A Biblia dicsérete (The Bible! by Henry Van Dyke)

– Henry Van Dyke (1852–1933)

A Keleten[1] megszületett, és keleti formába és képvilágba öltöztetett Biblia a világ minden útját ismerős léptekkel járja; és sorra belép, egyik tájról át a másikra, hogy mindenhol megtalálja azokat, akik az övéi. Nyelvek százain tanult meg folyékonyan beszélni az emberi szívekhez. Belép a palotába, hogy az uralkodónak megmondja, hogy ő csak szolgája a Mindenhatónak; és a szegényes kunyhóba, hogy biztosítsa a földművest arról, hogy ő Isten gyermeke. A történeteit csodálkozva és lenyűgözve hallgatják a gyermekek; a bölcsek pedig, mint az élet példázatain elmélkednek azokon. Békesség szavát szólja a veszedelem idején, a sötétség órájában. Isteni szózatait emberek gyülekezeteiben ismételik, és tanácsait a magányosak füleibe súgják. A bölcsek és a büszkék megremegnek figyelmeztetésein, de a sebzett szívűeknek és bűnbánóaknak olyan, mintha az édesanyjuk szólna. E könyv megörvendeztette a pusztaságot és a magányos helyeket; és viseltes lapjait, melyekből felolvastak, a kandallóban égő tűz fénye világította meg. Beleszőtte magát legmélyebb érzéseinkbe, és kiszínezte legkedvesebb álmainkat – úgy, hogy a szeretet és barátság, együtt-érzés és odaadás, emlékezet és remény, mind-mind magukra öltötték az Ige kincsként őrzött beszédeinek gyönyörű ruháit, tömjén és mirha illatát árasztva. A bölcső felett, és a sírnál állva a Biblia szavai szinte magától jönnek hozzánk. Imáinkat egy olyan erővel töltik meg, amely sokkal nagyobb annál, mint amit ismerünk; és szavainak szépsége még sokáig cseng fülünkben, még jóval az után is, hogy az igehirdetések, melyeket ékesítettek, már régen elfelejtődtek. E könyv szavai fürgén és csendesen térnek vissza hozzánk, mint a messzi útról hazaszárnyaló madarak. Új jelentésekkel lepnek meg bennünket, mint a vízforrások, amelyek a hegy lábánál, egy régen elfelejtett ösvénynél törnek fel újra. Egyre teltebbek és érettebbek lesznek, mint azok a gyöngyök, melyeket a szív közelében hordanak. Egy ember sem szegény, vagy elhagyatott, akinek ez a kincs már a sajátja. S amikor a táj elkezd besötétedni, és a remegő vándor elér az Árnyék Völgyéhez, nem fél belépni: kezébe veszi a Szentírás vesszőjét és botját; azt mondja barátnak és bajtársnak, hogy „Viszontlátásra, újra találkozunk!”, és az Ige támogatása által megvigasztalódva elindul a magányos hegyi átjáró felé – úgy, mint aki a sötétségből átmegy a fénylő világosságba!

ENGLISH:

Born in the East, and clothed in Oriental form and imagery, the Bible walks the ways of all the world with familiar feet, and enters land after land to find its own everywhere. It has learned to speak in hundreds of languages to the heart of man. It comes into the palace to tell the monarch that he is the servant of the Most High, and into the cottage to assure the peasant that he is the son of God. Children listen to its stories with wonder and delight, and wisemen ponder them as parables of life. It has a word of peace for the time of peril, the hour of darkness. Its oracles are repeated in the assembly of the people, and its counsels whispered in the ear of the lonely. The wise and the proud tremble at its warnings, but to the wounded and penitent it has a mother’s voice. The wilderness and the solitary place have been made glad by it, and the fire on the hearth has lighted the reading of its well-worn pages. It has woven itself into our deepest affections, and colored our dearest dreams; so that love and friendship, sympathy and devotion, memory and hope, put on the beautiful garments of its treasured speech, breathing of frankincense and myrrh. Above the cradle and beside the grave its great words come to us uncalled. They fill our prayers with power larger than we know, and the beauty of them lingers in our ear long after the sermons which they have adorned have been forgotten. They return to us swiftly and quietly, like birds flying from far away. They surprise us with new meanings, like springs of water breaking forth from the mountain beside a long-forgotten path. They grow richer, as pearls do when they are worn near the heart. No man is poor or desolate who has this treasure for his own. When the landscape darkens and the trembling pilgrim comes to the valley of the shadow, he is not afraid to enter; he takes the rod and staff of Scripture in his hand; he says to friend and comrade, “Good-by, we shall meet again”; and comforted by that support, he goes toward the lonely pass as one who climbs through darkness into light.

Forrás/Source: http://www.ministrymagazine.org/archive/1952/October/the-bible and

http://www.moreillustrations.com/Illustrations/bible%201.html Ford.: wordwatcherdawn


[1] Értsd: Közel-Kelet. Ez a politikai-történelmi fogalom ugyanis abban az időben, amikor ezt írták, még nem terjedt el. – a ford.

A Biblia dicsérete (The Bible! by Henry Van Dyke)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s