Most, hogy már itt vagy! (With you there by J.R. Miller)

A régi angol börtönök egyikében volt egy olyan földalatti cella, melyet azok számára használtak büntetőhelyként, akik ott a börtönben valamiért kegyvesztettek lettek. Történt egyszer, hogy egy előkelő, ám túlzottan ideges természetű úriember került a rabok közé. Benne ez a cella egy vissza-visszatérő, szinte kísérteties félelmet váltott ki. Egy nap azonban valamilyen hibát követett el, és őt is elítélték 24 órára, amit ebben az ominózus magánzárkában kellett letöltenie. Odavezették, kinyitották neki az ajtót, és ő a lépcsőkön lassan lement a sötét mélységbe. Az ajtó záródása tompán visszhangzott a sötét börtönben. Majd minden elcsendesedett – és szörnyű, nyomasztó csend telepedett a helyiségre. A szegény rab idegesen és rettegve a padlóra hanyatlott. Az elméje úgy zakatolt, mintha láz gyötörné, és úgy tűnt neki, mintha minden oldalról csak gúnyolódó hangok jönnének. Azt hitte, megőrül a félelemtől.

A feje fölött azonban hirtelen lépéseket hallott, majd valaki kedvesen a nevén szólította. Ennél édesebb zenét fülei még soha nem hallottak! „Az Isten áldjon meg! – szólt elfúló lélegzettel. – Van-e ott valaki?” „Igen – válaszolt a börtönlelkész –, és én nem hagyom el ezt a helyet addig, míg téged ki nem engednek innen.” „Áldjon meg az Isten! – kiáltotta a rab. – Nem is bánom már e helyet, most, hogy már itt vagy!” A félelem tovaszállt; a sötétség elveszítette erejét és már nem gyötörte őt tovább, mivelhogy a barátja ennyire közel volt, szinte közvetlenül felette, jóllehet nem látta őt.

Hasonlóképpen, a sötétség minden órájában, a legkoromfeketébb éjben, a legmélyebb szomorúságban, a legsúlyosabb tanácstalanságban, mikor azt gondoljuk, egyedül vagyunk, s oly nagyon vágyakozunk Krisztus jelenlétére, és azon tűnődünk, vajon miért nem jön – az Úr valójában nagyon közel van hozzánk. Vigyáz ránk, törődik velünk, bár mi nem látjuk Őt. Krisztus egyetlen barátja sem kerülhet olyan sötétségbe, hogy őt az isteni szeretet óvó szeme figyelemmel ne kísérné. Isten egyetlen gyermeke sem lehet semmilyen vadul zúgó viharban úgy – hogy az isteni gondviselés ne vigyázna ott rá és ne oltalmazná.

ENGLISH:

In one of the old English prisons, there was an underground dungeon which was used as a place of punishment for those who fell under disfavor. Among the prisoners, at one time, there was a man of refinement with exceedingly nervous temperament, to whom the horror of this dungeon was a haunting terror. Then one day he offended in some way, and was sentenced to twenty-four hours in this cell. He was led to the place, the door was opened, and he passed down the stairs into the dark depths. The shutting of the door sent its echoes through the gloomy dungeon. Then all was still–a stillness that was terrible in its oppressiveness. Nervous and full of fear, the poor man sank to the floor. His brain throbbed as with fever, and mocking voices seemed to sound on all sides. He felt that the terror would drive him mad.

Suddenly he heard footsteps overhead, and then a voice gently calling his name. Never was any music so sweet, “God bless you!” He gasped. “Are you there?” “Yes,” answered the prison chaplain; “and I am not going to leave this place until you come out.” “God bless you!” cried the prisoner. “Why, I do not mind it at all now, with you there.” The terror was all gone. The darkness was powerless to harm him while his friend was so near, close above him, though unseen.

So in all the hours of our darkness, in the blackest night, in the deepest sorrow, in the sorest perplexity, when we think we are alone, while we long for Christ’s presence and wonder why He does not come–He is really near us, watching us, caring for us, though unseen by us. There is no darkness where a friend of Christ gropes–that is not viewed by the eye of divine love. There is no child of God in the midst of any wild storm–who is not watched over and sheltered by the divine care.

Source/Forrás: An excerpt from J.R. Miller’s Life’s Byways and Waysides, 1907. Source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn

Most, hogy már itt vagy! (With you there by J.R. Miller)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s