Hogy megismerjem Őt… 1. rész (That I May Know Him, part 1)

„Tudom, kinek hittem.” (2Tim. 1:12)

Az első lépés: az Istenben való hit. Pál azt mondja: „Tudom, kinek hittem.” Itt észrevehetjük, hogy az Istenben való hit az Isten ismerete előtt jön. Ez az isteni rend: először a hit, utána az ismeret. Ez az igevers itt azt a sajátos hitet mutatja be, mely szerint a te kiváltságod, hogy ilyenformán odaszánd magad Istennek egyszer s mindenkorra, és hogy az Úr elfogadja és mindörökre szólóan sajátjának tekinti az ajándékot, amit ily módon az Ő oltárára helyeztél. Úgy kell tehát erre az odaszánásra tekintened, mint a te szentírásbeli jogodra. Ez az első lépés. És ezért a biblikus jogodért már nem szükséges ennél az igeversnél tovább keresgélned. Pál a saját életének egy ilyen elrendezettséget adott; és az ő példáját, mint ahogy a tanítását is, a kötelességünk és egyben a kiváltságunk is követni.

A második lépés: Isten megismerése. Isten megismerése azután jön, hogy hitre jutottunk Őbenne. Természetesen az Istenben való, igaz hitet megelőzi egyfajta, az Úrral kapcsolatos intellektuális fogalmakkal vagy ismeretekkel való rendelkezés – de ez az igevers itt nem erről beszél.

Amikor Pál azt mondja, „Tudom, kinek hittem”, akkor ezalatt ő Istennek mint az ő Megváltójának és Barátjának egy személyes, tapasztalati, intuitív módon való megismerését érti. Ábrahámnak is pontosan ilyen ismerete volt Istenről, amikor „elindult, nem tudva, hova ment”. Ábrahám nem tudta az utat, de ismerte Istent, és ez elég volt számára. Egyszer Luther jelenlétében valaki így kezdte el idézni ezt az igeverset: „Tudom, hogy kinek hittem.” „Nem, nem! – kiáltotta a nagy reformátor. – A ‘hogy’ szó nincsen ott. Én pedig nem engedem meg, hogy akár csak egy kötőszó is Isten és az én lelkem közé álljon! Az igevers azt mondja: Tudom, kinek hittem!” Ha te a teljes vagyonodat egy ügyvédre bízod, akkor előzőleg jól meg akarod ismerni, hogy bizonyos lehess becsületességében és jelleme egyenességében. Ha egy orvos gondoskodására akarod bízni a testedet, akkor már előtte utánajársz annak, mennyire ügyes és együtt érző az illető. Ha tehát az életedet és az örökkévalósággal kapcsolatos érdekeltségeidet mindörökre Istenre szándékozod bízni, akkor igenis meg akarod ismerni Őt, mélyen és személyesen. – Dr. G.P. Pardington (1866-1915)

**********

„…hogy megismerjem Őt” (Fil. 3:10)

Vajon arra vágyom-e én is mindenek felett, mint Pál, hogy megismerjem Krisztust; hogy higgyek Benne; hogy tapasztalati módon megismerjem Őt az én Megváltómként? A napok múlásával meghalok-e egyre jobban a bűnnek – naponta vágyakozom-e arra, hogy valóban szent életet éljek – naponta törekszem-e arra, hogy Isten akaratához hozzáigazodjak, és telve legyek Szentlelkével? Úgy találom-e, hogy az Úr az én mindig jelen lévő Barátom és Vigasztalóm, és Vezetőm; azon igyekezem-e minden dolgomban, hogy Őérte éljek?

Krisztus mindaz, amire csak szükséged van. Nála megvan mindaz, amit csak akarhatsz. Belőle élj; Vele járj; érte munkálkodj; célod az legyen, hogy mindenben Őt dicsőítsd meg – és akkor Ő lesz a te számodra minden. – James Smith

Szerezd meg Krisztust, hogy Ő legyen osztályrészed, és akkor már mindened megvan; végtelen bölcsesség van Benne, hogy útmutatást adjon; tudás, hogy tanítson; kegyelem, hogy könyörüljön rajtad; szeretet, hogy törődjön veled és vigasztaljon; erő, hogy megvédjen, megőrizzen és megmentsen téged. – John Mason

„Érzed-e, hogy szereted Krisztust?” – kérdezték egy idős és haldokló kereszténytől. „Sokkal jobbat tudok ennél – hangzott a válasz –, azt, hogy Krisztus szeret engem!” Nyugodj meg tehát inkább Krisztus irántad való szeretetében, semmint a te Krisztus iránti szeretetedben.

A világ örömeit itt hagyjuk boldogan,
jómódot, élvezeteket, hírnevet – Teérted mindent, Uram;
Neked adjuk szívünk, testünk, akaratunk;
ó, jöjj, és pecsételd el életünket tulajdonodul!
Az énünktől és bűneinktől szabadíts meg minket,
hogy Tebenned találjuk meg, Uram, mindenünket!

(Montague)

ENGLISH:

“I know Him whom I have believed.” (2Tim. 1:12)

First, Believing in God. Paul says, “I know Him whom I have believed.” Here you will notice that belief in God comes before the knowledge of God. This is the divine order; faith first, then knowledge. The particular form of believing which this verse presents is that it is your privilege thus once for all to consecrate yourself, and that God will receive and own forever the gift that you thus lay upon the altar. You must see this as your Scriptural right. This is the first step. And for the Scriptural right you need look no further than this very verse. Paul made such a disposition of his life; and his example as well as his teaching it is our duty as well as our privilege to follow.

Second, Knowing God. The knowledge of God comes after believing in Him. Of course there is an intellectual conception or knowledge about God which precedes any real belief in God; but it is not of intellectual knowledge that this verse speaks.

When Paul says, “I know whom I have believed” he means a personal, experimental, intuitional knowledge of God as Saviour and Friend. Such was the knowledge of God which Abraham possessed when “he went out not knowing whither he went” He did not know the way, but he did know God, and that was enough. Someone in Luther’s presence began to quote this verse thus: “I know in whom I have believed.” “No, no,” cried the great reformer, “the word ‘in’ is not there. I will not allow even a preposition to come between my soul and God. It says, ‘I know whom I have believed.”; If you are going to trust your property in the hands of a lawyer, you want to know him well so as to be sure of his integrity and honesty of character. If you are going to trust your body to the care of a physician, you want to know his sympathy and skill. So if you are going to commit your life and eternal interests to God forever, you want to know Him in a deeply personal way. – Dr. G.P. Pardington (1866-1915)

**********

That I may know him.—Phil. 3:10

DO I, like Paul, desire above all things, to know Christ; to believe in him; to have an experimental knowledge of him as my Saviour? Am I daily becoming more dead to sin—daily longing for a life of holiness—daily seeking to be conformed to his will, and filled with his Spirit? Do I find him an ever present friend, and comforter, and guide; and do I endeavor in all things to live for him?

Christ is all that you need. He has all that you can want. Live upon him; walk with him; work for him; aim in everything to glorify him, and he will be all in all to you.—James Smith.

Get Christ for your portion, and you have all; infinite wisdom to direct, knowledge to teach, mercy to pity, love to care for and comfort, and power to protect and keep and save you.—John Mason.

“Do you feel that you love Christ?” was asked of an aged and dying Christian. “Better than that,” was the reply, “Christ loves me.” Rest in Christ’s love to you, rather than in your love to him.

Gladly the joys of earth we leave,
Wealth, pleasure, fame—for thee alone;
To thee our will, soul, flesh, we give;
Oh, take and seal them for thine own!
From self and sin. Oh, set us free
That we may find our all in thee! —Montague

Source/Forrás: An excerpt from G.P. Pardington’s “The Still Small Voice”, 1902; and from Tryon Edwards’ “Light for the Day”, 1877. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Támaszkodj Istenedre! (Rely Upon God! By Dr. G.P. Pardington)

„Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézs. 50:10)

„Támaszkodjon Istenére!” Amikor a nehézségek vagy szomorúságok sötét helyére kerülsz, a tennivalód tehát az, hogy Istenre támaszkodj. Ez nagyjából ugyanazt jelenti, mint bízni Istenben, bár van egy kis különbség. A „támaszkodni” szót így is lehetne fordítani: „megmaradni”. „Maradjon meg az ő Istenében” (American Version). Ez a kifejezés azt a képet jeleníti meg, mikor rátámaszkodunk valakire, hogy tőle erőt vagy támogatást kapjunk. Az Istenben való bizalom nyugalmat ad; az Istenre való támaszkodás erőt. A bizalom megelőzi a támaszkodást; és amíg nem bízol igazán Istenben, Ő semmit sem tehet érted. Az Istenben való bizalom csendessé és nyugodttá tesz, még ha bizonyos dolgokat nem is értesz. Az Istenre való támaszkodás pedig megadja neked nemcsak a bizonyosságot, hogy Isten megérti az adott helyzetedet, hanem a tudatot is, hogy minden egyes pillanatban, amikor te Istenben bízol, az Úr éppen a te szabadulásodat munkálja ki. Afelől is bizonyos leszel, hogy az Úr egyre közelebb vezet téged a fényhez, és hogy nemsokára már újra a napos ég alatt fogsz járni.

Nemcsak annyit kell tehát tenned, hogy ezeket a sötét helyeket átadod Istennek, hanem neked magadnak is teljes mértékben Őreá kell támaszkodnod. Ez azt jelenti, hogy erősen neki kell dőlnöd, rá kell támaszkodnod az Úrra. Úgy kell elhelyezkedned, hogy teljes valód súlyával Istenre nehezedj.

Van egy történet, ami egy utazóról szól, aki az út mentén bandukol, nagy teherrel a vállán. Egy lovas-szekér beéri őt, és a rajta ülő férfi hívja, hogy üljön fel mellé, elviszi. A fáradt utazó fel is mászik a szekérre, és helyet foglal, de a teher továbbra is ott van a vállán. A jószívű ismerős megkérdezi tőle, miért nem hajította le terhét a szekér aljába. „Ó, nagyon kedves tőled, hogy egyáltalán felajánlottad, hogy elviszel – válaszolta a szegény fickó –, nem mertelek még arra is megkérni, hogy cipeld a terhemet is.” Közülünk sokan olyanok vagyunk, mint ez az utazó – de Isten hordozni fogja a terhünket is, és bennünket is. Támaszkodjunk tehát az Úrra, ha sötét helyen vagyunk. Ő tudja az erdőből kivezető utat! Bújjunk hát oda az Ő karjaiba, és bízzunk Benne, és abban, hogy a legrövidebb és legbiztosabb úton fog minket vinni. Milyen gyönyörű is ez a kifejezés: „az ő Istenére”! Azt jelenti, hogy nemcsak Istenre, hanem az ő Istenére támaszkodjon. Ez a személyes kapcsolatot nagyon is valóságossá teszi. Dávid azt mondta: „Az Úr az én Pásztorom”. Pál így fejezte ki: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket”. Szeretett testvéreim, Dávidnak és Pálnak az Istene a mi Istenünk is! Őhozzá tartozunk, és Ő hozzánk. „Az én Szerelmesem enyém, és én az Övé”. Ez a bensőséges, személyes kapcsolat adja meg neked a jogot arra, hogy Őreá támaszkodj, és Benne bízz. Az Úr szívét bizonyára nagyon megszomorítja, ha nem bízunk Benne, és visszautasítjuk, hogy Őreá támaszkodjunk. Isten tudja az utat; legyen bizodalmunk Benne; Ő ki tud minket hozni a bajainkból és nehézségeinkből, támaszkodjunk hát Istenre! – Dr. George Palmer Pardington (1866–1915)

ENGLISH:

“Who among you fears the Lord? Who obeys the voice of His Servant? Who walks in darkness and has no light? Let him trust in the name of the Lord and rely upon his God.” (Isaiah 50:10, NKJV)

Let him rely upon his God. The next thing to do when you get into a dark place of trouble or sorrow is to rely upon God. To rely upon God is very much the same as to trust Him; yet there is a difference. The word “rely” may be translated “stayed”: “Let him stay upon his God” (A.V.). The figure is that of leaning upon some one for strength or support. Trust in God gives you rest, but reliance upon God gives you strength. Trust precedes reliance; and until you trust, God can do nothing for you. Trust in God makes you quiet and restful even when you cannot understand things. Reliance upon God gives you the assurance not only that God understands the situation, but that He is working out your deliverance every moment you trust. You are also confident that the Lord is leading you nearer and nearer the light, and that soon you will be once more walking under sunlit skies.

Not only are you to commit the dark place unto God, but you yourself are to rely upon Him. This means that you are to lean hard upon Him. Settle down until your whole weight is resting upon God.

There is a story told of a traveler trudging along by the roadside with a heavy load upon his shoulder. A man in a wagon overtook him and invited him to ride. The weary traveler climbed up and took a seat, but continued to carry the load on his shoulder. His kind-hearted friend asked him why he did not throw his load down in the bottom of the wagon. “Oh,” said the poor fellow, “it’s a good deal for you to give me a ride; I could not think of asking you to carry my load too.” Lots of us are just like this traveler, but God will carry both our loads and our own selves. Let us rely upon the Lord if we are in a dark place. He knows the way out of the woods. Let us climb up into His arms and trust Him to take us out by the shortest and surest road. What a beautiful expression—”His God.” It is not only rely upon God, but rely upon his God. It makes the personal relation very real. David said, “The Lord is my Shepherd.” Paul said, “My God shall supply all your need.” Beloved, the God of David and Paul is your God and my God. We belong to Him and He belongs to us. “My Beloved is mine and I am His.” This intimate personal relation gives you the right to rely upon and trust Him. Surely, His heart is grieved when we do not trust Him, and when we refuse to rely upon Him. He knows the way, let us trust Him; He can get us out of our trouble, let us depend upon Him. – Dr. George Palmer Pardington (1866–1915)

Source/Forrás: An excerpt from G.P. Pardington’s “The Still Small Voice”, 1902. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn