Mindvégig szerette őket! (He loved them to the uttermost! by Alexander Smellie)

— Alexander Smellie, “The Hour of Silence” 1899

„Mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket!” Ján. 13:1

Ez az igazi szeretet…
  a maga valóságában,
  a maga teljes virágzásában és gyümölcsében,
  a maga alapvető és végső tökéletességében.

Jézus szeretete nagyon mélyre hajolt. A mennyből a földre jött – és nincs olyan tudomány, ami ezt a távolságot fel tudná mérni. Szeretete megkeresi a legnagyobb bűnösöket – és minden humán emberszeretet semmivé válik, ha az Ő mindent felülmúló szeretetével hasonlítjuk össze. Az Úr nem szégyell még engem sem – engem, aki pedig a teljes romlottságomban és bűneimben voltam!

Jézus szeretete nagyon sokat ad. Bűnbocsánatot szerzett számomra, jóllehet bűneim a színüket tekintve skarlátvörösek, számukat tekintve megszámlálhatatlanok voltak. Szeretete szentséget adott nekem, pedig szívem tele volt gonoszra való hajlandósággal. Az Úr betölti poharamat, túlcsorduló módon, a menny tápláló és örömöt adó ‘borával’!

Jézus szeretete nagyon mélyen szenvedett. Az Úr nem pusztán csak felséges, királyi szava által – azaz nem könnyedén, egy pillanat leforgása alatt – tett engem felbecsülhetetlenül értékes áldások birtokosává. Isten nem kímélte a saját Fiát. A Fiú pedig nem kímélte saját magát. Nem volt olyan keserűség, melytől Ő visszariadt volna – nem volt olyan büntetés, melyet értem el ne szenvedett volna!

Jézus szeretete nagyon sokáig tart. Mi választhat el engem szeretetétől?
Az élet, a maga sokféle megpróbáltatásaival és kísértéseivel? Nem!
A halál, a maga jeges hidegével? Nem!
Az örökkévalóság, a soha véget nem érő éveivel? Nem!

„Azért imádkozom, hogy megértsétek, mennyire széles és hosszú és magas és mély Krisztus szeretete, és hogy megismerjétek ezt a szeretetet, amely minden ismeretet felülhalad!” Eféz. 3:17-19

ENGLISH:

“Having loved His own who were in the world, He loved them to the uttermost!” John 13:1

This is . . .
  love in its essence,
  love in its consummate blossom and fruit,
  love in its ultimate and final perfection.

The love of Jesus bends very low. It travels from Heaven to earth — and there is no science which can compute that distance. It seeks out the chief of sinners — and all human philanthropy is as nothing compared to His all-surpassing love. It is not ashamed even of me — me in all my depravity and my sin.

The love of Jesus gives very much. It wins my pardon, although my transgressions are scarlet in their dye, and countless in their multitude. It brings me holiness, although I am prone to evil. It fills my cup to overflowing with the rich and gladdening wine of Heaven!

The love of Jesus suffers very deeply. It was not by some word of kingly majesty alone — it was not easily and in a moment — that He made me the possessor of these incalculable blessings. God spared not His own Son. The Son spared not Himself. There was no bitterness from which He shrank — there was no punishment which He did not bear,for me!

The love of Jesus lasts very long. What shall separate me from it?
Life will not, with its manifold trials and temptations.
Death will not, with its icy chill. 
Eternity will not, with its unending years! 

“I pray that you may grasp how wide and long and high and deep is the love of Christ, and to know this love that surpasses knowledge!” Ephesians 3:17-19

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2013/11/love.html. Ford.: wordwatcherdawn

Mindvégig szerette őket! (He loved them to the uttermost! by Alexander Smellie)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s