Kóborló bárányok (Prone to wander! by James Smith)

James Smith (1802-1862)

„Az Én népem elkóborolt, és elfelejtette nyugvóhelyét!” (Jer. 50:6, angolból ford.)

Minden igaz keresztény hajlamos arra, hogy nyugalma helyéről elkóboroljon. Minden bűnös ember ugyanis egy ilyen vándorló, és amíg a bűn bennünk lakozik – mindig is fogunk érezni hajlandóságot az ide-oda vándorlásra. A jóról való meggyőződésünk, a hitvallásunk komolysága és az új, krisztusi természetünk ellenére – még mindig ott van bennünk az elcsatangolásra való hajlam, melynek számos különböző oka lehet:

1. Az újdonságok szeretete – a vágy, hogy valami újat lássunk, birtokoljunk vagy élvezzünk – sokszor az elkóborlás felé visz bennünket. 

2. Máskor a keresztényi jellemvonásainkban – a hitben, a reményben és a szeretetben – való gyengeségünk lesz kiváltó oka eltávolodásunknak. 

3. Okozhatja az óemberi természetünk romlottságának bennünk működő ereje is, amely néha különösen nagy, szinte kényszerítő erővel hat ránk – és ezáltal nyughatatlanná tesz bennünket.

4. A sátán kísértései, melyek rászednek, megzavarnak és foglyul ejtenek – szintén el-elcsalnak minket nyugvóhelyünkről. 

5. És a körülöttünk burjánzó és mindenfelé terjedő bűnök is hasonló hatással bírnak reánk e tekintetben. 

A hamis nézetek, a sátáni kísértések, az óemberi természetünk erőteljes romlottsága, és a keresztényi jellemzőinkben való gyengeségünk – ezek a fő okok tehát, melyek visszacsúszásaink hátterében állhatnak.

…Olvasó, te is egy ilyen nyugtalan kóborló vagy? 
Ha igen, akkor gyere és térj vissza Jézushoz! 
Gyere Hozzá, és valld meg bűneidet! 
Gyere Hozzá, és kérd az Ő bocsánatát! 
Gyere Hozzá, és tedd próbára az Ő szívének kedvességét! 
Gyere Hozzá, és legyél újra boldog kegyelmében és szeretetében!

Ó, Megváltóm, legyőzhetetlen, szent kegyelmed által hozz engem vissza minden elkóborlásomból; hadd tudjak örömmel megnyugodni drága szeretetedben; és kérlek, tarts engem mindörökké közel a Te szerető szívedhez és vérző oldaladhoz!

Mily’ nagy adósa vagyok
minden nap, Istenem, kegyelmednek!
Uram, kérlek, jóságoddal kösd magadhoz,
mint egy erős lánccal, kóborló szívemet!
Mert vinne vándorolni, Uram, érzem én,
vinne arra, hogy elhagyjam Istenem;
itt van hát a szívem, vedd és pecsételd jól el –
hogy tornácaidat, Uram, soha ne hagyjam el!

(Robert Robinson, 1757)

ENGLISH:

“My people have wandered, and have forgotten their resting place.” Jeremiah 50:6

Even true Christians are prone to wander from their resting place. Every sinner is a wanderer, and while sin dwells within us — we shall always feel a disposition to wander. This is against our better judgment, our solemn profession, and our new nature — yet still there is the disposition to wander, and it is called into exercise by a variety of things:

1. A love of novelty — a desire to see, possess, or enjoy something new — will sometimes set us wandering. 

2. The weakness of our graces, as faith, hope, and love — is at other times the occasion of it. 

3. The power of corruption within us, which at times works with peculiar force and power — makes us restless.

4. The temptations of Satan, which beguile, bewilder, and captivate us — lead us from our resting-place also. 

5. And so do the errors that abound and spread all around us. 

False views, Satanic temptations, powerful corruptions, and the weakness of grace — are the principal things which lie at the root of our backslidings.

Reader, are you a restless wanderer? 
If so, return, return unto Jesus. 
Go to Him, and confess your sins. 
Go to Him, and entreat His pardon. 
Go to Him, and prove the kindness of His heart. 
Go to Him, and be happy once more in His grace and love.

O Savior, bring me back from all my wanderings by Your invincible grace; let me enjoy rest in Your precious love, and keep me near Your loving heart and bleeding side forever!

O to grace how great a debtor
Daily I’m constrained to be!
Let Thy goodness, like a fetter,
Bind my wandering heart to Thee.
Prone to wander, Lord, I feel it,
Prone to leave the God I love;
Here’s my heart, O take and seal it,
Seal it for Thy courts above.

(Robert Robinson, 1757)

Source/Forrás: An excerpt from “Christ Exalted, Saints Comforted, and Sinners Directed”, 1855; http://www.gracegems.org/2011/05/05.html. Source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn

Kóborló bárányok (Prone to wander! by James Smith)” bejegyzéshez ozzászólás

    1. Thank you – PTL. I also thought it was very applicable and I just loved the way he put it. And after finding the photo of this cute little lamb wandering alone (though a bit cheekily) among the hills, I just could not resist… I had to translate.🙂
      The hymn I quoted at the end has become one of my favorite – especially in this rendering:

      …I think I have just kind of got to love these beautiful old hymns to a great extent…🙂
      God bless you.

      1. My apologies for the late reply; have not been on here for some time having been tied up with other things.

        This is a really good rendition of the hymn. At one time I was so ignorant of the beauty of hymns; I much preferred the modern choruses because they were full of ‘life’… until I started to pay attention to the words these men and women had written centuries ago. Least to say, I hung my head in shame; the hymns of long ago infinitely outmatch much of the dribble and froth today. These hymns are Christ centred, while many modern choruses are so self-orientated; hymns drip with sound theology; most modern songs hardly lift our spirits to worship in Spirit and in truth.

        I pray all is well with you,
        every rich blessing.

        1. There is no need to apologize at all – I know life can get very busy sometimes. We (i.e. my children) were also sick last week so I did not have much time, too. Thank God, they are better now.

          With regards to what you wrote: I have trodden the same path as you.🙂 I completely agree with you. It has been only in the past few years that I started to get to know and appreciate these old hymns – I had no chance earlier as I did not know them, plus I was also engrossed in all these modern songs. I translated a lot from these popular songs, but then I started to realize they are in a way just shallow repetitions of the more or less same turns of phrases.
          …Anyways, I have grown to love these old hymns. Their message, words and biblical depth have been a huge blessing for me.🙂

          Thank you for all your kindness, blessings to you and your dear family. God bless you.

          1. God knows and He is merciful; those days when we sung those songs may have been sung with a right heart unto God, but then He does teach us, takes us deeper. The patience of God is incredible; there are so many things (beyond number) that God could overwhelm us with, but He knows our frame, that we are but dust, and in His time He will deal with them, one by one.

            So many of the hymns are just so rich; they are devotionals in and of themselves! I’ve often heard my friend say that if he were banished alone to an island and had to choose two books to take with him, he would select his Bible and a good hymnal. Over the years I now see why.

            I pray that God’s healing would be prevalent in you and your family from last weeks sickness and may He give you increase in vigour.

            Heaven’s blessings on you all.

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s