ÁHÍTAT-MORZSÁK: NEM JÓ AZ EMBERNEK EGYEDÜL, SZERZEK NEKI HOZZÁ ILLŐ SEGÍTŐTÁRSAT – 1 Mózes 2:18 (írta: BARTHA BORBÁLA)

– http://bbartha.extra.hu/ –

bb2

 A Biblia nyitó verseit olvasva ránk szakad Isten jelenléte, és belecsodálkozunk a teremtés felfoghatatlan mélységeibe. Erőt vesz rajtunk az érzés, hogy egy óriási, mélységesen mély titokkal állunk szemben, egy olyan titokkal, amit csak maga a Teremtő tárhat fel előttünk.

És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó. (1 Mózes 1:31) 

A menny és a föld, az állatok és a növények, és az Isten képmására teremtett ember is mind-mind nagyon jó alkotások voltak, ahogy a Szentírás fogalmaz. Ádámnak azonban hiányérzete támadt, mégpedig olyan, amit az Úr nem tudott a mezei vadakon vagy az égi madarakon keresztül betölteni. Egyes-egyedül csak az segített Ádámon, amikor az Úrtól jövő mély álomból felébredve, meglátta maga mellett azt a nőt, akit a saját testéből, a saját csontjából alkotott neki a Teremtő.

Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek. (1 Mózes 2:24)

Éva Ádám testéből teremtetett, a házasságban pedig a kettő egy test lesz. Pál apostol az efézusi levélben a következőt mondja a férfiaknak:

Úgy kell a férfiaknak szeretniük a feleségüket, mint a saját testüket. (Efézus 5:28) 

Miért kell úgy szeretniük a férfiaknak a feleségüket, mint a saját testüket? Azért, mert Éva onnan vétetett, valójában egy vele, a párja, a tökéletes kiegészítője, az ellentettje.

Isten az embert feleségével együtt az Éden kertjébe helyezte, s parancsot is adott Ádámnak a kert művelésére, őrzésére. Egyetlen fától tiltotta el a Teremtő mindössze az embert, a jó és a rossz tudásának a fájától. Ám tudjuk, Éva, amikor jött a kísértő, a megtévesztésnek behódolt, és Isten parancsát megszegte. Azonban nem csak ő, hanem vele levő férje is (1 Mózes 3:6), hiszen Évát a gyümölcs leszakításában meg nem akadályozta, sőt a termést ő maga is tőle örömmel elfogadta. S ezután minden elromlott, minden megváltozott. Az engedetlenség bűne miatt az Istennel való személyes közösség teljesen megromlott.

De vajon a gyümölcs leszakítása pillanatában romlott el minden? Nem lehet, hogy a bajok már korábban jelentkeztek, s a megpróbáltatás csak azt hozta felszínre, ami már amúgy is ott volt a szívekben? Nem lehet, hogy mindez csak  azért történhetett meg, mert a szemét és a szívét a Teremtőről már korábban levette Ádám és Éva? Hiszen Ádám ott állt a felesége mellett, amikor Éva a gyümölcsből szakított! Könnyedén emlékeztethette, sőt meg is akadályozhatta volna őt az engedetlenségben, ha akarta volna! Mégis, akkor miért nem tette? Hiszen emlékezett Isten szavaira, hogy a gyümölcstől mindketten el voltak tiltva! Éva is pontosan tudta ezt (1 Mózes 3:2-3), mégis csalárd szíve, a kígyó hamis szavaira hallgatva, megcsalta! Ádám pedig cinkostársává lett feleségének!

Ádám és Éva kipróbálatlan, kísérthető emberek voltak, mint mi mindannyian. Mégis, hiszem, hogy problémáik akkor kezdődtek, amikor szemüket levették a Teremtőről, és istenfélelem nélkül engedtek egymásnak és a kísértésnek. Isten betöltötte Ádám hiányérzetét Éva által, ám nem azért, hogy szemét Alkotójáról levegye, feleségére jobban figyelve, mint Istenre (1 Mózes 3:17)! Ádám, szívében, minden bizonnyal az Ajándékozó és az ajándék között ingadozott, így a kísértés pillanatában megállni nem tudott. Istentől kapott vezető szerepéről, hogy kertje őrzője, gondozója és családja feje legyen, a ravasz kígyó hatása alatti percekben egyszerűen lemondott! Hagyta, hogy Éva, a megtévesztésnek engedve a gyümölcsből szakítson, sőt azt maga is megízlelte! Éva a kísértés pillanatában ugyanúgy inkább saját szíve csalárdságára és férjére figyelt, mintsem Istenre, aminek aztán meg is lett az eredménye. Átok alá került a kígyó, a nő és a férfi is!

Ám Isten, nagy kegyelméből, utat mutatott, kiutat a bűnből Krisztusban mind a férfinek, mind a nőnek, s amit az ördög lerombolt, a Megváltó áldozata által újra a miénk lehet! Krisztusban helyreállhat az ember, helyreállhat a házasság, helyreállhat a bűntől tönkrement élet! Halleluja!

Kedves Olvasó, ha azon tűnődsz, mi volt a szándékom e hosszas értekezéssel, rögtön megválaszolom kérdésed! Hiszem, hogy Isten ajándéka a házasság, amit alapvetően azért adott az Úr az embernek, hogy földi élete évtizedei alatt emberi társasága is legyen. Éppen ezért a legjobb házasságok azok, ahol a férj és a feleség egymás barátai, ahol egymással vég nélkül tudnak a felek beszélgetni, egymás társaságát egyszerűen képtelenek megunni. Ám a házasságot az Úr nem arra találta ki, hogy a férfi és a nő szemüket az Úrról levegyék, s Isten helyett egymásra szegezzék. A Teremtő is vágyik a mi társaságunkra, hiszen az Úr bennünket alapvetően magának teremtett! S minden – legyen az akár egy házastárs is – ami Isten elé kerül a szívünkben bálvány, amivel a féltőn szerető Isten előbb-utóbb leszámol az életünkben!

Házasok beszámolóit hallgatva, újra és újra felbukkan a fent ecsetelt, kezdetektől fogva meglevő probléma. Sok friss házas – szükségletei betöltését az Ajándékozó helyett az ajándékban látva egyedül – hamar elfeledkezik Istenről, belefeledkezve egymásba, s istenfélelem nélkül terelve egymás életét – sokszor igencsak – istentelen utakra. Igen, hívőkről beszélek! S aztán hosszú, keserves, küzdelmes évek következnek, amikor a férfinek és nőnek egyaránt meg kell tanulnia az isteni rendet! Első Isten, második a házastárs, ez után jöhetnek a gyerekek, s a többi. A férjnek erősen az Úrba kapaszkodva, kertje őrzőjévé, gondozójává és családja fejévé kell válnia, mégpedig úgy, hogy feleségét, mint saját testét szereti, azaz önzésével leszámolva, társának szükségleteit mindenben, sajátjához hasonlóan, figyelembe veszi. Hiszen ahogy egy férfi testvér egy alkalommal megfogalmazta, ‘Minden a férfivel kezdődik. Ha szereti a feleségét, akkor kapja meg tőle a tiszteletet, amire oly nagyon vágyakozik.’ A feleségnek szintúgy erősen kell fognia az Úr kezét, hogy a szeretet kapcsolat, amibe Isten őt belehelyezte, nehogy szíve bálványa legyen, vagy éppen e szeretet kapcsolat hiánya, keserűsége és Isten és férje iránti lázadása forrásává váljon! Sok keserves, dühöngéssel vagy éppenséggel sírással teli óra takarítható meg akkor, ha még házasságkötésünk előtt ismerjük az isteni rendet, s arról a menyegző után sem feledkezünk meg!

Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Máté 22: 37-39) 

BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”). A könyveivel kapcsolatos további információk a http://bbartha.extra.hu/ honlapcímen találhatóak. Az illusztráció forrása: itt.   Bejegyezte: wordwatcherdawn

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s