Ha a hitünk megáll a keresztnél… (If our faith stops at the cross by J.R. Miller)

— J.R. Miller, “Life’s Byways and Waysides”,  1907

Az asszonyok illatszereket hoztak, és arra számítottak, hogy Jézus testét ott találják majd a sírban, temetési gyolcsokba tekerve. „Nincsen itt – feltámadott!” – mondta az angyal. (Mát. 28:6)

Túl sok keresztény Krisztust még mindig a halottak között keresi! Nem jutnak túl a kereszten és a síron. Krisztust csak úgy látják, mint Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Úgy gondolnak Rá, mint aki szenvedése és halála által bevégezte az emberiség megváltására vonatkozó, teljes munkáját. Nem gondolnak az élő Krisztusra, aki folyamatosan közbenjár értük a mennyben, és aki itt a földön egy szeretetteljes kapcsolatban mindig velük van.

A keresztet soha nem szabad elfelednünk! Egy nagyon is valós értelemben Krisztus azáltal mentette meg az övéit, hogy önmagát adta értük. Az isteni szeretetnek a legteljesebb, legtökéletesebb kijelentése, melyet a föld valaha is látott – a kereszt volt! Ott Isten szíve megtört – hogy az élet folyamai kiáradhassanak, életet adva a haldokló világnak. Ha a hitvallásunkból kihagyjuk a meghalt Krisztust – akkor kihagyjuk magát a megváltást. Minden tantételünkön, teológiánkon, az egész keresztény életünkön – a szögek nyomai a próbajelek! Az, aki elhomályosítja Krisztus keresztjének ragyogását – kioltja a keresztény reménység fényét, amely pedig egyedül képes arra, hogy megvilágosítsa az emberi lelkeket, hogy elindulhassanak a mennyei haza felé. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus meghalt – miérettünk!

Ám ha a hitünk megáll a keresztnél – akkor elmulasztjuk Krisztus teljes kijelentésének az áldását. Nem pusztán csak egy olyan Megváltóra van szükségünk, aki tizenkilenc (korunkban: húsz – a ford.) évszázaddal ezelőtt meghalt értünk, hogy megmentsen minket – hanem egy olyanra, aki szintén életben is van – hogy egy velünk való, szeretetteljes közösségben mindig oldalunkon járjon.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, aki itt és most meg tudja hallgatni imáinkat.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, kinek lábához bűnbánó szívvel oda tudunk kuporodni, mikor vétkezünk.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, akit segítségül tudunk hívni, mikor heves csata dúl ellenünk.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, akit érdekel a hétköznapi életünk minden ügyes-bajos dolga, és aki segíteni tud nekünk a szükség idején.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, aki a mi igaz Barátunk tud lenni – aki szeret minket, és mindig szorosan mellettünk jár.
Nem csak egy olyan Megváltóra van szükségünk, aki egyetlen hatalmas tettével megmentett minket évszázadokkal ezelőtt – hanem egy olyanra, aki folyamatosan megment minket, és aki az Ő szeretettől lüktető, gyengéd szívével ma is, és mindig az oldalunkon jár.

Nem kevesebb – csak egy élő Krisztus felel meg számunkra! És pontosan ez az, amit az Evangélium elénk tár: arról beszél nekünk, aki most is él. Az Úr halott volt – a szögek nyomai ott láthatók kezén – de most már él örökké! Feltámadott! Szeret minket – most, ma és mindig. Örökké velünk van!

Szívünk csak akkor talál megelégedettséget – ha felismerjük az élő Krisztus igazságának a valóságát! Mindannyian vágyunk egy olyan bensőséges barátságra, ami baráti szimpátiával, a jóra való ösztönzéssel, társasággal, menedékkel, élettel és vigasszal lép be az életünkbe. Az élő Krisztus: mindez a mi számunkra!

„Ennekokáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük!” Zsid. 7:25

**********

Egy élő, szerető, személyes Megváltó! (J.R. Miller)

Azt szoktuk mondani, hogy Krisztus megmentett minket azáltal, hogy meghalt értünk a kereszten. És ez egy alapvető értelemben igaz is. Soha nem menekülhettünk volna meg, ha nem halt volna meg értünk.

Ám valójában azáltal lettünk megmentve, hogy egy élő, szerető, személyes Megváltóval lett kapcsolatunk – akinek kezébe oda tudjuk tenni az életünk minden egyes dolgát; és, aki Barátunkká, segítőnkké, őrizőnkké és terheink hordozójává lesz – aki a mi mindenünkké válik.

A keresztény hitünk nem pusztán annyi, hogy a bűneinket az Isten Bárányára tesszük, és az Ő egyetlen, nagy áldozatában bízunk; hanem teljes valónkkal odaborulunk annak a szerető és élő Személynek a szívére, kinek barátsága onnantól kezdve életünk legédesebb örömévé válik!

„Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem!” Gal. 2:20

ENGLISH:

The women had brought spices, expecting to find Jesus’ body wrapped in burial garments, lying in the tomb. “He is not here — He has risen!” said the angel. (Matthew 28:6)

Too many Christians look yet for their Christ, among the dead. They do not get beyond the cross and the grave. They see Christ, as only the Lamb of God who takes away their sin. They think of Him as accomplishing in His sufferings and death, the whole of His work of human redemption. They do not think of a living Christ who intercedes for them in Heaven, and who walks with them on earth in loving companionship.

The cross must never be forgotten! In a certain very real sense — Christ saved His people by giving Himself for them. The cross was the fullest, most complete revealing of divine love, which earth has ever seen! There the heart of God broke — that its streams of life might flow out to give life to the perishing world. To leave a dying Christ out of our creed — is to leave out salvation. The prints of the nails are the proof-marks on all doctrine, on all theology, on all Christian life. He who dims the luster of the cross of Christ — is putting out the light of Christian hope, by which alone souls can be lighted homeward. We must never forget that Jesus died — died for us!

But if our faith stops at the cross — it misses the blessing of the fullest revealing of Christ. We do not merely need a Savior who nineteen hundred years ago went to death to redeem us — but one who also is alive — to walk by our side in loving companionship.
We need a Savior who can now hear our prayers. 
We need a Savior to whose feet we can now creep in penitence, when we have sinned. 
We need a Savior to whom we can now call for help, when the battle is going against us. 
We need a Savior who is now interested in all of the affairs of our common life, and who can assist us in time of need. 
We need a Savior who can now be our real Friend — loving us, keeping close beside us always.
We not only need a Savior who saved us by one great act wrought centuries ago — but one who continually saves us by His warm heart throbbing with love today, walking ever by our side.

Nothing less than a living Christ will do for us! That is what the gospel brings to us. It tells us of Him who lives. He was dead — the nail-prints are in His hands — but He is now alive forevermore! He is risen! He loves us now, today, always. He is ever with us!

It is only as we realize the truth of a living Christ — that our hearts are satisfied. We crave a personal friendship which will come into our life with its sympathies, its inspirations, its companionship, its shelter, its life, its comfort. All this, the living Christ is to us.

“Therefore He is able to save completely those who come to God through Him, because He always lives to intercede for them!” Hebrews 7:25

**********

A living, loving, personal Savior (J.R. Miller)

We are in the habit of saying that Christ saved us by dying for us on the Cross. In an important sense this is true. We never could have been saved, if He had not died for us. 

But we are actually saved by our relation to a living, loving, personal Savior—into whose hands we commit all the interests of our lives; and who becomes our friend, our helper, our keeper, our burden bearer—our all in all. 

Christian faith is not merely laying our sins on the Lamb of God and trusting to His one great sacrifice; it is the laying of ourselves on the living, loving heart of one whose friendship becomes thenceforward the sweetest joy of our lives! 

“The life I now live in the flesh, I live by faith in the Son of God, who loved me and gave Himself for me!” Galatians 2:20 

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2012/06/cross.html and http://gracegems.org/Miller/in_green_pastures5.htm Ford.: wordwatcherdawn

Ha a hitünk megáll a keresztnél… (If our faith stops at the cross by J.R. Miller)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kovács Kálmán

    Köszönöm szépen, hogy lefordítottad és megosztottad velünk is ezt az értékes írást.
    Áldott húsvéti ünnepet kívánok neked és szeretteidnek!

  2. Visszajelzés: If Our Faith Stops at the Cross | Christianity 201

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s