Felszántja földünket… (The Work of the Plough by J. R. Miller)

A Bibliában található egy gyakorta használt szemléltetés, a szántás, ami igencsak sokatmondó. Kereszténnyé formálódásunk kezdeti fázisában is ez történik az életünkben: szántás. Az ember szíve kemény, és ezért elsőként az ekének kell átmennie rajtunk – azért, hogy szívünk kemény talaja feltöressen, és meglágyulhasson.

Maga Isten az, aki jelentős szántási munkálatokat végez bennünk. Az Úr ekéje egyrészt az Ő Igéje, ami belehasít az életekbe, megtöri a kemény szívet, felfedi bűnös voltunkat, és megtérésre ösztönöz. Rávilágít arra, hogy menthetetlenül bűnösök vagyunk – és ezáltal szívbeli megtörtségre és bűnbánatra vezet, hogy Isten irgalmáért könyörögjünk.

Másrészt viszont a szomorúság az az eszköz, amit Isten gyakran ekeként használ. Mi, emberek, rettegünk és visszariadunk a fájdalomtól, mert pusztítónak és káros hatásúnak véljük. A megpróbáltatások ekéje metsző, hegyes élével utat szaggat magának a szívünkön keresztül – és mi azt hisszük, belepusztulunk! Amikor azonban a szántási folyamat bevégződik, és rátekintünk a kertre, melyben gyönyörű virágok növekednek – meglátjuk, hogy e fájó művelet eredménye nem lett más, csak rengeteg áldás, lelki gazdagodás és szépség. Panaszkodunk a szenvedéseink miatt, de valójában nem engedhetjük meg, hogy Isten ezt elvegye tőlünk.

Sok olyan megtapasztalást köszönhetünk gyötrelmeinknek, amelyek aztán kincsnek bizonyultak. Fájdalom nélkül soha nem tudnánk Krisztust mélyen, bensőségesen, tapasztalati módon megismerni. A bánat felfedi számunkra Krisztust, és közelebb vonzza Őt hozzánk, és mi még jobban fogjuk Őt szeretni az ilyen fájó időszakok után. Ha az eke sohasem szántaná fel a talajt – akkor nem lennének vetést előkészítő barázdák, és aztán később, aranyló aratások.

Az Úr Jézusnak, mivel annyira szeret minket – csodálatos látása van arról, mivé szeretne formálni bennünket: úgy akarja, hogy saját dicsőségében osztozzunk. Azt szeretné, hogy kedvességtől ragyogók legyünk; hogy az életünkben kivirágozzon a szeretet; és megteljünk figyelmességgel, kellemmel, tisztasággal, türelemmel, példaértékű emberiességgel, hősies nemességgel és ragyogó, önfeláldozó lelkülettel. De mindez nem tud könnyed módokon megvalósulni. Ha Isten megkímélne minket minden fájdalomtól, küszködéstől és szenvedéstől, akkor nem a legigazabb kedvesség útja szerint cselekedne mireánk nézve. Ahhoz ugyanis, hogy Isten kihozza belőlünk a legjobb, legszebb énünket – szükségünk van a felszántásra és az éles szerszámokkal történő talaj-megmunkálásra.  

Ó, milyen nehéz is Isten ekéje, ahogyan keresztülhasít lelkünkön, és éles vasa belevág a szívünk kellős közepébe! Igen, a szántás durva munka: egyáltalán nem kellemes, és nincs azonnali jutalma. Az eke könyörtelenül felforgatja a talajt. De a szántóvető a lelki szemeivel látja: a nehéz és fárasztó munkájának bőségesen meglesz a jutalma. Idővel aratás lesz, és azon a helyen, ahol most még az ekéje szánt, aranyló, hullámzó gabonamezőn fog végigtekinteni, és marokba fogja majd a kévéket.

Ma még feljajdulsz a szenvedéseid okozta fájdalmak miatt, ahogyan Isten ekéje beleszánt az életedbe, és olybá tűnik, mintha léted minden szépsége lerombolódna. De tekints csak előre! Először jön a szántás – aztán a dicső gabona-terméstől duzzadó mező. Most csak a fájdalmat érzed – de hamarosan örömet fogsz aratni a jelenleg még sebhelyekkel borított és barázdásra felszántott területekről.

Található a Jelenések könyvében egy olyan rész, ami mindezt megmagyarázza. Megjelenik egy megszámlálhatatlan sokaság, akik fehér ruhákat viselnek, és kezükben pálmaágakat tartanak. „Kik ezek?” – kérdezték. „Azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek” – hangzott a válasz. A menny legmagasabb dicsőségéhez vezető út – a fájdalmon keresztül vezet. Ma még az eke szántja fel életedet; holnapra viszont áldott, learatni való, aranyló búzatábla hullámzik majd benne!

ENGLISH:

The figure of ploughing, much used in the Bible, is very suggestive. The initial work in making Christians—is plough work. Human hearts are hard, and the first tool which must go over them, must be a plough, that they may be broken up and softened.

God himself does a great deal of ploughing. His Word is a plough. It cuts its way into men’s lives, crushing the heart, revealing sinfulness, producing penitence. It finds men impenitent—and leaves them broken and contrite, confessing sin and asking for mercy.

Sorrow ofttimes is God’s plough. We dread pain and shrink from it. It seems destructive and ruinous. The plough tears its way, with its keen, sharp blade, through our hearts—and we say we are being destroyed! When the process is completed and we look upon the garden with its sweet flowers growing—we see that only blessing, enrichment, and beauty are the result. We complain of our suffering, but we cannot afford to have suffering taken away.

We owe to suffering many of the treasures of experience. Without pain we never could know Christ deeply, intimately, experimentally. …Grief reveals Christ and draws him closer to us, and we love him better afterwards. …If the plough never cut through the soil—there would be no furrows and no golden harvests.

Christ has, in his love for us—a wonderful vision of what he wants us to become. He would have us share his own glory. He wants us to become radiant in loveliness. He wants love to blossom in our lives into all gentleness, sweetness, purity, and patience, into ideal manliness, heroic nobleness, splendid sacrificial life. But we never can attain this vision in ways of ease. To spare us from the pain, struggle and suffering—is not the way of truest kindness for us. It needs the plough and sharp plough-work, to bring us to our best beauty.

Oh, how heavy God’s plough is, as it is dragged over us, its sharp plow-share cutting into the very center of our being. Rough is the plough work. It has no comfort in it. No reward is apparent. The plough cuts remorselessly. But the ploughman may have visions of a rich outcome from all his toil. There will be a harvest by and by, when, in the place where his share now cuts, golden grain will wave, and he will fill his bosom with sheaves.

You cry out today because of the pain you suffer as God’s plough cuts into your life and seems to be spoiling all its beauty. But look forward. First the plough—then the fields with their glorious grain. Now you know nothing but pain; hereafter you will reap joy from the places now scarred and furrowed.

There is a picture in Revelation which explains it all. There appeared a great company, wearing white robes and carrying palm branches. “Who are these?” was asked. “These are those who have come out of the great tribulation,” was the answer. The way to heaven’s highest glory—lies through pain. Today the plough is cutting through your life; tomorrow a blessed harvest will wave!

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/Miller/work_of_the_plough.htm.

Source of illustration: here. HT to: Christian Devotional Readings. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

Reklámok

Egyetlen menedékünk a szomorúságban! (Our Only Refuge in Sorrow! – Selected Quotes)

„Akkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom.” Mát. 26:36

Látjuk, ahogyan Mesterünk a Gecsemáné-kertben imádkozik. E helyen készült fel az Úr lélekben a kereszthalálra. Vegyük észre: rendkívüli szívfájdalmában Urunk egyedüli menedéke az imádság volt. S minél inkább mélyült Megváltónk szomorúsága, Ő annál inkább az imádsághoz folyamodott! „És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott” (Luk. 22:44).

Hasonlóképpen nekünk is egyetlen menedékünk szomorúságainkban: az imádság.

A Gecsemáné-kerti imádkozás arra tanít minket, hogy mi is vigyük…

    az összes nehézségünket,

    minden gyötrelmünket,

    elviselhetetlen fájdalmainkat,

    és szívünk összes kínkeservét – imádságban a mi Istenünkhöz!

S biztosak lehetünk benne: Isten nekünk is válaszolni fog. Ha esetleg nem is könnyítene szenvedésünkön – akkor viszont megerősít annak elhordozására, és segít, hogy tovább tudjunk menni, Istenben bízva és Neki énekelve! – J.R. Miller

**********

„Az Úr pedig ezt mondta: Láttam az én népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltásukat a sanyargatók miatt; sőt, ismerem fájdalmukat. (2 Mózes 3:7)

A szomorúság azon fajtája, amelyik jól látható – noha kétségtelenül nehezíti szívünket –, valójában a bánat legenyhébb formája. Ezenkívül akadnak még olyan lélek-fájdalmak is, amelyek kívülről nem észrevehetők; titkos búsulások, melyeket még képesek vagyunk szavakba önteni és megosztani közeli barátainkkal, mint ahogyan Isten elé is ki tudjuk önteni imáinkban. Ám mindezeken túl még olyan szívfájdalmakat is hordozunk, melyeket elmondani sohasem tudunk, se szavakba nem tudunk önteni; egyedül csak az Úr elé tudjuk vinni, hangtalanul – ezek a legmélyebb szomorúságok. Isten pedig így gondoskodik bánkódásaink mindegyik formájával kapcsolatban: „Láttam” azt, amelyik nyilvánvaló és külsőleges; „Meghallottam kiáltásukat”, melyek az előbbiek kifejeződései, továbbá a még szavakba önthető bánatok változatai. Ám ez még mindig nem hatol elég mélyre, így az Úr hozzáteszi: „Ismerem fájdalmukat” – azaz a szívünk legmélyebb bugyraiban rejtőző gyötrelmeinket, melyeket emberi szem nem látott, és fül nem hallott. – Frances Ridley Havergal (1836–1879)

**********

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5:4)

Áldottak, igen, mert olyanok, mint az Úr Jézus, aki a fájdalmak férfia volt, és akiről sohasem olvassuk, hogy nevetett volna – hanem, hogy gyakran könnyekre fakadt.

Vigasztalást fognak nyerni. Talán nem azonnal fog ez megtörténni, de Isten igenis bőségesen gondoskodott arról, hogy vigaszban részesüljenek: az Úr fényt áraszt reájuk, és a mennyben bizonyosan megnyugvásra lelnek, mint ahogy azt a koldus Lázár esetében is látjuk (Luk. 16:25). Vegyük észre: a menny boldogsága abból áll, hogy tökéletesen és mindörökre szólóan megvigasztaltatunk, és hogy Isten eltöröl minden könnyet szemeinkről. A mi Urunk öröme lesz majd az, továbbá a mennyei gyönyörök és örvendezések örökké tartó teljessége, ami kétszeresen édesnek fog bizonyulni mindazok számára, akik az Isten szerinti szomorúságok által lettek felkészítve erre.

A menny valóban mennyei lesz azoknak, akik itt, alant szomorkodva és gyászolva jártak; az öröm learatása és könny-vetési időszakaink bőséges megtérülése lesz (Zsolt. 126:5,6); és az Öröm Hegye, amely felé tart zarándokutunk a Könnyek Völgyén keresztül (lásd: Ézsaiás 66:10). – Matthew Henry (1662–1714)

**********

Áldás minden, ami arra visz minket, hogy imádkozzunk. – Charles Spurgeon

ENGLISH:

“Then Jesus went with His disciples to a place called Gethsemane, and He said to them: Sit here while I go over there and pray.” Matthew 26:36

We see the Master at prayer in Gethsemane. It was here that He prepared for His Cross. We should notice that His refuge in His exceeding sorrow, was prayer; and that as the sorrow deepened, the refuge still was prayer. “Being in an agony — He prayed more earnestly.”

Just so, prayer is our only refuge in sorrow.

The lesson from the garden prayer, is that we should take . . .

    all the hard things,

    all the anguishes,

    all the insufferable pains,

    all the bitter griefs of our lives

 — to God in prayer.

We may be sure, too, that God will answer. If He does not relieve us of the suffering — He will strengthen us so that we can keep it, and still go on trusting and singing! – J.R. Miller

**********

And the Lord said, I have surely seen the affliction of my people which are in Egypt, and have heard their cry by reason of their taskmasters; for I know their sorrows. (Ex. 3:7)

That sorrow which can be seen is the lightest form really, however apparently heavy; then there is that which is not seen, secret sorrows which yet can be put into words, and can be told to near friends as well as be poured out to God; but there are sorrows beyond these, such as are never told, and cannot be put into words, and may only be wordlessly laid before God: these are the deepest. Now comes the supply for each: “I have seen” that which is patent and external; “I have heard their cry,” which is the expression of this, and of as much of the external as is expressible; but this would not go deep enough, so God adds, “I know their sorrows,” down to very depths, of all, those which no eye sees or ear ever heard. – Frances Ridley Havergal

**********

“Blessed are they that mourn: for they shall be comforted.” (Mat 5:4)

They are blessed, for they are like the Lord Jesus, who was a man of sorrows, and of whom we never read that he laughed, but often that he wept.

They shall be comforted. Though perhaps they are not immediately comforted, yet plentiful provision is made for their comfort; light is sown for them; and in heaven, it is certain, they shall be comforted, as Lazarus, Lu. 16:25. Note, The happiness of heaven consists in being perfectly and eternally comforted, and in the wiping away of all tears from their eyes. It is the joy of our Lord; a fulness of joy and pleasures for evermore; which will be doubly sweet to those who have been prepared for them by this godly sorrow.

Heaven will be a heaven indeed to those who go mourning thither; it will be a harvest of joy, the return of a seed-time of tears (Ps. 126:5, 6); a mountain of joy, to which our way lies through a vale of tears. See Isa. 66:10. – Matthew Henry

**********

Anything is a blessing which makes us pray. – Charles Spurgeon

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2014/02/sorrow.html, http://www.christianity.com/bible/comments/matthew/mh/matthew5.htm, and an excerpt from Mary W. Tileston’s “Joy and Strength for The Pilgrim’s Day”, 1909. Source of illustration: here. HT to: Christian Devotional Readings.

Összetört, földi életek… (Earth’s Broken Things – Selected Quotes)

Krisztus az Ő Királyságát összetört földi életekből építi. A világi uralkodók birodalmaik felépítéséhez csak az erőseket, a sikereseket, a győzteseket voltak hajlandók használni – de Isten nem ilyen: Ő a sikertelenek és a kudarcot vallottak Istene. A menny folyamatosan telítődik megtört földi életekkel, és nincs oly’ megrepedt nádszál, amit Krisztus ne tudna magához venni, hogy helyreállítsa annak áldott, dicső voltát és szépségét. Igen, az Úr felemeli a fájdalmak és szomorúságok sújtotta életet – és olyan hárfává alakítja, amely Istent dicsérő dallamokkal zeng. Az Úr fel tudja emelni a föld legszomorúbb és leginkább kudarcot vallott embereit, és mennyei dicsőségre juttatja őket. – J.R. Miller

*********

Isten összetört dolgokat használ. Csak a feltört talaj az, ami termést tud hozni; csak a meghasított fellegek tudnak esőt adni; csak a széttört gabonaszemek tudnak kenyeret adni; és csak a megtört kenyér tud erőt adni. Csak a darabokra tört alabástrom edényből tud kiáradni a parfüm édes illata. S a keservesen síró Péter az, aki utána még nagyobb erővel tér vissza szolgálni az Urat. –Vance Havner

*********

A mi Istenünk bármilyen eszközökkel, vagy akár azok nélkül is munkálkodik. Az Úr, aki cserépedényekbe helyezi kincsét, gyakran megengedi, hogy e földi korsók kicsorbuljanak és megtöredezzenek, hogy e rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak. – Robert Murray McCheyne

*********

„Ne félj, férgecske Jákób,… Új és éles fogú cséplőhengerré teszlek.” – Ézsaiás 41:14-15

Fennállhat-e nagyobb ellentét bármely két dolog között annál, mint amit egy férgecske és egy éles fogú eszköz között láthatunk? A férgecske törékeny: akár egy kő is megsebezheti; egy rajta áthaladó kerék összezúzhatja. Ezzel szemben az éles fogú eszköz képes törni, de meg nem töretik; akár még a sziklába is képes belevésni nyomait. A mindenható Isten pedig át tudja alakítani az egyiket a másikba. Kézbe tudja venni mindazokat – akár egy egész nemzetet is –, akiket csupán a férgecske tehetetlensége jellemez, és saját Szelleme által megerősíti és felruházza őket oly erővel, amely által aztán koruk történelmén nemes kézjegyet tudnak hátrahagyni.

Így hát mi, „férgecskék” bátorodjunk fel! A hatalmas Isten erősebbé tud tenni minket körülményeinknél. Életünk helyzeteit az Úr segítségével mind-mind javunkra alakíthatjuk. Isten ereje által elérhetjük, hogy a nehéz körülmények tisztelettel adózzanak lelkünknek. Még akár a múlt fekete csalódásait is megragadhatjuk, feltörhetjük, és az isteni kegyelem drágaköveit szedegethetjük ki belőlük. Amikor Isten vas-akaratot ad nekünk, úgy tudunk keresztülhajtani a nehézségeken, mint ahogy a vasból készült eke hasítja fel a legkeményebb talajt. “Igen, ilyenné teszlek téged – mondja az Úr. – Én, az Úr, megmondtam!” – Dr. J.H. Jowett

ENGLISH:

Christ is building His kingdom with earth’s broken things. Men want only the strong, the successful, the victorious, the unbroken, in building their kingdoms; but God is the God of the unsuccessful, of those who have failed. Heaven is filling with earth’s broken lives, and there is no bruised reed that Christ cannot take and restore to glorious blessedness and beauty. He can take the life crushed by pain or sorrow — and make it into a harp whose music shall be all praise. He can lift earth’s saddest failure up to Heaven’s glory. – J.R. Miller

*********

God uses broken things. It takes broken soil to produce a crop, broken clouds to give rain, broken grain to give bread, broken bread to give strength. It is the broken alabaster box that gives forth perfume. It is Peter, weeping bitterly, who returns to greater power than ever. –Vance Havner

*********

Our God can work through means or above them. He that puts the treasure into earthen vessels, often allows the vessels to be chipped and broken, that the excellency of the power may be of God, and not of us. – Robert Murray McCheyne

*********

“Fear not, thou worm Jacob, I will make thee a threshing instrument with teeth.” – Isaiah 41:8–14

Could any two things be in greater contrast than a worm and an instrument with teeth? The worm is delicate, bruised by a stone, crushed beneath a passing wheel; an instrument with teeth can break and not be broken, it can grave its mark upon the rock. And the mighty God can convert the one into the other. He can take a man or a nation, who has all the impotence of the worm, and by the invigoration of His own Spirit He can endow them with strength by which they will leave a noble mark upon the history of their time.

And so the “worm” may take heart. The mighty God can make us stronger than our circumstances. We can bend them all to our good. In God’s strength we can make them all pay tribute to our souls. We can even take hold of a black disappointment, break it open, and extract some jewel of grace. When God gives us wills like iron we can drive through difficulties as the iron share cuts through the toughest soil. “I will make thee,” saith the Lord, “and shall He not do it?” – Dr. J.H. Jowett

Source/Forrás: here, here and here, and  an excerpt from Dr. Jowett’s “My Daily Meditation for the Circling Year”, 1914. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.