Krisztus, aki élt, meghalt és feltámadott! (A Living, Dying and Risen Christ! by Spurgeon)

„És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.” – Mát. 20:17-19

Szeretett testvéreim, a mi Úr Jézusunk sok gyönyörűséges dolgot mondott; és mondjon bármit is, hangja olyan füleinknek, mint az angyalok zenéje; de a legtöbb vigasztalást a keresztről jövő hangja hordozza. Soha nem jutunk Hozzá annyira közel – tapasztalatom szerint, legalábbis –, mint mikor szemléljük Őt, amint véres izzadság borítja, vagy mikor látjuk, amint a gyalázat köntösébe öltöztetik, töviskoronával megkoronázzák, és a kereszt ‘trónjára’ helyezik. Urunk páratlan szépsége szomorúságai közepette vehető észre leginkább. Mikor látom Őt a kereszten, úgy érzem, muszáj kölcsönvennem Pilátus szavait, és kiáltanom: „Íme az ember!” 

…Krisztust igazán nem ismerjük meg addig, míg fel nem ölti magára karmazsinvörös ruháját. Nem azon jellemzőjében ismerem meg igazán az én Szeretett Uramat, hogy szent tisztaságában olyan, mint a hófehér liliom – hanem, mikor sebzett voltában olyan vörös, mint a rózsa. „Az én szerelmesem fejér és piros, tízezer közül is kitetszik.” A szenvedő Megváltó az, aki elnyeri a pálmát nálam: a megsebzett Megváltó az én Uram és Istenem! Minél mélyebbre ment azért, hogy engem megváltson, annál magasabbra emelkedik szívem szerető megbecsülésében. Ezt látta már előre az Úr, mikor azt mondta: „Mikor felemeltetem”; mert valóban, ‘felemeltetés’ volt számára azon a kegyetlen kínkarón meghalni. Az álmélkodó világegyetem számára Isten Fia a csodálat nagy magasságába emeltetik fel amiatt, hogy választottai iránti szeretetéből fakadóan engedelmes volt a halálig. S minden hálatelt szív magasztalni is fogja Őt, örökkön-örökké!

Urunk nagy részletességgel szólt majdani szenvedéséről a tizenkét tanítványának,… és előre szólt feltámadásáról is. És ez egy dicsőséges csúcspont – „Feltámad a harmadik napon!” Ó, az Ige áldott feltámadási tana! Ha Urunknak a szenvedésével kapcsolatos szavai azzal értek volna véget, hogy kínhalált fog halni a kereszten, a kétségbeesésbe lennénk kergetve; de Ő megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a halálból való feltámadása által! Abból, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, láthatjuk az Ő halálának valódi érdemét, erejét és nagy jutalmát. S az, ki kihozta a halálból a mi Úr Jézusunkat, a nyáj ama nagy Pásztorát, örök szövetség vére által – igen, maga Isten fog bennünket is tökéletessé tenni minden jó munkára, hogy cselekedni tudjuk akaratát. Minden egyes alkalommal tehát, amikor kegyelmes leereszkedésében Mesterünk közel jön hozzánk, nemcsak azt mutatja meg, hogy vérét ontotta értünk, hanem azt is, hogy feltámadott, és örökké él, hogy továbbvigye ügyünket.

A legbensőségesebb módon tehát akkor imádod Őt, mikor azt imádod, aki élt, meghalt, és feltámadott, és most már mindörökké él! Ez a mi Úr Jézus Krisztusunk. Ő nemcsak egy csodálatos tanító, vagy egy ragyogó példakép – hanem az, kinek halála a mi üdvösségünk forrása; feltámadása és örök dicsősége pedig az örökké tartó boldogságunk garanciája és elő-íze. Egy élő, meghalt és feltámadott Krisztus az, kivel nekünk örömteli, bensőséges közösségünk van; és ha nem ilyen minőségében ismerjük Őt – akkor egyáltalán nem ismerjük még Őt! – C.H. Spurgeon, 1891.

ENGLISH:

“And Jesus going up to Jerusalem took the twelve disciples apart in the way, and said unto them, Behold, we go up to Jerusalem; and the Son of man shall be betrayed unto the chief priests and unto the scribes, and they shall condemn him to death, and shall deliver him to the Gentiles to mock, and to scourge, and to crucify him: and the third day he shall rise again.”—Matthew 20:17-19.

Beloved, our Lord Jesus has said many delightful things; and let him say what he will, his voice is as angels’ music to our ear; but from the cross his voice is richest in consolation. We never come so near to Jesus—at least, such is my experience—as when we gaze upon his bloody sweat, or see him robed in shame, crowned with thorns, and enthroned upon the cross. Our Lord’s incomparable beauties are most visible amid his griefs. When I see him on the cross I feel that I must borrow Pilate’s words, and cry, “Behold the man!” 

…We know not Christ till he putteth on his crimson garments. I know not my beloved when he is only to me as the snow-white lily for purity; but when, in his wounding, he is red as the rose, then I perceive him. “My beloved is white and ruddy, the chiefest among ten thousand.” A suffering Savior bears the palm for me: a wounded Savior is my Lord and my God. The lower he went for my redemption, the higher does he rise in my soul’s loving esteem. He saw this when he said, “I, if I be lifted up”; for indeed it was a lifting up for him to die upon the cruel gibbet. To the wondering universe the Son of God is lifted to a height of wondering admiration, by his becoming obedient unto death, out of love to his chosen. He is lifted up in every grateful heart, and shall be lifted up for ever.

Our Lord talked to the twelve of his sufferings in great detail, … [and] foretold his rising again. That was a glorious climax—”The third day he shall rise again.” Oh, that blessed doctrine of the resurrection! If our Lord’s record ended at the cross, it might drive us to despair; but he is declared to be the Son of God with power by his resurrection from the dead. That he was raised from the dead makes us see the merit, the power, the great reward of his death. He that brought again from the dead our Lord Jesus, that great Shepherd of the sheep, by the blood of the everlasting covenant, even he will make us perfect in every good work to do his will. Whenever the Master comes very near to us in his gracious condescension, he shows us not only that he shed his blood for us, but that he rose again, and ever liveth to carry on our cause.

When you worship most closely, you will worship him that lived, and died, and rose again, and now liveth for ever and ever. This is our Lord Jesus Christ. He is not a teacher only, or a bright example merely; but one whose death is the source of our salvation, and whose resurrection and eternal glory are the guarantee and foretaste of our everlasting bliss. A living, dying, risen Christ is one with whom we have joyful fellowship; and if we know him not in this character, we do not know him at all. – C.H. Spurgeon, 1891.

Source/Forrás: http://www.spurgeon.org/sermons/2212.htm. Source of illustration: here.  Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Krisztus, aki élt, meghalt és feltámadott! (A Living, Dying and Risen Christ! by Spurgeon)” bejegyzéshez ozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s