A keresztény élet: Az önmagunknak való meghalás (The Christian Life: Dying to Self)

 – by John MacArthur

Mit is jelent ez: önmegtagadó életet élni, és önmagunk számára meghalni? Mit jelent ez valójában? Végiggondoltad-e már ezt valaha is? Tekints erre például így:

Amikor mások elhanyagolnak, nem bocsátanak meg neked, vagy szándékosan semmibe vesznek, s ez fáj neked, és bánt a mellőzöttség, de a szíved mégis boldog, mert méltónak ítéltettél arra, hogy Krisztusért szenvedj – az az önmagadnak való meghalás.

Amikor jót teszel, és mégis becsmérelnek; amikor kívánságaidat keresztülhúzzák, tanácsaidat figyelmen kívül hagyják, és véleményedet kigúnyolják, de nem engeded, hogy harag gerjedjen szívedben, és nem véded meg magad, hanem az egészet türelmesen, szeretetteljes csendben elviseled – az az önmagadnak való meghalás.

És amikor kedvesen és türelmesen elviselsz bármely gyalázatot, bármely rendszertelenséget, bármely bosszúságot; amikor meg tudsz állni szemtől szembe a butaságokkal, szertelenségekkel és lelki érzéketlenségekkel, és elviseled azokat, ahogyan Jézus is tette – az az önmagadnak való meghalás.

Amikor elégedett vagy bármilyen étellel, bármennyi pénzzel, bármely öltözékkel, bármilyen éghajlattal, bármely társasággal, vagy éppen magányossággal, és bármely, Isten akaratából bekövetkező hirtelen változással – az az önmagadnak való meghalás.

És amikor már egyáltalán nem az érdekel, hogy mindenképpen megemlítsd magad egy beszélgetés során, vagy hogy felsorold a saját jó tetteidet; és nem a másoktól jövő dicséretre áhítozol; és amikor valóban szeretnéd, hogy ismeretlen legyél – az az önmagadnak való meghalás.

Amikor látod, hogy a testvéred jól boldogul, és szükségei csodálatos módon be lesznek töltve, és őszintén tudsz vele együtt lélekben örülni, nem érzel irigységet, és soha nem vonod kétségbe Istent, jóllehet a te szükségeid nagyobbak és még betöltésre várnak – az az önmagadnak való meghalás.

És amikor el tudsz fogadni helyreigazítást és feddést egy olyan személytől, aki jelentéktelenebb, mint te, és alázatosan bevallod magadnak és kifelé is, hogy igaza van, és szívedben nyoma sincs megbántottságnak vagy lázadásnak – az az önmagadnak való meghalás.

…Te meghaltál-e már önmagad számára?

ENGLISH:

What does it mean to live a life of self‑denial, dying to self? What does that really mean? Have you ever thought about that? Think of it this way.

When you are neglected, unforgiven, or when you are purposely set at naught and you sting and you hurt with the insult of that oversight, but your heart is happy, being counted worthy to suffer for Christ, that is dying to self.

When your good is evil spoken of, when your wishes are crossed and your advice is disregarded and your opinions are ridiculed, and you refuse to let anger rise in your heart or even defend yourself, you take it all patiently in loving silence, you’re dying to self.

And when you lovingly and patiently bear any disgrace, any irregularity, any annoyance, when you can stand face to face with folly and extravagance and spiritual insensitivity, and endure it as Jesus did, that is dying to self.

When you are content with any food, any money, any clothing, any climate, any society, any solitude, any interruption by the will of God, that is dying to self.

And when you never care to refer to yourself in conversation or record your own good works, or itch after commendation from others, and when you truly love to be unknown, that is dying to self.

When you see your brother prosper and have his needs wondrously met, and can honestly rejoice with him in spirit and feel no envy and never question God, though your needs are greater and still unmet, that is dying to self.

And when you can receive correction, and reproof from one of less stature than yourself and humbly admit inwardly as well as outwardly that he’s right and find no resentment and no rebellion in your heart, that is dying to self.

Are you dead yet?

Source/Forrás: John MacArthur. Winning by Losing: The Paradox of Discipleship. Sermon delivered on October 24, 1982. http://www.erictyoung.com/2013/08/28/the-christian-life-dying-to-self/ and http://www.gty.org/resources/print/sermons/2321 Ford.: wordwatcherdawn

A keresztény élet: Az önmagunknak való meghalás (The Christian Life: Dying to Self)” bejegyzéshez ozzászólás

    1. Indeed – that was what has grabbed my attention, too. We need this kind of godly honesty. And we just really need to evaluate ourselves in this regard – where do we stand, what is in our hearts when it comes to questions like this?
      …Thank you for reading and for taking the time to comment. I so much appreciate it. God bless you.

  1. Visszajelzés: Három “nagyágyú” gondolatai egy helyen | A hétköznapok fogságában

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s