Börtöncellák… 2. rész (Prison Cells – Selected Quotes, part 2)

Drága Barátom,
hiszem és remélem, hogy megtalálod az Úr jelenlétét az új otthonodban; máskülönben csak egy börtönnek éreznéd azt! Korunkban is megvan az emberek között ugyanaz a különbség, mint ami annak idején az egyiptomiak és Izrael népe között is látható volt. Tömegek vannak a sűrű sötétség felhője alatt élve eltemetve – de az Úr népére ragyog a fény lakóhelyeiken. Ó, milyen sok hatalmas és gyönyörű házat látni, melyekben még sincs ott e drága Mennyei Lakó! Akár oda is lehetne írni ajtóikra: „Isten nem lakozik itt!” És ha bemész oda, meg is bizonyosodhatsz erről – mert falai között nincsen se igazság, se békesség.

E gondolat már többször felötlött bennem, valahányszor csak meghívtak, hogy nézzek meg egy ilyen „remek házat” – ahogyan hívják ezeket. Ám amikor ott nem ismerik az Urat, vagy nem ismerik el Őt Úrként, a szobák nem mások, mint csupán börtöncellák, melyekben a szegény bűnösök esznek és alszanak egy keveset – míg aztán a kiszabott halálos ítéletet végrehajtják rajtuk.

Másrészt viszont, a hívők otthonai, jóllehet többségük szegényes viskó csupán, valójában paloták – mert a Király jelenléte az, ami a királyi udvart királyivá teszi! Itt maga az Úr uralkodik, az Ő kegyelmének trónján, és az angyali őrök királyi testőrsége áll vigyázón az üdvösség örökösei mellett, szolgálva őket.

Mert végül is, e földön még a legjobb házak is – pusztán csak vendégfogadók, melyekben megszállunk egy kis időre, amíg Mesterünk dolgaiban foglalatoskodunk!

A te igazi lakóhelyed, a te igazi otthonod a mennyben van; itt, e földön csak átutazóként élsz. Vagy, hogy még dicsőségesebb módon fejezzem ki magam – te egy nagykövet lettél, akire igen jelentőségteljes ügyeket bíztak, hogy azokat elintézd a Királyod, a te Mestered számára! – John Newton (1725–1807)

**********

Az idő rövidsége és az örökkévalóság gyors közeledése – mindezek a megfelelő gyakorlatot szerzett szív számára egyfajta nemes egykedvűséget adnak az összes földi dologra vonatkozóan. Mert ugyan mit számít az, hogy palotában lakom-e, vagy pedig börtönben – hiszen mindez úgyis csak egy napig, egy óráig, csak egy pillanatig tart! Milyen csalódások tudnának hát engem elszomorítani e múló, földi időben – ha enyém Isten az egész örökkévalóságra szólóan? – James Meikle (1730-1799)

**********

Nézz reám, Uram! (James Smith)

Az alázatos szívűek értékelik Isten kegyelmének a kisebb ajándékait is – és az imáikban gyakran nagyon egyszerű dolgokat kérnek. Azt, hogy az Úr szóljon hozzájuk, vagy tekintsen rájuk, vagy hogy mennyei Atyjuk szeretetteljes arcáról egy fénysugár ragyogjon le rájuk – olykor ennyi csak, mit kérni bátorkodnak. A zsoltáros igen kedves imádságot fogalmazott meg, amikor így kiáltott: „Tekints reám és könyörülj rajtam, amiképpen szoktál a te nevednek kedvelőin.” (Zsolt. 119:132)

…Szeretett testvérem, szoktál-e így imádkozni? Elégedett vagy-e az Úr szegény és bajoktól sújtott népének osztályrészével? A legszegényebb szent – gazdagabb, mint a legjómódúbb bűnös! S a megpróbáltatásokban leginkább részesülő hívő – boldogabb, mint a legegészségesebb és a legnagyobb jólétben élő hitetlen. Az Úrnak egyetlen kegyelem-teljes pillantása átalakítja…
a börtönt – egy palotává;
a fogházat – egy mennyei édenné; és
a betegszobát – a menny előcsarnokává!

Ó, Uram, add, hogy úgy tudjuk nézni a Te keresztedet,
hogy e mennyei látványnak köszönhetően
a földi kincsek mind csak szemétnek tűnjenek,
és a földi szomorúságok pedig pihekönnyűnek!

ENGLISH:

My dear friend,
I hope and trust, that you find the Lord’s presence with you in your new home; otherwise you would think it a dungeon! There is the same difference among people now, as there was between the Egyptians and Israel of old. Multitudes are buried alive under a cloud of thick darkness—but all the Lord’s people have light in their dwellings. Ah! how many great and fair houses are there, without the heavenly inhabitant! It might be written upon their doors, ‘God is not here!’ And, when you go in, you may be sure of it, for there is neither peace nor truth within the walls.

This thought has often struck me, when I have been to see some fine houses, as they are called. When the Lord is not known and acknowledged, the rooms are but prison cells, in which the poor criminals eat and sleep a little while—until the sentence under which they lie condemned, shall be executed upon them.

On the other hand, the houses of believers, though most of them are poor cottages—are truly palaces; for it is the presence of the King that makes the court! There the Lord reigns upon a throne of grace, and there a royal guard of angels take their stand to watch over and minister to the heirs of salvation.

After all, the best houses upon earth—are but inns, where we are accommodated a little time, while we are doing our Master’s business.

Your real dwelling, your real home, is in heaven; here on earth, you are but a sojourner. But, to express it in a more honorable manner—you are an ambassador, entrusted with affairs of great importance, to manage for the King, your Master! – John Newton (1725– 1807)

**********

The brevity of time, and the near approach of eternity–give to the rightly-exercised soul a noble indifference about everything here on earth. What does it matter whether I dwell in a palace or a prison–since it is but for a day, an hour, a  moment! What disappointment should grieve  me in time–if I shall possess God for eternity?  – James Meikle (1730-1799)

**********

Look upon me! (James Smith, “Food for Hungry Souls”)

Humble hearts prize small mercies — and in their prayers they often ask for very simple things. A word or a look from God, or a ray of light from their heavenly Father’s loving countenance, is at times, all that they can venture upon asking. It was a sweet prayer presented by the Psalmist, when he cried, “Look upon me, and have mercy on me, as You always do to those who love Your name.” Psalm 119:132

…Beloved, do you ever pray thus? Are you satisfied with the portion of God’s poor and afflicted people? The poorest saint — is better off than the richest sinner! The most afflicted believer — is happier than the healthiest and most prosperous unbeliever. One merciful look from the Lord, will turn . . .
a prison — into a palace;
a dungeon — into a paradise; and
a chamber of sickness — into the vestibule of Heaven!

Oh may we gaze upon Your cross,
Until the wondrous sight
Makes earthly treasures seem but dross,
And earthly sorrows light!

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/Newton/john_newton_excerpts2.htm;
http://www.gracegems.org/2011/11/look.html; and
http://www.gracegems.org/06/03/indifference.html. Source of illustration: here. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn

Börtöncellák… 2. rész (Prison Cells – Selected Quotes, part 2)” bejegyzéshez ozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s