Íme az Ember! (Behold the Man! – Selected Quotes)

Íme az Ember! (J.R. Miller)

„És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!” (Ján. 19:5) 

Mi többet is tehetünk annál, mint hogy csak hidegen engedelmeskedjünk Pilátus e szavainak, hogy „Nézzétek ezt az embert!” Szeretetteljes tekintetünket rászegezhetjük Jézusra, nézve, amint éppen kivezetik a palotából, és a tömeg elé állítják. Fején töviskorona; véres sebekkel borított testén pedig bíborszínű köntös – a királyi méltóság gúny-jelképe. Mivel Jézust a zsidók királyaként emlegették, a durva katonák most megpróbáltak komédiát csinálni az egészből – mint ahogyan számukra mindez annak is tűnt.

„Íme az ember!” Tekintsünk hát most Őreá, aki elszenvedte a gyalázatot és megvetést; engedte, hogy a gúny tárgyává tegyék és látványosságként kiállítsák – és mindezt azért vállalta, hogy végül dicsőségben Isten elé tudjon állítani minket, és hogy tisztességben részesülhessünk az angyalok és az Atya-Isten előtt! Tekintsünk Őreá, aki a töviskoronát hordja – azért, hogy mi majd a dicsőség és élet koronáját viselhessük! Tekintsünk Őreá, akit kigúnyolva királyi köntösbe öltöztettek – azért, hogy mi az igazságosság hófehér ruhájába öltözhessünk. Tekintsünk Őreá, aki fenséges szelídséggel áll ott – gyalázták, de Ő nem gyalázkodott; gyűlölték, de Ő végig szeretett; gonoszul bántak Vele, de Ő egyetlen neheztelő szót sem mondott.

Tanulmányozzuk hát a mi Urunk jellemét, amint az megnyilvánult azon reggel szörnyű eseményei közepette. Ó, fenséges türelme mennyire megszégyeníti türelmetlenségünket! Sokszor aggódunk, idegeskedünk és szinte beteges módon elégedetlenkedünk a legapróbb kényelmetlenségek miatt is – figyeljük meg Jézus áldott békességét a legfájóbb megpróbáltatások közepette. Mi gyakran dühbe gurulunk, és keserű sértődöttségeket táplálunk magunkban, mikor mások megbántanak minket, vagy mikor apró dolgokban kárt szenvedünk – tekintsünk hát Jézus szelíd lelkületére: Ő szeretetteljes, kedves és jámbor volt azon legnagyobb kegyetlenségek és bántások közepette is, melyeket emberi életnek valaha is okoztak.

Tekintsünk hát Őreá, az Isten-Emberre; az emberi természetet magára öltő Istenségre; Őreá, aki megalázta magát, és engedelmes volt a megszégyenítésig és halálig – csak hogy megmenthesse lelkünket. Íme az Ember – a szent, szeplőtelen és a bűnösöktől elválasztott, aki Isten Bárányaként most mégis ott hordja fején a világ bűneit. Nézzünk hát Őreá és sirassuk – és szeressük Őt, bízzunk Benne, és örvendezzünk!

**********

A Királyok Királya (J.H. Jowett)

János 18:28-38

Milyen különös Királynak is tűnik a mi Urunk – azt állítja, egyfajta titokzatos szuverenitással rendelkezik, mégis elárulja az egyik közeli barátja!

Azonban még a látszólagos leigázottságában is élesen szembetűnik fenséges, királyi volta. Mikor összehasonlítom Pilátus és Jézus viselkedését, világosan látom, melyikük az, aki a trónon ül: jóllehet Pilátus viseli a királyi díszt, mégis az én Uramé a „hatalom és dicsőség”. Pilátus pusztán „múlékony tekintélyben” fontoskodik, de az én Uram úgy áll ott, mint aki egy nyugodt, mennyei uralommal bír. Még Pilátus ítélő törvényszéke előtt is Jézus a Király.

De az Ő Királysága „nem e világból való”. És ezért ez a Király különbözik minden más, földi királytól. Javait nem harcok árán szerzi meg, hanem „világosság-gyújtás” által; nem elnyomással, hanem a szívekre való ráhatással. Szolgái nem kardokkal járnak, hanem lámpásokkal; nem maguk előtt hajtják az embereket, hanem vezetik őket. Látható trónja a kereszt, és hódításai az Ő áldozatának szent ereje által valósulnak meg.

És ily módon az Ő fegyverzete az Igazság – egyedül csak az Igazság. „Azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról”. S mikor az Igazság győz és hódít a szívekben, akkor a diadal maradandó. A kardokkal kiharcolt koszorúk még az este beállta előtt elhervadnak. És azon tény, hogy a Király alattvalói közé számláltattunk, azt jelenti, hogy mi is részesülünk az Ő természetéből. „Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.”

ENGLISH:

Behold the Man! (J.R. Miller)

“Pilate said unto them, Behold the man!” John 19:5

We cannot do better than obey Pilate’s word, “Behold the Man!” and fix our eyes in loving gaze upon Jesus as He is led out from the palace and stands before the multitude. On His head He wears a crown of thorns; around His bleeding body is thrown a purple robe — a mock emblem of royalty. He had been called King of the Jews, and the crude soldiers tried to carry out the farce, as it appeared to them.

“Behold the man!” Behold the man enduring shame and contempt, set forth before the people as a spectacle of mockery — in order that at last we may be presented in glory, and honored before angels and the Father! Behold the man wearing a crown of thorns — that we may wear a crown of glory and of life! Behold the man robed in mocking purple — that we may wear the white garments of righteousness. Behold the man in the majesty of meekness — reviled — yet reviling not again; hated — yet still loving on; wronged — yet speaking no resentful word.

We should study the character of our Lord, as manifested amid the terrible scenes of that morning. How His sublime patience shames our miserable impatience! We fret and vex ourselves with our sickly discontents over the smallest discomforts; let us behold the blessed peace of Jesus in the midst of the sorest trials. We fly into anger and cherish bitter resentments, when others slight us or wrong us in merest trifles; let us behold the sweet spirit of Jesus — loving, gentle, meek under the greatest cruelties and wrongs ever inflicted on any life.

Behold the man, the God-man, divinity manifested in humanity, humbling Himself and becoming obedient unto shame and death — that He might save our souls. Behold the man — holy, undefiled, separate from sinners — yet bearing upon His own head, as the Lamb of God, the sin of the world. Let us look and weep, and love and trust, and rejoice.

**********

The King of Kings (J.H. Jowett) 

John xviii. 28-38.

WHAT a strange King our Lord appears, claiming mystic sovereignty, and yet betrayed by a false friend!

And yet, even in His apparent subjection His majestic kingliness stands revealed. When I watch the demeanours of Pilate and Jesus, I can see very clearly who it is who is on the throne; Pilate wears the outer trappings of royalty, but my Lord’s is “the power and the glory.” Pilate fusses about in a little “brief authority,” but my Lord stands possessed of a serene dominion. Even at Pilate’s judgment bar Jesus is the King.

But His kingdom is “not of this world.” And therefore this King is unlike every other King. He seeks His possessions not by fighting, but by “lighting”; not by coercion, but by constraint. His servants do not go forth with swords, but with lamps; not to drive the peoples, but to lead them. His visible throne is a cross, and His conquests are made in the power of sacrifice.

And so His armaments are the Truth, and the Truth alone. “For this cause came I into the world, that I should bear witness unto the Truth.” When the Truth wins and wooes, the triumph is lasting. Garlands won by the sword perish before the evening. To be one of the King’s subjects is to share His nature. “Everyone that is of the truth heareth My voice.”

Source/Forrás: http://gracegems.org/Miller/daily_bible_readings.htm; and an excerpt from J.H. Jowett’s “My Daily Meditation”, 1914. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Íme az Ember! (Behold the Man! – Selected Quotes)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: Behold the Man! by The Word In Focus | Ezekiel Countdown

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s