Az Isten ajándéka! (The Gift of God! by Susannah Spurgeon)

Jézus így válaszolt: “Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” (János 4:10)

Ó, Te sajgó lábú, elcsigázott, megfáradt Férfiú, aki ily módon ülsz ott annál a kútnál, s egy szegény, bűnös asszonytól kérsz inni egy kis vizet – Te vagy az én Uram és Megváltóm; Benned hiszek, Téged szeretlek és imádlak!
Már közel kétezer év eltelt azóta, hogy eme édes szavakat kimondtad, melyek most vigasztalják szívemet – mégis mily nagy erővel, vigasszal és áldással érintenek meg igéid itt, a jelenben!
„Ha tudnád.” Uram, Te elmondtad nekem, ki is vagy; kegyelmedben kijelentetted magad számomra. Tudom, hogy Te vagy „Istennek azon áldott ajándéka”, aki egyedül képes arra, hogy megmentse és megelégítse lelkemet. A mennyei szeretet óriási mélysége és szélessége jelent meg Benned. Uram, nemcsak az én szükségemre mutattál rá – hanem arra is, hogy kegyelmed és erőd bőségesen be tudja azt tölteni.
Én csak egy, ürességtől tátongó bűnös lélek vagyok – Te pedig egy, a teljességet birtokló Krisztus!
„Te kérted volna!” Ó, Istennek Áldottja, igen, ezt is megtanítottad nekem, és képessé tettél arra, hogy így tegyek. A szívem azon szüntelen kiáltása, hogy „Uram, add nekem ezt az élő vizet!” – jól ismert figyelő füleid számára. Te magad vagy az, akire vágyom; Uram, „utánad szomjazik a lelkem”! Az ajándékaid, a kegyelmed, vagy akár még a Te dicsőséged sem tudja betölteni egy olyan lélek szíve vágyát, melyben kimunkáltad, hogy csak utánad vágyakozzon. Te, a minden más egyéb, értékes ajándék Adományozója – Te magad vagy a legkiválóbb, a „kimondhatatlan” ajándék. Uram, kérlek, öntsd a Te élő szereteted bőséges folyamát az én üres, szomjazó szívembe! Add nekem önmagad – vagy meghalok!
S mivel kértelek erre, hiszem, hogy meg is adod, mert Te magad mondtad: „Ő adott volna”, és én halkan elsuttogom magamnak az áldott szavakat, „Aki szeretett engem, és önmagát adta értem”. Szívem megtelik a bűnbocsánat kiváltotta szent, túláradó örömmel, és az Istennel való békesség betölti és megelégíti lelkemet.
Így, én áldott Uram – a lelkem, mint egy fáradt kis madárka, összecsukja szárnyait az isteni vigasz eme édes kútfőjénél; belemászik ebbe az áldott „Kőszikla-Hasadékba” – és ott megpihen! – Susannah Spurgeon (1832–1903)

ENGLISH:

“If you knew the gift of God and who it is that asks you for a drink, you would have asked him and he would have given you living water.” John 4:10

O weary Man, footsore and sorrowful, sitting thus on the well, asking a drink of water at the hands of a poor sinful woman — You are my Lord and my Redeemer; I believe in You, I love You, I worship You!
Nearly two thousand years have passed since You spoke the sweet words which are now comforting my heart, yet with what power, and solace, and blessing — do they come to me at this moment!
“If you knew.” Lord, You have told me who You are, You have in mercy revealed Yourself to me. I know You to be that blessed “gift of God” who alone can save and satisfy my soul. The depth and compass of Heavenly love are manifested in You, and You have shown me, not my need only — but the sufficiency of Your grace and power to meet it.
I am an empty sinner — You are a full Christ!
“You would have asked!” This, too, O blessed One, You have taught me and enabled me to do; and my heart’s constant cry, “Lord, give me this living water!” is familiar to Your listening ears! It is You Yourself whom I want; Lord, “my soul thirsts after You!” Not Your gifts, nor Your grace, nor even Your glory — could satisfy the desire of a soul which You have made to long for Yourself. You, the Giver of all other precious things — are Yourself the choicest, the “unspeakable” gift! Lord, into the thirst of my empty heart — pour the full stream of Your living love! Give me Yourself — or I die!
And, having asked, I believe that You give, for Your own lips have said it, “He would have given” and I whisper softly to myself, the blessed words, “Who loved ME, and gave Himself for ME,” realizing the sacred, overflowing joy of pardoned sin, and peace with God, filling and satisfying my soul.
So, dear Lord, my spirit, like a weary bird, folds her wings beside this sweet well-spring of comfort, creeps into this blessed “Cleft of the Rock,” and is at rest!

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/D/free_grace_and_dying_love.htm. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn. Source of illustration: here.

Hálás vagy-e, testvérem? (Are You Thankful? – Selected Quotes, part 1)

Azt a szívbeli állapotot, hogy mindig hálásak vagyunk Istennek, nem a lelkiség egy magas szintjének kell tekintenünk, hanem sokkal inkább azon hívő szokványos magatartásának, aki elhiszi, hogy ‘azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott’. – William Law (1686–1761)

A legnagyobb szent ezen a világon nem az, aki a legtöbbet imádkozik, vagy a legtöbbször böjtöl; nem is az, aki alamizsnákat osztogat, vagy a legkiválóbbnak tűnik a mértékletesség, erkölcsösség vagy igazságosság terén. A legnagyobb szent az, aki a leginkább hálás Istennek! – William Law

Igen, ‘adjatok hálát mindenért’, mert, ahogyan azt igen jól megfogalmazta valaki: ‘A csalódásaink csupán Isten adta alkalmak a Vele való találkozásra.’ – A.W. Pink (1886–1952)

Mindig találhatunk valamit, amiért hálásak lehetünk; és mindig vannak dolgok, melyekért hálásnak kell lennünk még az isteni gondviselés azon rendelkezései közepette is, melyek sötétnek és fenyegetőknek tűnnek. – Albert Barnes (1798–1870) 

**********

Hálásak vagyunk-e a kegyelemért? (Thomas Watson)

A szükségeink az ima felé hajthatnak minket, ám csak az igazán őszinte szív tudja valóban dicsőíteni Istent. A holló csak kiáltozik; a pacsirta énekel. Az imakéréseink elmondásakor úgy cselekszünk, mint az emberek; a hálaadáskor, mint az angyalok.

Az istenfélő ember még a kötelességei teljesítése közben is kifejezi azt, hogy mennyire hálás Istennek. A hálaadást imádsággal kombinálja: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fil. 4:6) A hálaadás az imádság fenségesebb része. A kéréseinkben a szükségeinket fogalmazzuk meg; a hálaadásunkban Isten érdemeit hirdetjük ki. Az ima, mikor hálaadással illatosítjuk meg, jó illatú tömjénfüstként száll fel az Úr elé.

Az istenfélő ember minden körülmények között kifejezi háládatosságát. Hálás lesz mindenkor: a nehéz időkben éppúgy, mint a jóllét időszakaiban: „Mindenben hálákat adjatok” (1Thessz. 5:18). A kegyes lélek hálás és örvendezik, hogy Isten egyre közelebb vonja magához – még ha ez a nyomorúságok kötelei által történik is. Mikor jól mennek a dolgai, dicséri Istent az Ő kegyelméért; mikor rosszul, akkor magasztalja Istent az Ő igazságosságáért.

Mikor Isten “lelki növényeibe” belemetszenek, és azok vérezni kezdenek, hálát csepegtetnek; a szentek Isten-dicséretét még könnyeik sem tudják elfojtani.

Hol találhatunk hálás keresztényt? A szentekről azt olvassuk, hogy „mindegyiküknél hárfa volt” (Jel. 5:8) – a dicséret jelképe. Sok embernek van könny a szemében, és zokszó ajkukon – de kevesen tartanak hárfát kezükben; csak alig néhányan áldják Istent, és dicsérik szent Nevét.

Vizsgáljuk meg magunkat tüzetesen, és nézzünk utána, megvan-e bennünk azon tulajdonság, mely tényleg bizonyítja kegyes voltunkat: hálásak vagyunk-e a kegyelemért? – Thomas Watson (kb. 1620–1686)

**********

„Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (1Thessz. 5:18)

Matthew Henry (1662–1714) angol bibliatudós volt, aki főként a nevével fémjelzett, terjedelmes Biblia-magyarázatáról vált ismertté. Történt egyszer, hogy kirabolták, és ő még aznap ezt jegyezte fel naplójába: „Hálás vagyok Istennek. Először is azért, mert még soha azelőtt nem raboltak ki. Másodszor azért, mert jóllehet elvették a tárcámat, nem vették el az életemet. Harmadszor azért, mert habár elvették mindenemet, az nem volt sok. Negyedszer pedig azért, mert engem raboltak ki, és nem én másokat.”

Később, mikor már idősebb volt, Matthew Henry agyvérzést kapott. Egyszer az egyik barátja, Illidge segítette őt az ágyba. Az idős teológus így szólt hozzá: „Régóta szokás, hogy a haldoklók utolsó mondásait feljegyzik – íme, az enyém: Az Isten szolgálatában eltöltött élet, és a Vele való, bensőséges közösség adja a legnyugodtabb és legkellemesebb életet, melyet csak élhetünk e jelenvaló világban.”

Ha hálát tudsz adni az életed nehezebb időszakaiban is, akkor a szíved hajlani fog a háládatosság felé még akkor is, ha éppen nem jól alakulnak a dolgaid. Az, hogy a nehéz körülmények közepette is lekötelezett a szívünk Krisztusnak, és hálát tudunk adni – jelzi igazán a keresztény érettségünket. A nehéz időszakban történő hálaadásunk a Krisztusban való növekedésünket eredményezi. Adj hálát az Úrnak ezen a mai napon is – de ne csak a körülményeidért, hanem akár a körülményeid ellenére is!

ENGLISH:

To be always in a thankful state of heart before God is not to be considered a high plane of spirituality, but rather the normal attitude of one who believes that ‘all things work together for good to them that love God, who are called according to His purpose’. – William Law (1686–1761)

The greatest saint in the world is not he who prays most or fasts most; it is not he who gives alms, or is most eminent for temperance, chastity or justice. It is he who is most thankful to God. – William Law

Yes, ‘give thanks for all things’ for, as it has been well said, ‘Our disappointments are but His appointments.’ – A.W. Pink (1886–1952)

We can always find something to be thankful for, and there may be reasons why we ought to be thankful for even those dispensations which appear dark and frowning. ― Albert Barnes (1798–1870) 

**********

Are We Thankful For Mercy? (Thomas Watson)

Our needs may send us to prayer, but it takes a truly honest heart to praise God. The raven cries; the lark sings. In petition we act like men; in thanksgiving we act like angels.

A godly man will express his thankfulness in every duty. He mingles thanksgiving with prayer: “in everything by prayer with thanksgiving let your requests be made known unto God” (Phil. 4:6). Thanksgiving is the more divine part of prayer. In our petitions we express our own necessities; in our thanksgivings we declare God’s excellences. Prayer goes up as incense, when it is perfumed with thanksgiving.

A godly man expresses thankfulness …in every condition. He will be thankful in adversity as well as prosperity: “In everything give thanks” (1 Thess. 5:18). A gracious soul is thankful and rejoices that he is drawn nearer to God, though it be by the cords of affliction. When it goes well with him, he praises God’s mercy; when it goes badly with him, he magnifies God’s justice.

When God’s spiritual plants are cut and bleed, they drop thankfulness; the saints’ tears cannot drown their praises.

Where shall we find a grateful Christian? We read of the saints “having harps in their hands” (Rev 5:8)—the emblem of praise. Many have tears in their eyes and complaints in their mouths—but few have harps in their hand and are blessing and praising the name of God.

Let us scrutinize ourselves and examine by this characteristic whether we are godly: Are we thankful for mercy? – Thomas Watson (c. 1620–1686)

**********

“Give thanks in all circumstances, for this is God’s will for you in Christ Jesus.”—1 Thessalonians 5:18

Matthew Henry was a biblical scholar who lived in England from 1662 to 1714. He is best known for the Bible commentary that bears his name. After being robbed one day Henry recorded this in his diary: “Let me be thankful. First, because I was never robbed before. Second, because although they took my wallet, they did not take my life. Third, because although they took my all, it was not much. Fourth, because it was I who was robbed, not I who robbed.”

Later in life, Henry suffered a stroke. Once his friend Illidge helped the dying man get to a bed. Henry said to him, “You have been used to take notice of the sayings of dying men—this is mine: That a life spent in the service of God and communion with Him is the most comfortable and pleasant life that one can live in the present world.”

If you can give thanks during the difficult times in your life you will tend to be thankful when things are not going well. Gratitude toward Christ and thanksgiving in difficult circumstances indicate Christian maturity. Thanksgiving during tough times brings growth in Christ. Today give thanks to the Lord not because of your circumstances but in spite of them.

Source/Forrás:

http://www.spurgeongems.org/fhg1-15.pdf; http://www.gracegems.org/Watson/godly_mans_picture4.htm; and an excerpt from Peter Kennedy’s “From Generation to Generation”, 1998. Source of illustration: here.  Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Olvasd a Bibliád! 1. rész (Read Your Bible – Selected Quotes, part 1)

Azok, akik valóban olvassák és kutatják a Bibliát, soha nem találják úgy, hogy az untatná őket. A Bibliát azok szeretik legkevésbé, akik a legkevésbé ismerik; és azok szeretik leginkább, akik a legtöbbet olvassák. Azok fedeznek fel benne mindig újdonságokat, akik már legrégebb óta ismerik; és azok fogják az Ige legelőjét a legdúsabbnak találni, akik már a leghosszabb ideje táplálkoznak azzal. Történt, hogy az egyik misszionáriusunknak az Ószövetség egyik könyvét, miközben azt fordította, mintegy százszor kellett elolvasnia. E testvér teljes bizonyossággal állította, hogy a századik alkalommal való olvasást sokkalta jobban élvezte, mint az elsőt, mert jobban megértette; és úgy tűnt neki, hogy minél inkább megismerte az Igét, az annál bőségesebb és frissebb lett számára. – C. H. Spurgeon

**********

Soha, soha ne hanyagold el Isten Igéjét! Az Ige meggazdagítja szívedet igazsággal és megértéssel, és így a beszéded, mely ajkaidról fakad, olyan lesz, mint a szíved – kincsekben gazdag, megnyugtató és kellemes. Telítsd hát szívedet e gazdag, nagylelkű szeretettel, és akkor a kezeidből áradó folyamok szintén ilyenek lesznek. Mindenekelőtt pedig arra juss el, hogy Jézus éljen a szívedben, és akkor élő víznek folyamai ömlenek majd bensődből, melyek még bőségesebbek, még megelégítőbbek lesznek, mint Sikár kútjának vize, melyből Jákób ivott. Ó, gyere hát, keresztény testvérem, a gazdagság e hatalmas bányájához, és kérd a Szentlelket, hogy tegye szívedet gazdaggá az üdvösséget illetően. Így lesz az életed és beszéded áldás az embertársaidnak; és mikor látnak téged, az arcod olybá fog tűnni nekik, mint az Isten angyalának arca. A bölcsek felemelkednek előtted, mikor meglátnak, és az emberek tisztelni fognak. – C. H. Spurgeon

**********

Legyetek Biblia-olvasók!

Ha ez tehát tényleg az Isten Igéje, akkor ugyan mi lesz néhányotokkal, akik már egy hónapja nem is olvastátok azt? „Egy hónapja, uram?! Ebben az évben még elő se vettem!” Ó jaj, közületek vannak itt olyanok, akik egyáltalán nem is olvassátok e drága könyvet!

A legtöbb ember túlontúl udvariasan bánik a Bibliájával. Van egy kis, zsebméretű kiadásuk, ízlésesen bekötve; egy kis fehér zsebkendőt tekernek köré, és magukkal viszik az istentiszteletre; majd mikor hazamennek, besüllyesztik egy fiók mélyére a következő vasárnap reggelig; akkor aztán egy kicsit megint előkerül, hogy foglalkozzanak vele, és újra megsétáltatják az imaházba, oda és vissza – de ez minden levegőzés, melyben szegény Biblia részesül. Ilyen bánásmódban részesítitek e mennyei küldöttet!

Némelyiktek Bibliáján már elég por gyűlt össze ahhoz, hogy az ujjaitokkal bele tudjátok írni a „kárhozat” szót. Közületek többen már hosszú, nagyon hosszú ideje bele sem lapoztatok a Bibliába – mégis, mit gondoltok? Nyers szavakat szólok, de igazakat. És végül vajon mit fog majd Isten mondani? Amikor majd megálltok Előtte, az Úr ezt fogja kérdezni: „Olvastad a Bibliámat?” „Nem.” „Egy kegyelem-teljes levelet írtam neked; olvastad-e?” „Nem.” „Te lázadó! Küldtem neked egy meghívólevelet – elolvastad-e valaha is?” „Nem, Uram, soha még csak fel sem törtem a pecsétjét; jól elzárva tartottam.” „Te nyomorult lélek! – feleli Isten. – Akkor te tényleg megérdemled a poklot, ha Én küldtem neked egy szeretetteljes levelet, és te még csak a pecsétjét sem törted fel; mit tegyek hát akkor veled?” Ó, ez ne így legyen veletek! Legyetek Biblia-olvasók; legyetek a Bibliát kutató emberek!” – C. H. Spurgeon

ENGLISH:

True Bible-readers and Bible-searchers never find it wearisome. They like it least who know it least, and they love it most who read it most. They find it newest who have known it longest, and they find the pasture to be the richest whose souls have been the longest fed upon it. When one of our missionaries had to read a certain Book of the Old Testament through a hundred times while he was translating it, he said that he certainly enjoyed the hundredth time of reading it more than he did the first, for he understood it better, and it seemed to him to be fuller and fresher the more familiar he became with it. – C. H. Spurgeon

**********

Never, never neglect the Word of God. The Word will make your heart rich with truth, rich with understanding, and then your conversation, when it flows from your mouth, will be like your heart—rich, soothing, and sweet. Make your heart full of rich, generous love, and then the stream that flows from your hand will be just as rich and generous as your heart. Above all, get Jesus to live in your heart, and then out of your heart shall flow rivers of living water, more rich, more satisfying than the water of the well of Sychar of which Jacob drank. Oh! go, Christian, to the great mine of riches, and cry to the Holy Spirit to make your heart rich unto salvation. So shall your life and conversations be a boon to your fellow man; and when they see you, your face will be like an angel of God. Wise men will stand up when they see you, and men will give you reverence. – C. H. Spurgeon

**********

Be Bible Readers

If this be the Word of God, what will become of some of you who have not read it for the last month? “Month, sir! I have not read it for this year.”Ay, there are some of you who have not read it at all.

Most people treat the Bible very politely. They have a small pocket volume, neatly bound; they put a white pocket-handkerchief round it and carry it to their places of worship; when they get home, they lay it up in a drawer till next Sunday morning; then it comes out again for a little bit of a treat, and goes to chapel; that is all the poor Bible gets in the way of an airing. That is your style of entertaining this heavenly messenger.

There is dust enough on some of your Bibles to write “damnation” with your fingers. There are some of you who have not turned over your Bibles for a long, long while, and what think you? I tell you blunt words, but true words. What will God say at last? When you shall come before him, he shall say, “Did you read my Bible?” “No.” “I wrote you a letter of mercy; did you read it?” “No.”
“Rebel! I have sent thee a letter inviting thee to me; didst thou ever read it?” “Lord, I never broke the seal; I kept it shut up.” “Wretch!” says God, “then, thou deservest hell, if I sent thee a loving epistle, and thou wouldst not even break the seal; what shall I do unto thee?” Oh, let it not be so with you. Be Bible-readers; be Bible-searchers. – C. H. Spurgeon

Source/Forrás:

http://karebearlv.wordpress.com/2013/09/18/true-bible-readers-and-bible-searchers-never-find-it-wearisome/;

http://www.gracegems.org/2001-1/Never%20neglect%20the%20Word.htm;

http://teampyro.blogspot.hu/2006/12/be-bible-readers.html.

Translated by/Fordította: wordwatcherdawn