Jézus a lényeg – csak Őt hirdesd! (Nothing else but Jesus Christ by C.H. Spurgeon)

„Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjön a felüdülés ideje az Úrnak színétől!” — Apcsel. 3:19.

Péter… nem pusztán csak a jó hírről szóló evangéliumot prédikálta, hanem magát Krisztust hirdette, Krisztus személyét; a megfeszített Krisztust – azt, akit megfeszítettek; a feltámadott Krisztust; az Atya által megdicsőített Krisztust! Biztos lehetsz benne: a keresztény szolgálat valódi ereje az, amikor át van itatódva az Úr Jézus Krisztus nevével, személyével és dicsőségével! Vedd el Krisztust, és máris ‘örömhírtelenítetted’ az evangéliumot, és nem csinálsz egyebet, csak polyvát öntesz ki az emberek elé, olyat, amilyet a disznók is esznek – az értékes magot ugyanis eltávolítottad, mivelhogy kivetted a beszédedből az Úr Jézus Krisztus személyét…

Péter csak Jézusról volt hajlandó nekik beszélni – és semmi másról, csak Jézus Krisztusról! Tudta, hogy ez Isten ereje az üdvösségre, így nem riadt vissza ennek hirdetésétől; nekik, igen, még ezen embereknek is hirdette a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát, méghozzá olyan metsző éllel és mégis egyszerű módon, amelyet aligha lehet felülmúlni. Figyeld csak, hogyan fogalmaz: akit „ti megöltetek”; akit „ti megfeszítettetek”; „ti” inkább egy gyilkos szabadon bocsátását akartátok. Egyáltalán nem félt attól, hogy személyeskedőnek fog tűnni; nem húzta ki magát az alól, hogy megérintse az emberek lelkiismeretét; sőt, szinte „beledöfte kezét” a szívükbe, így éreztette velük bűneiket; azon fáradozott, hogy szívük sötétségébe ablakot nyisson, hogy a Szent Lélek világossága be tudjon ragyogni lelkükbe.

És nekünk is így kell tennünk, testvéreim, amikor az evangéliumot hirdetjük: szeretetteljesen és könyörülettel kell az emberekkel foglalkoznunk – de távol legyen bármiféle finomkodás, vagy az evangélium üzenetének bárminemű megnyirbálása! Átkozott legyen az, aki elvesz Jézus Krisztus evangéliumából csak azért, hogy népszerű legyen és tetszést arasson; és az is, aki visszafogja magát és simulékonyan beszél, csak azért, hogy a szentségtelen sokaság kedvében járjon. Az ilyen ember lehet, hogy egy kis időre részesül az ostobák helyesléséből, de – mint ahogy él az Úr, az ő Istene – az isteni bosszúállás nyilainak célpontjává válik majd azon a napon, amikor eljön az Úr, hogy megítélje a népeket.

Péter tehát bátran és buzgó igyekezettel hirdette az evangéliumot — az evangélium Krisztusát hirdette, személyes módon és közvetlenül, a körülötte összegyűlt tömegnek. 

**********

Egy barátom az kérdezte tőlem tegnap: „Nos, vasárnap délelőtt a szentekhez vagy a bűnösökhöz fogsz-e szólni?” Ott hirtelen nem is tudtam erre mit felelni, de aztán azt gondoltam: ha Jézus Krisztusról, a mi Urunkról és Megváltónkról prédikálok, akkor két legyet ütök egy csapásra, és mind a szenteket, mint a bűnösöket hasznos gondolkodnivalóval látom el. Az evangéliumnak csak egyetlen üzenete van, és az mindenkinek szól! A szentek számára nincsen kedvesebb dallam, mint Jézus Neve, és a bűnösök számára nincs értékesebb gyógyír, mint az Ő személye és munkája. Mindenkinek prédikálunk tehát, amikor Őt hirdetjük, aki a „minden mindenekben”. Krisztus úgy jön hozzánk, mint Élet a halottak számára – és Ő szintén Élet, az élők számára is! 

**********

Valaki azt mondja, hogy már megint egy régi témát feszegetek? Igen, miközben készültem az igehirdetésre, az a gondolat ötlött fel bennem, hogy újra egy „régi” történetet kell elmondanom nektek. És ahogy erről gondolkodtam, s közben éppen egy könyvet lapozgattam, a szemem megakadt egy olyan elbeszélésen, amely Adoniram Judson-ról szólt, aki Burmában szolgált misszionáriusként. Hallatlan nehézségeken kellett átmennie, és veszélyes tetteket hajtott végre az Ő Mesteréért. Harmincévnyi távollét után visszatért Amerikába. Kihirdették, hogy egy adott vidéki kisvárosnak egy bizonyos gyülekezetében fog majd szolgálni. Hatalmas tömeg özönlött, nagy távolságokból érkeztek az emberek, csak hogy őt hallhassák. Az alkalom vége felé szólásra is emelkedett, és – ahogyan minden szem rászegeződött és minden fül rá figyelt – körülbelül tizenöt percig beszélt, nagy átéléssel, a drága Megváltóról; arról, hogy mit tett értünk; és mely dolgokat köszönhetünk Neki. Majd visszaült a helyére, láthatóan igen megindultan.

„Az emberek nagyon csalódottak!” – mondta neki később egy barátja, miközben hazafelé tartottak. – „Csodálkoztak, miért nem másról beszéltél.”

„Miért, mi mást akartak?” – felelte. – „A világ legérdekesebb témájáról szóltam nekik, méghozzá képességeim legjava szerint.”

„De ők inkább valami mást szerettek volna hallani – például egy jó kis történetet.”

„Nos, márpedig én minden bizonnyal egy történetet mondtam el nekik – méghozzá az elképzelhető legszenzációsabbat!”

„Az ám, de ezt már hallották korábban! És most valami újdonságot szerettek volna hallani attól az embertől, aki épp most jött vissza a föld másik részéről.”

„Nos, akkor örülök, mert legalább elmondhatják: a világ túlsó feléről jött ember nem tudott különb témáról szólni, mint Jézus csodálatos történetéről, aki annyira szeretett minket, hogy meghalt értünk! Az én dolgom az, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem! És én, ha már egyáltalán szólhatok, nem merek visszaélni mennyei megbízásommal. Amikor ránéztem ma az ott lévőkre, és eszembe jutott, hol fogok találkozni velük legközelebb… hogyan tudnék szólásra emelkedni úgy, hogy közben táplálékot adok a csalfa, emberi kíváncsiságnak és szórakoztató történetekkel csiklandozom a képzeletüket — még ha azokat illendően fel is fűzöm a vallás fonalára? Krisztus nem ezt értette az ‘evangélium hirdetése’ alatt! És én hogyan tudnék majd azzal a félelmetes váddal szembenézni, hogy ‘Lehetőséget adtam neked arra, hogy RÓLAM beszélj. Te pedig ezt arra használtad, hogy a saját kalandjaidat add elő!’”

…Nos, erre én azt gondoltam magamban: ha Judson ugyanazt a régi történetet mondta el harmincévnyi távollét után, és nem tudott ennél jobbat találni, akkor én is visszamegyek ehhez a jó öreg témához, amely azonban mindig új és mindig friss számunkra — a Krisztus drága véréhez, amely által nekünk üdvösségünk van!

**********

Testvéreim, mivelhogy maga Jézus az evangélium summája – Ő kell, hogy legyen állandó témánk! „Isten ments, hogy bármikor is másban legyen dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében!” (Gal. 6:14) „Elhatároztam, hogy semmi másról nem akarok tudni közöttetek, csak Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről!” (1Kor. 2:2) Így szóltak a régi idők emberei – és mi is ugyanezt mondjuk!

Ha abbahagytuk Krisztus hirdetését – akkor jobb, ha egyáltalán nem prédikálunk tovább; ha abbahagytátok, hogy a vasárnapi iskoláitokban Jézus Krisztusról tanítsatok – akkor jobb, ha teljesen elálltok e munkától – mert nincs más olyan téma, amely megérné erőfeszítéseiteket! Vedd ki a napot, és elmegy a fény is, az élet is – minden! Amikor Jézust a háttérbe tolják, vagy kihagyják az igehirdetésből, akkor sötétség lesz, méghozzá olyan érezhető sötétség, hogy az emberek elmenekülnek belőle – ki, az evangélium fényébe, mihelyst csak tudnak! Egy prédikáció, amelyben nincsen szó Jézusról, ízetlen és érdemtelen az Isten kipróbált szentjei számára, és ők hamarosan más szellemi ételt keresnek majd. Minél több van Krisztusból a bizonyságunkban, annál több világosság lesz abban és annál több erő a megmentésre!

ENGLISH:

PeterSermon“Repent ye therefore, and be converted, that your sins may be blotted out, when the times of refreshing shall come from the presence of the Lord.” — Acts 3:19.

Peter… preached not merely the gospel of good news, but Christ, the person of Christ; Christ crucified — crucified by them, Christ risen, Christ glorified of his Father. Depend upon it, this is the very strength of the Christian ministry, when it is saturated with the name and person and glory of the Lord Jesus Christ. Take Christ away, and you ungospelise the gospel, you do but pour out husks such as swine do eat, while the precious kernel is removed, seeing you have taken away the person of the Lord Jesus Christ….

Peter would tell them about Jesus Christ, and about nothing else but Jesus Christ. He knew this to be the power of God unto salvation, and he would not flinch from it; so to them, even to them, he delivered the gospel of our Lord Jesus Christ, with a pungency as well as a simplicity scarcely to be rivalled. Notice how he puts it: “Ye” have slain him; “ye” have crucified him; “ye” have preferred a murderer. He is not afraid of being personal; he does not shirk the touching of men’s consciences; he rather thrusts his hand into their hearts and make them feel their sin; he labors to open a window into the darkness of their spirits, to let the light of the Holy Ghost shine into their soul.

Even thus, my brethren, when we preach the gospel, must we do: affectionately but graciously must we deal with men. Far hence be all trimming and mincing of matters. Accursed let him be that takes away from the gospel of Jesus Christ that he may win popular applause, or who bates his breath and smoothes his tongue that he may please the unholy throng. Such a man may have for a moment the approbation of fools, but, as the Lord his God liveth, he shall be set as a target for the arrows of vengeance in the day when the Lord cometh to judge the nations.

Peter, then, boldly and earnestly preached the gospel — preached the Christ of the gospel — preached it personally and directly at the crowd who were gathered around him.

**********

A FRIEND enquired of me yesterday, “Will you preach on Sunday morning to saints or to sinners?” I could not, at  the moment, answer him, but afterwards I thought to myself—If I preach concerning Jesus Christ, our Lord and Savior,  I shall kill two birds with one stone and give both saints and sinners a profitable theme for thought. There is but one  message of the Gospel and it has a voice to all. Saints know no sweeter music than the name of Jesus and sinners know no richer comfort than His Person and His work. We preach to all when we preach Him who is All in All. Christ comes as life to the dead and He is equally life to the living.

**********

Do I hear someone say that I am now coming to an old subject? This thought struck me when I was preparing for preaching—that I should have to tell you an old story over again. And just as I was thinking of that, happening to turn over a book, I met with an anecdote of Judson, the missionary to Burma. He had passed through unheard-of hardships and had performed dangerous exploits for his Master. He returned, after 30 years’ absence, to America. Announced to address an assembly in a provincial town and a vast concourse having gathered from great distances to hear him, he rose at the close of the usual service and, as all eyes were fixed and every ear attentive, he spoke for about 15 minutes with much pathos, of the precious Savior, of what He had done for us and of what we owed to Him. And he sat down, visibly affected.

“The people are very much disappointed,” said a friend to him on their way home—“they wonder you did not talk of something else.”

“Why what did they want?” he replied, “I presented, to the best of my ability, the most interesting subject in the world.”

“But they wanted something different—a story.”

“Well, I am sure I gave them a story—the most thrilling one that can be conceived of.”

“But they had heard it before! They wanted something new of a man who had just come from the Antipodes.”

“Then I am glad they have it to say, that a man coming from the Antipodes had nothing better to tell than the wondrous story of the dying love of Jesus! My business is to preach the Gospel of Christ. And when I can speak at all, I dare not trifle with my commission. When I looked upon those people today and remembering where I would next meet them, how could I stand up and furnish food to vain curiosity—tickle their fancy with amusing stories, however decently strung together on a thread of religion? That is not what Christ meant by preaching the Gospel. And then how could I hereafter meet the fearful charge, ‘I gave you one opportunity to tell them of ME. You spent it in describing your own adventures!’”

So I thought, Well, if Judson told the old story after he had been 30 years away and could not find anything better, I will just go back to this old subject which is always new and always fresh to us—the precious blood of Christ, by which we are saved.

**********

Beloved, because Jesus is the sum of the gospel he must be our constant theme. “God forbid that I should glory save in the cross of our Lord Jesus Christ.” “I determined not to know anything among you save Jesus Christ and him crucified.” So spake men of old, and so say we.

When we have done preaching Christ we had better have done preaching; when you have done teaching in your classes Jesus Christ himself, give up Sunday school work, for nothing else is worthy of your pains. Put out the sun, and light is gone, life is gone, all is gone. When Jesus is pushed into the background or left out of a minister’s teaching, the darkness is darkness that might be felt, and the people escape from it into gospel light as soon as they can. A sermon without Jesus in it is savourless, and worthless to God’s tried saints, and they soon seek other food. The more of Christ in our testimony the more of light and life and power to save.

Related articles/Kapcsolódó írások: 

A legjobb prédikációk! (The Best Sermons! by Spurgeon) 

Toronyiránt a kereszt felé! (A Beeline to the Cross! by Spurgeon)

Az egyszerű evangélium! (The Simple Gospel! by Spurgeon)

Source/Forrás: An excerpt from a sermon entitled “Apostolic Exhortation,” delivered April 5, 1868; http://www.thedailyspurgeon.com/2009/12/nothing-else-but-jesus-christ.html; http://www.spurgeongems.org/vols4-6/chs228.pdf; http://www.spurgeongems.org/vols25-27/chs1587.pdf and http://www.thedailyspurgeon.com/2013/09/the-sum-of-gospel.html. Source of illustration: here and here. Ford.: wordwatcherdawn

Jézus a lényeg – csak Őt hirdesd! (Nothing else but Jesus Christ by C.H. Spurgeon)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s