; „fullánkja” elveszítette a mérgét; a látszólag mindenevő szájából tovatűnt minden dicsekvés! „Ó, sír, hol van a te győzelmed?”

És itt van számomra az Örömhír: „Mert Én élek, ti is élni fogtok!”

ENGLISH:

If Christ Were Dead!

1 Corinthians 15:12—26.

“If Christ be not risen!” That is the most appalling “if” which can be flung into the human mind. If it obtains lodging and entertainment, all the fairest hopes of the soul wither away like tender buds which have been nipped by sharp frost! See how they fade!

“Your faith is vain.” It has no more strength and permanency than Jonah’s gourd. Nay, it has really never been a living thing! It has been a pathetic delusion, beautiful, but empty as a bubble, and collapsing at Joseph’s tomb.

“Ye are yet in your sins.” The hope of forgiveness and reconciliation is stricken, and there is nothing left but “a certain fearful looking-for of judgment.” Nemesis has only been hiding behind a screen of decorated falsehoods, and she will pursue us to the bitter end.

“We are of all men the most miserable.” Joy would fall and die like a fatally wounded lark. The song would cease from our souls. The holy place would become a tomb.

“But now is Christ risen from the dead!” Yes, let me finish on that word. That gives me morning, and melody, and holy merriment that knows no end.

**********

The Ever-Living Lord

Revelation 1:9—18

Let me take the simple words, and quietly gaze into the wonderful depths of their fathomless simplicity. An old villager used to tell me it would strengthen my eyes if I looked long into deep wells. And it will assuredly strengthen the eyes of my soul to gaze into wells like these.

“I am He that liveth.” What a marvellous transformation it worked upon Dr. Dale, when one day, in his study, it flashed upon him, as never before, that Jesus Christ is alive! “Christ is alive!” he repeated again and again, until the clarion music filled all the rooms in his soul. “Christ is alive!”

“And was dead.” Yes, the Lord has gone right through that dark place. There are footprints, and they are the footprints of the Conqueror, all along the road. “Christ leads me through no darker room than He went through before.”

“And, behold, I am alive for ever more.” “Jesus has conquered death and all its powers.” Never more will it sit on a transient throne. Its power is broken, its “sting” has lost its poison, there isn’t a boast left in its apparently omnivorous mouth! “Where’s thy victory, O grave?”

And here is the gospel for me—“Because I live ye shall live also.”

Source/Forrás: Excerpts from J.H. Jowett’s “My Daily Meditation for the Circling Year”, 1914. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.