ÁHÍTAT-MORZSÁK: A TE LELKEDET IS ÁTHATJA AZ ÉLES TŐR – LUK. 2:35 (írta: BARTHA BORBÁLA)

– http://bbartha.extra.hu/ –

kaktusz

Isten egy fiatal szűzhöz, Máriához elküldte Gábriel angyalt Názáretbe, hogy elvigye az örömhírt, miszerint az Úr őt választotta ki arra, hogy a világmindenség Urának a Fia, Jézus Krisztus az ő méhében megfoganjon, és a Megváltó testben e világra megszülessen. Gábriel elmagyarázta, hogy a születendő gyermek a Magasságos Fia lesz, Király, mégpedig nem is akármilyen, hanem a Dávid trónján örökké uralkodik Jákob házán. Mária pedig – Gábriel szavára – hitte, hogy a Szent Szellem látogatja meg, hiszen az Istennek minden lehetséges.

Ahogy hit fakadt fel szívében, úgy öröme is egyre nagyobb lett, lelke szárnyalni kezdett. Alázatos szívvel mondta az angyalnak, ‘Íme az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem a te beszéded szerint!’ (Lk. 1:38) Szíve hálája, magasztalása a következőképpen fogalmazódott meg: ‘Magasztalja az én szívem az Urat, és örvendezik az én lelkem megtartó Istenemben, mert rátekintett szolgálóleánya alázatos voltára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, szent az ő neve!’ (Lk. 1:46-49)

Mária teljesen odaszánta magát az Úrtól kapott küldetésre, amire az Atya kiválasztotta. Hittel, szeretettel várta a gyermeket, s tudta, Isten mindenben vele van. Hamarosan el is érkezett a szülés órája, s a világ Megváltóját már a karjaiban is tarthatta. Nyolc napos korában, amikor felvitték Jézust bemutatni a templomban, Simeon prófétai szavával megerősítette, hogy a gyermek a világ Megváltója, a világ Világossága. Aztán a Máriának szánt üzenettel folytatta, ‘Íme, ő sokak elesésére és feltámadására rendeltetett Izraelben, és jelül, amelynek ellene mondanak. Sőt a te lelkedet is áthatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.’ (Lk. 2:34-35)

Mária minden bizonnyal úgy fogadta el küldetését, hogy soha semmi rosszal nem gondolt, hanem csak hitt, bízott és szeretett. Simeon szavai durva üzenetet hordoztak a fiatal anyának. Nem tudhatta, Simeon miről beszél, nem érthette, hogyan teljesedik majd be a prófécia, csak annyit tudott, hogy most, az öröm kellős közepén, amikor életet adott egy kisfiúnak, a fájdalom üzenetét szólja neki Isten szolgája. De vajon miért akarná az Úr, hogy ő szenvedjen? Miért akarna Isten fájdalmat okozni neki? Miért ad olyan küldetést, amiben gyötrelmet kell átélnie, szúró fájdalmat, mint amikor valakinek éles tőr járja át a szívét?

A fájdalom, amin Máriának anyaként át kellett mennie, amikor Jézust megfeszítették olyan szúró, átható gyötrelem volt, amiben a lélek összetörik. Olyan mélységesen mély fájdalom és gyász, amit az ember csak akkor érezhet, amikor féltve őrzött kincsét, dédelgetett szerelmét, jövőre néző reménységét veszíti el. Olyan fájdalom, amit akkor él át az ember, amikor minden pont annak ellenkezőjére fordul, mint amit hitt és remélt, s amikor összezavarodik, mert hite mást mond, mint amin át kell mennie, s nem érti, mi miért történik. Olyan fájdalom ez, amit szavakkal leírni nem lehet, a lélek is csak jajgatni tud Istennek, mást nem tehet, amikor kiszakítják a szívből azt, akit annyira szeret, szeme és szíve gyönyörűségét…

Miért, miért kellett Máriának mindezen átmennie? Miért kellett annyi bibliai hősnek oly sok szenvedésen átesnie? Miért kellett az Emberfiának a megfeszítés gyötrelmeiben részesülnie? Miért része a kereszt a hívők életének?

Mária lelkét áthatja az éles tőr, sok szív gondolatai pedig nyilvánvalókká válnak, hiszen sokszor a fájdalom mutatja meg, a szív legmélyén mi rejtőzik… Isten kezében egy kristálypohár, amit az Úr csak tölt és tölt – színültig. Mivel? Az ő irgalmával és kegyelmével tölti meg az Úr e kelyhet, hogy embertársainknak irgalmat adhassunk, mivel az irgalmasság Isten szívének közepe Jézus Krisztusban:

Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. (Jn. 1:16)

Kegyelmes és irgalmas szívre – ami Jézushoz hasonlóan megindul az erőtleneken, betegeken, elesetteken – sehogy máshogy nem lehet szert tenni csak fájdalmak, gyötrelmek, kísértések, csalódások, nehézségek és megpróbáltatások közepette. S minél élesebb a tőr, ami átjárja szívünk, annál mélyebb az együtt érzés, miután a Mindenható bekötözte lelkünk. A fájdalmak által más emberré leszünk, krisztusi természetben részesülünk.

Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyengeségeinken, hanem aki hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk idejében jövő segítségül. (Zsidók 4:14-16)

BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”). A könyveivel kapcsolatos további információk a http://bbartha.extra.hu/ honlapcímen találhatóak. Az illusztráció forrása: itt. Bejegyezte: wordwatcherdawn

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s