Bátorítás a Menny felé vándorlóknak! (Comfort for Zion’s Travelers by James Smith)

– James Smith, 1860

Néha úgy szeretjük, ha utazásunk közben társaságunk van. Mert, bár a magányos séta felettébb kellemes, amikor elgondolkodó vagy imádkozó hangulatban vagyunk – ha messzebb kell utaznunk, némileg elkedvetlenedünk, hacsak nem találunk valakit, akivel eltársaloghatnánk. Egy jó társaságban a távolság fele olyan hosszúnak sem tűnik, sem az út olyan megerőltetőnek. Tehát, ha választhatnék, én minden egyes utazásomnál négy dolgot szeretnék. Szeretnék tehát…
egy jó utat,
gyönyörű tájakat,
kitűnő társaságot és
megfelelő szállást az utam végén.

Nos, az a személy, aki a Sion Hegyére utazik – bármely, ezzel ellentétes dolgot állítsanak is mások –, rendelkezik mindezekkel. Olvasó, vajon te is a Mennyei Jeruzsálem felé tartasz – hogy meglásd azt a várost, melynek erős alapjai vannak, s melynek építője és alkotója maga az Isten; és ahová azért tartasz, hogy ott legyen majd lakhelyed? Ha igen, akkor beszéljünk most egy kicsit a fenti szempontokról – ez megvidámíthat, felüdíthet, vagy éppen ösztönözhet bennünket utunk során. Itt mi csak vándorok és átutazók vagyunk, és ezért naponként kell, hogy előrébb jussunk a felfelé tartó utunkon.

1. IGEN JÓ UTUNK VAN. Ez Isten útja, amelyet kifejezetten a mennyei Sion felé zarándoklók számára készítettek és alkottak. Itt található egy gyönyörű ösvény, amelyet a Szentség Útjának hívnak. Ez az út szilárd, tiszta és kellemes; felemel minket a körülöttünk lévő mocsarak és lápok fölé. Ez az út Isten szent Igéjében egyértelműen ki van jelölve számunkra. Az Úr Jézus – az Ő személyében, közbenjárásában, elvégzett munkájában és kiváló példájában – alkotja számunkra ezt az ösvényt. Ő mintegy útként áthidalja a föld és menny között lévő óriási távolságot – és biztonságban hordoz minden egyes embert, aki csak nekiindul ezen útnak.
S mint ahogy az utazó odaszánja magát az útra, hogy meg tudjon érkezni a kívánt helyre, és mindvégig ugyanazon az úton halad – nekünk is oda kell szánnunk magunkat Krisztusnak; Krisztusban kell járnunk, egyedül csak Őreá támaszkodva egészen addig, míg el nem érünk a mennybe. Nem szabad alapul vennünk semmi mást, csak Őt! Nem szabad bíznunk semmi másban, csak Krisztusban! Teljes súlyunkkal Őreá kell támaszkodnunk; csak Ő lehet Ösvényünk közöttünk és mennyei Atyánk háza között. Krisztus a maga Személyében — Krisztus a maga közbenjárásában — Krisztus a maga tökéletes munkájában — és Krisztus az Ő gyönyörű példájával — az egyetlen Út…
az isteni haragból — a szeretetbe,
az átokból — az áldásba,
a bűntudatból — a kegyelembe,
a földről — a mennybe.
És ez egy igen jó út — szilárd, kiegyenlített, vízszintes. Ha egyszer már rajta vagyunk, soha nem kell elhagynunk; ez a mennybe vezető egyetlen, elérhető, egyenes, biztonságos és közvetlen út. Ezért hát, miközben ezen utazunk, csodáljuk ezt az utat; és utazzunk ezen, miközben csodáljuk – míg csak el nem érkezünk a végéhez. Hitben járunk, és hitünk célja nem más, mint a lelkünk üdvössége!

2. GYÖNYÖRŰ TÁJAK VÁRNAK RÁNK. A távolban látjuk az örökkévaló hegyeket, melyeken a nap soha nem nyugszik le. Alkalomadtán meg-megpillantjuk a Nagy Királynak városát, annak jáspis falait, a tizenkét alapkövét és a gyöngykapuját. S egyszer-egyszer megpihen szemünk az élet vizének tiszta folyóján, amely az Isten és a Bárány trónjától ered, és mely úgy hömpölyög végig, mint az olvasztott ezüst aranyló folyama, megörvendeztetve Isten városát, a Felséges szent hajlékait.
A legtisztább és legragyogóbb fényben elolvashatjuk a karmazsinvörössel és nagy betűkkel írott bűnbocsánatunkat — és az égi lakóhelyünkre való jogosultságunkat. Végig az út mentén láthatunk hajladozó pálmafákat, magas cédrusokat, zöld fenyőket, illatos mirtuszokat és sokszínű, édenkerti virágokat. Az ilyen látványok olykor szinte teljesen elkápráztatnak bennünket, és arra indítanak, hogy vágyjunk átkelni a Jordánon, hogy birtokba vehessük az Ígéret Földjét. Ám mindezek közül egy sem mérhető magához a Dicsőség Királyához, aki időről-időre kijelenti magát számunkra oly módon, ahogyan a világnak nem. És amikor ez megtörténik, szent vágyakozás gyúl szívünkben, hogy megpillanthassuk Királyunkat az Ő teljes szépségében, ahogyan ott, azon a távoli földön látható. Ó, ezek a gyönyörű bepillantások, a dicsőség drága előízei, a csodaszép tájak, melyek élvezete néha megadatik számunkra!

3. KITŰNŐ TÁRSASÁGUNK VAN. A legjobb társaság: Istennel járunk. Közösségünk van az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal. Angyalok megszámlálhatatlan serege követ minket, akiket azért küldtek, hogy az üdvösség örökösei felé szolgáljanak. Itt, ezen úton, folyamatosan elhaladunk a szentek mellett – vagy éppen ők haladnak el mellettünk. Ők a föld legremekebb társasága. E kitűnő és megszentelt lelkek mindegyike, a dicsőség minden egyes örököse – ezen az úton jár. És, amitől ez a társaság még jobb lesz: mindegyik utazóban ott van a Krisztus Szelleme – aki az Isten Fia és ismeri az Istent.
Ó, milyen kellemes, ahogyan haladunk előre – s közben beszélgetünk…
a Király Személyéről,
uralkodása jellemzőiről,
királysága dicső dolgairól és
arról, mely nagy dolgokat is tett azokért, akik hisznek az Ő Nevében!
Ó, és milyen csodálatos az is, amikor a Szent Lélek bennünk való munkájáról beszélünk – arról, ahogyan Ő…
meggyőz minket a bűnökről,
kijelenti a Megváltót,
betakar bennünket Krisztus szent vérével,
megvalósítja az isteni ígéreteket,
bizonyságot tesz arról, hogy Isten az Ő gyermekeivé fogadott bennünket,
és elpecsételi szívünket a megváltás napjára.
Milyen gyorsan és kellemesen telik az idő, miközben ezen dolgokkal foglaljuk el magunkat. Ilyenkor szinte sajnálkozással tekintünk a földi, trónjaikon ülő hercegekre, és megvetjük e jelenvaló világ minden aranyát és hivalkodását!

4. A VÉGÉN KIVÁLÓ SZÁLLÁS VÁR REÁNK. Mennyei Atyánk házában sok lakóhely van, és Jézus elment, hogy helyet készítsen nekünk. Ő jól tudja, mi való hozzánk, és mi lesz számunkra a legmegfelelőbb. Mikor oda megérkezünk, úgy fogjuk találni, hogy már minden készen áll fogadásunkra. Teljes erőnk foglalkoztatva lesz, minden képességünk örömöt talál, és hatalmas, csodálatos öröm tölti be szívünket.
Ha kimerülten érkezünk haza — nyugalmat találunk;
ha betegen — egészséget találunk;
ha éhesen — ételt találunk;
ha szomjasan — innivalót találunk;
ha bánkódva — örömöt és boldogságot találunk!
Hamar, ó, milyen hamar elfelejtjük majd…
az összes nélkülözést és bánatot,
az összes terhet és keresztet,
az összes bajt és megpróbáltatást,
az összes sötétséget és homályt,
az összes szomorúságot és fájdalmat,
melyet a pusztaságban kellett átélnünk.

S a menny – ó, milyen csodás lesz a menny! A mennyei Éden – milyen gyönyörűséges lesz majd ott lennünk! A Nagy Királynak Városa – milyen jó lesz a számunkra elkészített lakóhelyet birtokba vennünk! Emberi nyelv le nem írhatja; emberi szív meg sem gondolhatja. Egyedül csak Isten, és azok, akik már biztonságban megérkeztek oda, tudják elmondani.

Nos tehát, kedves Utazó Társaim, erősítsük meg szívünket! Jó úton haladunk! Nem is lehetne ennél jobb út! Keményebb, mint a gyémánt; szilárdabb, mint a szikla. Sima és egyenes. Szabad és nyugalmas. Úti vámot itt nem csikarnak ki; ezen még a tolvajok sem ólálkodnak. Biztonság, örök biztonság található rajta.

Gyönyörű dolgok várnak ránk! Milyen szép dolgokat láttunk már eddig is — és ezeknél még nagyobbakat is látunk majd.
Vannak még sokkal világosabban és fényesebben ragyogó egek, mint amiket valaha is láttunk.
Vannak még sokkal szebb és zöldebb mezők, mint amiket valaha is szemléltünk.
Vannak még sokkal gyönyörűbb és illatosabb virágok, mint amiket valaha is megpillantottunk.
Vannak még sokkal csodásabb tájak, mint amelyekre eddig tekintettünk!
A Gyönyörűség Földjén, az élet vize folyójának partjainál…
milyen szép látnivalók várnak ránk,
milyen gyönyörű hangokat hallunk majd,
milyen nagyszerű örömökben lesz részünk!

Ezért hát folytassuk utunkat eltökélten, erővel, elszántan és bátorsággal!

A társaságunk is kitűnő! Igaz, nem mind egyformák — de mindannyian többé-kevésbé jók. A gyöngyszemek közül sem mindegyik egyforma; a gyémántok közül sem mindegyik ugyanolyan minőségű; az aranyak közül sem mindegyik ugyanolyan tisztaságú — de mind értékes, mind drága. Éppen így a szentekkel is: mint ahogy az egyik csillag különbözik a másiktól a dicsőségre nézve, úgy különbözik Isten egyik szentje a másiktól a kiválóságra nézve – ám mindannyian dicsőségesek és kiválók!

És a vég! Ó, a dicsőséges vég! Mily dolgokkal is fogunk ott találkozni — miket fogunk látni — miket fogunk hallani — miket fogunk megízlelni — miket fogunk érezni — miket fogunk kapni — mily dolgokat fogunk birtokolni az utunk végén!

A vége pedig az egészet megkoronázza:
Meglátjuk majd Istent.
Olyanok leszünk, mint Jézus.
A szentek vesznek körbe majd bennünket.
Angyalok fognak szolgálni felénk.
A Mennyben otthon fogjuk érezni magunkat.
Nem lesznek többé…
kétségek vagy félelmek;
bűnök és fájdalmak;
csalódások és bosszúságok –
hanem csak biztonság, tökéletesség és dicsőség mindörökké!

Olvasó, vajon te is a Mennyei Sion felé tartasz? Elhagytad-e már a Romlás Városát? Keresztülmentél-e már a Szoros Kapun? A dicsőség felé tartó úton vagy már? Krisztusban vagy-e már, aki maga mondta, hogy “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához – hanem csak Általam”? Nincs más út…
a bűnből a szentségbe,
a haragból a kegyelembe,
a pokolból a mennybe
— csak az Úr Jézus Krisztus.
Ő az Ajtó, az Út, az egyetlen Megváltó!

ENGLISH:

One likes company sometimes on a journey. For, though a solitary walk is very pleasant when we are in a musing or a praying mood — yet, when we have far to go, our spirits are apt to sink, unless we have someone to converse with. In good company, the distance does not seem half so long, nor the road half so bad. Indeed, if I were allowed to choose, I would like to have four things in every journey I take. I would like . . .
a good road,
beautiful prospects,
excellent company, and
suitable accommodations at the end of it.

Well, the traveler to Mount Zion — whatever may be said by some to the contrary — has all these. Reader, are you going to the Heavenly Jerusalem, to see and inhabit the city which has foundations, whose builder and maker is God? If so, let us talk together for a few minutes upon these points; it may cheer, or refresh, or stimulate us on our journey. We are but pilgrims and sojourners here, and therefore should daily make progress on our upward journey. (…)

Please click here to read the rest of this beautiful piece of writing on Grace Gems.

Forrás/Source: http://gracegems.org/Smith4/comfort_for_zions_travelers.htm. Source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn

Bátorítás a Menny felé vándorlóknak! (Comfort for Zion’s Travelers by James Smith)” bejegyzéshez ozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s