Az Atya megállapodása a Fiúval (The Father’s Bargain With the Son by John Flavel)

Részlet John Flavel (kb.1627–1691) egyik igehirdetéséből:

Mely igen indokolt, hogy a hívők vállalják a legkeményebb feltételeit is a Krisztusnak való engedelmességnek, aki ilyen kemény feltételekbe egyezett bele az ő üdvösségük érdekében – mert igen kemény és nehéz feltételek voltak valóban azok, melyek alapján Krisztus megkapott benneteket az Atya kezéből. Úgy volt, ahogyan hallottátok: lelkét a halálba kellett adnia, vagy különben egyikőtöknek sem örülhetett volna. Az Atya feltételezhetően valami ilyesmit mondhatott, amikor megállapodást kötött Krisztussal a ti érdeketekben:

Az Atya: Fiam, itt van a szegény, nyomorúságos emberi lelkek csoportja, akik már teljesen tönkre tették magukat, és most jogos ítéletemnek kitéve állnak előttem! Az isteni igazságszolgáltatás elégtételt követel tőlük, vagy abban elégíttetik meg, hogy örök pusztulásban lesz részük. Mit lehet hát tenni e lelkek érdekében? – Ekkor Krisztus így felelt:

A Fiú: Ó, Atyám, annyira nagy irántuk szeretetem, annyira megindul a szívem értük, hogy ahelyett, hogy mindörökre elvesszenek, inkább felelősséget vállalok értük, mint az ő kezesük. Hozd elém, kérlek, az összes kifizetendő számlájukat, hadd lássam, mivel tartoznak neked! Uram, hozd mindet; utólag már ne legyen elszámolni valód velük; az én kezemből követeld meg minden tartozásukat. Azt választom, hogy inkább én szenvedjem el haragodat, semmint hogy ők szenvedjék el – rajtam, Atyám, rajtam legyen minden adósságuk!

Az Atya: De Fiam, ha ezt elvállalod értük, akkor bele kell egyezned, hogy az utolsó fillérig megfizeted adósságukat, és nem várod el annak csökkentését; ha őket megkímélem, téged nem tudlak kímélni!

A Fiú: Rendben, Atyám, hadd legyen hát így; reám vesd minden tartozásukat. Én képes vagyok teljesíteni azt, és jóllehet ez az én vesztemnek fog bizonyulni; minden gazdagságomból kiszegényít engem; és minden kincsemet kiüríti (merthogy ez valóban így is történt, lásd 2Kor. 8:9: „Gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”) – én mégis hajlandó vagyok arra, hogy mindezt magamra vállaljam értük.

…Piruljatok, ó ti hálátlan hívők, hadd borítsa szégyen arcotokat; ítéljétek meg most magatokat: azt érdemli-e vajon Krisztus, hogy ne álljatok ki mellette apróságok miatt; hogy visszariadjatok néhány jelentéktelen nehézség miatt; és hogy panaszkodjatok, hogy ez milyen nehéz, meg az milyen fáradságos? Ó, ha valóban ismernétek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogyan hajolt le hozzátok ilyen csodálatos módon – akkor nem ezeket mondanátok! 

**********

„Áron vétettetek meg!” (1Kor. 7:23)

„Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta…” (Róm. 8:32)

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek” (1Pét. 1:18-20)

„Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.” (1Pét. 2:21-25)

„Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.”  (Ézs. 53: 4-6)

„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil. 2:5-11)

ENGLISH:

An excerpt from one of the sermons of John Flavel (c.1627–1691):

How reasonable it is that believers should embrace the hardest terms of obedience unto Christ, who complied with such hard terms for their salvation: they were hard and difficult terms indeed, on which Christ received you from the Father’s hand : it was, as you have heard, to pour out his soul unto death, or not to enjoy a soul of you. Here you may suppose the Father to say, when driving his bargain with Christ for you :

Father. My Son, here is a company of poor miserable souls, that have utterly undone themselves, and now lie open to my justice! Justice demands satisfaction for them, or will satisfy itself in the eternal ruin of them : What shall be done for these souls? And thus Christ returns.

Son. O my Father, such is my love to, and pity for them, that rather than they shall perish eternally, I will be responsible for them as their Surety; bring in all thy bills, that I may see what they owe thee; Lord, bring them all in, that there may be no after-reckonings with them ; at my hand shalt thou require it. I will rather choose to suffer thy wrath than they should suffer it: upon me, my Father, upon me be all their debt.

Father. But, my Son, if thou undertake for them, thou must reckon to pay the last mite, expect no abatements; if I spare them, I will not spare thee.

Son. Content, Father, let it be so; charge it all upon me, I am able to discharge it: and though it prove a kind of undoing to me, though it impoverish all my riches, empty all my treasures, (for so indeed it did, 2 Cor. viii. 9. “Though he was rich, yet for our sakes he became poor) yet I am content to undertake it.

Blush, ungrateful believers, O let shame cover your faces ; judge in yourselves now, hath Christ deserved that you should stand with him for trifles, that you should shrink at a few petty difficulties, and complain, this is hard, and that is harsh ? O if you knew the grace of our Lord Jesus Christ in this his wonderful condescension for you, you could not do it.

**********

“You were bought with a price” (1Cor. 7:23, ESV)

“He who did not spare his own Son but gave him up for us all…” (Romans 8:32, ESV)

“Knowing that you were ransomed from the futile ways inherited from your forefathers, not with perishable things such as silver or gold, but with the precious blood of Christ, like that of a lamb without blemish or spot. He was foreknown before the foundation of the world but was made manifest in the last times for the sake of you” (1Peter 1:18-20, ESV)

“Christ also suffered for you, leaving you an example, so that you might follow in his steps. He committed no sin, neither was deceit found in his mouth. When he was reviled, he did not revile in return; when he suffered, he did not threaten, but continued entrusting himself to him who judges justly. He himself bore our sins in his body on the tree, that we might die to sin and live to righteousness. By his wounds you have been healed. For you were straying like sheep, but have now returned to the Shepherd and Overseer of your souls.” (1Pét. 2:21-25, ESV)

“Surely he has borne our griefs and carried our sorrows; yet we esteemed him stricken, smitten by God, and afflicted. But he was pierced for our transgressions; he was crushed for our iniquities; upon him was the chastisement that brought us peace, and with his wounds we are healed. All we like sheep have gone astray; we have turned—every one—to his own way; and the Lord has laid on him the iniquity of us all.” (Isaiah 53:4-6, ESV)

“Have this mind among yourselves, which is yours in Christ Jesus, who, though he was in the form of God, did not count equality with God a thing to be grasped, but emptied himself, by taking the form of a servant, being born in the likeness of men. And being found in human form, he humbled himself by becoming obedient to the point of death, even death on a cross. Therefore God has highly exalted him and bestowed on him the name that is above every name, so that at the name of Jesus every knee should bow, in heaven and on earth and under the earth, and every tongue confess that Jesus Christ is Lord, to the glory of God the Father.” (Phil. 2:5-11, ESV)

Source/Forrás: http://annawood.wordpress.com/2012/01/07/the-fathers-bargain-with-the-son-by-john-flavel/ and here. Ford.: wordwatcherdawn

Az Atya megállapodása a Fiúval (The Father’s Bargain With the Son by John Flavel)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: Toughest Bargain | justhappeneduponthis

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s