Áldott az idős keresztény! (Blessed is the aged Christian! by J.R. Miller)

Az idősek sokszor igen magányossá válnak. Egykor még barátaik és társaik népes csoportjának közepette voltak, de aztán e szeretett ismerősök egyenként eltünedeztek. S az idős testvér vagy testvérnő szinte teljesen magára maradt. Az utcák ugyan tele vannak emberekkel, a gyülekezet is; de hol vannak a negyven, ötven évvel ezelőtti, kedves arcok? Emlékeiben ott sorakoznak az üres bölcsők, megüresedett székek, kicsiny sírok és templomi házasságkötések, és az új, talán távoli családalapítások emlékképei. A régi arcok azonban mind tovatűntek. Új élet már az, ami betölti az otthont, az utcát, a gyülekezetet. Csak imitt-amott maradtak még olyan társak, akik negyven, ötven éven át mellettük álltak. Az idősek sokszor magányosak lesznek.

Az idős kort elért keresztény azonban bátran mondhatja: „Nem vagyok egyedül!” Krisztustól semmilyen változás sem szakíthatja el. Míg társai szétszéledhetnek, emberileg egyedül hagyva őt – az Úr mindig vele van. Sőt, ahogyan szerettei sorra elalszanak, és számuk megkevesbedik, Krisztus egyre valóságosabbá válik az idős hívő számára. Míg e kedves ismerősök betöltötték életét, lehet, hogy nem fordult oly gyakran Krisztushoz, jóllehet hitt Benne és szerette Őt. A mindig kéznél lévő, baráti szeretetben olyan könnyen megtalálhatók voltak azok az örömök, melyekre szüksége volt, hogy Krisztus talán nem tűnt annyira nélkülözhetetlennek, annyira szükségesnek. Ám ahogyan a földi, szeretett barátok rendre elaludtak, az életből tovaillantak, s már nem lehetett hozzájuk fordulni a szükség idején – Krisztus egyre fontosabb lett; egyre gyakrabban fordult Hozzá. Az évek múlásával minél többen távoztak el régi barátai közül, annál értékesebbé vált számára Krisztus, s mostanra szinte már csak az Úr maradt egyedül.

Áldott az idős keresztény: a mennyei dicsőséghez közeledik. Már csak egy kis idő – és belép a mennybe. Idős testvéreink, nem is oly sokára, elköltöznek a mennyei hazába, ahol végre újra találkoznak az ott már rájuk váró, földi barátaikkal – de úgy, hogy tőlük már soha többé el nem kell válniuk!

ENGLISH:

Old people often grow very lonely. Once they were the center of large groups of friends and companions. One by one the beloved associates slipped away. Now the old man or the old woman stands almost entirely alone. The streets are full, the church is full; but where are the faces of forty or fifty years ago? There is a memory of empty cribs, of vacant chairs, of little graves, of marriage altars–and then the starting of new homes, perhaps far away. But the old faces are gone. It is young life that now fills the home, the street, the church. Only here and there perhaps, does a companion of forty, fifty years ago remain. The old people are lonely.

Yet Christian old age can say, ‘I am not alone!’ No changes can take Christ away. Other companions scatter, leaving them humanly alone–but He never departs. Indeed, Christ becomes more and more real to aged Christians–as other friends drop off and become fewer and fewer. While human friendships filled the life, Christ was not turned to very often, though He was believed in and loved. The joys that were needed were found so easily in the human loves that were always at hand, that Christ did not seem so indispensable, so necessary. But as one by one the earthly loved ones dropped off and slipped away, and could not be turned to in the time of need, then Christ began to be more necessary and was turned to more frequently. As the years went on, and more and more of the old friends were missing, Christ grew every day more precious, until now He is almost the only one left.

Blessed is the aged Christian; he is now drawing near to glory. A little while longer–and he will enter heaven! Soon the old people will pass over, and find again, waiting for them, those who were once their friends here, companions once more, inseparable now, in heaven!

Source/Forrás: Christian Devotional Readingshttp://gracegems.org/Miller/alone.htm; and here. Ford.: wordwatcherdawn

Áldott az idős keresztény! (Blessed is the aged Christian! by J.R. Miller)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s