Kősziklára építve… (Building on the Rock by J.R. Miller)

„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem teszitek, amiket mondok?” (Luk. 6:46) Jó dolog megvallani, hogy hiszünk Krisztusban – de ha az életünket nem ennek megfelelően éljük, akkor a hitvallásunk csak üres komédia! Nem elég pusztán csak az emberek előtt tisztelni Krisztust, imádkozni Hozzá, és minden erőt és dicsőséget Neki tulajdonítani. Jézus maga mondja, hogy csak azok lépnek majd be a mennybe – akik itt, a földön engedelmeskednek a mennyei Atya akaratának. A Krisztusról szóló hitvallásunkat kell tehát, hogy az engedelmességünk és a szent életben való járásunk erősítse és támogassa meg.

Az „egyedül csak a Te keresztedbe kapaszkodom” mondat nem tartalmazza az üdvösségünk evangéliumának teljességét – csak a felét. Merthogy senki sem kapaszkodik igazán a keresztbe – ha ugyanakkor nem követi hűségesen Krisztust, és tesz meg mindent, amit Ő parancsol. Soha nem léphetünk be a mennybe – hacsak a menny be nem lépett már korábban a szívünkbe. A mennyben majd Isten akaratát fogjuk cselekedni, amikor odaérkezünk; de már itt, a földön is meg kell tanulnunk cselekednünk azt – vagy különben soha nem jutunk oda!

„Valaki énhozzám jő és hallgatja az én beszédeimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentum nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.” (Luk. 6:47-49) Minden azon múlt, hogy valaki megtette – vagy nem tette meg Krisztus szavait. Mindketten hallották szavait – egyikük engedelmeskedett, és ezáltal a kőszikla-alapra épített. A másik is hallotta, de nem engedelmeskedett annak, így a homokra épített.

Mindketten olyan házat építettek, melyek nagy valószínűséggel hasonlóak voltak, legalábbis ami a külsejüket illeti. De azon a környéken kétféle talaj volt. Egyrészt ott terült el egy széles völgy, amely száraz és igen kellemes volt nyáron, amikor is ők építési területet kerestek; másrészt ott magasodtak a sziklás hegyfokok. Egyikük úgy döntött, a völgyben építkezik, mivel ez kevesebbe került. Könnyű volt az ásást kivitelezni, mert a talaj lágy volt. És itt sokkal kényelmesebben lehetett építkezni, hiszen a hegyre egyébként is nehezebb feljutni. A másik viszont távolabbra tekintett, és úgy határozott: magasabban fekvő talajra épít. Ez ugyan többe került – de biztonságosabb volt. A két otthon építése egy időben kezdődött, de a völgyben épülőt már jóval hamarabb befejezték, mint a másikat. Végül a két család letelepedett lakóhelyeiken, és mindenki örült.

Ám egy éjszaka komoly vihar csapott le. Úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna, és áradó vízhullámok hömpölyögtek a hegyről lefelé. A völgyben épült házat, annak lakóival együtt, magával ragadta a vihar. A hegyen épült ház azonban sértetlen maradt.

Ez a példázat önmagát magyarázza. A völgyben építő: az, aki csak a szájával vallja meg Krisztust – de az életét igazán soha nem adta át Neki, sem Őreá nem épít, mint erős Alapra. A sziklára építő: az, akinek igaz hite van Krisztusban, melyet a Neki való, engedelmes élete által erősít meg. A tomboló viharok: a földi élet megpróbáltatásai, illetve a halál és ítélet viharai. Azt, aki a hitnek csak megvallója, de nem birtoklója, elsodorják e viharok – mert csak homok van lábai alatt. Ám az, aki valóban Krisztusban van, teljes biztonságot tudhat magáénak – mert egy vihar sem képes elérni Krisztus szeretetének biztos oltalmát. Szörnyű dolog, ha valaki egy egész életen keresztül az üdvösségnek csak egy hamis reményét dédelgeti, majd a végén arra kell rájönnie – hogy végig csak homokra épített!

ENGLISH:

“Why do you call Me, ‘Lord, Lord,’ and do not do what I say?” Confession of Christ is a good thing—but unless the life corresponds, it is only a mockery! It is not enough to honor Christ before men, praying to Him and ascribing power and glory to Him. Jesus tells us that those alone shall enter heaven—who on earth obey the will of the Father who is in heaven. Every confession of Christ—must be confirmed and approved by obedience and holiness.

“Simply to Your cross I cling” is not all of the gospel of salvation; it is only half of it. No one is really clinging to the cross—who is not at the same time faithfully following Christ and doing whatever He commands. We never can enter heaven—unless heaven has first entered our heart. We shall do God’s will in heaven when we get there; but we must learn to do it here on earth—or we never shall get there.

“I will show you what he is like who comes to me and hears my words and puts them into practice. He is like a man building a house, who dug down deep and laid the foundation on rock. When a flood came, the torrent struck that house but could not shake it, because it was well built. But the one who hears my words and does not put them into practice, is like a man who built a house on the ground without a foundation. The moment the torrent struck that house, it collapsed and its destruction was complete.” All turns on the doing—or not doing of Christ’s words. Both the men hear the words of Christ—but one of them obeys, and thus builds upon the rock-foundation. The other hears—but does not obey, and builds upon the sand.

Both men built houses which were probably very much alike, so far as the appearance was concerned. But there were two kinds of ground in that vicinity. There was a wide valley which was dry and pleasant in the summer, when the men were looking for building sites. Then there were high, rocky bluffs. One man decided to build in the valley. It would cost less. The digging was easy, for the ground was soft. Then it was more convenient, for the bluffs were hard to reach. The other man looked farther ahead, and decided to build on high ground. It would cost far more—but it would be more safe. So the two homes went up at the same time, only the one in the valley was finished long before the other. At last the two families had settled in the two residences and were happy.

But one night there was a storm. The rain poured down in torrents, and floods swept down off the mountain. The house that was built in thevalley was carried away with its dwellers. The house on the bluff was unharmed.

The illustration explains itself. He who has built in the valley is the man who has only professions—but has really never given his life to Christ, nor built on Him as a foundation. The man who built on the rock is the man who has true faith in Christ, confirmed by living obedience. The storms that burst—are earth’s trials, and the tempest of death and judgment. The mere professor of religion, not apossessor, is swept away in these storms; for he has only sand under him. He who is truly in Christ is secure; for no storm can reach the shelter of Christ’s love. It is a terrible thing to cherish a false hope of salvation throughout life, only to find in the end—that one has built upon the sand!

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/Miller/hearing_and_doing.htm. Source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn.

Kősziklára építve… (Building on the Rock by J.R. Miller)” bejegyzéshez ozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s