És Jézus megállt! (Jesus Stood Still by C.H. Spurgeon)

„Jézus megállt.” (Márk 10:49)

Ez nem egy gyakori állapot volt Nála, hiszen az Úr szinte mindig mozgásban volt – „Körbejárt jót cselekedvén.” Jézus a jótékonyságnak nem egy mozdulatlan szobra volt!

Aktív és energikus volt – egy vándor-prédikátor, aki fáradhatatlanul rótta útjait. Nem túl gyakran látjuk azt, hogy Jézus nyugodtan, egy helyben maradt volna. Egy olyan szeretet volt Benne, amely nem várta meg, hogy keressék – hanem azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. Az Úr háza iránti féltő szeretet emésztette Őt olyannyira, hogy feleslegesen nem időzött sehol, sem egy helyben nem maradt sokáig. Ám ez alkalommal a Nagy Munkálkodó abbahagyta minden tevékenységét – „Jézus megállt.”

Az evangéliumban azt olvassuk, hogy Urunk rendületlenül tartott Jeruzsálem felé, mert eltökélte magát nagy megváltói munkája beteljesítésére. Ő maga mondta: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad.” (Márk 10:33, 34). Egy keresztséggel kellett megkereszteltetnie, és igen szorongattatott, míg az be nem teljesedett, ezért bátor elszántsággal egyre csak haladt előre, a város felé.

Minden megállás tehát időszerűtlen lett volna, hacsak nincs valami nyomós indoka erre. Nagy feladata erősen rápréselődött lelkére, és vágyott arra, hogy teljes mértékben ezzel foglalatoskodjon – mint a szomjúhozó, akinek már ott a pohár a kezében, és csak arra vágyik, hogy azt ajkához emelhesse. Ám mégis, annak ellenére, hogy gondolatai csak e körül forogtak, és teljes szívével feladatára összpontosított, azt látjuk, hogy az addigi, egyenletes előrehaladásában, mely Őt a várva-várt cél felé vitte — „Jézus megállt.” Kétségtelenül volt valami különleges ebben a megállásban, amely aztán később feljegyzésre is került. Mi volt az, ami szinte odaragasztotta lábát ahhoz a helyhez? Nem a tétovázás – hiszen az elhatározása szilárd volt. És nem is a félelem – hiszen a meghátrálás gondolata soha még csak meg sem fordult Szabadítónk fejében! Előre, mindig csak előre — ez volt eltökélt szándéka. Tehát nem valamely, Hozzá érdemtelen motiváció miatt állt meg — hiszen az Úr minden mozdulatában, illetve megállásában egy olyan nemesség és mély jelentéstartalom volt, amely semmilyen személyes ambícióra nem volt visszavezethető.

Urunk ekkor kezdte meg diadalmas bevonulását, amely aztán a tömegek hozsannázása közepette folytatódott, míg csak el nem ért a templomig. Igaz, a kereszt felé tartott, de még mielőtt elérkezett volna halálának ideje, királlyá kellett Őt kiáltani – Őt, aki szelíd és alázatos volt, és aki szamáron ülve, nőstény szamárnak vemhén jött. Diadalmas bevonulása tehát megkezdődött, és Jézust körbevették az Őt csodáló és hallgató emberek. És most mégis: Jézus megállt. Az egész menet is megállt Vele együtt. A tizenkét tanítvány és a hűségesek csoportja is megtorpant, és az egész tömeg a Jerikó felé tartó úton vesztegelt. Milyen okból kifolyólag történt az, hogy Jézus megállt?

…Szinte látom magam előtt, ahogyan megáll. Szemernyit sem mozdul; figyelő magatartással várakozik. Szemével egy bizonyos irányba néz, ahonnét egy esedező kiáltás hangzik feléje. …És Jézus minden figyelmével azon személy felé fordul, akinek esdeklő hangja elérte Őt a tömeg zajongása és tumultusa közepette. És ez a kérés egy vak koldustól jött – merthogy ő kiáltott. Igen, a jerikói vak koldus megállította a Názáreti Prófétát! Mondjuk csak ki a nevét: a vak Bartimeus, Timeus fia – megállítja a Megváltót, és teljesen leköti figyelmét! Jézus pedig készségesen várakozik, hogy szolgálatára legyen az Őt kérő személynek, és megadja szíve vágyát. A kiáltás, hogy „Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!”, eljutott füleibe, és azon szó dallama, hogy „könyörülj”, szinte megigézte Őt! Mint ahogyan az Énekek Éneke mondja: „A Királyt fogva tartják fürtjeid.” Megfeszült figyelemmel és készen arra, hogy mindenható erejével segítsen, Jézus várt. Egy vak koldus kiáltása miatt késlekedik, készen arra, hogy teljesítse kérését. Én már láttam szolgákat, akik urukra várnak, de itt a Mindenség Ura várt egy olyan személyre, aki még egy szolgánál is alacsonyabb rangú volt — egy vak férfira várt, akinek az volt a mestersége, hogy koldult!

„Jézus megállt.” – Teljes valójában ott volt – készen, hajlandóan és képesen arra, hogy megtegye a szegény vak ember számára mindazt, amire annak szüksége volt. Megkérdezte: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?” – mintha csak és kizárólag az ő rendelkezésére állna, és egy lépést sem tehetne mindaddig, míg meg nem válaszolta imáját. „Jézus megállt.” Hallottam Józsuéról, aki azt mondta: „Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!”, de én a vak koldust Józsué fölé helyezem, mert el tudta érni, hogy szavára maga az Igazságosság Napja álljon meg! Igen, az, aki teremtette a napot és a holdat, megállt, és az Úr odafigyelt egy ember szavára. Jerikóban egyszer régen már találtatott egy csodás hittel rendelkező nő az akkori parázna asszonyok között, és most ugyanez a város az isteni kegyelemnek egy másik csodáját hozta elő – de ez alkalommal a város koldusai közül. Milyen lenyűgöző volt az erő, amely annak a szegény embernek a kiáltásában lakozott! Található-e még vajon ugyanilyen erő a korunkban élő emberek között?

Ó, és ez itt a lényeg! Megváltónk ma is ugyanaz, mint aki mindig is volt, és én hiszem, hívő testvéreim és testvérnőim, hogy nekünk is van erőnk, még e mostani időszakban is, hogy megállítsuk Őt, ha úgy teszünk, ahogyan Bartimeus is cselekedett. És a ma reggel itt lévő szegény bűnösök – amennyiben Isten segítsége által olyan módon kiáltanak Jézushoz, ahogyan a vak férfi is tette – ugyanúgy magukra tudják vonni a Megváltó teljes figyelmét! Igen, magukhoz tudják rendelni az Ő erejét, és el tudják nyerni Tőle azt a kegyelmet, amelyet Ő oly’ készségesen ad, és melyet képes adományozni. Ami pedig titeket illet, akik ismeritek és szeretitek Őt, legyetek nyugodtak afelől, hogy egy vak koldus sem tud olyan erőt gyakorolni Rá, mint amilyet ti, akik az Ő barátai vagytok! Biztos vagyok benne, hogy azon hívők hangja, akik fejüket az Ő kebelére hajtották, igen nagy erővel bír az Úr felé, és ha a mi testvéreink élnek a befolyásukkal, mellyel Szeretett Urunknál bírnak, akkor kérhetnek, amit csak akarnak, és az megadatik nekik. A Hozzá folyamodó és könyörgő szentek el tudják érni, hogy Ő megálljon – még most, még ma is!

ENGLISH:

“Jesus stood still.” (Mark 10:49)

This was not His frequent posture, for He was always on the move—“He went about doing good.” Jesus was not an immovable statue of benevolence!

…He was active and energetic—an itinerant Preacher who never wearied in His circuit. One does not often see Jesus standing still. His was the love which does not wait to be sought after by men, for it has come to seek as well as to save that which was lost. The zeal of the Lord’s house consumed Him so that for Him there was no loitering or standing still. Yet in the case before us, the Great Worker ceased from His activity—“Jesus stood still.”

In the Gospel we read that our Lord was going up to Jerusalem with His face steadfastly set to accomplish His great work. His own words were, “Behold, we go up to Jerusalem; and the Son of Man shall be delivered unto the chief priests, and unto the scribes; and they shall condemn Him to death, and shall deliver Him to the Gentiles: and they shall mock Him, and shall scourge Him, and shall spit upon Him, and shall kill Him: and the third day He shall rise again.” (Mark 10:33, 34). He bad a Baptism to be baptized with and be was straitened until it was accomplished and, therefore, with brave resolve He forced His way to the city.

Every pause to Him would have been untimely unless there had been some weighty reason to stop. His great work pressed upon His soul and He longed to be fully engaged in it—as one who has a cup to drink and thirsts to set it to His lips. Yet, though His thoughts were thus urgently preoccupied and His whole heart engrossed, we find Him pausing in His steady progress to the desired end—“Jesus stood still.” There was, doubtless, somewhat special about this recorded pause. What was it which fastened Him to the spot? It was not hesitancy—His resolve was too firm. It was not fear—the thought of drawing back never passed the Redeemer’s mind! Onward, onward, was His fixed resolve. He stood still from no unworthy motive—all His movements and His pauses have a nobility about them and a fullness of meaning which no personal motive can account for.

Our Lord was beginning, at the moment, that triumphal procession which continued till He reached the Temple amid the hosannas of the multitude! It is true He was advancing to the Cross, but before He reached His death, He was to be proclaimed as the King, meek and lowly, who came riding upon a colt, the foal of an ass. His triumphal march has begun and Jesus is in the midst of admiring listeners! Yet Jesus stands still. The whole procession stops. The 12 disciples and the company of the faithful are stopped and the crowd tarries in the roadway of Jericho. For what great reason did it happen that Jesus stood still?

I think I see Him suddenly still. He moves not an inch, but waits in listening attitude. His eyes are fixed in the direction from where had come a certain pleading cry. …He gives all attention to the petitioner whose voice reached Him above the tramping and hubbub of the crowd. That cry came from a blind beggar—that was the man. Yes, the blind beggar of Jericho had stopped the Prophet of Nazareth! Proclaim his name—blind Bartimaeus, the son of Timmus—has stopped the Savior and holds Him spellbound! Jesus waits in perfect readiness to attend to the pleading one and grant him his desire. The cry of, “Son of David, have mercy upon me,” has caught His ear and the music of the word, “mercy,” mesmerizes Him! As the Song has it, “The King is held in the galleries.” Attentive and prepared to help with all His mighty power, Jesus waits. He tarries at a blind beggar’s prayer, resolved to do his bidding! I have seen servants wait upon their masters, but here is the Lord of All waiting upon one lower than a servant—waiting upon a blind man whose trade was begging!

“Jesus stood still”—He was all there—ready, willing, able, too, to do for the poor man whatever he needed. He asked him, “What do you want Me to do for you?” as if He stood at his beck and call and could not take a step onward until He had answered the prayer! “Jesus stood still.” I have heard of Joshua who said, “Sun, stand still upon Gibeon; and you, Moon, in the valley of Ajalon,” but I rank the blind beggar above Joshua, for he causes the Sun of Righteousness to stand still! Yes, He who created both sun and moon stood still and the Lord listened to the voice of a man! Jericho had produced, in ages long gone by, a prodigy of faith among her harlots and now she shows us a wonder of Grace among her beggars! How marvelous was the power which dwelt in that poor man’s cry! Is such power to be found among men at this hour?

Ah, that is the point. The Savior is the same today as ever and I believe, my Brothers and Sisters, that you and I have power at this time to make Him stand still if we act as Bartimaeus did! Many a poor sinner here, this morning, if God shall help him to cry after the style of the blind man, can command the Savior’s full attention! He can command His power and get from Him the Grace which He is so willing and able to bestow! As for you who know and love Him, be well assured that no blind beggar can have such power with Him as you have who are His friends! I am sure that the voices of those who have laid their heads in His bosom must have great power over Him and if our Brethren will but use their influence with the Well-Beloved, they may ask what they will and it shall be done! Pleading saints can cause Him to stand still even now!

Source/Forrás: Excerpts from C.H.Spurgeon’s sermon, “Jesus at a Standstill”, preached at the Metropolitan Tabernacle,1881; http://www.spurgeongems.org/vols25-27/chs1587.pdf. Source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn

És Jézus megállt! (Jesus Stood Still by C.H. Spurgeon)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s