A legnagyobb gyengeség korunk Egyházában (“The Greatest Weakness in the Church Today” by R.C. Sproul)

“Úgy gondolom, a legnagyobb gyengeség korunk Egyházában az, hogy szinte senki nem hiszi el, hogy Isten igenis az Ő erejét invesztálja a Bibliába. Mindenki különböző programokban, egy-egy új módszerben, vagy technikában keresi az erőt – minden más egyéb dologban, csak éppen nem abban, amelybe Isten valóban belehelyezte az Ő erejét: az Ő Beszédében. Egyedül Istennek van ereje arra, hogy egy örökkévalóságra szólóan megváltoztassa az életeket, és ez az erő a Szentírásra fókuszálódik.”

– R.C. Sproul

ENGLISH:

“I think the greatest weakness in the church today is that almost no one believes that God invests His power in the Bible. Everyone is looking for power in a program, in a methodology, in a technique, in anything and everything but that in which God has placed it—His Word. He alone has the power to change lives for eternity, and that power is focused on the Scriptures.”

– R.C. Sproul

taken from: The Prayer of Our Lord

(HT: Ligonier)

Source/Forrás: http://www.erictyoung.com/2012/04/27/the-greatest-weakness-in-the-church-today-r-c-sproul/ Ford.: wordwatcherdawn

A dicsőség (Glory by R. C. Sproul)

– Samuel at Gilgal

R. C. Sproul szavaival:

Jakab levelében egy szokatlan mondatszerkesztés található, amely a “dicsőség” szót Jézus Nevével hozza összefüggésbe: “Atyámfiai, ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, amely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban” (Jak. 2:1). Ebben az igeversben a “Dicsőség Ura” kifejezésnek különböző fordítási lehetőségei vannak. Néhány bibliafordítás így adja vissza: “a mi dicsőséges Urunk”. Egy másik lehetséges fordítás szerint: “Jézus Krisztus, aki maga a dicsőség”.

B. B. Warfield, a “The Lord of Glory” (“A Dicsőség Ura”) című könyvében azt írja, hogy maga Jézus volt Isten dicsősége, a Sekináh. Az Ószövetség szerint a Sekináh a láthatatlan Istennek a látható manifesztációja volt. A Sekináh egy ragyogóan fénylő felhő, vagy egy felhőben lévő sugárzó fény volt, amely Isten közvetlen jelenlétét jelezte. S az a tény, hogy Jézust azonosították ezzel a Sekináh -val, azt jelentette, hogy magának Istennek a jelenlétével tették Őt egyenlővé. Jézusban Isten fenségének a teljes megnyilatkozását látjuk.

Az, hogy az újszövetségi írók Jézusnak dicsőséget tulajdonítottak, világos jelzése annak, hogy az Ő teljes isteni voltát ismerték el és vallották meg. A “dicsőség” ugyanis, abban az értelemben, ahogy Jézusra való utalásként használják, nem más, mint egy isteni jellegzetesség. Isten dicsőségét jelzi – azt a dicsőséget, amelyet Ő nem hajlandó emberekkel megosztani.

Az angyalok Krisztus születésénél azt énekelték, hogy “Dicsőség Istennek”. A mennyei vének Istennek dicsőséget adnak az Ő trónja körül. Miért nem követjük hát az ő példájukat, és adunk dicsőséget Istennek ma is, és minden élethelyzetünkben?

Forrás: http://samuelatgilgal.wordpress.com/2012/04/01/glory/ Ford.: wordwatcherdawn