Békességet keresve és találva (Seeking and Finding Peace)

[Részlet Mrs. Charles E. Cowman „Missionary Warrior” („Harcos misszionárius”) című könyvéből, melyet misszionárius férje életéről írt, illetve amelyben beszámol arról, milyen missziós élményeik voltak Japánban (illetve más ázsiai országokban is), ahol a férjével együtt szolgált 1901 és 1917 között:]

Egyik este az egyik munkatársunk, miközben egy keskeny utcán haladt keresztül, ezt kiabálta a megafonjába: „Ma este a jimbocho-i missziós házban istentiszteletet tartunk, ahol Jézusról fogunk tanítani! Bárki, aki békességre vágyik, jöjjön el, hogy hallhasson az igaz Istenről!”

Egy kieső részen fekvő, kicsinyke otthonban egy idős házaspár üldögélt. A hirdetés hangja elérte őket. „Bárki, aki békességre vágyik…” E mondat szinte dallamként csengett fülükbe, és az idős nagymama ezt gondolta: „Békesség! Milyen csodás szó, de ugyan hol található? Lehetséges volna, hogy a sokévnyi, fárasztó keresésünk után mégis megtalálhassuk a békességet? Talán ezek az idegenek meg tudják mondani. Elmegyek!”

Ez a kicsi, idős asszony elsőként érkezett aznap este. Idős kora miatt már igen hajlott volt; botjára hajolva sántikált. Az első sorban ült le, és figyelmesen hallgatta az ott elhangzottakat. Az alkalom véget értével megtudtuk élete történetét. Hatvan évvel ezelőtt hozzáment egy nagyszerű fiatalemberhez. Közös életük elkezdésekor úgy döntöttek, hogy igaz életet szeretnének élni. Mivel a vallási vezetőik a pogány papok voltak, természetesen ezt az elhatározásukat velük is megosztották, és hűségesen eljárogattak a templomba. Minden vallási ünnepet gondosan megtartottak, és minden bálványistent odaszántan imádtak. Ám az évek múlásával még mindig bennük volt ugyanaz a szívbeli vágyódás, melyet semmi nem tudott lecsillapítani.

A vallásuk papja azt mondta nekik, hogy ha végigjárják a földjük különböző pogány templomait, békességet találnak. Akkoriban még elég sok pénzük volt, nem kellett a megélhetésért dolgozniuk, így neki is vágtak a saját béke-keresésüknek. Zarándokok lettek; az életüket teljesen odaszentelték a vallásnak. Évről évre egyre csak vándoroltak, sok száz mérföldnyi utat tettek meg, gyakran fenn a hegyekben, ahol egy-egy néma bálvány szobra állt. Sokórányi kemény túrázás után jutottak el egy-egy szentélyhez, ahol a szentély papjától írott imádságokat kaptak. De e helyekről úgy mentek haza, hogy a szívükben még mindig ugyanazt a tompa fájdalmat érezték.

A pénzük idővel elfogyott, és már túl idősek lettek az utazgatásokhoz. Tokióba jöttek, és egy kis szobában telepedtek le, várva a véget.

Ez az idős asszony két héten keresztül minden egyes este eljött. És egyik este a régi, kétségbeesett arckifejezése eltűnt; az arcán szinte mennyei fény ragyogott, ahogyan mondta: „Békességet találtam. Megtaláltam Jézust!”

A férjét is elhozta magával. A szószék mögött, a falon egy transzparens függött, melyre a Máté 11:28 volt írva: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Az idős férfi is nagyon meghatódott. Könnyek peregtek le ráncos arcán. Rámutatott a feliratra, és ezt mondta: „Még soha nem hallottam ennyire kegyelem-teljes szavakat!” És ő is megtért az Úrhoz.

Ez a házaspár – akiket magunk között csak úgy hívtunk, hogy „a várakozásban együtt megöregedett pár” – folyamatos inspirációvá vált számunkra. S e házaspár csak kettő volt azon rengeteg emberből, akik már sok-sok éve csak a sötétségben tapogatóztak, komolyan vágyakozva arra, hogy találjanak valamit, ami a szívük legmélyebb szükségeit valóban be tudná tölteni. (Mrs. Charles E. Cowman)

**********

Krisztus nélkül – nincs békesség!

Lásd azt a szegény lelket, akit a pokol kutyái üldöznek – olyan sebesen menekül, mint a szél, de üldözői annál gyorsabban járnak nyomában!

A világ örömeiben keres menedéket, de a pokolbéli kutyák csaholása megrémíti őt a vidámság tanyájában.

Azon igyekszik, hogy a jó cselekedetek hegyére nagy erőlködéssel felküzdje magát, de lábai túl gyengék hordozni őt ahhoz, hogy ki tudjon kerülni a zsarnok uralma alól.

Lépteit megkettőzi; irányt változtat; jobbról balra tér – de a pokol kutyái túl gyorsak, és szimatuk jobb annál, semhogy prédájukat elveszítenék.

Míg csak Jézus Krisztus meg nem nyitja kebelét, hogy e szegény, üldözött lelket elrejtse Magában – addig e léleknek nem lesz békessége! (Charles Spurgeon)

ENGLISH:

[Mrs. Charles E. Cowman describing their missionary experiences in Japan (and in other Asian countries, too) between 1901-1917:]

One night while passing through a very narrow street, one of our number shouted out through the megaphone, “A Jesus Doctrine meeting will be held tonight at the mission hall in Jimbo-cho. Anyone desiring peace come and hear about the true God.”

In a little out-of-the-way home sat an aged couple, and the sound reached them. “Anyone desiring peace.” It was like music, and the old grandmother thought, “Peace! What a lovely word, but where can it be found? Can it be that after all our weary years of searching, at last we shall find peace? Perhaps these foreigners can tell us. I will go.”

The little woman was the first arrival of the evening. She was bent with age and hobbled along with a cane. She sat on the front seat and listened raptly. At the close of the service, we learned something of her life story. Sixty years before, she had married a fine young man. When they started life together, they decided they would lead righteous lives. As the heathen priests were their religious leaders, they naturally consulted them, becoming faithful attendants at the temple. Every heathen festival was observed and each idol devoutly worshiped. But as the years went on, they still had the same heart yearnings which were never satisfied.

The priest told them that if they would visit the various temples of the land, they might find peace. They had considerable money and were not obliged to work for their living, so they started on their quest. They became pilgrims, devoting their lives to religion. Year after year they tramped hundreds of miles, often far up in a mountain where stood a dumb idol. Hours of hard climbing took them to some shrine where they received written prayers from the priest in charge. But they always returned with same dull ache in their hearts.

Their money was now all spent and they were too old for traveling. They had come to Tokyo and settled down in a tiny room to wait until the end.

The aged woman came every night for two weeks. But one night the old despairing look had vanished, and in her face was a heavenly light as she said, “I have found peace. I have found Jesus.”

She brought her husband. Over the pulpit hung a banner with Matthew 11:28: “Come unto me, all ye that labor and are heavy laden, and I will give you rest.” The old man was fairly entranced. Tears began to trickle over his wrinkled cheeks. Pointing to the banner he said, “I never heard such gracious words.” He, too, was converted, and this couple, whom we named “Grown Old Waiting,” became a continual inspiration to us. They were just two of many who had groped for long years in darkness earnestly yearning for something that would satisfy the needs of their hearts. –Mrs. Charles E. Cowman

**********

Without Christ there is no peace.

See that poor soul hunted by the dogs of hell– It flies swift as the wind, but far faster do the hunters pursue.

It seeks a covert yonder in the pleasures of the world, but the baying of the hell-hounds affright it in the festive
haunts.

It seeks to toil up the mountain of good works, but its legs are all too weak to bear it beyond the oppressor’s rule.

It doubles; it changes its track; it goes from right to left, but the hell-dogs are too swift of foot, and too strong of wind to lose their prey.

Until Jesus Christ shall open his bosom for that poor hunted thing to hide itself within, it shall have no peace. – Charles Spurgeon

Source/Forrás: An excerpt from “Missionary Warrior”, New Condensed Edition, 1939., pages 55-56) and
http://www.gracegems.org/11/without.htm Ford.: wordwatcherdawn

 

Békességet keresve és találva (Seeking and Finding Peace)” bejegyzéshez ozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s