Krisztus és a kereszt botránya (The Offense Of Christ And His Cross by Octavius Winslow)

Octavius Winslow (1808–1878)

„Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!” Ézs. 53:3

Urunk élete igen sokszínű volt. Csodálatos élet-képében a fények és árnyak sűrűn vegyültek. Fényből kevesebb volt; az árnyak domináltak. Nem azért jött e világba, hogy örvendező és boldog legyen, hanem hogy másokat azzá tegyen. Innen a következő ábrázolás: „Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!” Épp az előbbiekben tekintettünk az Ő élete festményére vetülő, földi fényei egyikére; most pedig a sötét árnyakból fogunk egyet közelebbről szemügyre venni. Nemrégiben még a tömeg ideig-óráig való, hízelgő csodálatától körülvéve láttuk Őt; most pedig odafordulunk, hogy lássuk Őt, amint a keserű megvetésük és elutasításuk tárgyává válik.

„Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!” Jézus történetének e fejezetében sok minden van, melyet érdemes alaposan megfontolnunk, és nem kevés olyat találunk itt, ami jelentős mértékben tükrözi sok keresztény megtapasztalását. Én lelkem, fordulj hát most e leírás felé, amely az általad szeretett isteni Személynek egy szomorú, ám mégis oly szent ábrázolása. S ezen elmélkedésben van ugyan keserűség, ám leírhatatlanul édes kellemesség is. Jóleső és szívet vidámító tudni azt, hogy a te Úr Jézusod már ott járt előtted, kitaposta az ösvényt, melyen haladnod kell, és hogy a szomorúság, mely most oly sötéten nyomja lelkedet, pusztán csak árnyéka azon sokkal sötétebb bánatnak, amely Őreá terhelődött.

Jézus közutálat tárgya volt – AZ Ő ISTENI SZEMÉLYE MIATT. S vajon nem így van-e ez az igaz keresztények esetében is? Nem lennénk az isteni természet részesei, ha nem innánk – legalábbis valamelyes mértékben – abból a pohárból, melyből Ő is ivott. A világ megveti Krisztus képmását. Ha gyűlölte a gyönyörű és tökéletes Eredeti Képet, akkor a másolatot is utálni fogja, legyen az bármennyire is halovány és tökéletlen. Bátorodj hát fel, ha e világ Jézus iránti gyűlöletének egy része téged is elér! Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy bizonyos mértékben már szeretett Uradhoz hasonultál, és már az Ő isteni és szent képmását tükrözöd vissza – még akkor is, ha ezt még sok folt piszkítja be, és sok felhő árnyékolja be.

Jézust megvetették – AZ ÉLETE NEM EVILÁGI VOLTA MIATT. „A világ engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.” Az Úr egész élete folyamatos bizonyság volt az istentelen világ minden istentelensége ellen. A világ elutasította Krisztust, mert Ő szent volt. Annak arányában, hogy az általunk megélt élet mekkora mértékben jelent egy komoly és folyamatos protestálást a világ hiábavalóságai és bűnös volta ellen – fog minket ugyanez a világ gyűlölni és kivetni. „Mivelhogy nem vagytok e világból, azért gyűlöl titeket a világ.” Jézus ama emlékezetes közbenjáró imádságában így emlékeztette mennyei Atyját: „A világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, aminthogy én sem e világból vagyok.” Fogadd el tehát a világ megvetését úgy, mint amely a te dicsőségedre van. Minél távolabbra húzódsz a világtól, annál erőteljesebb lesz bizonyságod; és minél határozottabb és állhatatosabb leszel a nem evilági járásodban, annál hevesebb lesz a világ rosszindulata, keserűbb gyűlölete és szélesebb elkülönülése.

Jézus a világ megbotránkozásának is tárgya volt – mert BIZONYSÁGOT TETT AZ IGAZSÁGRÓL. Egy alkalommal ellenségei odavitték Őt egy hegy széléhez, hogy onnan halálába taszítsák – azon bizonysága miatt, amit az Isteni Kegyelem Szuverenitásával kapcsolatban tett. És az Igében azt is feljegyezték, hogy egy másik, hasonló esetben sok tanítványa visszavonult, és többé már nem követték Őt. A kereszt botránya azóta sem szűnt meg. Ha a Szent Lélek tanítása és a Megváltó kegyelme által Isten képessé tesz téged arra, hogy alázatosan, szeretetteljesen, ugyanakkor határozottan és meg nem alkuvó módon bizonyságot tegyél az igazságról úgy, mint amely egyedül csak Jézusban van – akkor ne tartsd különösnek, ha esetleg emiatt szenvedned kell.

Minél szellemibbek és hamisítatlanabbak, minél igeibbek és mennyeibbek az evangéliumról – annak tantételeiről, előírásairól és tanításairól – vallott nézeteid, annál nagyobb mértékben fog a világ, sőt, még az úgynevezett keresztény világ jókora része is elkülönülni a társaságodtól, illetve megvetni és utálni téged. Ám örvendezz, méghozzá túláradó örömmel, ha ily módon méltónak ítéltetsz arra, hogy Jézus Nevéért gyalázatot szenvedj. Egyedül csak Őreá irányozd tekintetedet, és mindig emlékezz megelevenítő, szent szavaira – „Légy hű mind halálig, és neked adom az életnek koronáját!”

Uram, hadd vessen hát meg engem a világ, és utasítsanak el akár még a szentek is – elég tudnom azt, hogy Te szeretsz engem, és elismerően vélekedsz rólam!

ENGLISH:

“He was despised and rejected—a man of sorrows, acquainted with bitterest grief.” Isaiah 53:3

Our Lord’s was a chequered history. Lights and shadows thickly blended in the marvelous picture of His life. The lights were but few; the shadows predominated. He did not come into the world to be joyful and happy, but to make others so. Hence the portrait–“He was despised and rejected—a man of sorrows, acquainted with bitterest grief.” We have just looked upon one of the earthly lights thrown upon the picture; we are now to contemplate one of its dark shadows. From viewing Him as for the moment favored with the adulations of the multitude, we turn to behold Him the object of their bitter scorn and rejection.

“He was despised and rejected—a man of sorrows, acquainted with bitterest grief.” There is much in this chapter of Jesus’ history worthy of our consideration, and not a little that may be found to reflect in no inconsiderable degree the experience of many Christians. My soul, turn to it. It is a mournful yet a holy picture of Him you love. There is a bitterness in the contemplation, and yet a sweetness indescribably sweet. It is pleasant and cheering to know that your Lord Jesus has gone before you, has trodden the path you tread, and that the sorrow which now rests upon your soul so darkly is but the shadow of the yet darker sorrow that rested upon His.

Jesus was the object of popular hate, because of the DIVINITY OF HIS PERSON. Are real Christians less so? Were we not partakers of the Divine nature, we would not drink, in some small degree, of this cup that He drank of. The world despises the image of Christ. If it hated the fair and perfect Original, it will also hate the copy, however dim and imperfect it may be. Be of good cheer, then, if a portion of the world’s hatred of Jesus comes upon you. It is a sure evidence that you are in some measure assimilated to your beloved Lord, reflecting His divine and holy image, though marred with many a blot, and shaded with many a cloud.

Jesus was despised because of the UNWORLDLINESS OF HIS LIFE. “The world hates me because I testify of it, that the works thereof are evil.” His whole life was one ceaseless testimony against the ungodliness of this ungodly world. It rejected Him because He was holy. In proportion as the life we live is a solemn and consistent protest against the vanities and sinfulness of the world, so will it hate and cast us out. “You are not of the world; therefore the world hates you.” In His memorable intercessory prayer, Jesus reminds His Father, “The world has hated them, because they are not of the world, even as I am not of the world.” Accept, then, the world’s despisings as your glory. The farther you recede from it, the more powerful your testimony, and the more decided and consistent your unworldly walk, the more virulent will be its malignity, bitter its hate, and wide its separation.

Jesus was equally the object of offence to the world, because of HIS TESTIMONY TO THE TRUTH. On one occasion His enemies took Him to the brow of a hill to hurl Him down to His death, for the testimony which He bore to the Sovereignty of Divine Grace. And it is recorded that, on a similar occasion, many of His disciples went back, and walked no more with Him. The offence of the cross is not ceased. If, through the Holy Spirit’s teaching, and the Savior’s grace, you are enabled to bear a humble, loving, yet firm and uncompromising testimony to the truth as it is in Jesus, think it not strange if you are called to suffer.

The more spiritual and unadulterated, the more scriptural and unworldly your views of the gospel–its doctrines, its precepts, and its institutions–the more the world, even much of the so-called religious world, will separate from your company, hate, and despise you. But rejoice with exceeding joy if thus counted worthy to suffer shame for Jesus’ sake. Keep your eye intently upon Him, and ever remember His animating words–“Be faithful unto death, and I will give you a crown of life.”

Lord, let the world despise, and even the saints reject me–enough that I am loved and approved of You!

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/Winslows/consider_jesus10.htm and http://octaviuswinslow.org/2012/03/16/the-offense-of-christ-and-his-cross/ Source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn

Krisztus és a kereszt botránya (The Offense Of Christ And His Cross by Octavius Winslow)” bejegyzéshez ozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s