ÁHÍTAT-MORZSÁK: „NEM AZÉRT JÖTTEM, HOGY AZ IGAZAKAT HÍVJAM A MEGTÉRÉSRE, HANEM A BŰNÖSÖKET.” – Lk 5:32 (írta: BARTHA BORBÁLA)

– http://bbartha.extra.hu/ –

bb_uj

Amikor az Úr megszólítja Lévit, a vámszedőt, hogy kövesse, ő gondolkodás nélkül, mindent hátrahagyva engedett Jézus hívásának. Olyan mélységesen mély szeretetet és elfogadást látott meg a Messiásban, ami elutasított, társadalomból kirekesztett, korrupt, beteg szívének azonnal gyógyulást hozott. Olyannyira megérintette az Úr a szívét, hogy Lévi nagy lakomát készített neki a házánál, ahova sok, hasonló háttérrel rendelkező, bűnös életmódot folytató barátját és ismerősét is meghívta. Tudta, ha Jézus az ő szívét meggyógyította, az Úrnál mások is gyógyírra találnak. Üdvössége miatti örömét, a bűnbocsánat felszabadító élményét és a megtalált kegyelmet Lévi meg akarta osztani társaival, hiszen tudta, a Mester a lakomán mindenkinek hirdeti majd Isten nagy irgalmát, az üdvösség útját, s barátait éppúgy fel fogja emelni, ahogy őt is.

Jézus közösségvállalása a bűnösök e nyilvánvaló csoportjával felszínre hozta a farizeusok és az írástudók szívének valós lelkületét, a felsőbbrendűség érzését és a gőgös ítélkezést. Zúgolódva szegezték a kérdést a tanítványoknak, hogyan lehetséges az, hogy együtt esznek a vámszedőkkel és a bűnösökkel. S Jézus ekkor a következőt mondta: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam a megtérésre, hanem a bűnösöket.” (Lk 5:31-32)

Olvashatunk egy másik vámszedőről is, aki egyszer úgy imádkozott Istenhez, hogy még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verte, miközben így imádkozott: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lukács 18:13) Szívének alázata miatt pedig Isten felemelte és megigazította ezt a bűnös embert. A farizeus viszont, aki magát imájában felmagasztalta, nem élhette át Isten elengedő kegyelmét saját gőgje és igazsága miatt.

Gyülekezeteink vajon egészséges emberekkel vagy betegekkel vannak tele? Vajon igazakkal, vagy bűnösökkel? A jó hír az, hogy bármilyen régóta járunk is az Úrral, ha megbotlunk és bűneinkért szívünk mélyéből bocsánatot kérünk és megtérünk, elhagyjuk bűnös útjainkat, ott a kereszt tövénél Jézus Krisztussal találkozhatunk. Megújíthatjuk vele szövetségünket és közösségünket, felállhatunk, s utunkat az Úrral tovább folytathatjuk. Isten Igéje így határozza meg a kegyelmet, ami korunk divatos egyházi kifejezése lett. E kegyelem nem más, mint a kereszt tövénél megvallott bűneinktől való elfordulás, ahol az Úr, kiontott vére által bűnbocsánatot nyújt, vétkeinket és az értük járó büntetést elengedi nekünk, hogy Vele tovább léphessünk. A kegyelemért tehát egykor az Isten Fia drága árat fizetett, erre mindig emlékezzünk!

S ne feledjük, ha megbotlunk, s az Úrhoz alázatos szívvel odafordulunk, tőle kegyelmet kapunk! Az Ő szívében nincs farizeusi lelkület, az Isten Fia magához ölel bennünket, ha hajlandók vagyunk hátrahagyni bűneinket. Hozzá fussunk hát, nála van megbocsátás! Hiszen az egyházban található farizeusi lelkület olyan könnyen megbélyegzi és leírja azokat, akik elesnek – akár hosszú hívő évek után –, s például  házasságtörésben találtatnak vagy váláson esnek át, hogy a sokból csak néhányat említsek. Jézusnak azonban a következő üzenete szól egyházon belül és kívül minden embernek: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam a megtérésre, hanem a bűnösöket.” (Lk 5:31-32)

Ne feledjük hát megalázni magunkat a kereszt tövénél, ha elestünk, hogy ott átvehessük Megváltónk igazi kegyelmét, amiért egykor Ő vérével fizetett! Adjuk át neki terheinket, s hagyjuk, hogy az Úr megújítsa és átformálja dicsőségére életünket!

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Máté 11:28-30)

BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”). A könyveivel kapcsolatos további információk a http://bbartha.extra.hu/ honlapcímen találhatóak. Az illusztráció forrása: itt. Bejegyezte: wordwatcherdawn

[Note to the English readers: This post is part of my friend, Borbála Bartha’s short devotional series which she writes in Hungarian. Due to lack of time I cannot translate all of it, although I would love to – but let me just give a short summary of it.

This post is about God’s grace. When the Lord has graciously found us, we were still in our sins. His grace has restored and renewed us, just like in Levi’s (Matthew’s) case. When Jesus called him, he was in a desperate and despised condition, bearing the reproach of the Jewish society of his age. Jesus however called him and restored him – so much that he immediately wanted to share his newly-found joy with his tax-collector friends. He must have been sure the Lord Jesus could reach and restore them as well, proclaiming God’s message of life-transforming grace to them, too. The Pharisees who were present, though, resented Jesus’ kindness and openness with this particular group of people. But the Lord said to them that it is the sick that He is here for, not the “sound” who have no need of Him in their professed righteousness.

In our churches also there happen failures and people sometimes commit sins, which others are sometimes quick to judge in extremely harsh ways (which also might not be the right attitude when it comes to dealing with people like this; sins are not to be condoned and overlooked, but proper spiritual help should be given to those that fail so that they could repent of it).

When we fail or sin we should come running to the Lord, asking for His forgiveness. We have to be honest and deal with the root of our sins, get rid of our sinful ways and we should meet the Lord Jesus freshly at the foot of the cross. God is rich in mercy, but this should never be regarded as a kind of license to sin. We should never forget the enormous price the Lord Jesus paid for our sins. – wordwatcherdawn]

Reklámok

ÁHÍTAT-MORZSÁK: SEREGEK URA! BOLDOG EMBER AZ, AKI BENNED BÍZIK – Zsoltárok 84:13 (írta: BARTHA BORBÁLA)

– http://bbartha.extra.hu/ –

bb1

Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura!

Vágyódik, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után,

szívem és testem ujjong az élő Istennek.

Boldogok akik a te házadban laknak,

szüntelen dicsérhetnek téged.

Boldog ember az, akinek te vagy erőssége,

és akinek a te ösvényeid vannak a szívében.

Seregek Ura! Boldog ember az, aki benned bízik.

(Zsoltárok 84, részletek)

Egyik kedvenc zsoltárom a 84-dik, ami az Istennel való közösség utáni mélységesen mély és intenzív vágyakozást fejezi ki, hiszen sehol sem olyan jó lenni, mint az Úr házában, szíve közelségében, ahol átélhetjük a Mindenható szeretetét és áldásait. Isten jelenléte olyan többletet ad, olyan mélységesen feltölti érzelmi tankunkat, megelégíti lelkünket, élettel tölti meg szellemünket, újítja meg életünket napról napra, hogy aki az Úr közelségét átélte, ezentúl mindig csak az után vágyakozik.

Isten azonban nem csak a szeretet, hanem az erő is. Jelenlétében lehullanak a láncok, szétmállanak a kötelékek, minden felszabadul és életre kel a bensőnkben is. Ekkor pedig a hála és a dicséret visszatarthatatlanul szabadulnak fel a szívünk mélyéből, s szárnyra kelve repülnek fel a Mindenható trónja elé jó illatú áldozatként. Boldog ember az, akinek az Úr az erőssége, akinek az Úr ösvényei vannak a szívében. De vajon mit jelent ez? Akinek az életét Isten Igéjének a fénye világítja be, s szívének ösvényei nem bűnös ösvények, utak, hanem az élet ösvényei, az az Úr előtti világosságban jár majd. Ezek az ösvények pedig örök életre vezetnek, sima, megbotlás nélküli utak, melyek, ha szívünkben lakoznak, életünk igazán boldoggá teszik, mert az Úr vezet napról napra bennünket.

Boldog ember az, aki a Seregek Urában bízik. Az élet tele van kérdőjelekkel, félelmekkel, szorongásokkal, nehézségekkel, megpróbáltatásokkal, érthetetlen vagy értelmezhetetlen eseményekkel, betegségekkel, váratlan fordulatokkal és bizonytalanságokkal. Ha nincs kiben bíznunk, nincs erős hitünk Megváltónkban, akkor előbb-utóbb e körülmények maguk alá gyűrnek bennünket. Munkahelyünk elvesztésétől és az anyagi bizonytalanságtól való félelmünkben például olyat teszünk, amit mi magunk sem igazán szeretnénk, és viselkedésünket Isten Igéjével sem tudjuk összeegyeztetni. Mindezt azért, mert félünk. Máskor egy-egy fenyegető betegség olyannyira megijeszt bennünket, hogy még meglévő hitünk is elpárolog, s vagy a homokba dugjuk fejünket, vagy Istenről és az Ő gyógyító hatalmáról elfeledkezve rohanvást futunk segítségért az orvosokhoz. Máskor egy-egy kapcsolatban csak félelmeink miatt maradunk, vagy viselkedünk egy bizonyos módon, nehogy elveszítsük azt, akit szeretünk, nehogy ebben a világban egyedül maradjunk. A felsorolást vég nélkül lehetne folytatni, hol hoz az ember olyan döntéseket mindennapjaiban, ami nem Isten bizalmában gyökerezik.

Az Ige azt írja, boldog ember az, aki a Seregek Urában bízik. Miért? Azért, mert méltósággal élheti az életét, alázatban, mégis körülményei közt felemelt fővel járva, hiszen tudhatja, erőssége kiben rejlik, kihez folyamodhat segítségért. Így nem kell senkinek kiszolgáltatva élnie az életét, legyen az a főnöke, egy bank, az orvosok, a férje, felesége, barátja, testvére, vagy bárki. Az Istenbe vetett bizalom méltósággal tölti be életünk, hiszen mindig szabadok vagyunk arra, hogy Isten Igéje alapján a lehető legjobb döntést hozzuk meg körülményeink között, amivel az Urat is megdicsőíthetjük. E szabadság érzése pedig boldogsággal tölti el lelkünk. A méltóság az isteni természet megnyilvánulása bennünk, hiszen az Úr méltósággal együtt teremtette az embert, s Ő mindig ennek megfelelően bánik velünk. Amikor valaki átéli a méltóság érzését az Úrral való közösségben, Istenbe vetett bizalma jeleként, valóban mélységesen elárasztja a boldogság és szabadság érzése, hiszen lelkiismeretünket megnyomorítani próbáló megalkuvások nélkül járni-kelni e világban felbecsülhetetlen értékű kincs. Halleluja!

Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura!

Vágyódik, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után,

szívem és testem ujjong az élő Istennek.

Boldogok akik a te házadban laknak,

szüntelen dicsérhetnek téged.

Boldog ember az, akinek te vagy erőssége,

és akinek a te ösvényeid vannak a szívében.

Seregek Ura! Boldog ember az, aki benned bízik.

(Zsoltárok 84, részletek)

BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”). A könyveivel kapcsolatos további információk a http://bbartha.extra.hu/ honlapcímen találhatóak. Illusztráció forrása: ittBejegyezte: wordwatcherdawn

ÁHÍTAT-MORZSÁK: GYÜMÖLCSEI FAJTÁJUKNAK MEGFELELŐ MAGVAKAT HOZNAK – 1 MÓZES 1:12 (írta: BARTHA BORBÁLA)

– http://bbartha.extra.hu/ –

bb1.1

Jézus, az Isten Fia arról beszél tanítványainak a János evangéliuma 15. fejezetében, hogy a szőlő akkor tud gyümölcsöt teremni, ha a tőkén marad, belőle táplálkozik. Ezzel a példával szemlélteti az Úr tanítványainak, hogy meg kell tanulniuk Jézusban megmaradni, belőle táplálkozni, ha Isten dicsőségére gyümölcstermőkké szeretnének válni. A gyakorlatban ez a gyümölcstermés úgy zajlik majd, hogy a tanítványok egybenőve az Úrral, az Atya szeretetében járva, Isten iránti szüntelen engedelmességben élik az életüket. Ez pedig túláradó örömmel fogja betölteni a lényüket. Sőt, mi több, engedelmességük miatt Jézus barátaivá is válhatnak, olyanokká, akiknek az Atya – az Ő Fiáért – imádságait mindig meghallgatja majd.

Egyikünk számára sem kétséges, hogy a tanítványok hallgattak az Úr szavára, s gyümölcstermő emberekké váltak, hiszen mi, ma, itt a huszonegyedik században, több mint kétezer évvel az elhangzott útmutatás után az apostolok gyümölcstermésének eredményei vagyunk. De hogyan működik a gyümölcstermés valójában? Hogyan lehetséges, hogy hitemmel, szolgálatommal, engedelmességemmel, életemmel ugyanazt a gyümölcsöt termem meg másokban? Mózes első könyvének első fejezetében, a teremtés történetben olvashatunk arról, hogyan zajlik a természetben, a növények esetében a gyümölcstermés folyamata. A harmadik napról ezt olvashatjuk:

Azután ezt mondta Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet; gyümölcsfát, hogy neme szerint való gyümölcsöt teremjen, és magva legyen a földön. És úgy lett. Hajtott tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet a maga neme szerint és gyümölcstermő fákat, amelyeknek gyümölcsei fajtájuknak megfelelő magvakat hoznak. És látta Isten, hogy ez jó. És lett este, és lett reggel: harmadik nap. (1 Mózes 1: 11-13)

Amikor Isten megteremtette a növényeket, úgy alkotta meg őket, hogy a termésbe – ami a mi táplálékunk lett – az Úr elhelyezte a magokat, amelyek onnan kikerülve, s megfelelő talajba hullva, eső által megöntözve, napsugár által növekedve, oxigéndús környezetben kihajtanak, felnőnek, érett növénnyé lesznek, amelyek szintén képesek lesznek a gyümölcstermésre. Gyümölcsük közepén maggal látta el az Úr a növényeket, hogy a körforgás bármikor újra indulhasson. A gyümölcstermést tehát az Úr belekódolta a növények életébe, mégpedig olyan módon, hogy az mindig megújulhasson, önmagát újratermelhesse, gyümölcse mindig, mindenkinek áldás lehessen.

Jézus a János evangéliuma 12. fejezetének 24-25. versében ezt mondja: Bizony, bizony, mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz. Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.

Isten tehát a gyümölcsöket maggal a közepükön alkotta meg, ami önmagában hordozza az újabb életet. Ugyanezt a törvényszerűséget figyelhetjük meg szellemi értelemben is, Isten Királysága terjedését illetően. Amikor hit által újjászületünk, Ő belénk ülteti az Ige magját, s ahogy meghalunk önmagunknak és egyre inkább Istennek és Istenért élünk, gyümölcsünk majd e magból nő ki. Az Atyának való gyümölcstermésünk során pedig, a gyümölcsünk belsejében megtalálható Ige-magot hintjük el mi is az emberi szívekben, amelyek – ha jó talajba hullanak, s megvannak a megfelelő körülmények is hozzá, mivel ugyanazt az Ige-DNS-t adják tovább – ugyanazt a termést produkálják majd. Így növekszik Isten szellemi Királysága. Így lehetséges, hogy a tanítványok örökségéből részesülünk ennyi év után is, hiszen ők is az Ige magjait hintették mindenfelé, s az újra és újra megtermette a maga gyümölcsét az emberi szívekben. Így lehetséges tehát átadni az áldásokat, amire elhívott bennünket Isten.

Ám a Szentírásból azt is megtanulhatjuk, hogy nem csak jó, hanem rossz gyümölcsök is léteznek, mégpedig a test gyümölcsei. S mivel a gyümölcstermésbe a Mindenható a reprodukciót belekódolta, akik test szerint járnak, azok is hintik a magokat, melyek emberi szívekbe hullva, ugyanazokat a rossz gyümölcsöket termik meg majd. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen maggal rendelkezünk, s mit vetünk: az Ige szellemi magját, vagy a test bűnös magját. Jézusról azt olvashatjuk a Szentírásban, hogy kiváltott bennünket az atyáinktól örökölt hiábavalóságokból, s az is világos előttünk, hogy a kereszt mindenre megoldást kínál nekünk, csak le kell tenni az Úrért az életünk!

Mindig legyen előttünk, hogy Istennek való gyümölcstermésünk során gyümölcsünk kellős közepén ott rejtőzik az Ige magja, ami csak arra vár, hogy miután egy éhes lélek gyümölcsünket táplálékként elfogyasztotta, szíve talajára hullva növekedésnek indulhasson, s az ő élete is megteremhesse ugyanazt a gyümölcsöt, ami áldás lehet mások számára… a körforgás pedig örök… egészen Krisztus visszajöveteléig.

BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”). A könyveivel kapcsolatos, további információk a http://bbartha.extra.hu/ honlapcímen találhatóak. Az illusztráció forrása: itt. Bejegyezte:  wordwatcherdawn