Imádkozz! (Pray! – Selected Quotes)

„Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” (1 Timóteus 2:8)

Imádkozhatsz bármely felmerülő szükségért – például hosszú életért, mint ahogyan Ezékiás tette; segítségért, mint ahogyan Dániel tette; kegyelemért, mint ahogyan Dávid tette; esőért, mint ahogyan Illés tette; egy fiúgyermekért, mint ahogyan Anna tette; kegyelemért, mint ahogyan Pál tette. Imádkozhatsz bárhol – a mélységben, mint ahogyan Jónás tette; a tengeren, vagy háztetőn, mint ahogyan Péter tette; az ágyadban, mint ahogyan Ezékiás tette; a hegyen, mint ahogyan Jézus tette; a pusztaságban, mint ahogyan Hágár tette; az utcán, mint ahogyan Jairus tette; egy barlangban, mint ahogyan Dávid tette; a kereszten, mint ahogyan a haldokló tolvaj is tette.

Imádkozhatsz bármilyen módon – röviden, mint ahogyan Péter és a vámszedő tette; hosszan, mint ahogyan Mózes a Szent Sátor felszentelésénél, vagy Salamon a templomszentelésnél tette. Imádkozhatsz csendben, csak a gondolataidban, mint ahogyan Nehémiás Dárius előtt tette; vagy hangosan, mint ahogyan a sziro-föníciai asszony tette; zokogva, mint ahogyan Mária Magdolna tette; jaj-szókkal vagy dalokkal, mint ahogyan Dávid is tette.

Imádkozhatsz bármely időben – reggel, mint ahogyan Dávid tette; délben, mint ahogyan Dániel tette; éjfélkor, mint ahogyan Szilás tette; gyermekkorban, mint ahogyan Sámuel tette; fiatalkorban, mint ahogyan Timóteus tette; felnőttkorban, mint ahogyan a százados tette; időskorban, mint ahogyan Simeon tette; betegségben, mint ahogyan Jób tette; avagy a halál szélén, mint ahogyan Jákób és a haldokló Krisztus is tette. – Robert G. Lee

**********

Ó, mily csodákat tud eredményezni az imádság!

‘Ábrahám szolgája imádkozik… Rebeka megjelenik. Jákób tusakodik az isteni Személlyel, imádkozik és erősnek bizonyul… Ézsau hozzáállása csodálatos módon megváltozik, és elfelejti azon bosszúálló szándékát, melyet pedig húsz éven keresztül táplált szívében. Mózes Istenhez kiált… a tenger kettéválik. Mózes imádkozik… Amáleket legyőzik. Józsué imádkozik… Ákánt felfedezik. Anna imádkozik… Sámuel megszületik. Dávid imádkozik… Akhitófel felakasztja magát. Asa imádkozik… győzelmet szereznek. Jósafát Istenhez kiált… Isten elfordítja az ellenségeit. Dániel imádkozik… az álom kijelentetik neki. Dániel imádkozik… az oroszlánok szája be lesz zárva. Dániel imádkozik… a hetven hétről szóló prófécia megjelentetik számára. Ezsdrás imádkozik az Ahava-folyó mellett… Isten megválaszolja imáját. Nehémiás elkezd imádkozni…  a király szíve perceken belül megenyhül irányába. Illés imádkozik… három évnyi szárazság következik. Illés imádkozik… az eső rohamléptekkel megérkezik. Elizeus imádkozik… a Jordán folyó kettéválik. A Gyülekezet buzgón imádkozik… Pétert egy angyal kiszabadítja.’

Az ima fegyvere győzedelmeskedik a gonosz erői felett! Az imádság erőt hoz. Az imádság tüzet hoz. Az imádság esőt hoz. Az imádság életet hoz. Az ima közel hozza Istent! Nincs oly’ erő, ami a diadalmas imádság erejéhez fogható lenne! Merjél hát konkrét kérésekkel Istenhez fordulni; merd megragadni az isteni ígéreteket, és várd hittel, míg a válasz megérkezik. A győzelem a Golgotán keresztül érkezett! (Ismeretlen szerző)

ENGLISH:

“I will therefore that men pray everywhere, lifting up holy hands, without wrath and doubting.” (1 Timothy 2:8)

You can pray for any need—for lengthened life, as Hezekiah did; for help, as Daniel did; for mercy, as David did; for rain, as Elijah did; for a son, as Hannah did; for grace, as Paul did. You can pray, too, anywhere—in the deep, like Jonah; on the sea or housetop, like Peter; on your bed, like Hezekiah; in the mountain, like Jesus; in the wilderness, like Hagar; in the street, like Jairus; in a cave, like David; on the cross, like the dying thief.

You can pray, too, anyhow—short, as Peter and the Publican did; long, like Moses at the consecration of the Tabernacle, or Solomon at the dedication of the temple. You can pray in your secret thoughts, as Nehemiah did before Darius; or aloud, as did the Syro-Phoenician woman; in tears, as Magdalene did; in groans or songs, as David did.

You can pray any time—in the morning, as David did; at noon, as Daniel did; at midnight, as Silas did; in childhood, as Samuel did; in youth, as Timothy did; in manhood, as the centurion did; in age, as Simeon did; in sickness, as Job did; or in death, as did Jacob and the dying Christ. – Robert G. Lee

**********

Oh, the wonders of prayer!

‘Abraham’s servant prays… Rebekah appears. Jacob wrestles and prays and prevails with Christ… Esau’s mind is wonderfully turned from the revengeful purpose he has harbored for twenty years. Moses cries to God… the sea divides. Moses prays… Amalek is discomfited. Joshua prays… Achan is discovered. Hannah prays… Samuel is born. David prays… Ahithophel hangs himself. Asa prays… a victory is gained. Jehoshaphat cries to God… God turns away his foes. Isaiah prays… the dream is revealed. Daniel prays… the lions are muzzled. Daniel prays… the seventy weeks are revealed. Ezra prays at Ahava…God answers. Nehemiah starts a prayer… the King’s heart is softened in a minute. Elijah prays… a drought of three years succeeds. Elijah prays… rain descends apace. Elisha prays… Jordan is divided. The church prays ardently… Peter is delivered by an angel.’

The weapon of prayer against the forces of evil prevails. It brings power. It brings fire. It brings rain. It brings life. It brings God! There is no power like that of prevailing prayer. Dare to be definite with God; dare to lay hold of the promises and to wait in faith until the answer comes. Victory is through Calvary! – Author Unknown.

Source/Forrás: Excerpts from Mrs. Charles E. Cowman’s “Traveling Towards Sunrise”, 1954, and “Streams in the Desert”, Volume Two, 1966. Illustration designed by/Az illusztrációt szerkesztette: Emily. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn.

 

Munkára fel, testvéreim! (Get To Work! – Selected Quotes)

Munkára fel, testvéreim! (C.H. Spurgeon)

Ó, keresztény testvéreim, nem fogjátok túlzottan megdicsőíteni Istent – hacsak tényleg bele nem fektetitek minden erőtöket az Úr útjaiba, odaszánva testeteket, lelketeket és szíveteket – az egész valótokat! – az Úr Jézus Krisztus szolgálatára. S ennek megtételéhez nem szükséges otthagynotok családjaitokat, vagy üzleteiteket, vagy a világi jellegű elfoglaltságaitokat. Hiszen mindezekben is tudjátok Istent szolgálni. Sőt, e körülmények gyakran előnyös helyzetet teremtenek a lehetőségeket illetően – amiket nektek kell megragadnotok. 

Nem tud lelkeket megnyerni az, aki maga is félig alszik. A csatát, melyet az Úr Jézusért kell megharcolnunk, olyanoknak kell végigküzdeniük, akik teljesen ébren vannak, és akiket Isten Szentlelke megelevenített. „Eredj fiam, munkálkodjál ma…” (Mát. 21:28) Igen ám, de ne úgy, hogy csak eltanítgatsz egy kicsit a vasárnapi iskolában. Ne úgy, hogy igehirdetősdit játszol. Ne úgy, hogy mások lelkére beszélsz ugyan az utcasarkokon, s ki is osztogatsz egy pár traktátust, de csak ímmel-ámmal. „Eredj, fiam, munkálkodj!” Szíveddel-lelkeddel dolgozz! Ha e munkát megéri elvégezni, akkor megéri jól elvégezni; és ha megéri jól elvégezni, akkor megéri, hogy még jobban munkálkodj, mint valaha. És még ekkor is érdemes arra, hogy még ennél is jobban végezd – mert mikor már megtetted a tőled telhető maximumot, még mindig lesz valami több, melynek megtételére igyekezhetsz – mivelhogy a legjobbak legjobbika is túl kevés egy ilyen Istennek és egy ilyen szolgálatnak! „Eredj, fiam, munkálkodj!” – C.H. Spurgeon

**********

Légy buzgóságos a jónak cselekvésében! (J.C. Ryle)

Ha szeretnénk növekedni a kegyelemben, és még több reménységgel bírni, akkor még nagyobb szentségre kell törekednünk az életünkben és viselkedésünkben. Ez egy alázatra indító lecke, mellyel igenis foglalkoznunk kell – olyan téma, melyet nem lehet elégszer elővenni. Ugyanis az Istennel való, bensőséges járásunk és a hitéletünk adta vigasz elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Ezt soha ne felejtsük el! Igazán mondom, az Úr házában számtalan edény tompaságba süppedt és ütött-kopottá vált…

Mikor körülnézek, azt látom, hogy sok olyan dolog hiányzik belőlünk, melyeket pedig Jézus szeret.

Hiányolom a mi Mesterünk szelídségét és kedvességét – közülünk sokan nyersek, durva természetűek és nyíltan kritikusak vagyunk másokkal szemben, s közben azzal áltatjuk magunkat, milyen hűségesek vagyunk.

Hiányolom az igazi bátorságot abban, ahogyan Krisztusról vallást teszünk mások előtt – gyakran többre tartjuk a hallgatás idejét, mint a szólásét.

Hiányolom az igazi alázatot – közülünk nem sokan szeretjük a legalacsonyabb helyet elfoglalni, és mindenkit nagyobbra értékelni saját magunknál, illetve elfogadni, hogy az erőnk gyengeségben lesz teljes.

Hiányolom az igazi, törődő szeretet – közülünk csak alig páran bírnak azon önzetlen lelkülettel, amely nem a magáét keresi; kevesen vannak, akiket mások boldogsága jobban érdekel, mint saját érzelmeik és boldogságuk.

Hiányolom az igazi, háládatos lelkületet – panaszkodunk, morgolódunk és idegeskedünk; azon morfondírozunk, mely dolgokkal nem rendelkezünk még; és megfelejtkezünk azokról, melyekkel viszont már bírunk. Ritkán vagyunk elégedettek.

Hiányolom a világtól való, határozott különválást – a határvonal gyakran elmosódik. Sokunk olyan, mint a kaméleon: mindig felöltjük az éppen aktuális társaságunk színeit, és annyira hasonulunk az istentelenekhez, hogy az embernek igencsak erőltetnie kell a szemét, hogy bármi különbséget észrevegyen.

Olvasó, ezeknek nem így kellene lenniük. Ha még több reménységet szeretnénk, akkor legyünk még buzgóságosabbak a jónak cselekvésében! – J.C. Ryle

**********

Vajon üres kézzel jelenjek-e meg? 

 

Vajon üres kézzel jelenjek-e meg,

majdan ott, az üvegtenger mellett,

mikor az örök trón előtt állok meg?

Vajon szégyen kell-e, hogy búsítsa szívemet,

ahogy nevemre felelek, de oly munkám nincs,

melyet Megváltóm sajátjának tekinthet?

 

Ó, a sajnálkozás de elfogna engem,

ha Urammal találkoznom úgy kellene,

hogy minden, rám bízott tálentumát elvesztegettem;

és nincs, ki ezt mondhatná, egy árva lélek se:

„Úgy örülök, hogy utamba kerültél –

a bűnösök Barátjáról nekem te beszéltél!”

 

Hálámat tehát hadd mutassam úgy meg,

drága Uramnak, ki engem annyira szeretett,

hogy munkálkodom, míg beköszönt az este;

hogy szeretet-ajándékom, legyen bármily csekély,

a mennyei honba elvihessem én,

és kezem üres ne legyen, ha a hívás elér.

 

Az aratás napjai, ha majd véget érnek,

hadd halljam Mesterem, amint mondja nékem,

„Isten hozott, hű munkásom – hajlékod már készen!”

Hadd legyenek hát nálam aranyló kalászok,

érett, szép gyümölcsök, nem hervadt virágok,

mikor áldott Megváltóm előtt majd megállok. 

 

Mikor az élet-könyvek sorra megnyittatnak,

és mindenki tettei jól megpróbáltatnak,

hadd legyen a hónál fehérebb tetteim jegyzéke;

mikor végigfutottam már a földi pályám,

hadd halljam Őt így: „Jól munkálkodtál!

Az örök szeretet jutalmaz – vedd hát koronád!”

(Neal A. McAulay és Maud Frazer)

ENGLISH:

Get to Work! (C.H. Spurgeon)

Oh, Christian men and women, you will not glorify God much unless you really put your strength into the ways of the Lord, and throw your body, soul, and spirit—your entire manhood and womanhood—into the work of the Lord Jesus Christ. To do this you need not leave your families, or your shops, or your secular engagements. You can serve God in these things. They will often be vantage grounds of opportunity for you, but you must throw yourself into it. 

A man does not win souls to Christ while he is himself half asleep. The battle that is to be fought for the Lord Jesus must be fought by men who are wide awake and quickened by the Spirit of God. “My son, go work to-day.” Do not go and play at teaching in Sunday schools. Do not go and play the preacher. Do not go and play at exhorting people at the corners of streets, or even play at giving away tracts. “My son, go work.” Throw thy soul into it. If it is worth doing it is worth doing well; and if it is worth doing well, it is worth doing better than you have ever done it yet; and even then it will be worth doing better still, for when you have done your best you have still to reach forward to a something far beyond; for the best of the best is all too little for such a God and for such a service. “My son, go work.” – C.H. Spurgeon

**********

Be Zealous Regarding Good Works (J.C. Ryle)

If we want to grow in grace and have more hope, we must seek more holiness in life and conversation. This is a humbling lesson to dwell upon—but one that cannot be dwelt upon too much. There is an inseparable connection between a close walk with God, and comfort in our religion. Let this never be forgotten. Truly, many of the vessels in the Lord’s house are very dull and dingy.

When I look around, I see many things missing among us, which Jesus loves.

I miss the meekness and gentleness of our Master—many of us are harsh, rough-tempered, and overly critical of others, and we flatter ourselves that we are faithful.
I miss real boldness in confessing Christ before men—we often think much more of the time to be silent, than the time to speak.
I miss real humility—not many of us like to take the lowest place, and esteem everyone better than ourselves, and our own strength perfect weakness.

I miss real charity—few of us have that unselfish spirit, which seeks not its own—there are few who are not more taken up with their own feelings and their own happiness than that of others.

I miss real thankfulness of spirit—we complain, and murmur, and fret, and brood over the things we have not, and forget the things we have. We are seldom content.

I miss decided separation from the world—the line of distinction is often rubbed out. Many of us, like the chameleon, are always taking the color of our company we become so like the ungodly, that it strains a man’s eyes to see the difference.
Reader, these things ought not so to be. If we want more hope, let us be zealous regarding good works. – J.C. Ryle

**********

Shall I Empty-Handed Be?

 

Shall I empty-handed be

When beside the crystal sea

I shall stand before the everlasting throne?

Must I have a heart of shame

As I answer to my name,

With no works that my Redeemer there can own?

 

What regret must then be mine,

When I meet my Lord divine,

If I’ve wasted all the talents He doth lend,

If no soul to me can say,

“I am glad you passed my way;

For ‘twas you who told me of the sinner’s Friend.”

 

If my gratitude I’ll show

Unto Him who loves me so,

Let me labor till the evening shadows fall;

That some little gift of love

I may bear to realms above,

And not empty-handed be when comes the call.

 

When the harvest days are past,

Shall I hear Him say at last,

“Welcome, toiler, I’ve prepared for you a place”?

Shall I bring Him golden sheaves,

Ripened fruit, not faded leaves,

When I see the blessed Saviour face to face?

 

When the books are opened wide,

And the deeds of all are tried,

May I have a record whiter than the snow;

When my race on earth is run,

May I hear Him say, “Well done!

Take the crown that love immortal doth bestow.”

(Neal A. McAulay and Maud Frazer)

Source/Forrás:

http://gracegems.org/24/Ryle_where_are_you.htm; http://www.thedailyspurgeon.com/2012/11/get-to-work.html; and an excerpt from Mrs. Charles E. Cowman’s “Missionary Warrior”, 1928. Source of illustration: here.  Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

A legjobb fajta igehirdetés… (Preaching at its best…)

Egy nap Charles H. Spurgeon egyik lelkes csodálója az egyik barátjával beszélgetett éppen, aki ezt mondta: „Még soha nem hallottam ezt az embert, de jövő vasárnap elmegyek a gyülekezetébe, és megnézem magamnak, valóban érdemel-e ilyen túlzott dicséretet.”
Amikor aztán visszatért az istentiszteletről, a barátja megkérdezte: „Nos, mit gondolsz róla?”
„Semmit – válaszolta a férfi. – Egyedül csak arra a hatalmas Megmentőre tudok gondolni, akit ez a prédikátor hirdetett.”
…Az emberek sokszor sokféleképpen vélekednek arról, milyen a jó prédikálás – de az igazán jó igehirdetés az, amelynek következtében a hallgatók „egyedül csak Jézust” látják.
Pál apostol utolsó utasítása Timóteushoz ez volt: ‘Hirdesd az Igét!” Mind a Biblia (Zsid. 4:12), mind pedig Jézus (Ján. 1:1, 14) Isten Igéjének van nevezve. Az egyik az írott Ige; a másik az élő Személy.

ENGLISH:

One day an enthusiastic admirer of Charles H. Spurgeon was conversing with a friend who said, “I have never heard this man, but I will go to his church next Sunday to find out whether he deserves such extreme praise.”
Upon his return from the service, his friend asked, “What do you think of him?”
“Nothing,” was the reply. “All I can think of is the great Saviour Whom the preacher proclaimed.”
People have their own ideas of good preaching, but great preaching is that which causes the hearers to see “Jesus only.”
The last charge Paul gave to Timothy was – “Preach the word.” Both the Bible (Heb. 4:12) and Jesus (John 1:1, 14) are called the Word of God. One is written; the other is the Person.

Source/Forrás: http://under-his-shadow.weebly.com/my-blog/category/charles%20spurgeon. Ford.: wordwatcherdawn