Áldozatok és kiváltságok… (On Sacrifice and Privilege)

„És szeretni őt … többet ér minden … áldozatnál.” (Márk 12:33)

David Livingstone az áldozatos munkálkodásról:

„Az emberek gyakran beszélnek arról, milyen nagy áldozatokat hoztam azzal, hogy az életem túlnyomó részét Afrikában töltöttem. Ám hívhatjuk-e áldozatnak azt, amit mi egyszerűen csak visszafizetünk azon hatalmas adósságunk kicsinyke részeként, amellyel Istennek tartozunk? Áldozat-e vajon az, ami a legjobb jutalmakat eredményezi számunkra: azt, hogy egészséges módon tevékenykedhetünk; hogy tudatában lehetünk annak, hogy jót cselekszünk; hogy lelki nyugalmunk van; és miénk ama fényes remény, hogy dicsőséges jövő vár ránk a túlvilágon?
El tehát e szóval; ne is használjuk ilyen értelemben; és vessük el az ilyen gondolatokat! Mert, nyomatékosan mondom, mindez nem áldozat – hanem inkább kiváltság. S igen, lehet, hogy mindezek – az aggodalmak, betegségek, szenvedések, veszélyek, illetve ha a mindennapi kényelmeinkről vagy e földi élet jótékony dolgairól kell lemondanunk – alkalomadtán megtorpanásra késztetnek minket, a lelkünket megingatják, és szívünket elkedvetlenítik, de ez csak egy pillanatig tartson!
E nehézségek ugyanis semmiségek, ha összehasonlítjuk őket azzal a dicsőséggel, amely majd megjelenik számunkra. Én soha nem hoztam áldozatot; még csak szót sem érdemes vesztegetnünk erre, miközben megemlékezünk arról az óriási áldozatról, amit az Úr hozott értünk, mikor otthagyta mennyei Atyja trónját a mennyben, hogy Önmagát adja érettünk.”

„Uram, Jézusom, én újra odaszánom az életemet, mindenemet, a teljes valómat Neked…”

A feljebb írt szavakat Dr. Livingstone naplójában találták, ahhoz a dátumhoz bejegyezve, amikor az őt felkutató H.M. Stanley búcsút vett tőle, miután nem sikerült meggyőznie Livingstone-t arról, hogy éljen a hazatérés egyetlen lehetőségével.

David Livingstone alig töltötte be a 23. életévét, amikor felfedezőként már a Sötét Kontinenst kutatta.

**********

„Ha egy földi király által adott megbízást megtiszteltetésnek veszünk, akkor a Mennyei Királyunk adta megbízatásra hogyan tekinthetnénk áldozatként?” – David Livingstone (1813–1873)

**********

„Ennek utána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben.” (Gal. 6:17)

A múlt évszázadban (19. század – a ford.) a skóciai egyetemeken szokás volt, hogy a tiszteletbeli doktori címet átvevőkkel a diákok egyfajta finom kis tréfát űztek: az illetőnek az ő harsány megjegyzéseik kereszttüzét kellett kiállnia. A hallgatók a karzaton ültek, és kedvük szerint bekiabáltak, például így: „A kitüntetésre pályázó személy, aki a jog doktora lesz, vajon egy bányász?” És akkor már nem volt olyan ajándéka az egyetemnek, amely elhallgattathatta volna a diákok hangos üdvözlését: „Szervusz, öreg bányász!”
Történt egyszer, hogy David Livingstone-ra esett a választás, hogy a megtisztelő doktori címet megkapja. Sokan aggódtak amiatt, hogy a diákok ez alkalommal vajon hogyan fognak reagálni. De ahogyan Livingstone ott állt – napszítta és cserzett bőrrel, egyik karja csak tehetetlenül csüngött az oldalán, mivelhogy a vállába belemart egy oroszlán Afrika egyik erdejében –, diákok egy emberként felemelkedtek, és csak álltak ott, tiszteletteljes csöndben.
Merthogy nincsen nemesebb, kitüntetőbb dísz, melyre bármely istenfélő ember törekedhetne, mint a szolgálata nyomán keletkezett sebhelyei; a veszteségei, melyeket a mennyei koronáért szenvedett el; a gyalázatok, melyeket Krisztusért kellett elviselnie; és Mestere szolgálatában elhasználódott élete.

ENGLISH:

“And to love him . . . is much more than all . . . sacrifices.” (Mark 12:33, R.V.)

Livingstone, on Sacrifice

“People talk of the sacrifice I have made in spending so much of my life in Africa. Can that which is simply paid back as a small part of a great debt we owe to our God be called a sacrifice? Is that a sacrifice which brings its own best reward in healthful activity, the consciousness of doing good, peace of mind, and a bright hope of a glorious destiny hereafter?
“Away with the word in such a view and with such a thought! It is emphatically no sacrifice. Say, rather, it is a privilege. Anxiety, sickness, suffering, or danger, now and then, with a foregoing of the common conveniences and charities of this life, may make us pause, and cause the spirit to waver and the soul to sink, but let this be only for a moment.
“All these are nothing when compared with the glory which shall hereafter be revealed in and for us. I never made a sacrifice, of this we ought not to talk when we remember the great sacrifice which was made by Him who left His Father’s throne on high to give Himself to us.”

“My Jesus, my Lord, my life, my all,
I again dedicate my whole self to Thee…”

The above words were found in Dr. Livingstone’s diary under date of the day Stanley left him after failing to persuade him to take the only possible opportunity of returning home.

David Livingstone when but twenty-three years of age was exploring the Dark Continent.

**********

“If a commission by an earthly king is considered an honor, how can a commission by a Heavenly King be considered a sacrifice?” ―David Livingstone (1813–1873)

**********

“From henceforth let no man trouble me: for I bear in my body the marks of the Lord Jesus.” (Gal. 6:17)

During the last century it was the custom at Scottish universities that the recipient of an honorary degree was fair sport for the students and must run the gauntlet of their raucous remarks. The students sat in the balcony, calling out what they pleased. “Is the candidate for honors who is to become a doctor of laws a miner?” No gift of the university could silence the greeting, “Hi, old miner!”
On one occasion David Livingstone was chosen to receive the degree. Many wondered what the students would do. But as he stood there, one arm hanging at his side, his shoulder torn by a lion in the forest of Africa, his skin like leather, the students arose of one accord and stood in absolute silence.
What nobler decoration of honor can any godly man seek than his scars of service, his losses for the crown, his reproaches for Christ’s sake, his being worn out in his Master’s service!

Source/Forrás: Excerpts from Mrs. Charles E. Cowman’s “Mountain Trailways for Youth”, 1947.; http://www.goodreads.com/quotes/805628-if-a-commission-by-an-earthly-king-is-considered-an. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Áldozatok és kiváltságok… (On Sacrifice and Privilege)” bejegyzéshez ozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s