A kereszt árnyéka (The shadow of the cross by J.R. Miller)

J.R. Miller (1840 – 1912)

CROSS-GOLD-SUNSET

Jézust a kereszt nem érte meglepetésként — hiszen a kereszt árnyéka még a legragyogóbb és legelfoglaltabb napjain is rávetült az életére. Nem volt olyan óra, amikor ne látta volna azt, hogy mi is lesz számára a vég. Más emberek arra születnek, hogy éljenek — ám Jézus azért született, hogy meghaljon. Mások örömmel tekintenek előre arra, hogy majd milyen ragyogó sikereket fognak elérni a világban — hogy nagyszerű teljesítmények, tudományos eredmények, hatalom, magas társadalmi helyzet és megbecsültség vár majd rájuk —, de Jézus célja nem volt más, mint az Ő keresztje!

A kereszt árnyéka már csecsemőkorában is ott nyugodott rajta. A halált csak úgy kerülhette el, hogy a szülei Egyiptomba menekítették. Amikor Keresztelő János a barátainak Őrá mutatott mint Messiásra, úgy beszélt Róla, mint Isten Bárányáról, az Áldozati Bárányról.

A tanításaiban Jézus már rögtön az elején leszögezte: az Ő Istentől elrendelt feladata az, hogy meghaljon. Nyilvános életének egyik legkorábbi eseménye a Nikodémussal való beszélgetése volt, akinek azt mondta, hogy az Ember Fiának fel kell emeltetnie – és ezt a keresztet jelentette –, hogy mindenki lássa Őt és higgyen Benne. Azt is mondta az embereknek, hogy azok le fogják rombolni a templomot – azaz az Ő testét. Amikor Péter az összes tanítvány nevében szólva megvallotta, hogy Jézus a Krisztus – de úgy, hogy közben azt gondolta, Jézus egy dicsőséges, földi királyságot alapít majd, Ő azonnal elkezdte mondani azt, hogy Neki sokat kell szenvednie, és meg kell öletnie. Maga Jézus ugyanis ilyen módon értelmezte a saját messiási mivoltát rögtön azután, hogy tanítványai oly’ fennkölten Messiásnak vallották meg Őt.

Amikor két követője arról álmodozott, hogy milyen ragyogó udvartartása lesz majd Jézusnak, a leendő nagy Királynak – mivelhogy azt feltételezték, hogy ez vár Mesterükre –, első helyeket kértek Tőle az Ő királyságában. Jézus viszont a „szenvedés kelyhéről” beszélt nekik, amelyet ki kell majd innia, és arról a „keresztségről”, amellyel meg kell kereszteltetnie. Megkérdezte tanítványait, hogy ők vajon készek-e egy olyan életútra, mint amelynek az Ő életében kell megtörténnie. Amikor a tiszteletére ünnepi étkezést szerveztek, és egy asszony megkente Őt olajjal, Jézus azt mondta, hogy ez az Ő temetésére történt. Amikor a barátainak arról beszélt, hogy az Ő szeretete mely jeleiről emlékezzenek majd meg, nem a nagyszerű tanításait mondta, és nem azt kérte, hogy hatalmas csodáira emlékezzenek — hanem hogy arra, hogy Ő önmagát adta értük!

Így tehát már egészen kiskorától az élete végéig a kereszt árnyéka ott volt Jézus lelkén. Ám ez mégsem szomorította el Őt! Nem volt Nála derűsebb és bizakodóbb ember! Ő ugyanis tudta a kereszt jelentését; tudta, hogy ez által fog engesztelést és megváltást szerezni a bűnösöknek, így örömmel ment a kereszt felé, Istent dicsérő himnuszt énekelve, ahogyan elindultak a felházból a Gecsemáné kertjébe. 

ENGLISH:

The Cross did not come to Jesus as a surprise—its shadow rested on Him in the brightest, busiest days. There was no hour when He did not see what the end would be. Other men are born to live—Jesus was born to die. Other men look forward to a goal of splendid success in the world—great achievements, worthy attainments, power, position, honor—the goal of Jesus was His Cross.

In His earliest infancy, the shadow of the Cross fell over Him. He was saved from death, only by flight into Egypt. When John the Baptist pointed Him out to his friends as the Messiah, he spoke of Him as the Lamb of God, the Lamb of Sacrifice.

In His teaching, Jesus revealed from the first, His appointment to death. One of the earliest incidents of His public life was His conversation with Nicodemus, to whom He said that the Son of Man must be lifted up, that is, on His Cross, that all might see Him and believe. He told the people, too, that they would destroy the temple, meaning His body. When Peter, speaking for all the disciples, said that He was the Christ, thinking, however, of a glorious earthly royalty, Jesus began at once to say that He must suffer many things and must be killed. This was His own interpretation of the Messiahship which His disciples had so nobly confessed.

When two of His followers, dreaming of the brilliant court of the great King that they supposed their Master about to become, asked first places in His kingdom. He spoke to them of a “cup of suffering” He must drink, and a “baptism” with which He must be baptized, and asked them if they were ready for such a course as His must be. When a feast was given in His honor and a woman anointed Him, He said she had done it for His burial. When He would give His friends a memorial of His love, it was not His wonderful teachings, nor His great miracles that He asked them to remember—but that He had given Himself for them.

Thus from the infancy to the close, the shadow of the Cross rested upon the soul of Jesus. Yet it did not sadden Him. Never a sunnier-hearted man lived, than He. He knew the meaning of the Cross, that it would make redemption for sinners, so He went to it with joy, singing a hymn as He left the upper room for the garden of Gethsemane. 

Forrás/Source: http://gracegems.org/Miller/life_of_jesus.htm Ford.: wordwatcherdawn

A kereszt árnyéka (The shadow of the cross by J.R. Miller)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s