Hazafelé… 4. rész (On Our Way Home… – Selected Quotes, part 4)

A tengerünk lehet, hogy néha viharos – de egy tévedhetetlen Kormányosunk van, és ezért bizonyosan elérjük kikötőnket! Az útnak, mely ilyen dicsőséges vég felé visz minket, helyesnek kell lennie, még ha néha zord és viharos is! – John Newton (1725–1807)

**********

Majdnem hajótörést szenvedtél, de mégsem futottál zátonyra. A vihar felettébb dühöngött, de a hatalmas, tornyosuló hullámok közepette az Úr ereje megtartott és megőrzött téged. Lábaid majdnem eliszamodtak, lépéseid majdnem félrecsúsztak, de Isten, az Ő örökkévaló kegyelme által, szent erejével közbelépett, és mindez idáig – sokak csodálatára, de különösen a te nagy meglepődésedre – te még mindig a mennyei város felé tartó úton haladsz, és közelebb vagy hozzá, mint mikor először hittél! – C.H. Spurgeon (1834–1892)

**********

Amikor ti, tengerészek, már látjátok a kikötőt magatok előtt, és a part közelébe érve megláttok egy adott tájékozódási pontot, akkor az igen nagy megelégedettségetekre szolgál – jóllehet azelőtt rendkívüli mértékben aggodalmaskodtatok, nem látván semmilyen szárazföldet. Hasonlóképpen az istenfélő ember is, azon hullámok és viharok közepette, melyekkel szembetalálkozik, a menny dicsőségét látja maga előtt, és így boldog megnyugvás tölti el. A menny gyönyörűségeinek egyetlen cseppje elég ahhoz, hogy elvegye a földi élet nyomorúságainak minden fanyarságát és keserűségét. – Jeremiah Burroughs (kb. 1600-1646)

**********

A menny! A menny! Ez már a menny! (J.R. Miller)

Egyszer egy író egy olyan francia hajóról számolt be, melynek a déli tengereken dúló viharokban hónapokra nyoma veszett. Az egyik reggel azonban az árbocon álló őrszem szárazföldet vett észre. Az utasok és a legénység mind összegyűltek a hajó fedélzetén, izgatottan várva, hogy végre megpillantsák a szárazföldet, mely felé közeledtek. De egyelőre még csak az alig kivehető körvonalát látták, ami még annyira halvány volt, hogy a bizonytalanság a szívüket marcangolta. Vajon tényleg szárazföld felé tartottak? Ha igen, miféle vidék felé? Lehetett-e az Franciaország? Valóban Franciaország? Vagy valamilyen más, idegen ország?

Egyre közelebb és közelebb kerültek. A táj körvonalai egyre kivehetőbbek lettek. És néhány óra múlva – mely órák szinte napoknak tűntek nekik – az őrszem hangosan felkiáltott: „Franciaország! Franciaország! Ez már Franciaország!” A hajó legénységét határtalan boldogság töltötte el. Végre-valahára tényleg hazaértek minden bolyongásuk után, maguk mögött hagyva a veszélyeket és félelmeiket!

És pontosan ez fog velünk, hívőkkel is történni, amikor azon a ködös vizű tengeren keresztül, amit halálnak hívunk, az örök élet partjaihoz érkezünk. A halál homálya után – kinyílnak szemeink, és a menny partjait pillantjuk meg! S akkor nem azt fogjuk kiáltozni, hogy „Franciaország! Ez már Franciaország!”, hanem azt, hogy „ A menny! A menny! Ez már a menny!” És a viharok mind a múltba vesznek. Örök dicsőségben fogunk élni; az élet teljessége lesz osztályrészünk. Akkor már örökre otthon leszünk! – J.R. Miller (1840–1912)

„Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” 1Kor. 2:9 

ENGLISH:

Our sea may sometimes be stormy—but we have an infallible Pilot, and shall infallibly gain our port! The way must be right, however rough, that leads to such a glorious end! – John Newton

**********

You have been nearly shipwrecked, but you are not wrecked. The storm has been very furious, but above all the billows Jehovah’s power has kept and preserved you. Your feet had almost gone, your steps had well nigh slipped, but the divine power interposed in everlasting grace, and to this day—a wonder unto many, but especially a wonder to yourself—you are still on the road towards the celestial city, and you are nearer to it than when you first believed. – C.H. Spurgeon

**********

When you sailors see the haven before you, though you were mightily troubled before you could see any land, yet when you come near the shore and can see a certain land-mark, that contents you greatly. A godly man, in the midst of the waves and storms that he meets with, can see the glory of heaven before him and so contents himself. One drop of the sweetness of heaven is enough to take away all the sourness and bitterness of all the afflictions in the world. – Jeremiah Burroughs (kb. 1600-1646)

**********

Heaven! Heaven! It is Heaven! (J.R. Miller)

An author tells of a French ship which had been lost for months amid storms in the southern seas. One morning land was espied from the mast-head. Passengers and crew gathered on deck, awaiting the sight of the coming shore in suspense. Vague outlines only were seen, so vague that the uncertainty almost broke the hearts of the watchers. Was it land? If so, what land? Could it be France? Was it indeed France? Or was it some strange country?

Nearer and nearer they came. Clearer and more distinct became the outlines. After some hours, hours which seemed days, the lookout cried, “France! France! It is France!” The joy of the ship’s company knew no bounds. They were indeed home after all their wanderings, and all their dangers and fears!

So will it be with us believers, when, through the mists of that sea which we call death, we approach the shores of eternal life. After the dimness of dying—our eyes shall open to behold the banks of the celestial land! Then the shout will not be, “France! It is France!” but “Heaven! Heaven! It is Heaven!” The storms will all be past. We shall be in eternal glory. Then we shall have life in all its fullness. Then we shall be home forever!

“No eye has seen, no ear has heard, and no mind has imagined—what God has prepared for those who love Him!” 1 Corinthians 2:9

Source/Forrás:

http://www.gracegems.org/2013/03/Heaven.html; http://www.thedailyspurgeon.com/2010_02_01_archive.html and

http://www.chapellibrary.org/files/ebooks/rjoc/OEBPS/Text/Section_0002.xhtml.

Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Reklámok

Hazafelé… 3. rész (On Our Way Home… – Selected Quotes, part 3)

A pusztaságból egy gyönyörű ligetbe! (J.R. Miller)

Amikor Kaliforniába utaztunk, sok száz kilométernyi kietlen pusztaságon kellett átmennünk. A forró homok szinte izzott és égett a nap sugarainak melegétől. Eső arrafelé alig esik, és semmi sem terem meg azon száraz, terméketlen tájon, kivéve a mindenhová szétfutó, hamuszürke cserjéket és vad kaktuszokat. A vonatunk pedig egyre csak zötyögött, hosszú órákon keresztül, a fojtogató por és az egyhangú pusztaság közepette.

Végül aztán egy sokkal szebb és dúsabban termő vidék peremére értünk be. S hamarosan már Dél-Kalifornia pompás ligetei között haladtunk – ahol tele volt minden virágokkal, illatokkal és gyümölcsökkel; irdatlan mennyiségű rózsák, mindenféle-fajta virágok, narancsligetek, díszfák csoportjai, szőlőskertek és pálmafák ékeskedtek mindenhol. Egyetlen óra alatt magunk mögött hagytuk a sivár pusztaságot – és beléptünk a világ legpazarabb kerti bőségébe!

És ugyanez a helyzet sok keresztény esetében is, amikor itt hagyják e szegény földi világot, és belépnek a mennybe. Itt a földön rengeteg megpróbáltatásban, nyomorúságban, küszködésekben, keserű könnyekben, csalódásokban, igazságtalanságokban, nehézségekben és gondokban van részük. E keményen dolgozó, pusztai munkásoknak olybá tűnik, mintha az élet egy sivatag lenne. Még csak friss vizű források sem buzognak fel az útjuk mentén, hogy őket egy kicsit felfrissítenék. A forró, aszályos tájakon nem terem meg semmi; nincs, amivel szívük éhségét csillapítani tudnák.

Ó, milyen csodás is lesz a menny e fáradt utasoknak, mikor végre belépnek oda – és mindörökre maguk mögött hagyják e földi lét kietlen pusztaságát! Egyetlen óra leforgása alatt átmennek a hőségből, küzdelemből és a földi lét szomorúságainak keserűségéből – az áldott öröklétbe, a tökéletes szeretetbe és a menny soha meg nem szűnő örömébe!

„Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” 1Kor. 2:9

**********
A menny az a „gyönyörű föld”, amely felé minden keresztény zarándok utazik. Most még a világ pusztaságában vagyunk, ahol a viszontagságok szelei fújnak ránk, és a szomorúság viharai söpörnek végig ösvényünkön. De ez a jelenlegi, földi világ nem az otthonunk. A menny felé menetelünk, a dicsőség földjére. Üdvösségünk Kapitánya vigyáz ránk, így jövünk fel a pusztaságból, és hamarosan az Isten dicső hegyén állunk meg!

Azon hely felé utazunk, mely felől az Úr ezt mondta: „Nektek adom azt”. Isten Igéje igaz. Minden egyes, a földön valaha is élő szentet, Isten átvisz ebbe a mennyei világba, ahol Jézus uralkodik az Ő teljes dicsőségében. Viduljon fel hát szívetek, ti elcsüggedt szentek! Lássátok meg azon boldog világot, ahol Megváltótok uralkodik, és ahol nemsokára ti is vele együtt uralkodtok majd! – David Addison Harsha (1827-1895)

ENGLISH:

From Desert to Garden! (J.R. Miller)

In traveling to California, we passed over hundreds of miles of the dreariest desert. The hot sands glowed and burned under the sun’s rays. Rain scarcely ever falls, and nothing grows on the arid wastes except straggling sagebush and wild cacti. On and on our train rolled, hour after hour, amid choking dust and unrelieved desolation. 

At length, however, we began to pass into the first fringes of luxuriance, and soon we were in the midst of the garden splendors of Southern California—flowers, fragrance, and fruit, masses of roses and flowers of all kinds, orange groves, clumps of ornamental trees, vineyards, and palm trees. In an hour we had left behind us the dreary desert–and had entered the richest garden luxuriance of the world! 

It is just so with many Christians, in leaving this poor world for Heaven. Here on earth are trials, afflictions, struggles, strifes, bitter tears, disappointments, injustices, hardships and cares. Life seems all desert to these desert toilers. No springs of fresh water burst up along the way to refresh them. Nothing grows in the hot arid fields, to be food for their heart hunger. 

What must Heaven be to these weary ones, when they enter it—leaving forever behind them the dreary desolation of this world? In an hour they will pass from the heat, strife, and bitterness of earthly sorrow—into the eternal blessedness, the perfect love, and the unbroken joy of Heaven!

“No eye has seen, no ear has heard, and no mind has imagined—what God has prepared for those who love Him!” 1 Corinthians 2:9

**********
Heaven is that ‘pleasant land’ to which all Christian pilgrims are traveling. We are now in a wilderness world, where the winds of adversity blow upon us, and the tempests of sorrow sweep along our pathway. But this present world is not our home. Our march is heavenward; to the glorious land. Guided by the Captain of our salvation, we are coming up from the wilderness, and our feet shall soon stand on the glorious mount of God.

We are journeying unto the place of which the Lord said, ‘I will give you.’ God’s Word is true. Every saint that has lived on earth shall be brought to this heavenly world, where Jesus reigns in all His glory. Cheer up then, you drooping saints! View that happy world where your Savior reigns, and where you are shortly to reign with Him! – David Addison Harsha (1827-1895)

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2013/03/desert.htmlhttp://gracegems.org/Books2/dh29.htm. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Hazafelé – 2. rész (On Our Way Home – Selected Quotes, part 2)

„Viselj gondot az életedre, és akkor az Úr gondot fog viselni a halálodra!” – George Whitefield (1714-1770) 

**********

„Mikor eljön az ideje annak, hogy meg kell halnod, nem kell félned – mert a halál sem választhat el téged Isten szeretetétől!” – Charles H. Spurgeon (1834-1892) 

**********

„Annak, akinek feje a mennyben van, nem kell félnie attól, hogy lábát a sírba tegye.” – Matthew Henry (1662-1714)

**********

„Ha visszafordulok, az halált jelent; ha előrehaladok, az halálfélelmet – a halálon túl viszont örök életet. Tehát előremegyek!” – John Bunyan

„Hadd jöjjön csak az elmúlás, amikor jönnie kell – a kereszténynek semmilyen bántást nem tud szerezni, mert nem lesz más, csak egy átmenet a börtönből a palotába; a bajok tengeréből a megnyugvás kikötőjébe; a minket körülvevő ellenség-tömegből az igaz, szerető és hűséges barátok megszámlálhatatlan seregébe; a szégyenből, gyalázatból és megvetésből a felettébb nagy és örök dicsőségbe!” – John Bunyan (1628-1688) 

**********

„Nemcsak a pátriárkák és próféták, hanem az apostolok, evangélisták, mártírok, tanítók és szentek – mindannyian, minden korból és nyelvből, népből és nemzetből; mindazok, akiket Isten már tökéletessé tett; fiatalok és idősebbek; fiúk és hajadonok; a korán tökéletessé váltak és a deresebb hajú, még szentségben járók; a szegények, és mindazok, akik szegénnyé lettek a mennyek királyságáért – mind-mind hívnak minket hűséges életük és békés haláluk által, mintegy hívón intve nekünk a mennyei Édenből, azt mondva: Tudjuk, kinek hittünk; Őt, akit kerestünk (igen, Őt, aki keresett bennünket), megtaláltuk; akit választottunk, most már a miénk; egy dolgot kértünk az Úrtól, erre vágytunk: hogy megláthassuk az Úr szépségét, és elmehessünk szent templomába. És most már az Ő tornácaiban lakozunk, az Úr szent arcát szemléljük, és beteljesedtünk annak szeretetével, akit bár nem láttuk, de hittünk Benne, és akit szerettünk.” – E.B. Pusey (1800–1882), anglikán lelkész

**********

A hitünk szemének nagyszerű tárgya! (C.H. Spurgeon)

„Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók!” 2 Kor. 4:18

Keresztény zarándokutunkon többnyire jó – ha mindig előre tekintünk. Előrefelé van a korona – és előrefelé van a célunk. S legyen bár azért, hogy reményt, örömet, vagy éppen vigaszt merítsünk; vagy azért, hogy szeretetünket még inkább inspiráljuk – de végső soron a hitünk szemének nagyszerű tárgya a jövő kell, hogy legyen!

A jövőbe tekintve – a keresztény látja, hogy a bűn messzire el lesz vetve, a bűn és a halál hatalmában álló test megsemmisül, a lélek tökéletessé válik, és alkalmassá arra, hogy az örök dicsőség részese lehessen. Ám még távolabbra tekintve, a hívő a maga tisztán látó szemével azt is látja, hogy már átkelt a halál folyóján. Látja magát…
 amint belép a gyöngykapukon át;
 amint több mint győztesként ujjongva köszöntik;
 amint Krisztus keze megkoronázza;
 amint Jézus karja átöleli;
 amint megdicsőül Ővele együtt; és
 leültetik, hogy Vele üljön az Ő trónján!

A dicsőséges, reám váró jövőn való elmélkedés enyhíteni tudja a múlt sötétségét és a jelen komorságát. A menny örömei minden földi szomorúságért bizonyosan kárpótolni fognak! 

Félelmeim, csituljatok, csendesedjetek! A halál nem más, csak egy keskeny folyam – és már hamar át is gázoltál rajta! A halál – mily rövid! A halhatatlanság – mily végtelen! Az idő – mily rövid! Az örökkévalóság – mily hosszú! Az út annyira, annyira rövid! Már mindjárt ott is vagyok!

„Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését!” 2 Tim. 4:8

**********

Jobb a vége, mint a kezdete! (C.H. Spurgeon)

Tudom, van a szívetekben egyfajta hajlandóság arra, hogy sajnálkozzatok afölött, milyen sok év eltelt már, de – drága testvéreim és testvérnőim az Úrban – ha valóban így tennétek, akkor véleményem szerint egy olyan oktalan hibába esnétek, mely nem méltó olyan hívőkhöz, akik már ilyen sokévnyi tapasztalattal rendelkeznek! Nézzétek csak például, John Bunyan hogyan írta le Keresztyén előrehaladását.

Úgy írta le Keresztyént, mint aki a Mennyei Város felé tartó zarándokútját egy felette nagy és őt súlyosan nyomó teherrel kezdte; a félelem miatt a kezeit tördelte, és futva menekült, mert rettegett, hogy Romlás Városának pusztulásakor neki is vége lesz. S alig tett meg egynapi utat, máris nyakig merült a Csüggedés Mocsarában, és ott vergődött a sárban.

Igen, ez volt zarándokútja kezdete, de nézd csak meg a végét – eljutott a folyóhoz, belemártja lábát, és bár a víz hideg, ez mégsem állítja meg őt. S mikor már félúton jár a folyóban, hogyan is ábrázolja őt Bunyan? Az angyalok hívón intenek neki a túloldalról – ugyanazok az angyalok, kiknek hangja korábban jól hallhatóan és oly édesen csengett a folyó túlpartja felől akkor, amikor Keresztyén még az Eljegyzés Országának gyönyörű ligetében vándorolt, és ahol megpihent az illatos virágok között.

Most pedig eléri a túlsó oldalra vivő folyó partját, és – maga mögött hagyva bűneit, kételyeit, gyengeségeit és halandóságát – a testéből kiszabadult lelke felmegy a mennyei földre, és a kísérő angyalok odavezetik őt az arannyal kikövezett város gyöngykapujához! Ó, a szellemi élet vége és beteljesedése végtelenül jobb, mint a kezdete! Hasonlítsd csak össze a Csüggedés Mocsarát a Mennyei Várossal, és az emberi értelemnek egyszerűen muszáj észrevennie: a hívő életnek mennyivel jobb a vége, mint a kezdete!

ENGLISH:

“Take care of your life and the Lord will take care of your death.” – George Whitefield

**********

“When the time comes for you to die, you need not be afraid, because death cannot separate you from God’s love.” – Charles H. Spurgeon

**********

“He whose head is in heaven need not fear to put his feet into the grave.” – Matthew Henry

**********

“To go back is nothing but death: to go forward is fear of death, and life everlasting beyond it. I will yet go forward.” – John Bunyan

“Let dissolution come when it will, it can do the Christian no harm, for it will be but a passage out of a prison into a palace; out of a sea of troubles into a haven of rest; out of a crowd of enemies, to an innumerable company of true, loving, and faithful friends; out of shame, reproach, and contempt, into exceeding great and eternal glory.” – John Bunyan

**********

“Not patriarchs only and prophets, but apostles, evangelists, martyrs, teachers, saints, all, of every age and tongue, and people and nation, who have been perfected, young and aged, boys and virgins, the early-perfected and grey-haired holiness, the poor, and they who have made themselves poor for the kingdom of heaven, call us by their faithful lives, and peaceful deaths, beckon us, as it were, from Paradise, and tell us, We know Whom we have believed ; Whom we sought (yea, Who sought us), we have found ; Whom we chose, we have ; one thing we asked of the Lord, this we have desired : to behold the fair beauty of the Lord, and to visit His temple. And now we dwell in His courts, and behold His face, and are filled with His love, whom, not seeing, we believed and loved.” – E.B. Pusey (1800 – 1882), Anglican clergyman

**********

The grand object of the eye of faith! (Charles Spurgeon)

“We fix our eyes not on what is seen — but on what is unseen. For what is seen is temporary, but what is unseen is eternal!” 2 Corinthians 4:18

In our Christian pilgrimage it is well, for the most part — to be looking forward. Forward lies the crown — and onward is the goal. Whether it is for hope, for joy, for consolation, or for the inspiring of our love — the future must, after all, be the grand object of the eye of faith!

Looking into the future — the Christian sees sin cast out, the body of sin and death destroyed, the soul made perfect, and fit to be a partaker of eternal glory. Looking further yet,the believer’s enlightened eye can see death’s river passed. He sees himself . . .
 enter within the pearly gates,
 hailed as more than conqueror,
 crowned by the hand of Christ,
 embraced in the arms of Jesus,
 glorified with Him, and
 made to sit together with Him on His throne!

Contemplation of my glorious future may well relieve, the darkness of the past, and the gloom of the present! The joys of heaven will surely compensate for the sorrows of earth! 

Hush, hush, my fears! Death is but a narrow stream — and you shall soon have forded it! Death — how brief! Immortality — how endless! Time — how short! Eternity — how long! The road is so, so short! I shall soon be there!

“In the future, there is reserved for me the crown of righteousness, which the Lord, the righteous Judge, will give me on that day; and not only to me — but to all those who have loved His appearing!” 2 Timothy 4:8

**********

The End is Better than the Beginning! (C.H. Spurgeon)

I know there is a tendency in your minds to regret that so many years have gone, but, my dear Brothers and Sisters in the Lord, if you should do so, I think you would be guilty of a folly unworthy of a Believer with such a long experience! Take John Bunyan’s picture of the Christian’s progress.

He describes Christian as starting on his pilgrimage to the Celestial City with a burden on his back that pressed him down, wringing his hands for fear and running because he is afraid that he will be destroyed in the City of Destruction. He has not gone a day’s journey before he is up to his neck in the Slough of Despond and floundering in the mire!

This is the beginning of the pilgrimage, but look at the end—he has come to the river, he dips his foot into it and though it is chill and cold, it does not stop him. When he gets midway in the river, how does Bunyan picture him? The angels beckon him from the other side—those very angels whose voices he had heard ringing clear and sweet across the stream when he wandered in the groves of Beulah and sat among the spices there.

And now he reaches the bank on the other side and, leaving his sins, his doubts, his infirmities and his mortality behind, his disembodied spirit goes up to the celestial land and angel attendants conduct him to the pearly gates of the golden-paved city! Oh, infinitely better is the end of a spiritual life than the beginning! Contrast the Slough of Despond with the Celestial City and human intellect cannot fail to see how much better, how infinitely better, the end is than the beginning!

Source/Forrás:
http://www.godrules.net/library/spurgeon/NEWspurgeon_a9.htm;
https://www.facebook.com/ChristianDevotionalReadings;
http://www.gracegems.org/2013/12/sufferings.html; http://www.gracegems.org/09/03/eye.html;
and an excerpt from „Selections from the Writings of Edward Bouverie Pusey, D.D.”, source herehttp://www.ccel.org/ccel/spurgeon/sermons53.lii.html;
http://www.fnwvredcross.org/20-famous-christian-quotes-about-death.htm.
Source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn