Ezek azok a kincsek, melyekre az Úr szíve vágyik! (They are the treasures which His great heart covets! by Alexander Smellie)

– Alexander Smellie (1857-1923), ”The Hour of Silence” 1899

„Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel.” Luk. 7:37-38 

Ez az asszony három dolgot adott:

A BŰNBÁNAT volt az egyik. Ha a bűne sötét volt – a szomorúsága annál mélyebb. Mintha egy tékozló leány lett volna – aki nagy sírással és kesergéssel kereste fel újra Atyja házát. 

A SZERETET volt a másik. Volt Jézusban valami – az arckifejezésében, a hangja tónusában, az egész viselkedésében és testtartásában –, ami ezt az asszonyt határozottan és ellenállhatatlanul vonzotta. 

És az ÁLDOZAT volt a harmadik. Értékes kenetét a Megváltóra öntötte, Neki adományozta. Mindent kárnak ítélt az Úr kedvéért!

Ezek azok az ajándékok, melyeket nekem is Krisztusnak kell hoznom. Ezek az ajándékok, melyekre az Ő nemes és jó szíve vágyik! Sokkal inkább akarja az én bűnbánatomat, szeretetemet és áldozatomat – semmint a tudásomat, ékesszólásomat, vagy vagyonomat.

És ez az asszony három dolgot kapott:

A BŰNBOCSÁNAT volt az egyik. Jézus azt mondta neki: ‘Megbocsátattak a bűneid!’ És a bűntudat súlyos terhe feloldatott a válláról és leesett a hátáról!

A TISZTASÁG volt a másik. Krisztus szent arca és kegyelmes jelenléte elől úgy távozott – hogy egy áldott és új életet kezdhetett el. Isten, a Gyógyítója helyreállította őt a nyomorúságos múltjából, melyet a ‘kártevő hernyók’ úgy tönkretettek. 

És a BÉKESSÉG volt a harmadik. ‘Menj el békességben!’ – utasította az Úr. És azt, amire utasította, az Úr közben meg is adta neki! Az övé lett az a békesség, egyszer s mindenkorra, amely minden értelmet felülmúl; „a Rózsa, mely soha el nem hervad”!

Ezek azok az ajándékok, melyeket én is kapok Krisztustól. Ezek azok a kincsek, melyekre az én szegény szívemnek is szüksége van. A Tőle kapott bűnbocsánat, tisztaság és békesség – ezekre jobban kell vágynunk, mint a világmindenség összes kincsére, vagy mint a gyémántokkal és rubintokkal teli bányákra!

**********

„Nemcsak bizonyos időpontokban, illetve helyeken kell odaszánnunk magunkat az imádkozásra, hanem az imádás lelkületében kell ott lennünk mindenhol; a szívünk legyen mindig a menny felé fordulva, nézzünk fel Istenre minden tettünkben, és minden egyes teendőnket az Ő szolgáiként végezzük. Úgy éljünk e világban, mintha Isten szent templomában laknánk; mindig dicsőítsük Őt, nem is annyira a szánkkal, hanem sokkal inkább a szívünk háládatosságával, a tetteink szentségével, és az Ő összes ajándékának jámbor és szeretetteljes használatával.” – William Law (1686–1761) 

ENGLISH:

“When a woman who had lived a sinful life in that town learned that Jesus was eating at the Pharisee’s house, she brought an alabaster jar of perfume, and as she stood behind Him at His feet weeping, she began to wet His feet with her tears. Then she wiped them with her hair, kissed them and poured perfume on them!” Luke 7:37-38 

Three things this woman gave:

PENITENCE was one. If her sin was dark–her sorrow was deep. If she had been a prodigal daughter–it was with weeping and mourning that she sought again her Father’s house. 

And LOVE was another. There was something about Jesus–the looks of His countenance, the tones of His voice, His whole manner and bearing–which drew her towards Him with a commanding and irresistible affection. 

And SACRIFICE was a third. She spilled and spent her precious ointment on the Savior. She counted all things loss, for His dear sake.

These are the gifts which I must bring to Christ. They are the treasures which His great heart covets! He would rather have my penitence, my love, my sacrifice–than my knowledge, my eloquence, my wealth.

And three things this woman received:

PARDON was one. He said unto her, ‘Your sins are forgiven!’ The burden of her guilt was loosened from her shoulders, and fell from her back!

And PURITY was another. She went from the Gracious Presence and the Sacred Face–to live a life blessedly new. God her Healer restored the miserable past, which the cankerworm had wasted. 

And PEACE was a third. ‘Go in peace,’ the Lord commanded. And what He commanded, He gave. Hers was now and forever the peace which passes all understanding, “the Rose that cannot wither!”

These are the gifts which I take from Christ. They are the treasures my poor heart needs. His pardon, His purity, His peace–they are more to be desired than a universe of gold, or than the mines where the diamonds and rubies lie!

**********

“We must devote, not only times and places to prayer, but be everywhere in the spirit of devotion; with hearts always set toward heaven, looking up to God in all our actions, and doing every thing as His servants; living in the world as in a holy temple of God, and always worshiping Him, though not with our lips, yet with the thankfulness of our hearts, the holiness of our actions and the pious and charitable use of all His gifts.” – William Law (1686–1761) 

Source/Forrás: http://gracegems.org/, and https://www.facebook.com/ChristianDevotionalReadings. HT for the quote and picture to: Christian Devotional Readings. Source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn

Ezek azok a kincsek, melyekre az Úr szíve vágyik! (They are the treasures which His great heart covets! by Alexander Smellie)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: Daily Devotionals, March 18, 2014 | The Eternal Life Series

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s