Isten Lelke leszállt… (The Spirit Came Down – Selected Quotes)

Életre kelhetnek-e ezek a megszáradt csontok? (Ezékiel 37:3)

Az emberek természetük szerint olyanok, mint ezek a száraz csontok, melyek a völgyben, annak felszínén elterülve fekszenek. Egész szellemi csontvázuk kificamodott; a szellemi élet nedve és veleje kiszáradt belőlük. Az emberi természet nemcsak halott, hanem – mint a régóta a napon szikkadó, kifehéredő csontok – már az isteni élet minden fellelhető nyomát is elveszítette. Akarata és ereje is elhagyta már; a szellemi halál zavartalanul uralkodik. Ám mégis: ezek a száraz csontok életre kelhetnek! Az Ige prédikálásának hatására még a leggonoszabb bűnös is jó útra téríthető; a legmakacsabb akaratú ember is megszelídíthető; a legszentségtelenebb élet is megszentelhető. Amikor a szent „lehelet” rájuk száll a négy égtáj felől; amikor az isteni Lélek leszáll, hogy méltassa és igazolja az Igét – akkor a bűnösök tömegei, mint annak idején, Pünkösd szent napján, lábaikra állnak, „felette igen nagy” seregként, hogy dicsérjék az Urat, az ő Istenüket! — C.H. Spurgeon

*********

De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. (2Korinthus 3:16)

Azon személy számára vétetik el a lepel, aki a Szent Lélek áldott munkálkodása révén élő kapcsolatba került Jézus Krisztussal. Mindazonáltal az isteni Lélek munkája nem ér véget azzal, hogy ez a lepel elvétetik. Azért veszi el Isten ezt a leplet, hogy a változás elkezdődhessen. – John Flavel

*********

…Isten lejött hozzánk a Szent Lélek személyében Pünkösd napján, először a házat töltve be, aztán a szenteket. Az Úr így ruházta fel őket képességgel arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla; az Ő igazságát hirdessék; és minden ellenségüket legyőzzék. S ez a Szent Lélek még most is jelen van az Egyházban – de Krisztus Testének még sokkal több erőre és kegyelemre van szüksége ugyanezen Lélektől, és ezért kell még mindig fennhangon kérnünk az Urat: „Ó, bárcsak leszállnál!”

S az Úr most is lejön – és találkozik velünk, az Ő népével imakamráinkban; érezhető megnyilvánulásait adja szent jelenlétének; megérezteti velünk hatalmas erejét; és elhalmoz minket szeretete ékes bizonyítékaival. Leszáll a szent helyre, és lábai helyét dicsőségessé teszi. Ekkor lesz az Ő Igéje erőteljes; az Isten imádata kellemes; és a szentek közössége gyönyörűséges. Isten Lelke beleszáll a szívbe; betölti azt örömmel és békességgel; az Ő királyi rezidenciájává teszi; és Isten otthonává alakítja. Az Úr Lelke leszáll, hogy az emberek Istenhez fordulhassanak – hiszen az Ő jelenléte és ereje kiárasztása nélkül nincsenek megtérések. Az Úr Lelke leszáll, hogy helyreigazítsa a kóborlókat – és a visszacsúszott hívők Istenhez való visszatérése is az Ő szent jelenlétének a bizonyítéka, és az Ő erejének hatalmas teljesítménye. Azért jön le, hogy megáldja népét; békét és jóllétet adjon nekik; és sikeressé tegye munkálkodásaikat és harcaikat.

Ó, mily nagy változást tudna hozni az Úr ily módon történő eljövetele! Mennyire felrázná és felpezsdítené az eltompult és alvó szenteket! Mennyire felélénkítené, és új erővel töltené be a meglankadt és elcsüggedt hívőket! Zsúfolásig megtöltené imaházainkat! Élettel, zamattal és erővel töltené be gyülekezeti életünket! Mily sok bűnöst a Megváltóhoz hívna; a keresőket arra invitálná, hogy döntést hozzanak az Úr mellett; és hívőket vonzana be az Isten Egyházába.

…Drága, kegyelmes Istenem, azért esedezem, hogy gyere, szállj le ránk; hamar szállj le ránk; most szállj le ránk – hadd teljünk meg a Te Szent Lelkeddel; hadd tudjál minket használni a Te szolgálatodra! Kérünk, hogy koronázz meg minket jóindulatoddal; és add, hogy szeretett Fiadhoz hasonlóvá tudjunk válni – a természetünkben, kedélyünkben, foglalatosságainkban és viselkedésünkben is! — James Smith

ENGLISH:

Can these dry bones live? (Ezekiel 37:3)

Men, by nature, are just like these dry bones exposed in the open valley. The whole spiritual frame is dislocated; the sap and marrow of spiritual life has been dried out of manhood. Human nature is not only dead, but, like the bleaching bones which have long whitened in the sun, it has lost all trace of the divine life. Will and power have both departed. Spiritual death reigns undisturbed. Yet the dry bones can live. Under the preaching of the Word the vilest sinners can be reclaimed, the most stubborn wills can be subdued, the most unholy lives can be sanctified. When the holy “breath” comes from the four winds, when the divine Spirit descends to honour the Word, then multitudes of sinners, as on the hallowed day of Pentecost, stand up upon their feet, an exceedingly great army, to praise the Lord their God.—C.H. Spurgeon

*********

Nevertheless when one turns to the Lord, the veil is taken away. (2Corinthians 3:16)

The one for whom the veil’s removed is the one who has been brought into relationship with Jesus Christ by the operation of the Holy Spirit. However, the Spirit’s work does not end with merely removing the veil. The veil’s removed so that the change will begin. – John Flavel

*********

…God came down in the person of the Spirit, on the day of Pentecost, first filling the house, and then the persons of the saints. Thus qualifying his people to testify for him, publish his truth, and conquer their every foe. That Spirit is still in the church — but more of the power and grace of that Spirit is needed by the church, and therefore we should still cry, “O that you would come down!”

God comes down now — and meets his people in their prayer-closets, giving them sensible manifestations of his presence, impressions of his power, and proofs of his love. He comes down into the sanctuary, and makes the place of his feet glorious. Then his word is powerful, devotion is sweet, and the communion of saints is delightful. He comes down into the heart, fills it with joy and peace, makes it his royal residence, and constitutes it the home of God. He comes down to convert souls, and without his presence, and the direct putting forth of his power, there will be no conversions. He comes down to restore the wanderers — and the coming back of every backslider, is a proof of the presence, and an achievement of the power of God. He comes down to bless his people, giving them peace, prosperity, and success in their work and warfare.

O what a change the coming down of the Lord would effect! How it would rouse up and invigorate dull and sleepy saints. How it would quicken and fill with energy — drooping and discouraged believers. How it would crowd our houses of prayer. How it would fill the ordinances with life, savor, and power. How it would bring sinners to the Savior, seekers to decision, and believers into the church of God.

…Good and gracious God, I beseech you come down, come down soon, come down at once; and let us be filled with your Spirit, be used in your service, be crowned with your loving-kindness, and be made to resemble your beloved Son — in our tempers, dispositions, employments, and behavior! — James Smith

Source/Forrás:

http://www.gracegems.org/8/can_these_dry_bones_live.htm;

https://evanlaar2016.wordpress.com/2016/05/13/spirit-gives-life/;

http://www.gracegems.org/Smith1/you_came_down.htm.

Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

Reklámok

Hogy megismerjem Őt… 1. rész (That I May Know Him, part 1)

„Tudom, kinek hittem.” (2Tim. 1:12)

Az első lépés: az Istenben való hit. Pál azt mondja: „Tudom, kinek hittem.” Itt észrevehetjük, hogy az Istenben való hit az Isten ismerete előtt jön. Ez az isteni rend: először a hit, utána az ismeret. Ez az igevers itt azt a sajátos hitet mutatja be, mely szerint a te kiváltságod, hogy ilyenformán odaszánd magad Istennek egyszer s mindenkorra, és hogy az Úr elfogadja és mindörökre szólóan sajátjának tekinti az ajándékot, amit ily módon az Ő oltárára helyeztél. Úgy kell tehát erre az odaszánásra tekintened, mint a te szentírásbeli jogodra. Ez az első lépés. És ezért a biblikus jogodért már nem szükséges ennél az igeversnél tovább keresgélned. Pál a saját életének egy ilyen elrendezettséget adott; és az ő példáját, mint ahogy a tanítását is, a kötelességünk és egyben a kiváltságunk is követni.

A második lépés: Isten megismerése. Isten megismerése azután jön, hogy hitre jutottunk Őbenne. Természetesen az Istenben való, igaz hitet megelőzi egyfajta, az Úrral kapcsolatos intellektuális fogalmakkal vagy ismeretekkel való rendelkezés – de ez az igevers itt nem erről beszél.

Amikor Pál azt mondja, „Tudom, kinek hittem”, akkor ezalatt ő Istennek mint az ő Megváltójának és Barátjának egy személyes, tapasztalati, intuitív módon való megismerését érti. Ábrahámnak is pontosan ilyen ismerete volt Istenről, amikor „elindult, nem tudva, hova ment”. Ábrahám nem tudta az utat, de ismerte Istent, és ez elég volt számára. Egyszer Luther jelenlétében valaki így kezdte el idézni ezt az igeverset: „Tudom, hogy kinek hittem.” „Nem, nem! – kiáltotta a nagy reformátor. – A ‘hogy’ szó nincsen ott. Én pedig nem engedem meg, hogy akár csak egy kötőszó is Isten és az én lelkem közé álljon! Az igevers azt mondja: Tudom, kinek hittem!” Ha te a teljes vagyonodat egy ügyvédre bízod, akkor előzőleg jól meg akarod ismerni, hogy bizonyos lehess becsületességében és jelleme egyenességében. Ha egy orvos gondoskodására akarod bízni a testedet, akkor már előtte utánajársz annak, mennyire ügyes és együtt érző az illető. Ha tehát az életedet és az örökkévalósággal kapcsolatos érdekeltségeidet mindörökre Istenre szándékozod bízni, akkor igenis meg akarod ismerni Őt, mélyen és személyesen. – Dr. G.P. Pardington (1866-1915)

**********

„…hogy megismerjem Őt” (Fil. 3:10)

Vajon arra vágyom-e én is mindenek felett, mint Pál, hogy megismerjem Krisztust; hogy higgyek Benne; hogy tapasztalati módon megismerjem Őt az én Megváltómként? A napok múlásával meghalok-e egyre jobban a bűnnek – naponta vágyakozom-e arra, hogy valóban szent életet éljek – naponta törekszem-e arra, hogy Isten akaratához hozzáigazodjak, és telve legyek Szentlelkével? Úgy találom-e, hogy az Úr az én mindig jelen lévő Barátom és Vigasztalóm, és Vezetőm; azon igyekezem-e minden dolgomban, hogy Őérte éljek?

Krisztus mindaz, amire csak szükséged van. Nála megvan mindaz, amit csak akarhatsz. Belőle élj; Vele járj; érte munkálkodj; célod az legyen, hogy mindenben Őt dicsőítsd meg – és akkor Ő lesz a te számodra minden. – James Smith

Szerezd meg Krisztust, hogy Ő legyen osztályrészed, és akkor már mindened megvan; végtelen bölcsesség van Benne, hogy útmutatást adjon; tudás, hogy tanítson; kegyelem, hogy könyörüljön rajtad; szeretet, hogy törődjön veled és vigasztaljon; erő, hogy megvédjen, megőrizzen és megmentsen téged. – John Mason

„Érzed-e, hogy szereted Krisztust?” – kérdezték egy idős és haldokló kereszténytől. „Sokkal jobbat tudok ennél – hangzott a válasz –, azt, hogy Krisztus szeret engem!” Nyugodj meg tehát inkább Krisztus irántad való szeretetében, semmint a te Krisztus iránti szeretetedben.

A világ örömeit itt hagyjuk boldogan,
jómódot, élvezeteket, hírnevet – Teérted mindent, Uram;
Neked adjuk szívünk, testünk, akaratunk;
ó, jöjj, és pecsételd el életünket tulajdonodul!
Az énünktől és bűneinktől szabadíts meg minket,
hogy Tebenned találjuk meg, Uram, mindenünket!

(Montague)

ENGLISH:

“I know Him whom I have believed.” (2Tim. 1:12)

First, Believing in God. Paul says, “I know Him whom I have believed.” Here you will notice that belief in God comes before the knowledge of God. This is the divine order; faith first, then knowledge. The particular form of believing which this verse presents is that it is your privilege thus once for all to consecrate yourself, and that God will receive and own forever the gift that you thus lay upon the altar. You must see this as your Scriptural right. This is the first step. And for the Scriptural right you need look no further than this very verse. Paul made such a disposition of his life; and his example as well as his teaching it is our duty as well as our privilege to follow.

Second, Knowing God. The knowledge of God comes after believing in Him. Of course there is an intellectual conception or knowledge about God which precedes any real belief in God; but it is not of intellectual knowledge that this verse speaks.

When Paul says, “I know whom I have believed” he means a personal, experimental, intuitional knowledge of God as Saviour and Friend. Such was the knowledge of God which Abraham possessed when “he went out not knowing whither he went” He did not know the way, but he did know God, and that was enough. Someone in Luther’s presence began to quote this verse thus: “I know in whom I have believed.” “No, no,” cried the great reformer, “the word ‘in’ is not there. I will not allow even a preposition to come between my soul and God. It says, ‘I know whom I have believed.”; If you are going to trust your property in the hands of a lawyer, you want to know him well so as to be sure of his integrity and honesty of character. If you are going to trust your body to the care of a physician, you want to know his sympathy and skill. So if you are going to commit your life and eternal interests to God forever, you want to know Him in a deeply personal way. – Dr. G.P. Pardington (1866-1915)

**********

That I may know him.—Phil. 3:10

DO I, like Paul, desire above all things, to know Christ; to believe in him; to have an experimental knowledge of him as my Saviour? Am I daily becoming more dead to sin—daily longing for a life of holiness—daily seeking to be conformed to his will, and filled with his Spirit? Do I find him an ever present friend, and comforter, and guide; and do I endeavor in all things to live for him?

Christ is all that you need. He has all that you can want. Live upon him; walk with him; work for him; aim in everything to glorify him, and he will be all in all to you.—James Smith.

Get Christ for your portion, and you have all; infinite wisdom to direct, knowledge to teach, mercy to pity, love to care for and comfort, and power to protect and keep and save you.—John Mason.

“Do you feel that you love Christ?” was asked of an aged and dying Christian. “Better than that,” was the reply, “Christ loves me.” Rest in Christ’s love to you, rather than in your love to him.

Gladly the joys of earth we leave,
Wealth, pleasure, fame—for thee alone;
To thee our will, soul, flesh, we give;
Oh, take and seal them for thine own!
From self and sin. Oh, set us free
That we may find our all in thee! —Montague

Source/Forrás: An excerpt from G.P. Pardington’s “The Still Small Voice”, 1902; and from Tryon Edwards’ “Light for the Day”, 1877. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Börtöncellák… 2. rész (Prison Cells – Selected Quotes, part 2)

Drága Barátom,
hiszem és remélem, hogy megtalálod az Úr jelenlétét az új otthonodban; máskülönben csak egy börtönnek éreznéd azt! Korunkban is megvan az emberek között ugyanaz a különbség, mint ami annak idején az egyiptomiak és Izrael népe között is látható volt. Tömegek vannak a sűrű sötétség felhője alatt élve eltemetve – de az Úr népére ragyog a fény lakóhelyeiken. Ó, milyen sok hatalmas és gyönyörű házat látni, melyekben még sincs ott e drága Mennyei Lakó! Akár oda is lehetne írni ajtóikra: „Isten nem lakozik itt!” És ha bemész oda, meg is bizonyosodhatsz erről – mert falai között nincsen se igazság, se békesség.

E gondolat már többször felötlött bennem, valahányszor csak meghívtak, hogy nézzek meg egy ilyen „remek házat” – ahogyan hívják ezeket. Ám amikor ott nem ismerik az Urat, vagy nem ismerik el Őt Úrként, a szobák nem mások, mint csupán börtöncellák, melyekben a szegény bűnösök esznek és alszanak egy keveset – míg aztán a kiszabott halálos ítéletet végrehajtják rajtuk.

Másrészt viszont, a hívők otthonai, jóllehet többségük szegényes viskó csupán, valójában paloták – mert a Király jelenléte az, ami a királyi udvart királyivá teszi! Itt maga az Úr uralkodik, az Ő kegyelmének trónján, és az angyali őrök királyi testőrsége áll vigyázón az üdvösség örökösei mellett, szolgálva őket.

Mert végül is, e földön még a legjobb házak is – pusztán csak vendégfogadók, melyekben megszállunk egy kis időre, amíg Mesterünk dolgaiban foglalatoskodunk!

A te igazi lakóhelyed, a te igazi otthonod a mennyben van; itt, e földön csak átutazóként élsz. Vagy, hogy még dicsőségesebb módon fejezzem ki magam – te egy nagykövet lettél, akire igen jelentőségteljes ügyeket bíztak, hogy azokat elintézd a Királyod, a te Mestered számára! – John Newton (1725–1807)

**********

Az idő rövidsége és az örökkévalóság gyors közeledése – mindezek a megfelelő gyakorlatot szerzett szív számára egyfajta nemes egykedvűséget adnak az összes földi dologra vonatkozóan. Mert ugyan mit számít az, hogy palotában lakom-e, vagy pedig börtönben – hiszen mindez úgyis csak egy napig, egy óráig, csak egy pillanatig tart! Milyen csalódások tudnának hát engem elszomorítani e múló, földi időben – ha enyém Isten az egész örökkévalóságra szólóan? – James Meikle (1730-1799)

**********

Nézz reám, Uram! (James Smith)

Az alázatos szívűek értékelik Isten kegyelmének a kisebb ajándékait is – és az imáikban gyakran nagyon egyszerű dolgokat kérnek. Azt, hogy az Úr szóljon hozzájuk, vagy tekintsen rájuk, vagy hogy mennyei Atyjuk szeretetteljes arcáról egy fénysugár ragyogjon le rájuk – olykor ennyi csak, mit kérni bátorkodnak. A zsoltáros igen kedves imádságot fogalmazott meg, amikor így kiáltott: „Tekints reám és könyörülj rajtam, amiképpen szoktál a te nevednek kedvelőin.” (Zsolt. 119:132)

…Szeretett testvérem, szoktál-e így imádkozni? Elégedett vagy-e az Úr szegény és bajoktól sújtott népének osztályrészével? A legszegényebb szent – gazdagabb, mint a legjómódúbb bűnös! S a megpróbáltatásokban leginkább részesülő hívő – boldogabb, mint a legegészségesebb és a legnagyobb jólétben élő hitetlen. Az Úrnak egyetlen kegyelem-teljes pillantása átalakítja…
a börtönt – egy palotává;
a fogházat – egy mennyei édenné; és
a betegszobát – a menny előcsarnokává!

Ó, Uram, add, hogy úgy tudjuk nézni a Te keresztedet,
hogy e mennyei látványnak köszönhetően
a földi kincsek mind csak szemétnek tűnjenek,
és a földi szomorúságok pedig pihekönnyűnek!

ENGLISH:

My dear friend,
I hope and trust, that you find the Lord’s presence with you in your new home; otherwise you would think it a dungeon! There is the same difference among people now, as there was between the Egyptians and Israel of old. Multitudes are buried alive under a cloud of thick darkness—but all the Lord’s people have light in their dwellings. Ah! how many great and fair houses are there, without the heavenly inhabitant! It might be written upon their doors, ‘God is not here!’ And, when you go in, you may be sure of it, for there is neither peace nor truth within the walls.

This thought has often struck me, when I have been to see some fine houses, as they are called. When the Lord is not known and acknowledged, the rooms are but prison cells, in which the poor criminals eat and sleep a little while—until the sentence under which they lie condemned, shall be executed upon them.

On the other hand, the houses of believers, though most of them are poor cottages—are truly palaces; for it is the presence of the King that makes the court! There the Lord reigns upon a throne of grace, and there a royal guard of angels take their stand to watch over and minister to the heirs of salvation.

After all, the best houses upon earth—are but inns, where we are accommodated a little time, while we are doing our Master’s business.

Your real dwelling, your real home, is in heaven; here on earth, you are but a sojourner. But, to express it in a more honorable manner—you are an ambassador, entrusted with affairs of great importance, to manage for the King, your Master! – John Newton (1725– 1807)

**********

The brevity of time, and the near approach of eternity–give to the rightly-exercised soul a noble indifference about everything here on earth. What does it matter whether I dwell in a palace or a prison–since it is but for a day, an hour, a  moment! What disappointment should grieve  me in time–if I shall possess God for eternity?  – James Meikle (1730-1799)

**********

Look upon me! (James Smith, “Food for Hungry Souls”)

Humble hearts prize small mercies — and in their prayers they often ask for very simple things. A word or a look from God, or a ray of light from their heavenly Father’s loving countenance, is at times, all that they can venture upon asking. It was a sweet prayer presented by the Psalmist, when he cried, “Look upon me, and have mercy on me, as You always do to those who love Your name.” Psalm 119:132

…Beloved, do you ever pray thus? Are you satisfied with the portion of God’s poor and afflicted people? The poorest saint — is better off than the richest sinner! The most afflicted believer — is happier than the healthiest and most prosperous unbeliever. One merciful look from the Lord, will turn . . .
a prison — into a palace;
a dungeon — into a paradise; and
a chamber of sickness — into the vestibule of Heaven!

Oh may we gaze upon Your cross,
Until the wondrous sight
Makes earthly treasures seem but dross,
And earthly sorrows light!

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/Newton/john_newton_excerpts2.htm;
http://www.gracegems.org/2011/11/look.html; and
http://www.gracegems.org/06/03/indifference.html. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn