Akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van! (His Coming Forth is from of Old, from Ancient Days! by “Samuel at Gilgal”)

— by “Samuel at Gilgal”

[Note to the English readers: So as to read the English post would you please go to this link: http://samuelatgilgal.wordpress.com/2012/12/02/his-coming-forth-is-from-of-old-from-ancient-days/. Thank you so much.]

“Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; és a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (Ján. 1:1-5)

Az adventi időszak e vasárnapján vizsgáljuk meg János evangéliumának első fejezetét, hogy jobban megérthessük: Isten Fia volt az, aki belépett a mi földi időnkbe és terünkbe (amely egyébként Őáltala teremtetett) azon a bizonyos karácsonykor, oly sok évvel ezelőtt.

János kijelentette, hogy Jézus már kezdetektől fogva létezett, örökkévaló módon, még mielőtt megszületett volna Mária gyermekeként. Mikeás próféta ezt prófétálta: “De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mikeás 5:2) Ézsaiás szintén ezt mondta: “Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!” (Ézs. 9:6-7)

Zakariás így jövendölte: “Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr. És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.” (Zak. 2:10-11)

Jézus is megerősítette, hogy Ő már létezett Ábrahám idejében (Ján. 8:56-58). Az imájában, melyet a letartóztatása előtt mondott el, így imádkozott: “Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam te nálad a világ létele előtt.” (Ján. 17:4-5)

János rámutatott arra, hogy “minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett” (Ján. 1:3). Pál apostol pedig megerősítette: “Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.” (Kol. 1:16-17)

Jézus nem más, mint a Fiú-Isten (Ján. 1:1-2, Ján. 8:58). Jézus maga az Élet, mert “Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn” (Kol. 1:17). Jézus a mi reményünk, mert “amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít” (Ján. 5:21). Jézus a mi világosságunk ebben a világban, amely tele van sötétséggel. Pál ezt írja: “Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.” (Eféz. 4:17-19)

A mi kultúránkban nagyon is jól látszik, hogy igen sokan fordítottak hátat annak az életnek és világosságnak, amelyet pedig Jézus ajánl fel nekünk. Sőt valójában korunkban igen sokan azon igyekeznek, hogy még az Ő szent Nevét is kitöröljék a történelemből.

Advent ezen időszaka alatt gondolkozzunk el az örökkévaló Jézus dicsőségén, azon, hogy Isten emberré lett, hogy nekünk reményünk, életünk és világosságunk lehessen. Ő nem pusztán csak egy átlagos ember volt, aki létezését akkor kezdte, amikor Máriától megszületett! Jézus ugyanis az, akiről ezt írja az Ige: “akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mikeás 5:2)!

Forrás/Source: http://samuelatgilgal.wordpress.com/2012/12/02/his-coming-forth-is-from-of-old-from-ancient-days/ Ford.: wordwatcherdawn

Biztonságunk a meg nem változó Krisztusban (Our Security In The Unchanging Christ)

— Samuel at Gilgal (“Gilgáli Sámuel”)

Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz. (Zsid. 13:8)

Isten kijelölt egy napot, amelyen majd megítéli a világot igazságban. Azon a napon Isten megítéli az emberek titkait. A gonosz, Istent megvető emberek csak hadd ámítsák el magukat azzal, hogy az eljövendő megítéltetés nevetséges elgondolás. Ők hazugságot szólnak. Egy nap majd, mindazonáltal, amikor meglátják majd az Isten Bárányát – akit ők csúfolkodva megvetettek –, a hegyekhez és a sziklákhoz fognak kiáltani, hogy azok essenek rájuk, eltakarva őket.

Krisztus kegyelme örökkévaló; az Ő igazsága nemzedékről nemzedékre tart. Ő ugyanaz a kegyelmes Megváltó, aki a mi atyáink Megváltója is volt a múltban. Mindenki részesülni akar a felajánlott vigasztalásból, bátorításból, de a hit keze nélkül hiába nyúlnak ezek után. Őbenne nincsen semmilyen hiányosság; de ez vajon rád is igaz? Krisztus olyan, amilyen, örökké – de te ugyan milyen vagy? Ő megbocsátotta Mária Magdolna sok vétkét; neked is megbocsát, ha Mária Magdolna könnyeit tudod ontani. Ő elvitte a kereszten a Vele együtt meghalt bűnözőt a Paradicsomba; téged is befogad, ha ugyanilyen hittel vagy Felé. A bűneit őszintén megbánó vétkes felé Ő mindig hűséges Megváltónak bizonyul.

Ő ma a tiéd, ha te is az Övé leszel ma. Mert mi van akkor, ha a sötét halál a holnap fényének útját állja? Ő volt tegnap, te is; Ő ma is van, te is; Ő holnap is lesz, de te lehet, hogy már nem. Az idő téged megváltoztathat, de Őt nem. Ő nincs alávetve a természetes változásnak – nem úgy, mint te.

Lehet, hogy a múltat tékozolva, gondtalanul elvesztegetted; a jelent pedig szántszándékkal veszíted el – de ezzel elkerülhetetlenül elveszítheted az örök életet és a mennyet. Az, aki a múltban Ábrahám Istene volt, ma a mi Istenünk is, és a gyermekeink Istene is lesz örökké.

Sok szülő aggódik azon, hogy mit csinálnak majd a gyermekeik, ha ők meghalnak – mintha elfelejtenék azt, hogy Isten róluk is gondoskodott akkor, amikor ők voltak gyerekek. Vajon megrövidült-e az Úrnak karja? Az Ő kegyelmének megtapasztalása vajon nem elég-e neked arra, hogy meggyőzzön téged: Ő soha nem fogja elhagyni a gyermekeidet? Hát nem ugyanaz-e Krisztus tegnap, ma és mindörökké?

Vannak olyan, bízni nem tudó szülők, akik annyira aggódnak a gyermekeikért, hogy egész életükben – a saját testi ellátásuk kárára és a lelkük veszélyeztetésére – csak az mozgatja őket, hogy jómódot, gazdagságot hagyjanak a gyermekeikre. Rosszul gondolkozva ők attól tartanak, hogy nyomorúságban hagyják itt a gyermekeiket; mégis, ezek a szülők maguk teszik a gyermekeiket nyomorúságossá azáltal, hogy nem a jó, igazán számító dolgokat hagyják itt nekik, hanem sokszor a gonosz gondolkodásukat örökítik át. Az istenfélő ember ezzel szemben könyörületességben jár, és megosztja mindazt, amije csak van, a szegényekkel – bár a világi ember szerint olyan szokások ezek, amelyek ‘szegénnyé teszik’ a gyermekeiket. De te csak nyugodtan bízd az Úr Jézusra a gyermekeidet; Ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. A kegyelem és békesség csak Tőle van, aki van, aki volt, és aki eljövendő; így dicsőítsd és tisztelt Őt, Jézus Krisztust, aki ugyanaz tegnap, ma – és mindörökké.

http://samuelatgilgal.wordpress.com/2012/02/08/our-security-in-the-unchanging-christ/ Ford.: wordwatcherdawn

A soha meg nem változó Krisztus (The Unchanging Christ)

— Samuel at Gilgal („Gilgáli Sámuel”)

Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz. (Zsid. 13:8)

A Biblia ugyanúgy írja le Jézus Krisztus örökkévaló voltát, mint ahogy az Atya-Istenét. Jézust a Szentírás Alfának és Omegának hívja, az „elsőnek és utolsónak, aki van, aki volt, és aki eljövendő”, aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”.

Jézus az Ő személyes neve, Krisztus a titulusa. A Jézus név az Ő természetét írja le, a Krisztus megnevezés pedig az Ő betöltött hivatalát, funkcióját. Ő az Istent az emberrel Megbékéltető, a Megváltó, és a Szabadító. Isten Őt jelölte ki és kente fel királlyá, pappá, és prófétává.

Ez a Jézus Krisztus a mi Megváltónk. Őróla szól ez a kis szöveg itt, de nemcsak ez, hanem az egész Szentírás is. Az isteni kinyilatkoztatás összefoglalása a Szentírás; a Szentírás összefoglalása az evangélium; s az evangélium összefoglalása pedig Jézus Krisztus. Isten Igéjében más nem található, csak Isten, az Ige. A mi értelmünk arra összpontosít, amelyben örömünk van, a szívünk ott van, ahol a kincsünk, a szeretetünk ott van, ahol az életünk; de mindezek a dolgok – az örömünk, a kincsünk, és az életünk – egyedül Jézus Krisztusban találhatóak meg igazán. Mások csak hadd örüljenek a világnak – de a mi osztályrészünk csak Jézus Krisztusban legyen.

Krisztusban nincs változás; “Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jakab1:17) A  “Világosságok Atyjánál” nincs semmilyen változékonyság. A napnak megvan a maga árnyéka, de az “Igazság Napjának” nincs beárnyékolódása. Ő minket mindig szeretni fog, egészen a végig, s az Ő szeretetének nincsen vége. Isten szövetsége soha meg nem szakad. Az Úr azt mondja: “ És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.” (Hós. 2:19-20) Ez a ‘házassági kötelék’ soha nem bomlik fel. S mi a bizalmunkat nem világi dolgokba vetjük, mert e világ dolgai igencsak múlékonyak. “Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll.” (Zsolt. 125:1) Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Mindez pedig meggyőz minket arról, hogy követendő példaként tekintsük Krisztus állandóságát, az Ő meg nem változó voltát. Engedjük, hogy az Ő kegyelmének bizonyossága kimunkálja bennünk az iránta érzett szeretetünk hűségét. Az állandóság Istene azt akarja az Övéitől, hogy azok is állandóak, stabilak legyenek. Isten már jóval azelőtt, hogy embert teremtett volna, s még mielőtt az magát a bűnnel tönkretette volna, elrendelte az ember számára a Megváltót. Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy az Úr úgy akarta, hogy minket ebben a Megváltóban aztán már valóban semmi se tudjon az Ő örökkévaló szeretetétől elválasztani.

Isten az Ő Szelleme által folyamatosan munkálja a lelkiismeretünkben az Úr Jézus halálának és Isten-szeretetének a csodálatos erényeit. “Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (Ján. 1:3) “Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; és Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.” (Kol. 1:16-17)

Így tehát a teremtetésünket, a létrejöttünket Krisztusnak köszönhetjük; hát mennyivel inkább a megváltásunkat? Ha neki köszönhetem alapból az én egész valómat, mivelhogy Ő alkotott engem, akkor ugyan mivel ‘fizethetném meg’ az én megváltatásomat?

Isten mindent az Ő hatalma Szavával tart fenn. A gonosz embereknek meg lehet minden külsődleges áldásuk az igazi, belső áldások nélkül – ez Ézsau ‘jutalma’ a születési jogától megfosztottan –, de a választottaké minden szívbeli áldás, jóllehet a külső áldásokban esetleg nélkülöznek – és ez Jákób áldása, a főzelékétől megfosztva. Az Úr kegyelme örökké tartó; az Ő igazsága nemzedékről nemzedékig tart. Ő ugyanaz a kegyelmes Megváltó felénk, aki a múltban is volt a mi atyáink számára, ha mi a jelenünkben hűségesek vagyunk Hozzá. Mindenki ezt a vigaszt keresi, de ennek megragadásához a hit keze kell. Őbenne nincsen semmilyen hiányosság; de ez vajon rád is igaz? Krisztus olyan, amilyen, örökké – de te ugyan milyen vagy? Ő megbocsátotta Mária Magdolna sok vétkét; neked is megbocsát, ha Mária Magdolna könnyeit tudod ontani. Ő elvitte a kereszten a Vele együtt meghalt bűnözőt a Paradicsomba; téged is befogad, ha ugyanilyen hittel vagy Felé. Ő hűséges volt egy Őt megtagadó apostolhoz; s ez számodra is kihívás: légy te is ilyen könyörülettel, egy ilyen jellegű megtérést látva. S ha mi ilyen magatartást tanúsítunk, Krisztus minden bizonnyal olyan lesz felénk, amilyen Ő mindig is. A bűneit őszintén megbánó vétkes felé Ő mindig ilyen hűséges Megváltónak bizonyul.

Forrás: http://samuelatgilgal.wordpress.com/2012/01/20/the-unchanging-christ/ Ford.: wordwatcherdawn