Legyél áldás! 2. (Be a Blessing! – Selected Quotes, part 2)

A közösség erősség; a magány gyengeség. Az öreg, pompás, ám magányosan álló bükkfa behódol a szélviharoknak, kidől és elterül a réten. Az erdőben azonban a fák, egymást támogatva, kinevetik a hurrikánt. Jézus nyája összegyülekezik. A kereszténység zsenialitása a közösségi részében rejlik. – C.H. Spurgeon (1834–1892)

Isten nem azért vigasztal meg minket, hogy csak szépen elkényelmesedjünk, hanem hogy mások vigasztalói legyünk. – Dr. J. H. Jowett (1863–1923)

Hála Istennek az egyszerű, hétköznapi emberekért! Ők azok, akik házainkat otthonokká teszik; és az életet kellemessé és pihentetővé. Jézus szereti a hétköznapiságot. Íme tehát egy nagyszerű, vigasztaló gondolat: Isten mindannyiunkat szeret – az átlagon felülieket és a hétköznapiakat, az álmodozókat és a gyakorlatiasakat egyaránt! – Dr. J. H. Jowett

Legyél melegszívű és irgalmas; senki ne távozzon tőled üres kézzel! A legkevesebb, amit felajánlhatsz: az időd és türelmed, a szereteted és az imád. (Anonim)

**********

Járj a szeretet cselekedeteiben! (J.R. Miller)

Minden egyes, szeretetben véghezvitt cselekedetünkkel, melyet Krisztus Nevében teszünk másokért – egy-egy jó magot vetünk el a Lélekben. Minden szeretetteljes, önzetlen tettünk és önmegtagadásunk; mindaz, amit azért teszünk, hogy segítsünk, vigasztaljunk és megáldjunk másokat – olyan, általunk elvetett kis magok, melyek tetszésére vannak a Léleknek. „A maga idejében aratunk!” A jelenben néha úgy tűnik, mintha a kedves szavaink vagy tetteink nem eredményeznének semmi jót vagy áldást sem. De e magok nem pusztulnak el: halhatatlan csíra rejlik bennük.

Talán nem is sejtjük, de még a legapróbb jótéteményünk is maradandó áldássá válhat mások számára. Sokszor fel sem fogjuk, hogy akár csak egyetlen, kicsiny szó is mekkora áldás lehet valakinek. Mindig tartsuk hát szívünket és kezünket készenlétben, hogy ha bármilyen, akár kicsi lehetőség is adódik, szolgálni tudjunk mások felé. A jókedvű, örömteli szavak legkisebbike is elindíthat egy olyan dalt valaki szívében, melynek dallama örökké vele marad. Talán tudatában sem vagy annak, hogy az ajkadról és kezedről áldás-cseppek fakadnak, és meglehet, már el is felejtetted amiket tettél vagy mondtál – ám ezek nem vesznek el. A jótéteményeid Istentől való életet hordoznak magukban, és ezért halhatatlanok.

Van különbség aközött, hogyan adnak az emberek – még ugyanazon ajándék, szívesség vagy jótett esetében is. Van, aki csak segítséget ad; míg más önmaga egy részét is adja. Teremnek olyan gyönyörű virágok, melyeknek nincs illata – ám mennyivel többet jelent az a virág, amely a szépsége mellett még csodálatosan illatozik is! Az ajándékainkkal együtt adjuk hát önmagunkat is! Engedjük, hogy az életünk egy része is kiáradjon minden szeretetteljes cselekedetünkkel együtt.

A szeretet a szív virágainak jó illata, és amiket szeretet által – azaz Krisztus és az emberek iránti szeretetünkből fakadóan – teszünk, az mindörökre megmarad. A krisztusi szeretetnek még a legkisebb cselekedetétől is gazdagabbá és jobbá válik a világ. Ebben a földi világban lehet, hogy nem fogunk aratni – de az egeken túl majd begyűjtjük keblünkbe a learatott kévéket! Így, jóllehet az életünk tökéletlen és még nem bűntelen, és munkálkodásunkba bele-beleront a bűn – tudjuk, hogy Mesterünk elfogadja még a legegyszerűbb dolgot is, ha azt Őérte tettük. Az Úr megtisztítja munkánkat, legyen bármennyire is töredékes az, és felhasználja az Ő királyságának építésére! 

**********

Nézz körbe magad körül, legelőször is a családodban, majd a barátaid és szomszédaid között, és próbáld észrevenni, nincs-e valaki, akinek terhét könnyíteni tudnád; akinek gondjait enyhíteni tudnád; akinek örömét elő tudnád segíteni; akinek segítségére tudnál lenni szükségei és kívánságai betöltésében. Az, hogy örömmel lemondunk a saját tevékenységünk végzéséről, hogy másokat kiszolgáljunk, egyike a figyelmességeknek és önmegtagadásoknak. Az pedig, hogy megtesszük azokat, melyeket senki sem szeret megtenni, de valakinek mégis muszáj, szintén ide tartozik. Sok ember úgy véli: ha elkerülik mások megbántását, azzal már minden helyénvalót megtettek családjuk és barátaik felé; de nem elég csupán tartózkodni az éles szavaktól, a megvető hangsúlytól, a kicsinyes ellentmondásoktól, vagy attól, hogy naphosszat csak a saját, önző kis dolgainkkal foglalatoskodjunk. A szeretet gyakorlásában buzgók és tevékenyek kell, hogy legyünk, nem pusztán csak passzívak és mások megbántását elkerülők. – Henrietta Wilson, “Little Things”, 1852.

ENGLISH:

Communion is strength; solitude is weakness. Alone, the fine old beech yields to the blast and lies prone on the meadow. In the forest, supporting each other, the trees laugh at the hurricane. The sheep of Jesus flock together. The social element is the genius of Christianity. – C.H. Spurgeon
God does not comfort us to make us comfortable only, but to make us comforters. – Dr. J. H. Jowett

Thank God for the commonplace people! They turn our houses into homes; they make life restful and sweet. Jesus loves the commonplace. Here then is a great, comforting thought: we are all loved – the brilliant and the commonplace, the dreamy and the practical. – Dr. J. H. Jowett

Be warm and merciful and let no one go from you empty-handed. The least you can offer is your time and patience, your affection and your prayer. – Author Unknown 

**********

Walk in deeds of kindness! (J.R. Miller)

Every kindness we do to another in the name of Christ—is the sowing of a good seed unto the Spirit. Every deed of love, every act of unselfishness, every self-denial; all the things we do to help, to comfort, or to bless others—are seeds which we sow to please the Spirit. “At the proper time we will reap a harvest!” For the present, it may not appear that any good or blessing comes from the act of love—or the word of kindness spoken. But the seed does not perish; it has in it an immortal germ.

We never know how little benefactions of ours—may bless a life and stay in it as a blessing forever! We know not, how even a small word may bless a life. We should always keep our heart and hands ready for whatever little ministry we may have an opportunity to render. The least word of good cheer—may start a song in a heart which shall sing on forever. The good may drop unconsciously from your lip and hand—and you may never think of it again, and yet it shall not be lost. It carries in it the life of God, and is immortal.

There is a difference in the way various people give—though the gift or favor or act—be precisely the same. One gives the help only; the other gives part of himself in the help. There are some very beautiful flowers that have no fragrance—but how much more a flower means—which has in it perfume as well as loveliness! We should give ourselves with our gifts. We should let part of our own lives—flow out with every deed of kindness we do.

Love is the fragrance of the flowers of the heart, and what we do in love—love for Christ and love for man—shall never be lost. The world will be richer and better for even the smallest deeds of Christlike love. We may not reap the harvest in this world—but beyond the skies, we shall gather the sheaves in our bosom! So then, though our lives are imperfect and evil, and our work is marred with sin—we know that the Master will accept the humblest thing we do for Him. He will cleanse our work and use it, even though it is only a fragment, in the building up of His kingdom! 

**********

LOOK around you, first in your own family, then among your friends and neighbors, and see whether there be not someone whose little burden you can lighten, whose little cares you may lessen, whose little pleasures you can promote, whose little wants and wishes you can gratify. Giving up cheerfully our own occupations to attend to others, is one of the little kindnesses and self-denials. Doing little things that nobody likes to do, but which must be done by some one, is another. It may seem to many, that if they avoid little unkindnesses, they must necessarily be doing all that is right to their family and friends; but it is not enough to abstain from sharp words, sneering tones, petty contradiction, or daily little selfish cares; we must be active and earnest in kindness, not merely passive and inoffensive. – Henrietta Wilson, “Little Things”, 1852.

Source/Forrás:
http://dailychristianquote.com/dcqfellowship5.html; 

http://www.gracegems.org/29/little_things.htm;

http://www.gracegems.org/Miller/at_the_proper_time_we_will_reap.htm. Source of illustration: here. Translated by/Ford.: wordwatcherdawn

Legyél áldás! 2. (Be a Blessing! – Selected Quotes, part 2)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s