ÁHÍTAT-MORZSÁK: GYÜMÖLCSEI FAJTÁJUKNAK MEGFELELŐ MAGVAKAT HOZNAK – 1 MÓZES 1:12 (írta: BARTHA BORBÁLA)

– http://bbartha.extra.hu/ –

bb1.1

Jézus, az Isten Fia arról beszél tanítványainak a János evangéliuma 15. fejezetében, hogy a szőlő akkor tud gyümölcsöt teremni, ha a tőkén marad, belőle táplálkozik. Ezzel a példával szemlélteti az Úr tanítványainak, hogy meg kell tanulniuk Jézusban megmaradni, belőle táplálkozni, ha Isten dicsőségére gyümölcstermőkké szeretnének válni. A gyakorlatban ez a gyümölcstermés úgy zajlik majd, hogy a tanítványok egybenőve az Úrral, az Atya szeretetében járva, Isten iránti szüntelen engedelmességben élik az életüket. Ez pedig túláradó örömmel fogja betölteni a lényüket. Sőt, mi több, engedelmességük miatt Jézus barátaivá is válhatnak, olyanokká, akiknek az Atya – az Ő Fiáért – imádságait mindig meghallgatja majd.

Egyikünk számára sem kétséges, hogy a tanítványok hallgattak az Úr szavára, s gyümölcstermő emberekké váltak, hiszen mi, ma, itt a huszonegyedik században, több mint kétezer évvel az elhangzott útmutatás után az apostolok gyümölcstermésének eredményei vagyunk. De hogyan működik a gyümölcstermés valójában? Hogyan lehetséges, hogy hitemmel, szolgálatommal, engedelmességemmel, életemmel ugyanazt a gyümölcsöt termem meg másokban? Mózes első könyvének első fejezetében, a teremtés történetben olvashatunk arról, hogyan zajlik a természetben, a növények esetében a gyümölcstermés folyamata. A harmadik napról ezt olvashatjuk:

Azután ezt mondta Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet; gyümölcsfát, hogy neme szerint való gyümölcsöt teremjen, és magva legyen a földön. És úgy lett. Hajtott tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet a maga neme szerint és gyümölcstermő fákat, amelyeknek gyümölcsei fajtájuknak megfelelő magvakat hoznak. És látta Isten, hogy ez jó. És lett este, és lett reggel: harmadik nap. (1 Mózes 1: 11-13)

Amikor Isten megteremtette a növényeket, úgy alkotta meg őket, hogy a termésbe – ami a mi táplálékunk lett – az Úr elhelyezte a magokat, amelyek onnan kikerülve, s megfelelő talajba hullva, eső által megöntözve, napsugár által növekedve, oxigéndús környezetben kihajtanak, felnőnek, érett növénnyé lesznek, amelyek szintén képesek lesznek a gyümölcstermésre. Gyümölcsük közepén maggal látta el az Úr a növényeket, hogy a körforgás bármikor újra indulhasson. A gyümölcstermést tehát az Úr belekódolta a növények életébe, mégpedig olyan módon, hogy az mindig megújulhasson, önmagát újratermelhesse, gyümölcse mindig, mindenkinek áldás lehessen.

Jézus a János evangéliuma 12. fejezetének 24-25. versében ezt mondja: Bizony, bizony, mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz. Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.

Isten tehát a gyümölcsöket maggal a közepükön alkotta meg, ami önmagában hordozza az újabb életet. Ugyanezt a törvényszerűséget figyelhetjük meg szellemi értelemben is, Isten Királysága terjedését illetően. Amikor hit által újjászületünk, Ő belénk ülteti az Ige magját, s ahogy meghalunk önmagunknak és egyre inkább Istennek és Istenért élünk, gyümölcsünk majd e magból nő ki. Az Atyának való gyümölcstermésünk során pedig, a gyümölcsünk belsejében megtalálható Ige-magot hintjük el mi is az emberi szívekben, amelyek – ha jó talajba hullanak, s megvannak a megfelelő körülmények is hozzá, mivel ugyanazt az Ige-DNS-t adják tovább – ugyanazt a termést produkálják majd. Így növekszik Isten szellemi Királysága. Így lehetséges, hogy a tanítványok örökségéből részesülünk ennyi év után is, hiszen ők is az Ige magjait hintették mindenfelé, s az újra és újra megtermette a maga gyümölcsét az emberi szívekben. Így lehetséges tehát átadni az áldásokat, amire elhívott bennünket Isten.

Ám a Szentírásból azt is megtanulhatjuk, hogy nem csak jó, hanem rossz gyümölcsök is léteznek, mégpedig a test gyümölcsei. S mivel a gyümölcstermésbe a Mindenható a reprodukciót belekódolta, akik test szerint járnak, azok is hintik a magokat, melyek emberi szívekbe hullva, ugyanazokat a rossz gyümölcsöket termik meg majd. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen maggal rendelkezünk, s mit vetünk: az Ige szellemi magját, vagy a test bűnös magját. Jézusról azt olvashatjuk a Szentírásban, hogy kiváltott bennünket az atyáinktól örökölt hiábavalóságokból, s az is világos előttünk, hogy a kereszt mindenre megoldást kínál nekünk, csak le kell tenni az Úrért az életünk!

Mindig legyen előttünk, hogy Istennek való gyümölcstermésünk során gyümölcsünk kellős közepén ott rejtőzik az Ige magja, ami csak arra vár, hogy miután egy éhes lélek gyümölcsünket táplálékként elfogyasztotta, szíve talajára hullva növekedésnek indulhasson, s az ő élete is megteremhesse ugyanazt a gyümölcsöt, ami áldás lehet mások számára… a körforgás pedig örök… egészen Krisztus visszajöveteléig.

BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”). A könyveivel kapcsolatos, további információk a http://bbartha.extra.hu/ honlapcímen találhatóak. Az illusztráció forrása: itt. Bejegyezte:  wordwatcherdawn

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s