Olvasd a Bibliád! 2. rész (Read Your Bible – Selected Quotes, part 2)

Az Isten Igéjével való foglalkozás helyes módja nem csupán az, hogy elmélkedünk rajta, vagy megtanuljuk, mint a diákok – hanem hogy ez alapján élünk. – C.H. Spurgeon  (1834–1892)

**********

Egyetlen dolgot akarok tudni: a mennybe vezető utat; és azt, hogyan lehet biztonságban megérkezni ama boldog partra. Maga Isten ereszkedett le kegyelmesen, hogy megismertesse velünk ezt az utat; ezért jött le a mennyből. És mindezt leírta nekünk egy könyvben. Add hát nekem e könyvet! Bármi áron, de add nekem Isten Könyvét! – John Wesley (1703–1791) 

**********

Hadd buzdítsalak titeket arra, hogy értékeljétek nagyra az írott Igét (Jób 23:12). Dávid az Igét többre tartotta, mint az aranyat. Mit meg nem adtak volna a mártírok a Biblia egy-egy lapjáért! Az Ige az a mező, ahol Krisztus, az értékes gyöngy el van rejtve. E szent bányát kutatjuk mi, de nem az aranyrudakért, hanem a dicsőség túláradó mértékért. …Ó, tehát értékeljétek igen nagyra a Szentírást! – Thomas Watson (c. 1620–1686)

**********

Szükséges-e feltennem a kérdést, hogy vajon kell-e olvasnotok a Bibliátokat, vagy sem? Attól tartok, hogy e mostani korunk inkább egy magazin-olvasó, újságolvasó és folyóirat-olvasó kor – de nem annyira Biblia-olvasó kor, mint amilyennek pedig lennie kellene. A régi puritán időkben az embereknek igen szűkösek voltak a készleteik az egyéb olvasnivalókat illetően, de mégis elegendő könyvtárat találtak egyetlen könyvben: a Bibliában. És ó, mily buzgón olvasták azt! – C.H. Spurgeon

**********

Az angol lord, Francis Bacon beszélt egyszer egy bizonyos püspökről, aki rendszeresen naponta kétszer fürdött, és mikor megkérdezték, miért fürdik ilyen gyakran, ezt válaszolta: „Azért, mert nincs lehetőségem szépen, kényelmesen naponta háromszor megfürdeni.” Ha a Szentírást szerető embereket megkérdeznék, miért olvassák olyan gyakran, őszintén válaszolnának: „Azért, mert sajnos nincs több időnk még gyakrabban olvasni azt.” Az Igére való étvágy egyre csak növekszik azokban, akik abból táplálkoznak. Mi is elmondjuk hát Kempis Tamással együtt: „Szeretnék mindig egy kis félreeső zugban lenni, egy könyvvel a kezemben.” – C.H. Spurgeon

**********

Élj Isten Igéjéből! (C.H. Spurgeon)

Mily tanulságos számunkra Istennek e nagy igazsága, hogy a Megtestesült Ige az Ihletett Igéből élt! Étel volt ez az Ő számára, mint ahogyan a mi számunkra is, és testvéreim, ha Krisztus ily módon az Isten Igéjéből élt, akkor nem kellene-e nekünk is így tennünk? Pedig az Úr Jézusnak bizonyos tekintetben nem volt annyira szüksége e Könyvre, mint amennyire nekünk. Az Isten Lelke ugyanis mérték nélkül nyugodott meg rajta – ám Ő mégis szerette a Szentírást; olvasta, tanulmányozta, és folyamatosan használta is a kifejezéseit. Ó, adná Isten, hogy én is, és ti is, eljussunk az Isten Igéjének kellős közepébe, és teljesen telítődjünk az Igével!

Mint ahogyan láttam, amint a selyemhernyó mélyen beleeszi magát a levélbe, és elfogyasztja azt – így kellene nekünk is tennünk az Úr Igéjével: nemcsak átaraszolnunk kellene a felületén, hanem egyenesen bele kellene ennünk magunkat a közepébe, míg csak teljesen meg nem telik vele a bensőnk! Nem sok hasznodra lesz, ha pusztán csak végigfuttatod tekinteted az igéken; vagy ha csak a költői kifejezéseket, esetleg a történelmi tényeket ragadod meg. Az igeolvasás akkor lesz igazán áldásodra, ha annyira „beleeszed” magad a Biblia velejébe, míg végül már biblikus nyelven beszélsz, és a stílusod is a szentírásbeli modell szerint formálódik – és, ami még sokkal jobb: a lelked az Úr szavainak édes zamatával lesz megízesítve!

Hadd idézzem John Bunyan-t annak példájaként, mire is gondolok. Olvass tőle bármit, és meglátod: majdnem olyan, mintha magát a Bibliát olvasnád. Addig olvasta, mígnem szíve-lelke teljesen átitatódott a Szentírással, és jóllehet az írásai gyönyörű költői képekkel vannak átszőve, nem tudja anélkül átadni nekünk az ő „Zarándok útját” – a prózai költemények legszebbikét –, hogy ne éreztetné velünk folyamatosan: „Nahát, ez az ember egy élő Biblia!” Szúrd meg bárhol – még a vére is biblikus – a Biblia tömény kivonata folyik belőle! Nem tud anélkül beszélni, hogy közben ne idézne egy-egy igeverset, mivelhogy a lelke telis-tele van Isten Igéjével. Szeretett testvéreim, hadd ajánljam hát az ő példáját számotokra, de még inkább, magának a mi Úr Jézusunknak a példáját! – C.H. Spurgeon

**********

Jézus Ószövetség-ismerete

Akkoriban Isten írott Igéjét az Ószövetség könyvei alkották. És Jézus az Igét nagyon szerette! Tizenkét éves korára már olyan jól ismerte, hogy az még a jeruzsálemi templom nagy teológusait is ámulatba ejtette. Jézus az Ige alapján élt. Az Igét használta arra is, hogy ellene álljon a kísértőnek (Mát. 4:4, 7, 10). A keresztre ment, csak hogy az Írásokat be tudja teljesíteni (Mát. 26:54). A haldoklásakor a fájdalom-kiáltása szavait is ebből idézte (Mát. 27:46). Az ószövetségi írásokhoz aztán később egy másik, új írás-csoportot is fűztek, melyek magának Jézusnak az élete köré összpontosulnak. Ha tehát Jézus számára ilyen értékesek voltak az Írások, melyek az akkori Bibliát alkották – akkor ezerszer becsesebb kell, hogy legyen számunkra az Ige, amellyel mi most rendelkezünk! – Henry H. Halley (1874–1965) 

ENGLISH:

The way to deal with God’s Word is not merely to contemplate it, or to study it, as a student does; but to live on it. – C.H. Spurgeon

**********

I want to know one thing, the way to heaven; how to land safe on that happy shore. God Himself has condescended to teach the way; for this end He came from heaven. He hath written it down in a book. Give me that book! At any price give me the Book of God! – John Wesley

**********

Be exhorted to prize the written Word (Job 23:12). David valued the Word more than gold. What would the martyrs have given for a leaf of the Bible! The Word is the field where Christ the pearl of price is hid. In this sacred mine we dig, not for a wedge of gold, but for a weight of glory. …Oh, then, highly prize the Scriptures. – Thomas Watson

**********

Need I suggest the question as to whether you do read your Bibles or not? I am afraid that this is a magazine-reading age, a newspaper-reading age, a periodical-reading age, but not so much a Bible-reading age as it ought to be. In the old Puritanic times men used to have a scant supply of other literature, but they found a library enough in the one book, the Bible. And how they did read the Bible! – C.H. Spurgeon

**********

Lord Bacon tells of a certain bishop who used to bathe regularly twice every day, and on being asked why he bathed thus often, replied, “Because I cannot conveniently do it three times.” If those who love the Scriptures were asked why they read the Bible so often, they might honestly reply, “because we cannot find time to read it oftener.” The appetite for the Word grows on that which it feeds on. We would say with Thomas à Kempis, “I would always be in a nook with a book. – C.H. Spurgeon

**********

Live Upon the Word of God! by C.H. Spurgeon

How instructive to us is this great Truth of God that the Incarnate Word lived on the Inspired Word! It was food to Him, as it is to us and, Brothers and Sisters, if Christ thus lived upon the Word of God, should not you and I do the same? He, in some respects, did not need this Book as much as we do. The Spirit of God rested upon Him without measure, yet He loved the Scripture and He went to it, studied it and used its expressions continually. Oh, that you and I might get into the very heart of the Word of God and get that Word into ourselves!

As I have seen the silkworm eat into the leaf and consume it, so ought we to do with the Word of the Lord—not crawl over its surface, but eat right into it till we have taken it into our inmost parts! It is idle to merely let the eyes glance over the Words, or to remember the poetical expressions, or the historic facts—but it is blessed to eat into the very soul of the Bible until, at last, you come to talk in Scriptural language and your very style is fashioned upon Scripture models—and, what is still better, your spirit is flavored with the words of the Lord!

I would quote John Bunyan as an instance of what I mean. Read anything of his and you will see that it is almost like reading the Bible itself. He had read it till his very soul was saturated with Scripture and though his writings are charmingly full of poetry, yet he cannot give us his Pilgrim’s Progress—that sweetest of all prose poems—without continually making us feel and say, “Why, this man is a living Bible!” Prick him anywhere—his blood is Bibline—the very essence of the Bible flows from him! He cannot speak without quoting a text, for his very soul is full of the Word of God. I commend His example to you, Beloved and, still more, the example of our Lord Jesus! – C.H. Spurgeon

**********

Jesus’ Knowledge of the Old Testament

At that time the Old Testament constituted the written Word of God. Jesus loved it. His familiarity with it at the age of 12 astounded the great theologians of the Temple. He lived by it. Used it to resist the tempter (Matthew 4:4, 7, 10). Went to the cross to fulfill it (Matthew 26:54). Uttered his dying agonies in quotation from it (Matthew 27:46). To the Old Testament writings there has been added another group of writings, called the New Testament, centered around the life of Jesus himself. If what Jesus had of our Bible was dear to him, it seems like a thousandfold dearer ought what we have be to us. – Henry H. Halley

Source/Forrás:

http://karebearlv.wordpress.com/2014/02/04/at-any-price-give-me-the-book-of-god-john-wesley/;
http://www.spurgeongems.org/vols43-45/chs2644.pdf;
http://www.sermonindex.net/modules/articles/index.php?view=article&aid=15255;
http://www.bible-researcher.com/spurgeon2.html;
http://www.shortercatechism.com/resources/watson/wsc_wa_002.html;
http://www.sermonindex.net/modules/articles/index.php?view=article&aid=15255;
and an excerpt from H.H. Halley’s “Halley’s Bible Handbook”, 1965, page 493.

Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Reklámok

A Biblia-olvasás nemes szokása! (The Habit of Bible Reading by Henry H. Halley)

Mindenkinek szeretnie kellene a Bibliát! / Everybody ought to love the Bible.

Mindenkinek szeretnie kellene a Bibliát! Mindenkinek olvasnia kellene a Bibliát!

Mindenkinek!

Ez Isten Igéje. Ebben van a megoldás az életre. Ez a könyv számol be az emberiség valaha is élt legnagyobb Barátjáról, a legnemesebb, legkedvesebb, legőszintébb emberről, aki valaha is csak élt ezen a földön.

Ez a leggyönyörűbb történet, amelyet valaha is csak mondtak. Az emberi viselkedést illetően ez a legjobb útmutató, amelyet valaha is csak ismertek. Ez a könyv az, amely az életnek olyan valódi jelentőséget, ragyogást, örömöt, győzelmet, isteni elrendelést, célokat és dicsőséget ad, amelyek máshol mind-mind teljességgel ismeretlenek!

Sem a történelemben, sem az irodalomban nem találunk semmit, amely akár csak a legcsekélyebb mértékben is összemérhető lenne azon egyszerűen megfogalmazott beszámolókkal, amelyek a Galileai Férfiról szólnak – arról az Emberről, aki napjait és éjszakáit azzal töltötte, hogy szolgált a szenvedők felé; aki megtanította, mi is az igazi emberi szeretet és kedvesség; majd pedig meghalt az emberek bűneiért, és feltámadt egy olyan életre, amely soha véget nem ér; és örök biztonságot és boldogságot ígér mindazoknak, akik Őhozzá jönnek.

A legtöbb ember, amikor magába mélyed, kell, hogy komolyan elgondolkodjon arról, mi is lesz a dolgok végső kimenetele akkor, amikor eljön a vég. Félre lehet ezt nevetve hessegetni, ha úgy akarjuk, de az a nap akkor is eljön! És akkor vajon mi vár ránk?

Nos, a válasz a Bibliában található! És ez a válasz egyértelmű. Igenis, van Isten. Létezik a menny. És létezik a pokol is. Igen, van egy Megváltó. És eljön az ítélet napja. És boldog az az ember, aki a földi életének napjaiban békességre jut a Biblia Krisztusával, és még idejében felkészül a végső, nagy Utazásra!

Hogyan tudná bárki is, aki komolyan végiggondolja ezeket, megállni azt, hogy a szíve ne kezdjen el lángolni Krisztusért, és hogy ne szeresse azt a Könyvet, amely Őróla szól? Mindenkinek szeretnie kellene a Bibliát. Mindenkinek. MINDENKINEK!

És mégis: az, hogy a gyülekezetek és a gyülekezetbe járó emberek ilyen nagy mértékben elhanyagolják a Bibliát – egyszerűen  lesújtó! Ó igen, beszélünk a Bibliáról, megvédjük a Bibliát, dicsérjük és nagyra tartjuk azt. Az ám, tényleg!  Igen ám, csakhogy nagyon sok gyülekezeti tag valójában alig néz bele a Bibliába – sőt, még azt is szégyellné, ha valaki őt Biblia-olvasáson kapná. És általánosságban véve sajnos elmondható, hogy a gyülekezetek vezetőségeinek ijesztően nagy százaléka, úgy tűnik, semmilyen komoly erőfeszítést nem tesz az irányba, hogy az emberek valóban odaszánt Biblia-olvasók legyenek.

A világon minden más egyéb dologgal kapcsolatosan intelligensek vagyunk. Miért ne lennénk hát intelligensek a hitéletünket illetően is? Újságokat, magazinokat, regényeket, és mindenféle könyveket olvasunk, rádiót hallgatunk és TV-t nézünk, szinte folyamatosan. És mégis: többségünk még csak a Biblia könyveit sem tudja felsorolni! Szégyelljük magunkat! S ami még rosszabb: a szószék mögött álló szolgálattevők, akik pedig könnyen orvosolni tudnák ezt a helyzetet, gyakran egyáltalán nem törődnek ezzel, és általánosságban véve sajnos elmondható, hogy nem hangsúlyozzák a személyes Biblia-olvasást.

Az Isten Igéjével való egyéni, közvetlen kapcsolatunk a keresztény növekedésünk legfontosabb eszköze. A keresztény történelem összes kiemelkedő egyénisége, akik valódi szellemi erővel rendelkeztek, a Bibliának mind odaszánt olvasói voltak!

A Biblia az a könyv, amely szerint élünk. A Biblia-olvasás az az eszköz, amely által megismerjük és az elménkben frissen tartjuk azokat a fogalmakat, amelyek az életünket formálják. Az életünk nem más, mint a gondolataink terméke. Ahhoz, hogy helyesen éljünk, helyesen kell gondolkoznunk. Gyakran és rendszeresen kell, hogy olvassuk a Bibliát, hogy Isten gondolatai gyakran és rendszeresen legyenek az elménkben; és így az Ő gondolatai lesznek a mi gondolataink; az elgondolásaink pedig hozzáidomulnak Isten elgondolásaihoz; és át tudunk változni Isten saját képére, és így alkalmasak leszünk arra, hogy a mi Teremtőnkkel egy örökké tartó bensőséges kapcsolatban tudjunk majd lenni.

Igaz, valamelyes mértékben valóban magunkba tudunk szívni egyes keresztény igazságokat azáltal, hogy egyházi alkalmakra járunk, igehirdetéseket hallgatunk, Biblia-órákra járunk, bizonyságokat hallgatunk, és keresztény irodalmat olvasunk. Ám akármennyire jók és hasznosak is ezek a dolgok, Isten igazságát mégis csak másodkézből közvetítik, és így az az emberi csatornákon átszűrődve felhígul, és az emberi elgondolások és hagyományok sokszor nagymértékben el is homályosítják. Így tehát nem szabad, hogy e dolgok átvegyék a saját személyes Biblia-olvasásunk helyét, és annak helyét, hogy a hitünket, reményünket és életünket közvetlenül Isten Igéjére alapozzuk, és nem pedig arra, hogy mások mit mondanak Isten Igéjéről!

Isten Igéje nem más, mint Isten Szellemének fegyvere az emberi lelkek megváltására, és tökéletessé tételére. Nem elég, ha pusztán csak másokat hallgatunk, ahogy beszélnek és prédikálnak a Bibliáról, vagy éppen tanítják azt. Szükséges, hogy mindannyian, egyen-egyenként, közvetlen és rendszeres kapcsolatban legyünk Isten Igéjével. Ez ugyanis Isten ereje a szívünkben!

* * *

A Biblia-olvasás egy alapvető keresztény szokás.

Ám ezalatt nem azt kell érteni, hogy a Bibliát mintegy fétisként kellene kezelnünk. De igenis imádjuk azt az Istent és azt a Megváltót, akikről a Biblia számol be nekünk. És mert szeretjük a mi Istenünket és a mi Megváltónkat, odaszántan és szívből szeretjük azt a könyvet is, amely Tőle van, s Róla szól.

S természetesen azt sem értjük ezalatt, hogy a Biblia-olvasás puszta szokása már önmagában is egy erény, mert hiszen lehet úgy is olvasni a Bibliát, hogy mégsem alkalmazzuk annak tanításait az életünkre. És vannak olyanok is, aki bár olvassák a Bibliát, mégis hitvány és tisztességtelenek emberek, és egyáltalán nem keresztényi magatartásúak. De ők a kivételek!

Általánosságban véve tehát elmondható, hogy a Biblia-olvasás, ha megfelelő szellemben végezzük, egy olyan szokás, amelyből minden más egyéb keresztény erény táplálkozik – tehát a leghatékonyabb jellemformáló erő, amelyet csak ismer az emberiség!

* * *

A Biblia-olvasás az istenfélő áhítatosság illő cselekedete. A Biblia iránti magatartásunk biztos jelzője annak, milyen a Krisztushoz való hozzáállásunk. Ha szeretünk valakit, akkor szeretünk róla olvasni, ugye? Ha rá tudnánk venni magunkat arra, hogy a saját személyes Biblia-olvasásunkat úgy tekintsük, mint egy olyan tevékenységet, amellyel a Krisztusnak való odaszánásunkat fejezzük ki, akkor jobban hajlanánk arra, hogy ne vegyük ezt ennyire könnyelműen!

Dicsőséges dolog kereszténynek lenni. A legnagyobb kiváltság, amellyel egy halandó valaha is csak rendelkezhet az, hogy úgy megy át ezen az életen, hogy Krisztusnak mint Megváltójának és Vezetőjének a kezét fogja! Vagy, hogy még helyesebben fogalmazzunk: az, hogy az Ő oldalán botorkázunk végig, sokszor meg-megbotolva, ám az Ő szent kezét soha el nem engedve.

A Krisztussal való személyes kapcsolat mindannyiunk számára életünk egyik legbensőségesebb dolga, és erről sokszor nem is beszélünk sokat, valószínűleg azért, mert gyakran úgy véljük, hogy olyan nagyon méltatlanok vagyunk arra, hogy az Ő Nevét hordozzuk. Mert hát miért is törődne Mindenek Teremtője és Alkotója pont velem? De mélyen a szívünkben, amikor komolyan elgondolkodunk, igenis tudjuk azt, hogy a gyengeségeink, világiasságunk, léhaságunk, önzőségünk és egyéb bűneink miatt nagyobb szükségünk van Őreá, mint bármely más dologra, amelyet birtokolunk s szeretünk e világon. Ő a mi mennyei Atyánk. És a komolyabb pillanatainkban tudjuk, hogy a világon semmiért sem bántanánk vagy sértenénk meg Őt szándékosan. Mert ugyan miért is bántanánk meg készakarva azt, Aki szeret bennünket, és Akit mi viszontszeretünk? De sokszor mégis meggondolatlanok vagyunk.

Nos, a Biblia tehát az a könyv, amely beszámol Krisztusról és az Ő értünk való, mérhetetlen szeretetéről. Lehetséges-e vajon szeretni Krisztust, és ugyanakkor pedig önelégülten közönyösnek lenni az Ő Igéje iránt? Nekünk mindannyiunknak minden egyes nap döntést kell hoznunk: azt, hogy igenis Őt szolgáljuk, és nem a világot. S ezt pedig a Biblia tanítja meg nekünk!

A Biblia a legjobb áhítatos könyv is egyben. A különböző kiadványoknak és napi áhítatoknak, amelyeket olyan nagy számban jelentetnek meg, megvan a maguk helye. De a Bibliát soha nem helyettesíthetik! A Biblia magának Istennek az Igéje, és semmilyen más könyv sem foglalhatja el a helyét. Minden keresztény – fiatal és idős hívő is – kell, hogy a Biblia hűséges olvasója legyen!

(Ford.: wordwatcherdawn, forrás: lásd alább.)

ENGLISH:

Everybody should love the Bible. Everybody should read the Bible.

Everybody.

It is God’s Word. It holds the solution of life. It tells about the best Friend humanity ever had, the noblest, kindest, truest Man who ever walked on this earth.

It is the most beautiful story ever told. It is the best guide to human conduct ever known. It gives a meaning, a glow, a joy, a victory, a destiny, and a glory to life elsewhere unknown.

There is nothing in history, or in literature, that in any way compares with the simple record of the Man of Galilee, who spent His days and nights ministering to the suffering, teaching human kindness, dying for human sin, rising to life that shall never end, and promising eternal security and eternal happiness to all who will come to Him.

Most people, in their serious moods, must have some question in their minds as to how things are going to stack up when the end comes. Laugh it off and toss it aside as we may, that day will come. And then what?

Well, it is the Bible that has the answer. And an unmistakable answer it is. There is a God. There is a heaven. There is a hell. There is a Savior. There will be a day of judgment. Happy is the person who in this life makes his or her peace with the Christ of the Bible and gets ready for the final takeoff.

How can any thoughtful person keep his or her heart from warming up to Christ and to the book that tells about Him? Everybody ought to love the Bible. Everybody. Everybody.

Yet the widespread neglect of the Bible by churches and by church people is simply appalling. Oh, we talk about the Bible, and defend the Bible, and praise the Bible, and exalt the Bible. Yes indeed! But many church members seldom ever even look into a Bible-indeed, would be ashamed to be seen reading the Bible. And an alarming percentage of church leadership generally seems to be making no serious effort to get people to be Bible readers.

We are intelligent about everything else in the world. Why not be intelligent about our religion? We read newspapers, magazines, novels, and all kinds of books, and listen to the radio and watch television by the hour. Yet most of us do not even know the names of the Bible books. Shame on us! Worse still, the pulpit, which could easily remedy the situation, seems often not to care and generally does not emphasize personal Bible reading.

Individual, direct contact with God’s Word is the principal means of Christian growth. All the leaders in Christian history who displayed any kind of spiritual power have been devoted readers of the Bible.

The Bible is the book we live by. Bible reading is the means by which we learn, and keep fresh in our minds, the ideas that mold our lives. Our lives are the product of our thoughts. To live right, we need to think right. We must read the Bible frequently and regularly so that God’s thoughts may be frequently and regularly in our minds; so that His thoughts may become our thoughts; so that our ideas may become conformed to God’s ideas; so that we may be transformed into God’s own image and be made fit for eternal companionship with our Creator.

We may, indeed, absorb Christian truth, in some measure, by attending religious services, listening to sermons, Bible lessons, and testimonies, and by reading Christian literature. But however good and helpful these things may be, they give us God’s truth secondhand, diluted through human channels and, to quite an extent, obscured by human ideas and traditions. Such things cannot possibly take the place of reading for ourselves the Bible itself, and grounding our faith and hope and life directly in God’s Word, rather than in what people say about God’s Word.

God’s Word is the weapon of the Spirit of God for the redemption and perfection of the human soul. It is not enough to listen to others talk and teach and preach about the Bible. We need to keep ourselves, every one of us, in direct touch with God’s Word. It is the power of God in our hearts.

* * *

Bible reading is a basic Christian habit.

We do not mean that we should worship the Bible as a fetish. But we do worship the God and the Savior the Bible tells us about. And because we love our God and our Savior, we love dearly and devotedly the book that is from Him and about Him.

Nor do we mean that the habit of Bible reading is in itself a virtue, for it is possible to read the Bible without applying its teachings to one’s own life. And there are those who read the Bible and yet are mean and crooked and un-Christian. But they are the exception.

As a rule, Bible reading, if done in the right spirit, is a habit out of which all Christian virtues grow-the most effective character-forming power known to mankind.

* * *

Bible reading is an act of religious devotion. Our attitude toward the Bible is a pretty sure indication of our attitude toward Christ. If we love a person, we love to read about him or her, do we not? If we could only bring ourselves to think of our Bible reading as an act of devotion to Christ, we might be inclined to treat the matter less lightly.

It is a glorious thing to be a Christian. The most exalted privilege any mortal can have is to walk through life hand in hand with Christ as Savior and Guide. Or, to put it more correctly, to toddle along at His side and, though always stumbling, never letting go of His hand.

This personal relationship of each of us with Christ is one of the intimate things of life, and we do not talk much about it, probably because we often believe that we are so pitifully unworthy to wear His name. Why would the Creator of all things care about me? But deep down in our hearts, in our serious moods, we know that because of our weakness, our worldliness, our frivolity, our selfishness, and our sins, we need Him more than we love anything else in this world. He is our Father. And in our saner moments we know that we should not willingly offend or hurt Him for anything. Why would we intentionally hurt the One who loves us and whom we love? We are thoughtless.

The Bible is the book that tells about Christ and His immeasurable love for us. Is it possible to love Christ and at the same time be complacently indifferent to His Word? Is it possible? Each one of us has to make daily choices-to serve Him and not the world. The Bible teaches us how!

The Bible is also the best devotional book. Booklets and books of daily devotions, now published in such abundance, may have their place. But they are no substitute for the Bible. The Bible is God’s own word, and no other book can take its place. Every Christian, young and old, should be a faithful reader of the Bible.

Related articles/Kapcsolódó írások:

https://igerenezek.wordpress.com/2012/01/21/a-biblia-kozeppontja-lenyege-maga-krisztus/

https://igerenezek.wordpress.com/2012/09/06/nyolc-hasznos-tanacs-biblia-olvasashoz-8-profitable-ways-to-read-the-bible-by-j-c-ryle/

https://igerenezek.wordpress.com/2012/08/18/bizonyitsd-be-a-megteresedet-olvasd-a-bibliad-prove-your-conversion-read-your-bible-by-j-c-ryle/

https://igerenezek.wordpress.com/2012/05/25/tanacsok-diohejban-hogyan-olvassuk-a-bibliat-reading-the-bible-by-j-c-ryle/

https://igerenezek.wordpress.com/2012/06/04/a-megfeszitett-krisztus-a-biblia-lenyege-christ-crucified-is-the-foundation-of-the-bible-by-j-c-ryle/

https://igerenezek.wordpress.com/2012/06/30/vedd-fel-a-kardodat-es-harcolj-pick-up-your-sword-and-fight-by-j-c-ryle/

Forrás/Source: Részlet/An excerpt from Halley’s Bible Handbook (pages 805-807, Zondervan Publishing House, 1965) http://nakwonem.blogspot.hu/2010/07/habit-of-bible-reading.html and http://www.worldcat.org/wcpa/servlet/DCARead?standardNo=0310257204&standardNoType=1&excerpt=true Ford.: wordwatcherdawn

Az evangéliumok tanúságtétele igaz! (The gospel testimony is sure! by Henry H. Halley)

“Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm: Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen. És igen biztos nálunk a prófétai beszéd [is], a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2Pét. 1:16-21)

Úgy tűnik, hogy már Péter napjaiban is ott voltak a mi mai modern kritikusaink előfutárai, akik Jézus és az Ő hatalmas tetteinek történetét csupán csak ügyesen kitalált meséknek tartották. De Péter mindezt a saját szemeivel látta, és TUDTA, hogy amit Jézusról mondott, az IGAZ. Közel három éven át látta Jézust; látta, ahogyan puszta szavával beteg emberek tömegeit gyógyítja meg. Látta Őt, amint vízen járt; és látta, ahogyan szavával lecsendesítette a vihart. Látta, ahogyan a hegyen Jézus elváltozott, megdicsőült előttük. Háromszor látta, hogy Jézus halottat támaszt fel. A keresztre feszítés után pedig élve látta Őt. És Pünkösd után, Péter maga is, Jézus Nevében, számos hatalmas csodát tett (Apcsel. 5:15), és még Dorkászt is feltámasztotta a halálból (Apcsel. 9:40).

Mindezek az események – amelyeket egyébként az eljövendő Messiásról szóló ószövetségi próféciák megdöbbentő részletességgel erősítettek meg – teljes bizonyosságot adtak Péternek, és felkészítették őt a közelgő mártírhalálára. Péter tudta, hogy számára a Dicsőség Ajtaja már mindjárt kinyílik, s ő beléphet szeretett Urának jelenlétébe, hogy mindörökké Vele maradjon!

ENGLISH: 

“For we did not follow cunningly devised fables when we made known to you the power and coming of our Lord Jesus Christ, but were eyewitnesses of His majesty. For He received from God the Father honor and glory when such a voice came to Him from the Excellent Glory: “This is My beloved Son, in whom I am well pleased.” And we heard this voice which came from heaven when we were with Him on the holy mountain. And so we have the prophetic word confirmed, which you do well to heed as a light that shines in a dark place, until the day dawns and the morning star rises in your hearts; knowing this first, that no prophecy of Scripture is of any private interpretation, for prophecy never came by the will of man, but holy men of God spoke as they were moved by the Holy Spirit.” (2Pet. 1:16-21, NKJV)

It seems that, in Peter’s day, there were precursors of our modern critics, who were calling the story of Jesus and His mighty works a set of cunningly devised fables. But Peter had seen with his own eyes, and he KNEW that what he told about Jesus was TRUE. Over a period of three years he had seen Jesus, with a word, heal multitudes of sick people. He had seen Him walk on water, and with a word still the storm. He had seen Him transfigured. Three times he saw Him raise the dead. He saw Jesus alive after crucifixion. And, after Pentecost, Peter himself, in Jesus’ Name, did multitudes of mighty miracles (Acts 5:15), and even raised Dorcas from the dead (Acts 9:40).

All this, confirmed in marvelous detail in Old Testament prophecies of the coming Messiah, gave Peter full assurance, and made him ready for approaching martyrdom. He knew that, for him, the Door of Glory was about to open into the immediate presence of his Beloved Lord, nevermore to leave.

Forrás: Halley’s Bible Handbook (pages 667-668, Zondervan Publishing House, 1965).  Source of illustration: http://en.wikipedia.org/wiki/File:P46.jpg Ford.: wordwatcherdawn