Ismerve a Pásztort… (Knowing the Shepherd)

„…meg is ismerték őket, hogy a Jézussal voltak.” (Apcsel. 4:13)

Néhány évvel ezelőtt egy társadalmi rendezvényen Anglia egyik, akkoriban leghíresebb színészét megkérték, hogy szavaljon valamit az ott jelen lévő vendégek kedvéért. A színész bele is egyezett, és megkérdezte a közönséget, van-e valamilyen különleges kívánságuk, amit hallani szeretnének. Egy kis szünet után egy idős lelkész felállt, és ezt kérdezte: „Uram, el tudná nekünk szavalni a 23. zsoltárt?” Az ünnepelt színész arcán egy különös kifejezés suhant át. Egy pillanatig hallgatott, majd így felelt: „Igen, de csak egy feltétellel – hogy miután elszavaltam, kedves barátom, ön is ugyanezt fogja tenni.” „Én? – kérdezte meglepetten a lelkész. – De hiszen én nem vagyok előadóművész. Mindazonáltal, ha ön így kívánja, megteszem.”

Ezután a színész hatásosan, nagy pátosszal elkezdte szavalni a zsoltárt. A hangja és a hanglejtése tökéletes volt. Teljesen elbűvölte hallgatóságát, és ahogy befejezte, a vendégek óriási tapsviharban törtek ki. Majd, ahogyan a taps elhalkult, az idős lelkész is kiállt, és ő is elkezdte mondani a zsoltárt. A hangja nem volt különösebben figyelemreméltó; a hanglejtése sem hibátlan. Amikor befejezte, a csendet ugyan nem törte meg semmilyen tetszésnyilvánítás sem – de szem nem maradt szárazon a helyiségben, és a hallgatók közül sokan tiszteletteljes áhítattal hajtották meg fejüket és szívüket Isten előtt!

A nagy színész felállt. Kezét az idős lelkész vállára tette, és érzelemtől remegő hangon ezt mondta a közönségnek: „Barátaim, én el tudtam érni a szemeteket és a fületeket. Ez a férfi azonban elérte a szíveteket! A különbség csupán ennyi: én ismerem a 23. Zsoltárt – de ő ismeri a Pásztort!”

**********

Ő vezet engem! (William S. Plumer)

– William S. Plumer (1802 – 1880)

„Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.” Zsolt. 23:1-2

Ő vezet engem. És szükségem is van arra, hogy valaki vezessen. Annyira szegény, vak, gyenge és balgatag vagyok, hogy ha magamra hagynának, bizonyosan végzetes hibákba esnék. Uram, kérlek, soha ne hagyj el engem; soha ne távozz el tőlem, nehogy végem legyen!

Az én Pásztorom szelíden és bölcsen vezet engem. Hibát sosem vét. Ismeri az utat, melyen járnom kell. Tudja, mi a legjobb számomra; hogy mennyi legyen az édes és mennyi a keserű. Teljesen megért engem. Ó, mennyire jó arányban van Nála a kegyelem és az igazság!

Igaz, gyakran titokzatos utakon vezet. A kezdetekből nem mindig látom a véget; nem látok el túl messzire. Léptei a tengeren vannak; felhők és sűrű sötétség veszi Őt körül. Nem ad számot dolgairól; ítéletei, mint a nagy mélységek. Ám soha nem bánik igazságtalanul velem; az igazság ösvényein vezet engem.

Mindig vezet engem – bőségben és viszontagságokban; örömben és szomorúságban. Ha csak egy órára is magamra hagyna, végem lenne. Amikor alszom, Uram, akkor is Te őrzöl engem. Mikor ébren vagyok, akkor is Veled vagyok. Szárazföldön és tengeren, a Te hatalmas erőd tart meg!

Ő vezet engem – és én követem Őt. Kezemet a kezébe teszem – és megyek mindenhová, ahová körültekintő vezetése által visz engem.

„Taníts meg engem a te utadra, ó Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen.” Zsolt. 27:11
„E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, ahova én nem jutok.” (Zsolt. 61:3)

ENGLISH:

“ …They took knowledge of them that they had been with Jesus.” (Acts 4:13)

Some years ago, at a social function, one of England’s leading actors was asked to recite for the pleasure of his fellow guests. He consented and asked if there was anything special that his audience would like to hear. After a moment’s pause, an aged minister arose and said, “Could you, sir, recite the Twenty-Third Psalm?” A strange look passed over the great actor’s face. He paused for a moment, and then said, “I can, and I will upon one condition—after I have recited it, you, my friend, will do the same.” “I?” said the clergyman, in surprise. “But I am not an elocutionist. However, if you wish it, I will do so.” 

Impressively, the great actor began the Psalm. His voice and his intonation were perfect. He held his audience spell-bound, and as he finished, a great burst of applause broke from the guests. Then, as it died away, the aged minister arose and began to recite. His voice was not remarkable; his intonation was not faultless. When he finished, no sound of applause broke the silence, but there was not a dry eye in the room, and many heads and hearts were bowed in reverential awe!

The great actor rose to his feet. His voice shook with uncontrollable emotion as he laid his hand upon the shoulder of the aged minister, and said to the audience, “I have reached your eyes and ears, my friends. This man has reached your hearts. The difference is just this: “I know the twenty-third Psalm, but he knows the Shepherd.”

**********

He leads me (by William S. Plumer)

“The Lord is my Shepherd; there is nothing I lack. He lets me lie down in green pastures; He leads me beside quiet waters.” Psalm 23:1-2

He leads me. I certainly need someone to lead me. I am so poor, so blind, so weak, so foolish that, if left to myself, I would fatally err. Lord, never leave me nor forsake me, lest I be undone.

My Shepherd leads me gently and wisely. He makes no mistakes. He knows the way I ought to go. He knows how much sweet and how much bitter, are best for me. He understands me fully. Oh, how He mingles mercy with judgment!

True, He leads me often in a mysterious way. I see not the end from the beginning. I cannot see afar off. His footsteps are in the sea; clouds and thick darkness surround Him. He gives account of none of His matters. His judgments are a great deep. But He never does wrong. He leads me in the paths of righteousness.

He leads me always—in prosperity and in adversity; in joy and in sorrow. If He left me even for an hour I would be undone. When I sleep, You, Lord, keep vigil over me. When I awake, I am still with You. On the land and on the sea, I am kept by Your mighty power.

He leads me—and I will follow Him. I will put my hand in His—and go wherever His prudence shall direct.

“Teach me your way, O Lord; lead me in a straight path.” Psalm 27:11
“From the ends of the earth I call to You, I call as my heart grows faint; lead me to the Rock that is higher than I.” Psalm 61:2

Source/Forrás: http://www.joniandfriends.org/radio/5-minute/king-love-my-shepherd2/

and http://www.gracegems.org/06/06/leads.html. Ford.: wordwatcherdawn

Ismerve a Pásztort… (Knowing the Shepherd)” bejegyzéshez ozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s