Egyetlen menedékünk a szomorúságban! (Our Only Refuge in Sorrow! – Selected Quotes)

„Akkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom.” Mát. 26:36

Látjuk, ahogyan Mesterünk a Gecsemáné-kertben imádkozik. E helyen készült fel az Úr lélekben a kereszthalálra. Vegyük észre: rendkívüli szívfájdalmában Urunk egyedüli menedéke az imádság volt. S minél inkább mélyült Megváltónk szomorúsága, Ő annál inkább az imádsághoz folyamodott! „És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott” (Luk. 22:44).

Hasonlóképpen nekünk is egyetlen menedékünk szomorúságainkban: az imádság.

A Gecsemáné-kerti imádkozás arra tanít minket, hogy mi is vigyük…

    az összes nehézségünket,

    minden gyötrelmünket,

    elviselhetetlen fájdalmainkat,

    és szívünk összes kínkeservét – imádságban a mi Istenünkhöz!

S biztosak lehetünk benne: Isten nekünk is válaszolni fog. Ha esetleg nem is könnyítene szenvedésünkön – akkor viszont megerősít annak elhordozására, és segít, hogy tovább tudjunk menni, Istenben bízva és Neki énekelve! – J.R. Miller

**********

„Az Úr pedig ezt mondta: Láttam az én népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltásukat a sanyargatók miatt; sőt, ismerem fájdalmukat. (2 Mózes 3:7)

A szomorúság azon fajtája, amelyik jól látható – noha kétségtelenül nehezíti szívünket –, valójában a bánat legenyhébb formája. Ezenkívül akadnak még olyan lélek-fájdalmak is, amelyek kívülről nem észrevehetők; titkos búsulások, melyeket még képesek vagyunk szavakba önteni és megosztani közeli barátainkkal, mint ahogyan Isten elé is ki tudjuk önteni imáinkban. Ám mindezeken túl még olyan szívfájdalmakat is hordozunk, melyeket elmondani sohasem tudunk, se szavakba nem tudunk önteni; egyedül csak az Úr elé tudjuk vinni, hangtalanul – ezek a legmélyebb szomorúságok. Isten pedig így gondoskodik bánkódásaink mindegyik formájával kapcsolatban: „Láttam” azt, amelyik nyilvánvaló és külsőleges; „Meghallottam kiáltásukat”, melyek az előbbiek kifejeződései, továbbá a még szavakba önthető bánatok változatai. Ám ez még mindig nem hatol elég mélyre, így az Úr hozzáteszi: „Ismerem fájdalmukat” – azaz a szívünk legmélyebb bugyraiban rejtőző gyötrelmeinket, melyeket emberi szem nem látott, és fül nem hallott. – Frances Ridley Havergal (1836–1879)

**********

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5:4)

Áldottak, igen, mert olyanok, mint az Úr Jézus, aki a fájdalmak férfia volt, és akiről sohasem olvassuk, hogy nevetett volna – hanem, hogy gyakran könnyekre fakadt.

Vigasztalást fognak nyerni. Talán nem azonnal fog ez megtörténni, de Isten igenis bőségesen gondoskodott arról, hogy vigaszban részesüljenek: az Úr fényt áraszt reájuk, és a mennyben bizonyosan megnyugvásra lelnek, mint ahogy azt a koldus Lázár esetében is látjuk (Luk. 16:25). Vegyük észre: a menny boldogsága abból áll, hogy tökéletesen és mindörökre szólóan megvigasztaltatunk, és hogy Isten eltöröl minden könnyet szemeinkről. A mi Urunk öröme lesz majd az, továbbá a mennyei gyönyörök és örvendezések örökké tartó teljessége, ami kétszeresen édesnek fog bizonyulni mindazok számára, akik az Isten szerinti szomorúságok által lettek felkészítve erre.

A menny valóban mennyei lesz azoknak, akik itt, alant szomorkodva és gyászolva jártak; az öröm learatása és könny-vetési időszakaink bőséges megtérülése lesz (Zsolt. 126:5,6); és az Öröm Hegye, amely felé tart zarándokutunk a Könnyek Völgyén keresztül (lásd: Ézsaiás 66:10). – Matthew Henry (1662–1714)

**********

Áldás minden, ami arra visz minket, hogy imádkozzunk. – Charles Spurgeon

ENGLISH:

“Then Jesus went with His disciples to a place called Gethsemane, and He said to them: Sit here while I go over there and pray.” Matthew 26:36

We see the Master at prayer in Gethsemane. It was here that He prepared for His Cross. We should notice that His refuge in His exceeding sorrow, was prayer; and that as the sorrow deepened, the refuge still was prayer. “Being in an agony — He prayed more earnestly.”

Just so, prayer is our only refuge in sorrow.

The lesson from the garden prayer, is that we should take . . .

    all the hard things,

    all the anguishes,

    all the insufferable pains,

    all the bitter griefs of our lives

 — to God in prayer.

We may be sure, too, that God will answer. If He does not relieve us of the suffering — He will strengthen us so that we can keep it, and still go on trusting and singing! – J.R. Miller

**********

And the Lord said, I have surely seen the affliction of my people which are in Egypt, and have heard their cry by reason of their taskmasters; for I know their sorrows. (Ex. 3:7)

That sorrow which can be seen is the lightest form really, however apparently heavy; then there is that which is not seen, secret sorrows which yet can be put into words, and can be told to near friends as well as be poured out to God; but there are sorrows beyond these, such as are never told, and cannot be put into words, and may only be wordlessly laid before God: these are the deepest. Now comes the supply for each: “I have seen” that which is patent and external; “I have heard their cry,” which is the expression of this, and of as much of the external as is expressible; but this would not go deep enough, so God adds, “I know their sorrows,” down to very depths, of all, those which no eye sees or ear ever heard. – Frances Ridley Havergal

**********

“Blessed are they that mourn: for they shall be comforted.” (Mat 5:4)

They are blessed, for they are like the Lord Jesus, who was a man of sorrows, and of whom we never read that he laughed, but often that he wept.

They shall be comforted. Though perhaps they are not immediately comforted, yet plentiful provision is made for their comfort; light is sown for them; and in heaven, it is certain, they shall be comforted, as Lazarus, Lu. 16:25. Note, The happiness of heaven consists in being perfectly and eternally comforted, and in the wiping away of all tears from their eyes. It is the joy of our Lord; a fulness of joy and pleasures for evermore; which will be doubly sweet to those who have been prepared for them by this godly sorrow.

Heaven will be a heaven indeed to those who go mourning thither; it will be a harvest of joy, the return of a seed-time of tears (Ps. 126:5, 6); a mountain of joy, to which our way lies through a vale of tears. See Isa. 66:10. – Matthew Henry

**********

Anything is a blessing which makes us pray. – Charles Spurgeon

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2014/02/sorrow.html, http://www.christianity.com/bible/comments/matthew/mh/matthew5.htm, and an excerpt from Mary W. Tileston’s “Joy and Strength for The Pilgrim’s Day”, 1909. Source of illustration: here. HT to: Christian Devotional Readings.

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s